A kutatók úgy vélik, hogy a madarak azért „fejlesztettek" ki nagyobb agyat, hogy megbirkózzanak a kemény, szélsőséges környezettel, ahol sokkal nehezebb élelmet találni, elkerülni a ragadozókat vagy búvóhelyet találni. Eredményeiket a Nature Communications folyóiratban tették közzé.
A Bath-i Egyetem Milner Evolúciós Központjának kutatói egy nemzetközi kutatócsoporttal közösen 1200 madárfaj agyméret-adatait elemezték. Arra voltak kíváncsiak, vajon a szélsőséges és kiszámíthatatlan éghajlatokon gyakoribb-e a testmérethez viszonyítva nagyobb agy.
A csoport azt tapasztalta, hogy azoknak a madaraknak, amelyek olyan területeken élnek, ahol nagyok az eltérések az évszakok között, például a sarkvidéki területeken, jelentősen nagyobb a relatív agyméretük, mint azoknak, amelyek például az egyenlítő környékén honosak.
Azt is megállapították, hogy azoknak a madaraknak is nagyobb a testhez viszonyított agymérete, amelyek változékony, kiszámíthatatlan éghajlatú helyeken élnek, például, ahol évről évre szélsőségesen ingadozik az időjárás. Ez az eredmény azért meglepő, mert a nagy agy nagy energiafelhasználással jár.
Mintegy két évtizede vetették fel először azt a hipotézist, hogy a madarak nagyobb agyat „fejlesztettek" azért, hogy megbirkózzanak a környezet kihívásaival. Ezt azonban nagyon nehéz kísérletileg bizonyítani. A mostani kutatásban más megközelítést választottak a kutatók.
Elemezték minden faj agyméretének filogenetikai adatait és megbecsülték az élőhelyük növényprodukcióját és hóborítottságát. Ennek alapján vonták le következtetéseiket.
A csoport kijelentette, hogy további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, vajon a madarak azután fejlesztettek nagyobb agyat, miután elterjedtek a szélsőséges éghajlatú területeken, vagy már előtte nagyobb agyuk volt, amely segítette az új helyeken való túlélést.