Idegen űrhajókat hajthatnak a rejtélyes kozmikus felvillanások

Fényvitorlás művészi elképzelése, amelynek hajtóerejét egy bolygó felszínén generált rádióhullám (piros) szolgáltatja

A bizarr kozmikus fényfelvillanásokat valójában fejlett idegen civilizációk is létrehozhatják akkor, amikor óriási sebességre gyorsítják fel a csillagközi űrjárműveiket, fejtegeti egy új tanulmány.

Nem, nem korai áprilisi tréfáról vagy valamilyen, egy ufómagazinban megjelent „tanulmányról" van szó. A Harvard Egyetem asztrofizikusai vetették fel ezt az elképzelést egy közleményben, és cikkük előzetese is olvasható már a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban.

A földönkívüli intelligencia keresésekor az idegen élet sok különféle jelét figyelik a rádióadásoktól kezdve a lézerfelvillanásokig. Ezek a kutatások azonban mindeddig eredménytelenek maradtak.

Gyors rádiókitörések és az idegenek

Egy újonnan publikált kutatás azonban azt veti fel, hogy egy rejtélyes jelenség, amelyet

gyors rádiókitöréseknek (Fast Radio Burst – FRB)

neveznek, fejlett idegen technika jele lehet. Nem kevesebbet állítanak a kutatók, mint hogy ezek a kitörések a távoli galaxisokban közlekedő csillagközi szondákat meghajtó, bolygó méretű transzmitterek „szivárgásából" eredhetnek.

Fantáziarajz az FRB 121102 ismétlődő kitörésének megfigyeléséről az új-mexikói VLA rádiótávcső-hálózattal. Forrás: Danielle Futselaar

„A gyors rádiókitörések rendkívül fényesek ahhoz képest, milyen rövid az időtartamuk, és milyen messziről érkeznek. Ráadásul semmilyen lehetséges természetes forrást nem sikerült meghatározni, ami kicsit is meggyőző lenne" – mondta Avi Loeb, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ teoretikusa.

Érdemes tehát megfontolni és ellenőrizni ezek mesterséges eredetét."

Amint a neve is jelzi, a gyors rádiókitörések milliszekundumos időtartamú kozmikus rádióhullámok nagyon erős löketei. A 2007-ben felfedezett jelenségből azóta kevesebb mint két tucatot detektáltak olyan gigantikus rádiótávcsövekkel, amilyen az ausztrál Parkes Obszervatórium vagy a Puerto Ricó-i Arecibo Obszervatórium. Úgy gondolják, hogy több milliárd fényévnyire lévő galaxisokból származnak.

Megépíthető egy alkalmas szerkezet

Loeb és szerzőtársa, Manasvi Lingam (Harvard University) megvizsgálta, mekkora a valószínűsége egy olyan erős rádiótranszmitter létrehozásának, amely elég erős jelet hoz létre ahhoz, hogy ilyen hatalmas távolságból észlelni lehessen.

Azt találták, hogy ha a transzmitter energiáját nap szolgáltatja, és a napfény egy, a Földnél kétszer nagyobb bolygó területére esik, ez elegendő lenne a szükséges energia létrehozására.

Ilyen hatalmas építési projekt persze jóval meghaladja a mi technológiánkat, de a fizika törvényszerűségei szerint nem lehetetlen a megvalósítása.

Fényvitorlás művészi elképzelése, amelynek hajtóerejét egy bolygó felszínén generált rádióhullám (piros) szolgáltatja Forrás: M. Weiss/CfA

Akár utasokkal teli űrhajót is meghajthatna

Lingam és Loeb annak a lehetőségét is megvizsgálták, hogy egy ilyen transzmitter életképes lenne-e mérnöki szempontból, illetve hogy a szóban forgó hatalmas energia nem olvasztaná-e meg magát a szerkezetet. Ismét csak azt találták, hogy egy, a Földnél kétszer nagyobb szerkezet vízhűtéssel kibírná a hőt.

Ezután azt a kérdést tették fel, mi lenne a fő oka egy ilyen szerkezet építésének.

Úgy érveltek, hogy az ilyen energia legkézenfekvőbb felhasználása a csillagközi fényvitorlások meghajtása lehet.

Az energiamennyiség elegendő lenne egymillió tonnányi teher, vagyis a legnagyobb földi utasszállító hajó 20-szorosának megfelelő súly meglökésére.

„Ez elég nagy ahhoz, hogy élő utasokat szállítsanak csillagközi, sőt akár intergalaktikus távolságokra" – tette hozzá Lingam.

Breakthrough Starshot Nanocraft napvitorlás fantáziarajza Forrás: Breakthrough Prize Foundation (via Livestream)

Eddig még csak spekuláció

Egy fényvitorlás meghajtásához a transzmitternek folyamatosan rá kell irányítania egy sugarat. A földi megfigyelők csak egy rövid felvillanást látnának, mivel a vitorlás és az anyabolygója, csillaga és galaxisa mozog hozzánk képest. Ennek következtében a fénynyaláb végigsöpör az égen és csak egy pillanatra irányul felénk. A sugár ismételt megjelenése – amit megfigyeltek, de nem lehet katasztrofális asztrofizikai eseményekkel magyarázni – fontos támpontot szolgáltathat a mesterséges eredetére vonatkozóan.

Loeb elismerte, hogy a munka spekulatív.

Amikor megkérdezték tőle, vajon valóban hiszi-e, hogy bármelyik gyors rádiókitörés az idegeneknek köszönhető, kitérő választ adott.

„A tudomány nem hit kérdése, hanem a bizonyítékoké. El kell dönteni, mi az, ami előrébb helyezkedik el a lehetőségek sorában. Érdemes gondolatokat fölvetni, és az adatokra hagyni, hogy azok döntsenek" – mondta a kutató.