Alig egy hét alatt világszenzáció lett a kairói szeméttelepből

2017.03.18. 22:06

Egyiptom földje helyenként még a szemétdombok alatt is mesés régészeti kincseket rejt. Néhány napja az egykori Héliopolisz területén egy hatalmas, II. Ramszesznek tulajdonított kőkolosszus maradványait tárták fel. A lelet konzerválása közben derült ki, hogy ennél is különlegesebb, a maga nemében egyedülálló ókori emléket rejtett az antik város helyét takaró szeméttelep. Pabeschitz Virág ókor szakos régész, a nemzetközi expedíció magyar tagja a helyszínen foglalta össze az Origónak az elmúlt napok eseményeit.

Ahol egykor a világ született az óegyiptomiak szerint

Mi történt Kairóban az elmúlt napokban, és miért van tele a sajtó egy régészeti felfedezéssel? Kezdjünk az elején. Adott a lipcsei egyetem egyiptológus professzora, dr. Dietrich Raue,

aki már a PhD-értekezését is Héliopoliszról írta Heidelbergben.

Miután szerte Egyiptomban részt vett feltárásokon, és vezetett ásatásokat Elephantinétől Szakkaráig, végül megkapta az ásatási engedélyt Héliopolisznak, a „Nap városának" kutatására.

Az egykori ókori város, Héliopolisz területe ma már Kairó külvárosi vidékének számít

Forrás: Pabeschitz Virág

Azóta a Lipcsei Egyetem professzoraként és a lipcsei egyiptomi gyűjtemény kurátoraként évente két alkalommal vezeti az egykori egyiptomi város kutatását csapatával. Adott Héliopolisz, amely az egyiptomi történelemben egészen a predinasztikus kortól a görög-római időszakig, vagyis több ezer éven át, kiemelkedő szerepet játszó kultikus központ volt.

Egyes ókori egyiptomi elképzelések szerint itt született a világ, innen indult minden élet,

és éppen ezért minden fáraónak kötelessége ezt a helyet építeni, ápolni, de sohasem vehette senki sem birtokba.

Héliopolisz romjai egy 19. századi metszeten. A város széthordása már a római időkben elkezdődött

Forrás: Flickr

A kultikus szerep mellett a görög-római időszakban a tudás fellegváraként tartották számon a helyet,

ahol a nagy ókori filozófusok és matematikusok is megfordultak,

tanultak vagy tanítottak. A fáraók évezredeken keresztül emeltek itt templomokat, állítottak szobrokat és obeliszkeket, gondoskodtak a területről.

Már az antik korban megkezdték a város szétbontását

Azonban az ókori emlékek elszállítása és újrafelhasználása már a római időszakban megindult.

Így kerülhetett több obeliszk is a mai Olaszország területére még az ókorban.

Két másik obeliszket is láthat a figyelmes utazó Londonban és New Yorkban, amelyek a héliopoliszi ún. Nagy Templom bejáratánál álltak eredetileg, és később, a 19. században szállították el őket Egyiptomból.

A kőkolosszus fejrésze a lelet felfedezése után

Forrás:Luxor Times

A középkori Kairó építésénél is rengeteg építőanyagot Héliopoliszból szereztek be, így időnként az egyiptomi főváros ún. Old Cairo részen sétálva a mai napig olyan blokkokra lehet bukkanni, amelyeken a kultikus központból származó reliefek és feliratok láthatók. Tulajdonképpen emiatt történhet meg az,

hogy eredeti helyén vagy eredeti állapotban szinte alig-alig lehet bármit is találni ezen a területen.

Töredékekből és apró részletekből lehet csak az egész képet rekonstruálni.

Húszméteres szemétrétegben és állatok tetemei között dolgoznak a régészek

De nem elég, hogy széttöredezett részletekből kell összerakni a helyszín történelmét, további akadályokkal is meg kell küzdenie a feltárócsapatnak. Az ókori világ egyik legfontosabb kultikus központja ugyanis ma Kairó Matariya negyedében található,

a város egyik legnagyobb szeméttelepe alatt.

Az ásatások egészen konkrétan a szeméttelepen zajlanak, ahol nem ritkán az első 20 méter csak a lakosság szemetéből és döglött állatokból áll.

A kutatók nehéz körülmények között, talajvízben állva végzik a feltárást

Forrás: Pabeschitz Virág

Állandó bűz közepette dolgoznak a régészek és az egyiptomi munkások kéz a kézben, néha térdig a vízben gázolva. A területen ugyanis nagyon magas a talajvíz szintje, amelyet még a szivattyúk segítségével is csak nehezen lehet kezelni. A szivattyú használata egyébként további nehézségekbe ütközik, mert amikor a szeméttelep szélén a 8-10 emeletes házak mellett kell kutatásokat végezni, a vízpumpa használatával statikai problémák léphetnek fel a gyenge alapozású lakóépületeknél.

A titokzatos kolosszus

Végül adott egy hatalmas szobor töredéke. A fent említett problémák közepette is lelkes régészekből, egyiptológusokból és egyéb specialistákból álló egyiptomi-német csapat nagyjából egy héttel ezelőtt került hirtelen a figyelem középpontjába, amikor egy kolosszális méretű szoborra bukkantak a szeméttelep egyik sarkában, több mint két méter mélyen a talajvíz szintje alatt.

A titokzatos kőfáraó a megtalálása pillanatában

Forrás: Luxor Times

Ettől kezdve számolhatjuk Dietrich Raue és a csapat számára az alvás nélkül töltött napokat,

ugyanis a média és a szakma is óriási lelkesedéssel figyelte a munkát, valamint a további fejleményeket. A felfedezés híre megjárta a legnagyobb nemzetközi hírportálok és újságok címlapjait, televíziók és rádiók tájékoztatták folyamatosan a világot a héliopoliszi helyzetről. Hogyan válhatott egy régészeti felfedezés világszenzációvá?

Miniszteri bejelentés fedte fel a szobor eredetét

A hatalmas szobor két töredék formájában került elő: a korona és a felsőtest darabjaként. A kisebb darab, vagyis a korona kiemelése okozott kevesebb problémát, mivel az „csak" pár tonnát nyom.

Nehéz körülmények között folyik a héliopoliszi feltárás

Forrás: Pabeschitz Virág

A felsőtest torzójának mozgatása azonban nagyon komoly mérnöki feladat volt, mivel mélyen a sárban feküdt, töredezettsége révén nehezen lehetett rákötözni az emelőszalagokat, és még a daru elhelyezése sem volt mindegy.

Dr. Dietrich Raue, a kutatócsoport vezetője (a képen középen alul) a hatalmas torzó kiemelése közben

Forrás: Pabeschitz Virág

A kiemelés után restaurátorok vették kezelésbe a szobortöredékeket, gondoskodtak a csomagolásukról, hogy ne sérüljenek meg a szállítás során. A leleteket szerdán este és csütörtökön hajnalban szállították el, és a kolosszális szobrot több más héliopoliszi lelettel egyetemben a Tahrir téri Egyiptomi Múzeum kertjében helyezték el. Végül csütörtökön este az egyiptomi kormány egyik tagja leplezte le a szobrot a média, közszereplők, politikusok, a szakma képviselői és diplomaták jelenlétében.

A kutatócsoport német és egyiptomi régészei a kairói Egyiptomi Múzeum kertjében megtartott sajtótájékoztatón, a háttérben a héliopoliszi kolosszus egyik darabja, a középső sorban jobbról másodikként pedig Pabeschitz Virág, a csapat magyar régésze látható

Forrás: Pabeschitz Virág

Az eseményen beszédet mondott többek között dr. Dietrich Raue és az egyiptomi régiségügyi miniszter, dr. Khalid el-Enany is, aki bejelentette, hogy a kiemelés után a szobor hátsó részén található hieroglifák olvashatóvá váltak, ami alapján a szobor I. Pszammetik fáraóé.

Még a szakembereket is megtévesztette az archaizáló stílus

A 26. dinasztia fáraója, I. Pszammetik (Kr. e. 664-610) neve talán nem cseng ismerősen elsőre, de

ő volt az az uralkodó, aki sikeres hadjáratot vezetett az asszírok ellen, felszabadítva Egyiptomot.

Ez az időszak többek között arról híres, hogy újra alkalmazták a korábbi művészeti stílusokat. Ez gyönyörűen egybevág azzal, hogy a leletet felfedező egyiptológusok először II. Ramszesznek tulajdonították a szobrot, mert a stílusa nagyon archaizáló.

Először még a régészeket is megtévesztette a szobor archaizáló stílusa

Forrás: Luxor Times

Azonban a specialisták aprólékos vizsgálata nyomán mostanra bizonyosnak tűnik, hogy a szobor nem újra felhasznált,

hanem egy eredetileg 10 méter magas I. Pszammetik-szobor,

ami a maga nemében egyedülálló, és nagyon fontos egyedi adaléka a korszak művészetének. Ilyen méretű, kivitelű és minőségű alkotást nem ismertünk korábban ebből a korszakból.

A hatalmas fáraószobor töredékei a kairói Egyiptomi Múzeum kertjében. Középen jobbra Dietrich Raue a Lipcsei Egyetem egyiptológus professzora, a feltárás vezetője áll

Forrás: Pabeschitz Virág

A lelet tehát nem csupán a mérete miatt világszenzáció, hanem mert olyan új információkkal szolgál az egyiptomi történelemről és művészettörténetről, amelyek valóban a történelemkönyveket írják.

Bárcsak olyan lenne a világ, ahogy együtt dolgozunk Héliopoliszban!

Személyes véleményem szerint annak, hogy a média ilyen nagy érdeklődést tanúsított a felfedezés iránt, van még egy másik oka is. Nem csupán dr. Dietrich Raue személye, nem csupán Héliopolisz, nem csupán a szobor és a nehéz körülmények, hanem a „héliopoliszi romantika" is hozzájárul ehhez, ami miatt mindannyian annyira szeretünk ebben a projektben dolgozni.

Dr. Dietrich Raue és Pabeschitz Virág archeológusok az Egyiptomi Múzeum kertjében, mögöttük I. Pszammetik kolosszusának maradványa látható

Forrás: Pabeschitz Virág

A nehéz körülmények, a napi szintű akadályok leküzdése ugyanis példa nélküli együttműködést eredményezett a nemzetközi szakértők és egyiptomi régészek, egyiptológusok, restaurátorok, kuftik és munkások között. Egy szerdai előadáson

dr. Dietrich Raue úgy fogalmazott, hogy bárcsak olyan lenne a világ, mint ahogyan mi együtt dolgozunk Héliopoliszban.

Az emberek világszerte ezt láthatják a televízióban és újságokban.

A helyiek nagy érdeklődéssel figyelik a régészek munkáját

Forrás: Pabeschitz Virág

A lelkiismeretes szakmai elköteleződést, alázatot és kemény munkát, ahogyan az egyiptomi munkások 6-8 órát töltenek nyakig a szeméttelep vízében, ahogy rácsatolják az emelőöveket a szoborra, ahogyan a restaurátorok és specialisták a tűző napon órákig aprólékosan csomagolják a szobortöredékeket, és ahogy a csapat fáradtságot nem kímélve dokumentálja, fotózza, valamint segíti a kiemelést és a szállítást.

A szerző (középen) az ásatáson, egy lelet vizsgálata közben

Forrás: Pabeschitz Virág

Ahogyan Dietrich Raue egy CNN- és BBC-interjú között mindig szakít időt arra, ha egy kisfiú közös fotót szeretne a "régész bácsival".

Hatalmas élmény magyarként az események részesének lenni

A német csapat tagjaként hihetetlen élmény volt átélni a felfedezést, és megélni a hatalmas érdeklődést a világsajtó és Egyiptom egésze részéről. Az elmúlt héten a csapatunk alig-alig aludt, és rengeteget dolgozott azért, hogy minden a legnagyobb rendben menjen.

Óriási az érdeklődés a héliopoliszi felfedezések iránt

Forrás: Pabeschitz Virág

A csütörtök esti bejelentés és esemény az Egyiptomi Múzeumban pedig az eddigi munkánk megkoronázása volt,

amit ezúton is köszönünk mindenkinek! Mi továbbra is itt vagyunk, és folytatjuk az ásatásokat még két és fél hétig.

Pabeschitz Virág, a héliopoliszi terepi régészeti iskola magyar vezetője egyiptomi kollégái között

Forrás: Pabeschitz Virág

Felemelően csodálatos magyarként megélni ezeket a pillanatokat, de még ennél is fontosabb számomra, hogy a héliopoliszi terepi iskolámban az egyiptomi tanulók elsajátíthassák a professzionális régészet alapjait, és tanuljanak a felfedezésből is. Üdvözletemet küldöm az Origo olvasóinak Héliopoliszból!

(Pabeschitz Virág ókor szakos régész, a héliopoliszi nemzetközi kutatócsoport tagjának írása)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK