Hamarosan csak egy hatalmas rozsdafolt lesz a Titanic helyén

2017.04.03. 20:53

Az RMS Titanic, minden idők egyik leghíresebb óceánjárója a legelső útján, 1912. április 15-én hajnalban, miután egy jégheggyel ütközött, örökre a hullámsírba merült. A hatalmas luxusgőzös roncsát a katasztrófa után több mint hét évtizeddel később , 1985. szeptember 1-jén, egy francia–amerikai expedíció fedezte fel Új-Fundlandtól 800 kilométerre délkeletre az atlanti fenéksíkságon, közel négy kilométeres mélységében. 2018 májusában újabb expedíció készül leszállni a roncshoz, amely már nem sokáig lesz látható.

Rossz ómennel indult végzetes útjára az „álmok hajója”

A történelem leghíresebb óceánjárója, a White Star Line hajózási társaság tulajdonában álló RMS Titanic 1912. április 10-én, pontban déli tizenkét órakor futott ki Southamptonból a hatalmas hírveréssel beharangozott első útjára. Az Olympic-osztály második egysége, a 269 méter hosszú, 52 ezer tonna szerkezeti vízkiszorítású és 9 emelet magas luxusgőzös a maga korában a világ legnagyobb óceánjárójának számított. 

Az RMS Titanic Southampton kikötőjében 1912. április 10-én, nem sokkal a hajó kifutása előtt – A képre kattintva galéria nyílik!Forrás: hemis.fr/RIEGER Bertrand / hemis.fr/Rieger Bertrand

A belfasti Harland & Wolff hajógyárban Thomas Andrews tervei alapján megépített és 1911. május 31-én vízre bocsátott hajó 

legelső útja igazi világszenzációnak számított. 

A dupla fenékkel épített hajótestet 16 vízzáró rekesszel látták el, amelyeket vészhelyzet esetén a kapitányi hídról egyetlen gombnyomással le lehetett zárni. 

A Titanic a Harland & Wolff hajógyárban, BelfastbanForrás: Photo12/Photo12/Ann Ronan Picture Library/Ann Ronan Picture Library

A Titanicot felszerelték az Edward-kor forradalmian új találmányával, a Marconi-féle vezeték nélküli szikratávíróval is. Hatalmas mérete és biztonsági berendezései miatt 

a Titanicot már azt megelőzően elsüllyeszthetetlennek nyilvánították, hogy kifutott volna első útjára. 

A Titanic a belfasti Harland & Wolff hajógyár sójáján. Vízre bocsátásakor ez volt a földkerekség legnagyobb óceánjárójaForrás: AFP

A Titanic elindulását egy rossz ómen kísérte: 

miután a hatalmas hajó  a nyílt tenger felé tartott a southamptoni kikötői csatornán, majdnem összeütközött a köteleiről elszabadult New York amerikai gőzössel. Az óceánjáró először a franciaországi Cherbourg kikötőjében állt meg, ahol újabb utasokat vett fel a fedélzetére. Cherbourgból az írországi Queenstownba (ma Cobh) hajózott, itt Amerikába kivándorló írek szálltak fel a luxusgőzösre. 

A Titanicot kivontatják a southamptoni 44. számú dokkból a nyílt tenger felé. A kikötői csatornán hajózva csak a hajszálon múlott, hogy elkerülte az összeütközést a New York óceánjáróvalForrás: AFP

A Titanic április 11-én délután fél kettőkor szedte fel a horgonyt Queenstown öbölében, és orrát nyugati irányba fordítva nekivágott az Atlanti-óceán átszelésének. A parton bámészkodó tömegben senki sem sejthette, hogy emberi szem ekkor látta utoljára az egyre nagyobb sebességre felgyorsító, és a látóhatáron lassan eltűnő Titanicot, az „álmok hajóját”. 

A korán jött jégzajlás ellenére is a veszélyesebb úton haladt 

1912 áprilisában a melegebb időjárás miatt a szokásosnál jóval hamarabb megkezdődött a jégzajlás az észak-atlanti térségben. Az Európa és Észak-Amerika közötti forgalmat lebonyolító hajózási társaságok 

ezért ideiglenesen 100-120 tengeri mérfölddel délebbre helyezték át az átkelési útvonalaikat. 

Edward Smith kapitány volt a White Star Line hajózási társaság legtapasztaltabb tengerésztisztjeForrás: AFP/-

A White Star Line igazgatósága azonban presztízskérdést csinált abból, hogy a Titanic óriási médiaérdeklődéstől kísért első útján a menetrend szerint megadott időben fusson be New York kikötőjébe. Emiatt a hatalmas óceánjáró a szokásos – és rövidebb – hajózási útvonalon haladt. 

A White Star Line a legtapasztaltabb tengerésztisztjét, Edward Smith-t jelölte ki az óceánjáró kapitányának 

a Titanic első atlanti átkelésén. Smith kapitányt a Titanic testvérhajójáról, az Olympicről vezényelték át első tisztjével, az ugyancsak tapasztalt William Murdochkal együtt. 

Smith kapitány (a kép jobb szélén) 1911-ben, az Olympic parancsnokaként. A kép bal szélén William Murdoch, a Titanic későbbi első tisztje állForrás: Getty Images/Topical Press Agency

Az ekkor már huszonhetedik éve a White Star Line szolgálatában álló Smith kapitány kellemes és fesztelen modora miatt rendkívül népszerű volt a felső tízezer tagjai között, többek között ezért is esett rá a választás, hiszen a Titanic első útján az Edward-kor leggazdagabb emberei, köztük John Jacob Astor, Benjamin Guggenheim, George Widener vagy Isidor Strauss adtak egymásnak randevút a hajó fényűző első osztályán. 

Bruce Ismay, a White Star Line nagy hatalmú ügyvezető igazgatója. Ismay gyakorolt nyomást Smith kapitányra, hogy a jégveszély ellenére is teljes sebességgel haladjanakForrás: Wikimedia Commons

A Titanicot Bruce Ismay, a White Star Line nagy hatalmú ügyvezető igazgatója, valamint Thomas Andrews, a hajó tervezője is elkísérte első útjára. Smith kapitány egyébként úgy tervezte, hogy miután a Titanicot visszavitte Southamptonba, nyugdíjba vonul. 

Ismay-t nem érdekelték a jégjelentések, maximális sebességet követelt 

Április 13-án futottak be az első jégjelentések a Titanic rádiósszobájába. 1912. április 14-e, vasárnap, kristálytiszta égbolttal és tökéletes szélcsenddel virradt fel az amerikai partok felé robogó óceánjáróra. Reggel 9 órakor a Charonia gőzös a következő jelentést küldte a Titanicnak: „A Titanic kapitányának – nyugatra hajózó gőzösök jéghegyeket, jégszirteket és jégmezőt jelentenek é. sz. 42., ny. h. 49–51. fokon. Üdv: Barr.” Harold Bride, a Titanic rádiósa azonnal a hídra sietett, és átadta a jelentést Smith kapitánynak. 

Amikor a Titanic Queenstown öblében 1912. április 11-én felszedte a horgonyt, és lassan eltűnt a látóhatáron, senki sem sejthette, hogy ekkor látták utoljára az óceánjárótForrás: AFP/Peter Muhly

Déli tizenkettő előtt pár perccel a Baltic óceánjáró jelentését vették a rádiósfülkében, amely ugyancsak a Titanic útvonalába eső zajló jégre figyelmeztetett. 

A rádiósok ezt az üzenetet is továbbították a hídra. 

Smith kapitány a táviratot átadta az első osztály sétafedélzetén napozó Bruce Ismay-nek, aki elolvasta, majd szó nélkül zsebre gyűrte a telegramot. 

Lord Pirrie és Smith kapitány Southamptonban, a Titanic fedélzetén, nem sokkal az óceánjáró kifutása előttForrás: Roger-Viollet/© Maurice-Louis Branger / Roger-Viollet/Maurice-Louis Branger

A hajó addig elért és a vártnál is jobb menetteljesítménye miatt Ismay nem sokkal ezt megelőzően vetette fel Smith kapitánynak, hogy mekkora szenzáció lenne, ha a Titanic a tervezettnél egy nappal korábban futna be New Yorkba. A társaság első emberének nyomására Smith kapitány utasítást adott a gépháznak, hogy fűtsék fel teljesen a kazánokat, a maximális sebesség eléréséhez. 

Jéghegy, közvetlenül előttünk, uram!

Estére több mint 6 Celsius-fokot esett a hőmérséklet, 

a hirtelen beállt dermesztő hideg már a jég közvetlen közelségére figyelmeztetett. 

Az első osztály előkelőségei közül George Widener aznap este díszvacsorát adott a kapitány tiszteletére, Smith ezért csak este kilenc óra körül ért a hídra. A szolgálatot éppen leadó Charles Lightholler másodtiszt arról tájékoztatta a kapitányt, hogy időközben újabb hét aggasztó jégjelentés futott be, ezért felvetette, hogy nem kellene-e csökkenteni a hajó sebességét. 

A Titanic első osztályú sétafedélzeteForrás: Origo

Smith elengedte a füle mellett Lightholler javaslatát, és az őrség megkettőzésére adott utasítást azzal a meghagyással, hogy ha újabb jégjelentés érkezne, ébresszék fel, majd visszavonult a szállására. A hídon Lighthollertől William Murdoch első tiszt vette át a szolgálatot. A hajó orrárbocában – a kapitány utasításának megfelelően – megkettőzött őrség, Frederick Fleet és Reginald Lee jelzőmatrózok adták a szolgálatot. 

H. T. Wilde, a Titanic főtisztje. Smith kapitány megbízásából ő irányította a mentést. 1912. április 15-én kora hajnalban az óceánjáróval együtt merült a mélybeForrás: hemis.fr/RIEGER Bertrand / hemis.fr/Rieger Bertrand

Este tíz óra körül már 0 fokra esett vissza a hőmérséklet. Holdtalan csillagos éjszaka borult az Atlanti-óceánra, a látóhatár felett vékony páracsík lebegett. 

11 óra 40-kor Fleet közvetlenül a hajó orra előtt kibontakozó sötét tömegre lett figyelmes. 

Azonnal megkongatta az árbockosár harangját, majd felhívta a hidat. A telefont Boxhall negyedtiszt vette fel. „Mit látott?” – kérdezte nyugodt hangon az izgatott jelzőmatróztól. „Jéghegyet, közvetlenül előttünk uram!” – hallatszott a telefonkagylóban Fleet ideges válasza. 

De hiszen ez a hajó nem süllyedhet el!

Murdoch azonnal elrendelte a kitérőmanővert Robert Hichens szolgálatos főkormányosnak, és a gépháznak „állj! – hátramenet” utasítást küldött. Noha a Titanic elkerülte a frontális ütközést, nem tudott teljesen balra fordulni, így a jéghegy végighorzsolta az óceánjáró törzsét, a kormányfél felőli (jobb) oldalon. A Titanic még néhány percig változatlan sebességgel robogott a csillagfényes éjszakában, mielőtt Murdoch parancsot adott a gépek leállítására és a gőz kieresztésére. 

A jéghegy a hajó jobb oldalát szakította fel, a víz azonnal elárasztotta az első öt rekeszkamrát, és ezzel a Titanic sorsa meg is pecsételődöttForrás: AFP

Az ütközés után megtartott szemle megállapította, hogy a jéghegy sarkantyúja a vízvonal alatt mintegy 90 méter hosszan súrolta a hajó héjazatát. Annak ellenére, hogy az ütközés után Murdoch rögtön leeresztette a vízzáró ajtókat, 

az első öt rekeszkamrát, valamint a 6. kazán környékén a gépházat azonnal elárasztotta a tengervíz, 

amely ekkora már négy méter magasan áll a padlózat szintje felett. A hídra hívatott Thomas Andrews rövid számítás után közölte a jelenlévőkkel, hogy a Titanic legfeljebb még másfél óráig lesz képes a felszínen maradni. 

A hajó főkonstruktőre, Thomas Andrews a feleségével és kislányával, néhány nappal a Titanic végzetes útja előttForrás: Wikimedia Commons

A házikabátban és papucsban a kapitányi hídra siető Bruce Ismay ezt meghallva idegesen felcsattant: „De hiszen ez a hajó nem süllyedhet el!” „Vasból épült uram, így el is fog süllyedni, ez matematikai bizonyosság” – vetette oda hűvösen Ismay-nek Andrews főmérnök. Huszonöt perccel az ütközés után Smith kapitány benyitott a rádiósszobába, és közölte Jack Phillips szolgálatos távírásszal, hogy adja le a vészjelzést. „Milyen jelzést adjak le?” – kérdezett vissza a megdöbbent rádiós. 

A legnagyobb valószínűség szerint ez a jéghegy süllyesztette el a TitanicotForrás: AFP/W.F.Wood

A szabályzat szerinti nemzetközi segélykérő jelzést” 

– erősítette meg nyugodt hangon Smith kapitány. 

Több mentőcsónakot is félig üresen engedtek le

A kapitány éjfél után öt perccel parancsot adott H. T. Wilde főtisztnek a mentőcsónakok előkészítésére és leeresztésére. 

A 16 mentőcsónakban, valamint a 4 összecsukható csónakban azonban legfeljebb 1186 ember fért el 

a Titanic fedélzetén tartózkodó 2207 emberből. (A népszerű vélekedéssel szemben a White Star Line igazgatóságát nem terhelte semmiféle mulasztás a menőcsónakok számát illetően. Az akkor hatályos 1895. évi tengerhajózási törvény ugyanis az utasszállító hajók vízkiszorítása alapján határozta meg a mentőcsónakok számát, ehhez képest a Titanic még több csónakkal is rendelkezett az előírtnál.) 

Korabeli ábra a Titanic süllyedéséről. Ma már bizonyos, hogy a hajó az elsüllyedése előtt kettétörtForrás: AFP/-

A Titanicot végül két és fél órás haláltusa után, 1912. április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor örökre elnyelte a sötétségbe borult jéghideg Atlanti-óceán. 

Emberek százai küzdöttek az életükért a nulla foknál is hidegebb tengervizet taposva, 

ám túlnyomó többségük negyedórán belül halálra fagyott. 

A Titanic egyik mentőcsónakja, túlélőkkel. Az utólag színezett felvételt a Carpathia fedélzetéről készítették 1912. április 15-én, a kora reggeli órákbanForrás: Origo

A Titanic vészjelzéseit fogó Cunard gőzös, az RMS Carpathia, Arthur Rostron kapitány parancsára megszakította útját, és teljes gőzzel a katasztrófa helyszíne felé robogott. A Carpathia azonban már későn, csak hajnali három óra után néhány perccel érte el a helyszínt. 

Arthur Rostron, az RMS Carpathia hős kapitánya átveszi a Titanic túlélői által adományozott emlékserleget Molly Browntól, az első osztályú utasok egyikétőlForrás: Wikimedia Commons

A mentőcsónakokban fagyoskodó túlélők közül 705 hajótöröttet vettek a fedélzetre, 

a Carpathia magyar hajóorvosa, dr. Lengyel Árpád irányításával. 

Ekkor derült ki, hogy számos mentőcsónakot úgy eresztettek le a Titanicról, hogy még lett volna hely bennük. A Carpathia április 17-én este fél tízkor, zuhogó esőben kötött ki New Yorkban, ahol hatalmas tömeg várta a hajót. 

A Carpathia 1912. április 17-én este kiköt New Yorkban. A hajó oldalán a Titanic mentőcsónakjai láthatókForrás: Roger-Viollet/© Albert Harlingue / Roger-Viollet/Albert Harlingue

A baleset körülményeinek kivizsgálására létrehozott kongresszusi bizottság zárójelentése szerint a Titanic katasztrófájában összesen 1517-en vesztették életüket. 

A Titanic túlélőit kimentő Cunard-hajó, az RMS CarpathiaForrás: Wikimedia Commons

Az óceánjáró tragédiájának emléke évtizedek múltán sem halványult el, 

a Titanic katasztrófája ugyanis jóval több volt egy sok áldozatot követelő súlyos hajóbalesetnél. A 19. század második felétől kiteljesedő tudományos és technikai forradalom eredményei, valamint a viktoriánus kort jellemző optimizmus hatására ebben a korszakban általános meggyőződéssé vált, hogy az emberi tudás és leleményesség maradék nélkül képes legyőzni a természeti erőket. 

Több mint 1500-an vesztek oda a katasztrófábanForrás: AFP

A Titanic, mint az Edward-kor mérnöki-technológiai tudásának csúcsa, e szemlélet megtestesült szimbólumává vált. A hajó katasztrófája egyszer és mindenkorra véget vetett annak a hitnek, hogy az ember képes a kezében tartani és megzabolázni a féktelen természeti erőket. 

Hidegháborús atom-tengeralattjárók és a Titanic

A Titanic elsüllyedése utáni évtizedekben szóba sem jöhetett a roncs felkutatása és esetleges kiemelése. A hatalmas óceánjáró az észak-amerikai kontinentális küszöb lejtője, valamint az atlanti fenéksíkság találkozási pontjánál süllyedt a feneketlen mélységbe, ahol közel négy kilométer mély az óceán. Egészen az 1950-as évekig nem volt olyan korszerű merülőeszköz, amely lehetővé tette volna az ekkora mélységekben végzett kutatást. 

A Titanic roncsa 3861 méteres mélységben fekszik az atlanti fenéksíkságonForrás: Origo

A Titanic elveszett roncsának felkutatásához paradox módon a hidegháborús korszak egyik katonai csúcstechnológiáját jelentő atom-tengeralattjárók sorozatos katasztrófája adta meg a kezdő lökést. 1963. április 10-én az amerikai haditengerészet USS Thresher atom-tengeralattjárója a massachusettsi Cape Codtól 410 kilométeres távolságban eltűnt. 

A USS Thresher atom-tengeralattjáróForrás: Naval Historical Center

A búvárhajó felkutatására a haditengerészet a Woods Hole Oceanográfiai Intézetnek adott megbízást. 

Az intézet Atlantis II. kutatóhajójának egy több mint két tonnás víz alatti robotkamera segítségével sikerült felderítenie és lefotóznia a katasztrófát szenvedett tengeralattjáró roncsát, 2400 méteres mélységben. 1968. május 22-én az Azori-szigetektől 740 kilométerre délnyugatra veszett nyoma a USS Scorpion amerikai atom-tengeralattjárónak. A roncsot a haditengerészet mélytengeri kutatásokra kifejlesztett Mizar kutatóhajója találta meg, 3000 méteres mélységben. 

A 3000 méter mélyen megtalált  USS Scorpion hangradarképeForrás: Naval Historical Center

Ugyancsak 1968-ban egy szovjet Golf II.-osztályú tengeralattjáró süllyedt a mélybe Hawaiitól északnyugatra. Az amerikai haditengerészet egy szupertitkos program keretén belül a Clementine nevű speciális eszköz segítségével 

a roncs egyes szekcióit 5000 méteres mélységből a felszínre emelte. 

Az 1960-as évek végére – többek között e katonai célú kutatásoknak köszönhetően – technikailag már lehetségessé vált a Titanic hullámsírja körüli mélységek felderítése. 

A Titanic továbbra is a koromsötét mélységben rejtőzködik

A Woods Hole Oceanográfiai Intézet tengergeológusa, Robert D. Ballard már 1971-ben felvetette egy mélytengeri kutatóexpedíció megszervezését a Titanic roncsának megtalálására. A költséges vállalkozást azonban anyagi források hiányában még hosszú évekig nem sikerült tető alá hoznia. 1980-ban Jack Grimm texasi olajmilliomos bejelentette, hogy vállalná egy Titanic-expedíció finanszírozását. 

Dr. Robert D. Ballard oceanográfus, a Titanic roncsának felfedezője. Ballard nevéhez több világhírű hajóroncs, így többek között a német szupercsatahajó, a Bismarck, valamint a Midway-szigeteki csatában elsüllyesztett amerikai hordozó, a USS Yorktown roncsának felfedezése fűződikForrás: AFP/Charles Hoskinson

Grimm felajánlására a Columbia Egyetem oceanográfusa, William Ryan a kaliforniai Scripps Oceanográfiai Intézet közreműködésével megszervezte a missziót. Az első expedíció kutatóhajója, a H. J. W. Fay 1980. július 31-én érkezett meg a Titanic elsüllyedési körzetébe. Két hét alatt oldalpásztázó hangradar segítségével mintegy 1700 négyzetkilométeres területet fésültek át, és bemértek három olyan akusztikus céltárgyat, amelyek akár a Titanic roncsai is lehettek volna a méreteik alapján, ám a kutatást a rosszra fordult időjárás miatt nem tudták befejezni. 

A Titanic híres faragott lépcsőfeljárójaForrás: Mary Evans Picture Library/ONSLO/White Star Photo Library/Rights Managed

Grimm még két további expedíciót vezetett a térségbe, 

1981-ben, illetve 1983-ban. Egy nagyméretű hajócsavart sikerült is lefényképezniük közel 4000 méteres mélységben, ám erről nem bizonyosodott be, hogy a Titanichoz tartozott volna. Így végül Jack Grimm mindhárom expedíciója eredménytelenül végződött. 

Tizenéves kora óta a Titanic felfedezéséről álmodott

A Titanic megtalálásáról már tizenéves kora óta álmodozó Robert D. Ballard Grimm kudarcából arra a következtetésre jutott, hogy a siker kulcsa a kutatások megfelelő időszakra való időzítése. 

Az észak-atlanti térség ugyanis hírhedten viharos, 

ezért az év legnagyobb részében az erős szelek és a hullámzás eleve nem teszik lehetővé a kutatást. 

A Titanic roncsának felfedezői. A kép bal szélén a francia Jean-Louis Michel látható, jobbról a második pedig Robert D. Ballard (kék overallban)Forrás: Woods Hole Oceanographic Institution

Ballard egyik régi kollégáját, Jean-Louis Michelt, a francia haditengerészet tengerkutató búvárkülönítményének parancsnokát, illetve a mélytengeri kutatásokban úttörő szerepet játszó IFREMER-t, a Francia Tengerkutatási Intézetet (Institut Français de Recherche pour l'Exploitation de la Mer) kereste meg ötletével. Michel azt tanácsolta, hogy a kutatás megszervezése előtt ne hagyatkozzanak csak a Titanic ismert utolsó pozíciójára, hanem a lehető legalaposabban tanulmányozzák át a hajó elsüllyedésével kapcsolatos összes korabeli dokumentumot. 

Háborgó mélységek

A kutatást azonban nemcsak az elsüllyedés pontos helyének lokalizálása, hanem a mélytengeri környezet oceanográfiai sajátosságai is megnehezítették. 

Az elsüllyedés körzete a kontinentális lejtő és az abisszális síkság határán fekvő, vulkanikus eredetű J-Anomália-hátság területére esik. 

Az 1980-as évek derekára a tengertani kutatások már kiderítették, hogy a mélytengeri fenéksíkságok korántsem olyan békés területek, ahogyan azt korábban feltételezték. 

A Titanic roncsát vasfaló baktériumtörzsek támadták megForrás: AFP

Az abisszális síkságok felett olyan rendkívül erős, turbulens áramlatok mozognak, amelyek hatalmas mennyiségű üledéket képesek megmozgatni. Az abisszális viharnak nevezett jelenség mellett a kontinentális lejtő laza üledékrétegei is  megmozdulnak időnként; a lejtőn meginduló, akár 100 km/órás sebességre felgyorsuló és mindent elsöprő mélytengeri zagyár a mélytengeri síkságra leérve hatalmas területeket képes elborítani. 

A Titanic útvonalát és elsüllyedésének helyszínét ábrázoló térképForrás: Wikimedia Commons

Ballard kikutatta, hogy 

az 1929-es nagy földrengés az új-funlandi területeket is megrázta, egészen Grand Banks térségéig, 

ahol a Titanic elsüllyedt. Így még abban sem lehettek biztosak a kutatók, hogy a roncsot nem temette-e be mindörökre a lezúdult lejtőüledék. 

A srácok úgy gondolják, ki kéne jönnie!

A csapat 1985. július 1-jén futott ki Brestből, a francia Le Suroit oceanográfiai kutatóhajó fedélzetén. A korabeli feljegyzések alapján a kutatási körzetet egy 25 x 25 kilométeres négyzetre pontosították. A Le Suirot több ezer méter hosszú kábelen eresztette a mélybe és vontatta az öt méter hosszú Poisson (Hal) nevű akusztikus járművet, amely egy oldalpásztázó, illetve vertikális hangradar egységet zárt magába. A kutatást augusztus 7-ig folytatták, a Le Suirot-nak ekkor letelt az ideje, mivel más küldetésre vezényelték. 

A MIR-1 orosz mélytengeri merülőeszköz a Titanic orrfedélzeténélForrás: AFP

A keresést azonban nem adták fel. Michel és munkatársai augusztus 13-án a Woods Hole Oceanográfiai Intézet Azori-szigeteknél horgonyzó Knorr nevű kutatóhajójára szálltak át, amelynek fedélzetén Ballard várta őket. 

Két nappal később kifutottak, és északnyugatnak fordulva elindultak az egykori katasztrófa helyszínére. 

A Knorr két mélytengeri kutatóeszközzel rendelkezett: az Argo világítóberendezéssel és kamerával felszerelt szondával, illetve a hangradarral ellátott Angusszal. Augusztus végén egyre rosszabbra fordult az idő, és vészesen közeledett az a nap, amikor fel kell adni a további keresést. 

A Titanic orra. A roncs oldalán csüngő cseppkőszerű képződmények a vasfaló baktériumoktól származnakForrás: NOAA/IFE/URI

A szeptember 1-jére virradó hajnalon Jean-Louis Michel vette át a szolgálatot az irányítóterem monitorja előtt. Hajnali egy óra körül 

a képernyőn egyszerre csak az abisszikus síkság sápadt üledékén heverő tárgyak tömkelege bukkant fel. 

A teremben tetőpontjára hágott az izgalom. Ekkor még senki sem merte kimondani, de mindenki érezte, hogy a fényszórók kévéjén túli sötétségben ott rejtőzik a Titanic roncsa. 

A törmeléksávon kiszóródott tárgyak tömege láthatóForrás: Origo

Pillanatokon belül felbukkant az egyik eltéveszthetetlen hatalmas kazán, végleges bizonyságát adva, hogy több mint 73 év után megtalálták a Titanicot. John Bartalomei, a hajó szakácsa leszaladt Ballard kabinjához, bekopogott, és a következőket mondta: „A srácok úgy gondolják, ki kéne jönnie!” 1985 szeptember 1-jén kora hajnalban a régi álom valósággá vált; 3861 méteres mélységben megtalálták az egykori óceánjáró kísérteties roncsát. 

Kristálycsillárok és ólomkarikás üvegablakok a roncs belsejében 

Ballard 1986. július 12-én tért vissza a Titanic hullámsírjához, az Atlantis II. fedélzetén. Ekkor már nemcsak a felszínről vontatott kamera, hanem a Woods Hole Intézet mélytengeri merülőegysége, az Alvin is a rendelkezésére állt. A felfedezések történetében elsőként ő merült le a Titanic roncsához. 

Ballard (a kép bal szélén) a a Le Suirot irányítótermében, nem sokkal a Titanic roncsának felfedezése előttForrás: Pinterest

Már az előző évben – amikor megtalálták a roncsot – felfedezték, hogy a Titanic nem egyben, hanem kettétörve süllyedt a mélybe. Ez tökéletesen egybecsengett néhány túlélő visszaemlékezésével. 

A roncs belseje helyenként meglepően ép állapotban vanForrás: Pinterest

A szinte a felismerhetetlenségig szétroncsolódott tatrész a viszonylag ép állapotban fennmaradt orrszekciótól 650 méter távolságra fekszik a sápadt óceáni aljzaton. 

Egy épen maradt kristálycsillár a Titanic belsejébenForrás: Pinterest

Az Alvinról vezérelt Junior Jason automata kamera segítségével sikerült bejutni a roncs belsejébe is, ahol döbbenetes felvételek készültek a szinte tökéletes állapotban megmaradt kristálycsillárokról, üvegberakású ajtókról és faburkolatokról.

Halálos cseppkövek emésztik el a Titanic roncsát 

Ballard figyelt fel elsőként azokra a furcsa, rozsdabarna, cseppkőszerű képződményekre is, amelyek fürtökben lógnak le a roncs oldaláról. 

Később megállapították, hogy ezek a „cseppkövek” a hajótestet megtámadó vasevő baktériumok termékei. 

1987-ben, majd 1993-ban a White Star Line jogutódjától a roncs tulajdonjogát megszerző RMS Titanic Inc. vállalkozás számos tárgyat felhozott a Titanicról, valamint a süllyedés során a hajóból kiszóródottakat az orr és a tatrész között húzódó törmeléksávról. 

A kapitányi hídon állt a gépház távírója, amelyet 3861 méteres mélységből hoztak felForrás: NOTIMEX/Ivan Canas

A tudományos kutatás mellett az 1990-es évek második felében fellendült a Titanic-turizmus is, 

nem kis részben James Cameron 1997-ben bemutatott és világsikert aratott Titanic című játékfilmjének köszönhetően. Cameron 36 alkalommal merült le a Titanichoz, és önálló, nagy tudományos értékkel rendelkező dokumentumfilmet forgatott a roncsról A mélység titka (Ghost of the Abyss) címmel. 

Egy zsebóra a Titanic roncsábólForrás: AFP/Don Emmert

Tudományos expedíció 2010-ben merült le utoljára a Titanichoz 

a roncs állapotának aprólékos felmérésére. A hét évvel ezelőtti vizsgálat aggasztó eredményre jutott: a roncs szerkezeti állapota 25 év alatt végzetesen meggyengült túlnyomó részt az agresszív vasevő baktériumok, kisebb részben pedig a felelőtlen „turistajáratok” miatt. 

A Titanic utolsó horgonyzóhelyén, az írországi Cobh-ban (régen: Queenstown) felállított emlékmű a harmadosztályon utazott áldozatok emlékéreForrás: hemis.fr/GIUGLIO Gil / hemis.fr/Giuglio Gil

A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a végzetesen meggyengült roncs legkésőbb 2022 és 2030 között teljesen összeomlik. Néhány évtized múlva már csak az óceáni aljzaton vöröslő rozsdafolt fogja emlékeztetni az utókort az „álmok hajója”, a Titanic és az általa szimbolizált korszak végzetére. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK