Határozott egyéniség és jó anya: ilyen volt Mária Terézia

2017.05.13. 19:59

Erőskezű uralkodó tudatos családpolitikával és gondoskodó, aggódó, ugyanakkor büszke és szerető anya, aki féltette a gyerekeit és a birodalma sorsát. 300 évvel ezelőtt ezen a napon született a királynő.

Mária Terézia osztrák császárné és magyar királynőForrás: Wikimedia Commons

1717. május 13-án kora reggel gyereksírás töltötte be a bécsi Hofburg császári palota tereit. A Habsburg III. Károly magyar királynak (VI. Károly német-római császárnak) és Erzsébet Krisztina császárné-királynénak gyereke született. Ez az örömteli esemény valószínűleg egy pillanatra feledtette velük azt, hogy fiuk, Lipót János trónörökös főherceg, akinek a királyné egy évvel korábban adott életet, még csecsemőkorában meghalt.

III. Károly magyar királyForrás: Wikimedia Commons

Az, hogy pontosan hogyan reagált a király a gyereke születésre, nem tudjuk, az viszont biztos, hogy alig várta az új trónörökös érkezését.

Az újszülött viszont „csak" egy kislány volt.

Még aznap megkeresztelték Mária Terézia Walburga Amália Krisztinát, aki egy korszak kiemelkedő uralkodójává vált, döntéseivel és családpolitikájával pedig évszázadokra meghatározta Európa és benne Magyarország sorsát.

Erzsébet Krisztina magyar királyné, Mária Terézia édesanyjaForrás: Wikimedia Commons

Nem nevelték uralkodónak

Mivel apja élete végéig bízott benne, hogy születik még egy fia, aki majd elfoglalja a trónját, Mária Terézia gyerekkora nem olyan volt, mint egy trónörökösé. Húgával, a nála 7 évvel fiatalabb Mária Anna főhercegnővel, rangjuknak megfelelő műveltséget szereztek. Tanultak matematikát, történelmet, és nyelveket is. Nemcsak németül társalogtak, de szüleik azt is elvárták tőlük, hogy latinul, olaszul, spanyolul és franciául is megértessék magukat, tanuljanak vadászni, célba lőni, és ahogy azt egy előkelő házból származó asszonynak illik, táncolni is.

Habsburg Mária Anna főhercegnőForrás: Wikimedia Commons

A két lány a művészetekben és a tudományokban is nagy jártasságot szerzett. Talán ennek köszönhető, hogy a barokk és a felvilágosodás határán élő

Mária Terézia maga is támogatta és szerette a művészetet.

Mária Terézia élőben hallhatta a gyerek Wolfgang Amadeus Mozartot játszani. 

A budai Vár fejlesztése, rezidenciává alakítása és a Schönbrunni kastély építése is jórészt a királynő nevéhez fűződik. Bécsi otthonának még a belső enteriőrjébe is beleszólt. Az uralkodásra viszont apjának köszönhetően egyáltalán nem készült fel, annak ellenére, hogy a leányági örökösödést Bajorországon kívül minden ország elismerte.

Abban konszenzus van a történészek körében, hogy Mária Terézia nagyon határozott egyéniség volt, annak ellenére, hogy szisztematikusan nem készítették fel úgy az uralkodásra, ahogy ő a két nagyobb fiát"  – mondja Forgó András, a Pécsi Tudományegyetem docense, a korszak szakértője.

Józsefet és Lipótot, fiait, Mária Terézia valóban módszeresen taníttatta az államelméleti ismeretekre, de nem csak ebben volt előrelátó. Negyven éven keresztül tudatosan dolgozott a Habsburg Birodalom politikáján.

Uralkodásra született

Az ifjú Mária Terézia főhercegnő, aki apja, III. Károly halála után lépett trónraForrás: Wikimedia Commons

Az a gondolat, hogy nő is kerülhet a Habsburgok trónjára, már a királynő nagyapjában, I. Lipót császárban felmerült. Az eredetileg a spanyol örökösödési háború következtében létrejött titkos szerződésben egyezett meg fiaival, Mária Terézia apjával, Károllyal és József főherceggel arra az esetre, hogy ha valamelyikük fiú örökös nélkül halna meg. A fiatal Habsburg főhercegnő előtt viszont akkor nyílt meg az út, amikor apja

1713-ban Bécsben kihirdette a Pragmatica Sanctiót.

Pragmatica SanctioForrás: Wikimedia Commons

Ez kimondta a birodalom feloszthatatlanságát és Károly leendő utódainak az osztrák tartományokra vonatkozó örökösödési rendjét, amelyet a császár aztán különböző nemzetközi szerződésekben igyekezett minél több európai országgal elfogadtatni. A birodalomhoz tartozó népei az élen jártak ebben. Mivel sem Erdély, sem

a Magyar Királyság nem volt képes megvédeni magát a töröktől

és más külső támadásaitól, a törvényt a magyar rendek is megszavazták, amely 1723-ban életbe is lépett.

Pragmatica Sanctio, 1723.
"3. tc. Ő legszentségesebb császári és királyi felsége az ország s az ahhoz kapcsolt részek összes hű karainak és rendeinek minden, úgy hitlevélbe foglalt, mint bármely más jogait, szabadságait, kiváltságait s mentességeit, és előjogait, az alkotott törvényeket s helybenhagyott szokásokat [...] Kegyelmesen megerősíti s meg fogja tartani. "

Ez lett az alapja Mária Terézia uralkodásának 1740-től haláláig, 1780-ig az osztrák tartományokban és magyar királynővé koronázásának is, amely 1741. június 25-én Pozsonyban volt. A rendek életüket és vérüket ajánlották az új uralkodónak, akinek az apja nem volt éppen kegyes a magyarokkal. Ugyanakkor a híres Vitam et sanguinem pro rege nostro!, magyarul: Életünket és vérünket királyunkért! kiáltás, amely az új uralkodónak szólt, nem egy romantikus érzelmi jelenet része volt. Nem a magyarság királynőnek szóló szeretete, hanem politikai tudatossága állt mögötte.

Mária Terézia koronázása Pozsonyban, 1741. június 25-énForrás: Wikimedia Commons

A magyar rendek nagyon jó lehetőséget láttak abban, hogy a királynő elfogadásával politikailag megerősítsék saját pozíciójukat a birodalmon belül" - magyarázza Forgó András.

Ki volt ez az erőskezű asszony, és hogyan érte el, hogy Európa egyik legnagyobb uralkodójává vált?

Az ember a korona mögött

Habsburg–Lotaringiai Mária Krisztina főhercegnő, Mária Terézia kedvenc lányaForrás: Wikimedia Commons

Jól tudja, mi, nők, férjünk alávetettjei vagyunk, engedelmességgel tartozunk neki. Arra kell törekednünk, hogy egyszerre legyen hitvesünk, apánk és legjobb barátunk, hogy szolgáljuk őt és hasznosak legyünk számára. Ha sajnálatos módon látunk is olyan példákat, melyek ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak, akkor sem tudom Önt feloldani e kötelessége alól" – írta ezt a hatalmas birodalom erős uralkodója tanácsként kedvenc lányának, Mária Krisztinának, aki Albert Kázmér szász-tescheni herceghez ment feleségül.

Albert Kázmér szász–tescheni hercegForrás: Wikimedia Commons

Mária Terézia a legtöbb férfi felett állt, mégis szakértelmükkel és tanácsaikkal segítették és támogatták őt, mert elismerte erényeiket, és megadta nekik a kellő tiszteletet. Még férje is élete végéig mellette állt, pedig hamar kiderült, hogy felségével ellentétben nem rendelkezett politikai képességekkel, és hadvezérnek sem volt jó  annak ellenére, hogy 1745-ben I. Ferenc néven ő, vagyis Lotaringiai Ferenc István került a német-római császárság élére.

I. Ferenc német-római császárForrás: Wikimedia Commons

A birodalmi rendek Mária Teréziát sosem választották volna meg ebbe a pozícióba, a szokásjog ugyanis ezt nem tette lehetővé. Ugyanakkor Ferenc császárrá koronázásával a királynő is gazdagodott, hiszen sok-sok címe mellé a császárné rangot is elnyerte.

„Férfi körül soha nem alakul ki ilyen tekintélyes, képzett tanácsadói gárda. Nő körül is csak akkor, ha kellő bölcsességgel van felvértezve.

Mária Terézia tudott bánni a férfiakkal.

Európa első számú uralkodónője és asszonya úgy vélte, és állandóan hangoztatta is, hogy a természetes hierarchia szerint a férfiak a nők fölött állnak. Férje, a császár például – miközben a politikában alig kapott szerepet – soha nem érezhette úgy, hogy ez a hierarchia megfordult volna"

- írta Poór János egyetemi tanár, az ELTE Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék tanszékvezetője a Rubicon című történelmi folyóiratban.

Mária Terézia, az özvegy császárné gyermekeivelForrás: Wikimedia Commons

A Pécsi Tudományegyetem docense szerint is ez az uralkodónő egyik erénye. Olyan embereket hozott helyzetbe, akik egyes területeken jelentős reformokat tudtak végrehajtani.

Két dologban látom Mária Terézia zsenialitását. Egyrészt abban, hogy megtalálta azokat, akiket pozícióba tudott ültetni, hogy ott a megfelelő döntéseket hozzák, másrészt abban, hogy tudatos családpolitikájával hosszú távra biztosította dinasztiája fennmaradását.

Az 1745. május 11-én megvívott fontenoy-i ütközet az osztrák örökösödési háború egyik csatája volt, amelyet a brit, hannoveri, osztrák és holland csapatok vívtak a franciákkal, és az utóbbiak győzelmével végződött, Peinture d'Edouard Detaille (1848-1912) festményeForrás: AFP

A királynő termékeny éveiben ugyanis amellett, hogy megvívta az osztrák örökösödési háborút ellenségeivel, köztük II. Frigyes porosz királlyal 1740-1748 között, amelyben ugyan elvesztette Sziléziát, de végül a magyar rendek segítségével biztosította a trónját, gyakorlatilag folyamatosan állapotos volt.

II. Frigyes porosz királyForrás: AFP

Ebben az időben egy hajszálon múlt a Habsburg-ház teljes hatalomvesztése. A család pozícióinak biztosítására megoldás volt a sok örökös.

A királynő 16 egészséges gyereknek adott életet, amelynek mind „kitalálta" a szerepét. Alaposan megtervezett dinasztikus politikájában Ferenchez fűződő szerelmének segítségével mondhatni benépesítette az európai uralkodóházakat.

Azt, hogy érzelmileg kötődött férjéhez, Lotaringiai Ferenc Istvánhoz, onnan is lehet tudni, hogy férje 1765-ben bekövetkezett halála az ő életében is nagy változást hozott. Befelé forduló emberré vált"  - magyarázza a történész.

II. József, a kalapos királyForrás: AFP

Mindig a nagy emberek magánéletét a legnehezebb rekonstruálni, mert döntéseik államérdekből születnek. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a királyok és királynők magánélete formális volt, egyáltalán nem olyan, mint alattvalóiké vagy a későbbi generációk egyszerű polgáraié. Mária Teréziának viszont gyerekeivel folytatott őszinte leveleiből több fennmaradt, amelyeket a 19. század második felében ki is adtak, így megismerhetjük az embert a korona mögött. Ezekből az írásokból

egy gondoskodó, aggódó, ugyanakkor büszke és szerető anya

képe rajzolódik ki, aki úgy félti gyerekeit a jövőtől, hogy sokszor szemrehányások sorát zúdítja rájuk. Nemcsak kedvenc lányának, Mária Krisztinának írta le gondolatait, de olykor követeknek, uralkodóknak vagy Józsefnek, a későbbi "kalapos királynak" is, akinek a viselkedése és a birodalomról alkotott elképzelése – Lotaringiai Ferenc István halála után - egyre jobban aggasztotta az öregedő királynőt.

1774-ben a franciaországi követnek írt levelében őszintén remélte, hogy József ejti tervét, hogy meglátogatja Voltaire-t; 1777-ben pedig fia vallási közömbössége, toleráns elvei miatt esett kétségbe" – olvasható a Rubiconban.

Az özvegy királynőForrás: AFP/leemage/Costa

A hatvanas évek közepétől a szomorú Mária Teréziát már csak gyászruhában ábrázolták a hivatalos portréfestők és a nyilvánosságot is kerülte. A domináns, okos uralkodó árnyékába lépett, fia, József mögé, aki társuralkodóként egyre inkább beleszólt a birodalom irányításába, ezzel egyre nagyobb befolyásra tett szert. Ugyanakkor még Mária Terézia volt a királynő,  aki ezt éreztette is Józseffel. Komoly szócsatákat vívtak egymással, mert, ahogy a Pécsi Tudományegyetem docense fogalmaz, tulajdonképpen

„féltette is a birodalmat Józseftől."

Attól a kalapos királytól, aki sosem koronáztatta magát magyar királlyá, és aki sok reformrendeletet hozott, amit aztán - néhány kivételtől eltekintve - mind visszavont a halálos ágyán. Ezzel egyetlen tollvonással megsemmisítette saját politikai életművét.

II. Lipót magyar királyForrás: Wikimedia Commons

Anyja viszont nemcsak anyaként, de társuralkodóként is bölcsnek bizonyult. Poór János szerint a feszültségeket, amikor voltak, ugyanis nem élezni, hanem tompítani igyekezett. Mindig tisztelte a vele egyenrangúakat, de az alattvalóit is.

„Abban, hogy – noha egyre elégedetlenebb lett – Mária Terézia elfogadta a világot úgy, ahogy volt, alapvető szerepet játszott meghatározó (a közhiedelemmel szemben nem fanatikus) vallásossága. Gyóntatója, Ignaz Müller és janzenista olvasmányai – Arnauld, Nicole, Pascal – a léttel szembeni alázatot sugallták neki. Méltóságteljes, nem elvonuló alázatot, amely egyidejűleg tartja fontosnak és – egy magasabb mércével mérve – másodrendűnek az evilági létet.  Amely révén összeegyeztethető a közéleti aktivitás és a világ „éppígy létének" bölcs tudomásulvétele. Ez talán Mária Terézia személyiségének a titka" - írta az ELTE tanára.

Egy királynő a történelmi emlékezetben

Mária TeréziaForrás: Wikipedia

Mária Terézia meghatározó volt a magyarság sorsának alakulásában, mégis kevés szó esik róla manapság.

Ahhoz képest, hogy negyven évig volt Magyarország királynője, és a magyar rendek nagyon határozottan és politikailag abszolút indokolhatóan kiálltak mellette az 1741. évi országgyűlésen, kevésbé van jelen a magyar köztudatban. Sissiről, Erzsébet királynéról például sokkal többet beszélünk, pedig az ő politikai szerepe lényegesen kisebb volt"  – mondja Forgó András.

A korszakot kutató történész úgy látja, hogy a nagy uralkodó, aki 300 évvel ezelőtt ezen a napon született, ma nem azon a méltó helyen áll a magyar történelmi emlékezet panteonjában, amely valójában megilletné őt.