Levágta barátnője fejét a csillebérci gyilkos

2017.06.01. 20:53

Az 1962-es gyilkosság bűnügyi aktájából részletesen kiderül, mi történt 55 évvel ezelőtt az úttörővasútnál. Fejes Endre regényének, a Jó estét nyár, jó estét szerelemnek a „főhőse" a valóságban sokkal brutálisabb volt. Amikor a lány nem volt hajlandó lefeküdni vele, és azzal fenyegette, hogy feljelenti, borotvát ragadott, átvágta a torkát, és elkezdte feldarabolni, csak nem sikerült neki. Bezsenyi Tamással, az NKE Kriminalisztikai Intézet tanársegédjével utánajártunk az igazságnak, amit a kommunizmus idején elhallgattak.

Taxi a hatvanas évekbőlForrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Az alacsony, sovány, beesett arcú, sötétkék nadrágot és fehér inget viselő férfi a Moszkvics felé közeledett. A sofőr kinyitotta az anyósülés melletti ajtót, de ő inkább hátra ült. Azt mondta, a margitszigeti Nagyszállóba szeretne menni. A taxi 1962. július 12-én 23.25-kor indult el a Szabadsághegyről a bőbeszédű utassal, aki a húsz percig tartó utazás alatt elárulta, hogy a hotelben lakik, és másnap Egyiptomba indul, mert kereskedelmi utazó, 4 éves kora óta idegenek nevelték, az édesapja pedig Washingtonban követ. Ezután arról beszélt a sofőrnek, ami késő délután történt vele.

Azt mondta, „volt egy kis kellemetlensége" egy lánnyal a Vöröscsillag Étteremben, ugyanis fent jártak a hegyen, és amikor onnan elindultak, egy ismeretlen férfi utánuk ment, és rájuk támadt. Közölte, hogy a férfi „bevágott neki egyet", aztán ő is „bevágott neki kettőt".

Amikor a taxi be akart fordulni a Nagyszálló elé, az utas közölte, hogy inkább egy kicsit távolabb álljanak meg a hoteltől. A sofőr így tett, majd felkapcsolta a belső világítást. Akkor figyelte meg jobban, kit vitt. 

„Először azt hittem, hogy szeplős az arca, de később láttam, hogy spriccelt vérfoltok vannak az arcán.  Az óra 27 Ft-ot mutatott és az utasom 30 Ft-ot adott át úgy, hogy éppen hogy csak láttam a kezeit, mert a hátsó ülés háttámasztékja, illetve az első ülés háttámasztékja mögött dugta fel a kezeit. Megfigyeltem azt is, hogy amikor a kocsiból kiszállt, 

emlékezetem szerint nylon inge volt és az is vérrel volt szennyezve, az egész ing eleje is. 

Véresnek láttam a kabátujjakat, meg is jegyeztem, hogy úgy néz ki, mint aki birkát nyúzott" - emlékezett vissza a sofőr később a kriminalista elmondása szerint.

A férfi elköszönt, és a halastó felé vette az irányt. Mivel a sofőr ezt gyanúsnak találta, úgy döntött, hívja a rendőröket.

„Azt mondta, olyat mutat, amitől beszarok"

Másnap 14 óra után nem sokkal két férfi szállt le Csillebércen a 90-es buszról, miután az egyikük azt mondta a másiknak, olyan dolgot mutat barátjának, amitől az „beszarik". A férfi röhögve közölte, hogy ilyet senki sem tud neki mutatni, de azért kíváncsiságból vele tartott. Az erdő felé indultak egy ösvényen. 

Alig tettek meg 150 méter, amikor megláttak egy hanyatt fekvő lányt szétvetett lábakkal. Az előbb még nevető férfi megrémült, amikor észrevette, hogy hiányzik a feje. Erre a barátja elárulta, hogy ő gyilkolta meg a lányt, akivel Siófokon ismerkedtek meg. Azt mondta, július 11-én járt vele a Vöröscsillag Étteremben, ahol megvacsoráztak, és ittak is, és azért kísérte fel ide, mert szeretkezni akart vele, de a lány nem volt rá hajlandó. Erre ő dühbe gurult, és rátámadt.

A megdöbbent férfi vallomása szerint a barátja azt mondta, verekedtek, aztán egy borotvával átvágta a lány torkát. Ezután pedig azzal dicsekedett, hogy pisztolya is van és lehet, hogy használni is fogja. Közölte, hogy meg fogja ölni az egyik rokonát, ha nem adja meg azt a 4600 forintot, amit ő adott neki kölcsön. Együtt indultak hazafelé. Útközben a férfi végig azon gondolkodott, le kellene ütnie barátját, és át kellene adnia a rendőrségnek, de annyira „megviselte a borzalmas látvány", hogy inába szállt a bátorsága. Csak másnap hajnalban sétált el a közeli rendőrkapitányságra, hogy elmondja, mi történt.

Valaki fekszik az ösvény mellett

Az úttörővasút állomásához rohant a párFortepan - BAUER SÁNDOR

Nem sokkal ezután Sári Géza gyógyszerész is a csillebérci erdőben sétált egy lány társaságában. Délután négy óra volt, amikor a Csillagvizsgáló kerítésénél balra fordultak a Normafa irányába. Néhány lépés után megtorpantak, mert a férfi meglátott valamit a fűben.

„Arra lettem figyelmes, hogy valaki fekszik az ösvény mellett. Amikor közelebb értem és jobban megfigyeltem a fekvőt, akkor vettem észre, hogy egy lila ruhás hölgy fekszik a földön és a feje el van távolítva a törzstől. Még ekkor sem mertem elhinni azt, hogy emberi holttest. Arra gondoltam, hogy talán gyerekek játszottak bábuval és otthagyták. Észrevettem azonban, hogy a körmök festettek és legyek tömege van a testen" - emlékezett vissza Sári a vallomásában.

A fiatal pár egészen az úttörővasút megállójáig rohant, ahol az állomásfőnököt kereste. Miután elmondták neki, mit láttak, Palásti József azonnal hívta a rendőrséget.

Véres borotva

Fél órával később helyszínelők és nyomozók lepték el a környéket és alaposan átkutatták a tetthelyet. Az úttörővasúthoz vezető erdei úttól 53 méterre lévő ösvény cserjéje alatt találtak rá az arccal a föld felé fordított, levágott fejre.

A női fej az ösvény jobb oldalán helyezkedik el. A fejtől 650 cm-re az ösvénytől balra befelé a fák között egy női test látható hanyattfekvő testhelyzetben szétterpesztett lábakkal. Jobb kar hajlítva felsőtartásban, míg bal kar oldalsó tartásban látható" - idézi Bezsenyi Tamás a halottszemle jegyzőkönyvét.

A bal válltól 60 cm-re egy nyitott, női, barna bőrtáskát találtak, a jobb váll alatt pedig egy rózsaszínű bolerót. Szabad szemmel is könnyen megállapították, hogy a ruhadarab a vállhoz közel eső részen véres lett. A felsőtest egy kiterített, vérrel áztatott német újságon nyugodott, akárcsak a táska és a női ruhadarab.

Az elhalt ruházata: rózsaszín ruha, rózsaszín kombiné, rózsaszín nadrág, drapp cipő és az elhalt nyakcsontján egy aranynak látszó lánc van, medálionnal. Az elhalt jobb vállától 6 méter távolságra az egyik cserjebokorban egy zöld nyelű /törött/ borotva látható. A gyufaszáltól kb. 7 cm-re egy nyakcsigolyadarab van" - folytatta a jelentést jegyző bűnügyi technikus Bezsenyi Tamás jegyzetei szerint.

A borotva is véres volt. Miközben a nyomozók azon törték a fejüket, a gyilkos fegyverről van-e szó, a helyszínelők lefényképeztek mindent és írásban is rögzítették, amit láttak, majd lemeztelenítették a holttestet, hogy a helyszínen lévő orvos is megvizsgálhassa.

NormafaForrás:Fortepan - TÓTH KÁROLY DR

Miután kizárták a rablógyilkosságot, a nyomozók megpróbáltak arra rájönni, ki lehet az áldozat. Gyorsan sikerült. A 25 éves budapesti S. Ildikó táskájában ugyanis egy naptár, egy vonatjegy, egy megcímzett boríték és a szakszervezeti tagsági könyv között végül a személyi igazolványát is megtalálták. A helyszíni szemlét vezető bűnügyi technikus leírta, hogy a felsorolt tárgyak mellett egy július 12-ig szóló táppénzes papír és egy orvosi igazolás is volt egy kórházi zárójelentés mellett. A helyszíni szemle után a holttestet boncolásra küldték, a nyomozók pedig feltették a legfontosabb kérdést: Ki volt ez a lány, és hogy került ilyen helyzetbe?

Gyilkosság a médiában

"Őt úgy hívták az emberek, hogy a csillebérci gyilkos és csak a Népszabadságban és a Népszavában lehetett róla olvasni, a tévében nem mutatták, mit csinált. Megírták, hogy az úttörőtábor mellett, a Széchenyi hegyhez közel, a Fogaskerekűnél találták meg a tetemet. Később pedig csak egy cikk jelent meg a kivégzés előtt és a szeptember 28-29-ei tárgyalás után, amely arról szólt, mit használt ki a csillebérci gyilkos"

- mondja Bezsenyi Tamás.

A rendszer nem szívesen ismerte be, hogy a kommunizmusban is léteznek „hétköznapi gyilkosok" és történnek ilyen gyilkosságok.

Egy nő újságot olvas 1962-ben, ő hallhatott a csillebérci gyilkosrólFortepan - LENCSE ZOLTÁN

Jó körülmények

A nyomozók első útja arra a címre vezetett, amelyet az igazolványában találtak. Amikor megtudták, hogy ez egy albérlet, azonnal felkeresték a lakás főbérlőjét, hogy kikérdezzék. A férfi arról beszélt, hogy S. Ildikó 1955. szeptember 1-én költözött az Akácfa utca 59. alatti lakásába és az egyik ismerősének javaslatára engedte meg, hogy ott lakjon. A Fővárosi Cipőkészítő Vállalat részlegvezetője becsületes, rendes lánynak ismerte és a szüleiről is ugyanezt mondta. Ildikó apja Pincehelyen volt állatorvos és bátyja is állatorvosnak készült az egyetemen. Mindkét gyerek jó nevelést kapott. A nyomozók azt is megtudták, hogy az áldozat körülbelül akkoriban végezte el a tanulmányait, amikor a kiadó szobába beköltözött és hamarosan munkája is lett. 1960-ig a Kenyérgyár alkalmazottjaként dolgozott, két évet pedig könyvelőként töltött el a Bláthy Ottó Villamossági Gépgyárban.

Mivel szülei jó anyagi körülmények között élnek, így leányuknak gyakran küldtek pénzt és csomagot. Mivel dolgozott is, így ő is jó anyagi körülmények között volt, nagyon szépen öltözködött és szórakozásra is volt pénze" - olvasható a jelentésben.

A férfi arról is beszélt, hogy Ildikónak 1956-ban volt egy egyetemista vőlegénye, aki disszidált, és akitől több levelet is kapott New Yorkból. Ezen kívül egy Lengyelországban élő lengyel fiú is rendszeresen írogatott neki. A főbérlő megemlített még egy Matyi nevű 27-28 év körüli fiatal férfit, akit gyakran fogadott a lány a szobájában, és akiről Ildikó a főbérlő feleségének azt mondta, nem komoly kérő. Azt is megtudták a nyomozók, hogy Ildikó szívesen tartózkodott otthon és csak nagyon ritkán járt el szórakozni, többnyire moziba vagy színházba. „Takarékosnak" ismerték.

Egy idegen kiejtésű férfi

Korabeli rendőrautóFortepan

A főbérlő azt is megemlítette, hogy a gyilkosságot megelőző két hónapban ötször-hatszor hívta telefonon egy idegen kiejtésű férfi, aki Ildikó halála előtt 10-12 nappal ismét telefonált, de akkor már a beszédje sokkal tisztább és érthetőbb volt".Az egyik ilyen alkalommal a főbérlő felesége vette fel a telefont. Az idegen férfi közölte, hogy Ferihegyen van és Rómába utazik.

Az is kiderült, miért járt orvosnál az áldozat. A főbérlő elmondása szerint a gyilkosság előtt néhány nappal Ildikó elrontotta a gyomrát. Arra panaszkodott, hogy nagy fájdalmai vannak, ezért a pincehelyi orvossal kiíratta magát táppénzre, de nem pihent. A főbérlő házaspár szerint egész nap telefonált valakivel. Július 12-én reggel már azt mondta, jól érzi magát. Az az orvosi igazolás, amelyet a helyszínelők lefoglaltak, pontosan eddig a napig szólt. Ez volt az a nap, amikor Ildikót meggyilkolták.

Az áldozat egyik kolléganőjének kihallgatásával is hasznos információkhoz jutottak. Az utókalkulátorként dolgozó asszony azt mondta, egy éve ismerte meg Ildikót és mindössze három hete dolgoztak együtt, de az elég intenzív volt. Két héten keresztül mindennap egymás mellett voltak, így volt alkalma arra, hogy figyelemmel kísérje az életét.

Mint barátnők, egymás között több dolgot is megbeszéltünk. Július 12-e előtt kb. két héttel telefonon keresték Ildikót, akkor én úgy véltem, hogy egy női hang, aki tört magyarsággal, alig érthetően mondta, hogy Ildikót keresi, aki ezen a szerdai napon nem tartózkodott benn, mert csúsztatott" - közölte vallomásában.

Aztán rájött, hogy nem nő a telefonáló, hanem férfi, aki

tört magyarsággal közölte, hogy 25 éves és az apjával érkezett Washingtonból,

majd részletesen beszámolt családi körülményeiről az asszonynak. Felsorolta a rokonsága tagjait, neveit, még azt is, ki hány kilót nyom. Ezután azt kérdezte az asszonytól, tud-e németül és elmondta, hogy az ő kedvenc nyelve az olasz és egy követségen dolgozik. A férfi ezen a délelőttön többször telefonált még és a lányt kereste, annak ellenére, hogy az asszony közölte, hogy azon a napon csúsztatott, vagyis. A telefonáló elmagyaráztatta az asszonnyal, hogy ez azt jelenti: később kezdte meg a műszakot, majd újra rátért a rokonságra.

Ildikó aznap délután 1-kor érkezett meg a munkahelyére. Pár perccel később már a telefonkagylót tartotta a kezében, kolléganője pedig végighallgatta a beszélgetést. Legalábbis azt, amit Ildikó mondott. Ebből arra következtetett, hogy a hívást megelőző nap estéjén a vonal másik végén lévő férfi a Royal szállóban a görög követség titkárnőjével találkozott volna, amiről megfeledkezett, és csak akkor jutott az eszébe, amikor két órával később arra járt. Az asszony így folytatta:

A görög követségre ment és ott kereste fel az illető személyt. A beszélgetésből még azt lehetett kivenni, hogy amit el kellett volna intézni azzal valami zűr van, amire Ildikó azt válaszolta, ezt majd te elintézed. Tudomásom szerint akkor a vízum elintézése végett járt a követségen" - olvasható a kriminalista jegyzeteiben.

Azt már Ildikó mesélte kolléganőjének, hogy a fiú azt mondta, az apja nem egyezik bele a házasságukba, a család többi tagja viszont nem kifogásolta. Arról is beszélt, hogy apja viselkedésének okát a fiú nem akarta telefonon elárulni, azt mondta, majd négyszemközt megbeszélik.

A kolléganő arról is beszélt, hogy június utolsó hetében Ildikó interurbán felhívta a szüleit. Azt mondta az édesanyjának, hogy nem tudnak együtt lemenni hozzájuk, mert a fiú mostohaanyja meghalt és „különböző problémák merültek fel", ezért csak egyedül látogatja meg őket. Arról is beszélt a rendőröknek, hogy

Ildikó nagyon ideges volt a gyilkosságot megelőző hetekben,

ami az asszony szerint abból adódhatott, hogy Olaszországba készült a fiúval. Ruhát is varratott magának.

„Ildikótól tudom, hogy volt még egy fiú ismerőse, aki telefonon egy alkalommal felhívta, meghagyta a telefonszámát. Mikor Ildikó visszajött, közölte, hogy őt a fiú nem érdekli, le is radírozta a mappáról a felírt számot. Mélyebb barátnői kapcsolatot tudomásom szerint senkivel nem tartott, mert Ildikó álláspontja az volt, hogy róla ne pletykázzanak a barátnői. Általában olyan magatartást tanúsított, hogy viccelődni lehetett vele, ő is benne volt ilyen benti kisebb ugratásokban, de az erkölcsi dolgai és felfogása után ítélve az a vélemény alakult ki bennünk, hogy férfivel nemi téren még nem volt dolga. Ezt különben célzásként egy alkalommal úgy említette meg nekem, hogy most már nem is meri azt mondani, ilyen korban, hogy még nem volt férfival dolga, mert úgysem hinnék el" – idézi a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a kutató.

Abortusz és fulladás

orvosok munka közbenFortepan - BAUER SÁNDOR

Ildikó holttestét Kelemen Endre bírósági orvos és Somogyi Béla igazságügyi orvosszakértő vizsgálta meg. Az eset jelentőségét altámasztja, hogy a korszak két legnevesebb, patológiában jártas szakértőjéről, igazságügyi orvostani kézikönyvek szerzőiről van szó. Az áldozatot korának megfelelő kinézetű, fejlettségű és átlagos izomerejű lánynak találták, aki

semmilyen súlyos betegségben nem szenvedett, amely nyomot hagyott volna a szervein.

A laboratóriumi vizsgálat alapján azt is meg tudták mondani, hogy nem ivott, teljesen józan volt a halála napján.

A test és a levágott fej boncolása során megállapították, hogy egyetlen olyan sérülés volt a testén, amely még életében keletkezett, mert ennél a lágyrészekbe is beszivárgott a vér. Ez a nyak baloldaláról indult, a bőr, valamint a bőralatti kötőszövet átmetszése után a baloldali fejbiccentő izmot választotta ketté, majd átmetszette a baloldali fejverőeret és a nyaki nagy visszeret. Ennek a metszésnek a vonalába esett az az éles szélű sérülés, amelyet a gégén találtak.

„A nyakon, az arcon és karokon talált igen súlyos, mélyreható sérülések területében vérzés sehol nem volt, így azokat nem is tartjuk élő személyben keletkezetteknek. A fent leírt nyak baloldalán elhelyezkedő sérülés - miután a nyaki nagy ereket sértette – igen súlyos vérzéshez vezetett, a vér részben a test felületére és a környezetbe került, egy része azonban a kiömlő vérnek az átmetszett gégén keresztül a légutakba jutott, a belégzés folyamán a gégéből légcsőbe, főhörgőkbe, hörgőkbe és ezeken keresztül tüdő állományába jutott el, és így a levegőcserét megakadályozva, fulladás útján vezetett közvetlenül a halálhoz"

- írták az orvosszakértői jelentésben a kriminalista elmondása szerint.

A halál okát tehát fulladás okozta, ugyanakkor megjegyezték, ha nem ebbe halt volna bele, a vérveszteség miatt akkor sem lehetett volna megmenteni az életét, ha gyorsan a helyszínre ért volna a segítség. A szakértők azt is megállapították, hogy Ildikó nem szenvedett sokáig.

Egy-két percen belül belehalt ebbe a nyaki sérülésbe.

A karokon talált mély sérülések pedig azt bizonyították, hogy a gyilkos megpróbálta feldarabolni az áldozatát, csak „nem értett hozzá". Ebből már sejthették, hogy nem hentes vagy kórboncnok a gyilkos. Erre utalt az is, hogy össze-vissza kaszabolta a lányt. Számtalan olyan kis metszést találtak a testén, amelyek távol estek az „eredeti metszés" vonalától.

„Jellegzetes az a metszés, amely mintegy a jobb szájzug folytatásaképpen halad a nyak jobb oldalára. Ezek a sérülések is igen éles eszközzel történtek, az eszköznek nem volt túl hosszú az éle, úgyhogy az elkövetőnek többször is meg kellett húzni az elkövetés eszközét ahhoz, hogy a sérüléseket létrehozhassa. Feltehető, hogy ezen sérülések ugyanazon eszközzel történtek, mint amellyel a nyak baloldalán lévő első sérülés" - olvasható a kriminalista jegyzeteiben idézett jelentésben.

Bár a halál szempontjából érdektelennek minősítették, de papírra vetették, hogy a „fartájon" több, nyomódásból eredő sérülést találtak, amely napokkal a gyilkosság előtt keletkezett. Azt írták, ezek egyikét „okozhatta" akár egy injekció is. Emellett megjegyezték, hogy "a sértett szűzhártyája több irányban is be volt szakadva, el volt hegesedve, így arra kell következtetnünk, hogy rendszeres nemi életet élt, a méhszáj alakjából pedig azt a további következtetést kell levonnunk, hogy nála méhkaparás is történt."

Tehát nem igaz, hogy nem volt férfival dolga, sőt, a nyomok alapján még abortusza is volt. Azt is könnyen megállapították, hogy a gyilkosság idején a lány menstruált, nemi erőszaknak pedig nem találták a nyomát. A hullamerevségből arra következtettek, hogy július 12-én halhatott meg Ildikó.

„Vedres Géza és Láposi Lőrinc könyvükben arról írtak, hogy két típusú darabolás létezik: a defenzív és az offenzív. Az utóbbi esetében lényegében az indulati cselekmény része a darabolás, a gyilkosság kiterjesztése, mivel gyakori, hogy annyira kikészül az ember, hogy így folytatja. Ilyen nagyon kevés van, sokkal gyakoribb a defenzív, vagyis az,

miután valaki megöl valakit, rájön, hogy mit tett és racionális okból kezdi el úgy szeletelni, hogy el tudja rejteni.

A legtöbb darabolós gyilkosságot defenzívnek tekintik, de nagyon nehéz eldönteni, hogy egy bűncselekmény melyik típusba tartozik" - mondja Bezsenyi Tamás.

Gyilkos borotva

illusztrációForrás: 123RF

A gyilkos borotva téglavörös, Uzkaja feliratú tokjára egy rendőr talált rá a tetthely közelében pár nappal később. Amíg a boncmester az áldozat testéről készített feljegyzést, a borotvát és a tokját is megvizsgálták a szakértők és rájöttek, mikor és hol készült. Így jutottak el a Lenin körúti Vas és Edénybolt szaküzlet eladójához. A nő a gyilkosság napján is dolgozott.

Határozottan visszaemlékszem arra, hogy a kora délutáni órákban megjelent egy alacsony, sötétkék ruhában és fehér ingben lévő fiatalember, borotvát akart vásárolni. Megkérdeztem tőle, hogy milyen minőségű és árban lévő borotvát kíván" - mondta kijegyzetelt vallomásában.

Az eladó, aki egyértelműen felismerte a törött nyelű borotvát, azt állította, a férfi a legolcsóbb szovjet márkát választotta. Tehát azt már tudták, hogy hol és mikor szerezte be a gyilkos fegyvert, már csak arra kellett rájönniük, ki járhatott a boltban.

Ki az a Groszmann Viktor?

Ildikó édesapja három levelet vitt magával a kihallgatására. Ezekben a levelekben egy Groszmann Viktor nevű fiatalemberről írt neki a lánya, akivel Siófokon ismerkedett meg és Budapesten tartott kapcsolatot.

(Viktor) Aznap délben érkezett Bonnból ötnapi távollét után egyedül egy százszemélyes repülőgéppel. A levél, amelyet apjának a portán hagyott (a Nagyszállóban) indulása előtt, még ott volt lezárva. A vendég nem érkezett meg. Telefonon beszélt Washingtonnal, de otthon nem volt. Ma ismételten telefonál anyjának. Holnap már többet tudok. Azért írtam ezt le részletesen, mert ezek szerint, ha a héten nem jön, akkor ketten megyünk Viktorral P(ince)helyre szombat délután. Fogadjátok szívesen. Rendes gyerek"

- olvasható Ildikó, június 25-én gyöngybetűkkel írt levelében.

Az idős állatorvos arról beszélt, egyszer találkozott ezzel a Viktorral, az alacsony, sovány férfival, amikor meglátogatta a lányát Siófokon.

Gergelyt, Ildikó bátyját is kikérdezték. Ő azt mondta, július elején, amikor a húgánál aludt Budapesten, beszélt neki Viktorról Ildikó. Jelentéktelen külsejű embernek írta le, akiről el sem hinné az ember, hogy milyen komoly beosztásban dolgozik és „mennyi mindennel van tisztában". Azt mondta a testvérének,

finomlelkű ember a barátja,

akivel hamarosan meglátogatnák a szüleit Pincehelyen.

A férfi elmondta, Viktor állítólag „érdeklődött, hogy milyen út van arra, mert ha rossz az út, akkor Pobjedával, ha jó út van, akkor Chevrolet-val mennek". A bátyjának feltűnt, hogy a lány csak azokat az információkat ismételgeti, amit Viktor mondott neki, valójában fogalma sincs róla, hogy kicsoda az udvarlója. Erre Ildikó is rádöbbent és megígérte, hogy utánajár a dolognak, valóban a követségen dolgozik-e vagy csak szélhámos.

Amikor a nyomozók arra próbáltak rájönni, ki lehet ez a Groszmann Viktor és vajon azonos-e azzal, akiről Ildikó kolléganője beszélt, váratlan dolog történt. A férfi, akinek barátja eldicsekedett a gyilkossággal, a holttest megtalálását követő napon, július 14-én reggel besétált a 7. kerületi rendőrkapitányságra és mindent elmondott. Beszélt arról, mit mutatott neki a férfi az úttörővasútnál és a pisztolyt is megemlítette. A rendőrök már sejtették, hogy egyetlen lépésre vannak a csillebérci gyilkostól. A férfi azt mondta, a barátját Szőllősi Györgynek hívják, az Acélöntő Csőgyárban dolgozik segédmunkásként és a 8. kerületben, a Rákóczi út 53. szám alatt lakik.

Szőllősi GyörgyForrás: Origo

Ez nem sikerült

A házfelügyelőhöz kopogtattak be először. Az asszony azt mondta a nyomozóknak, hogy Szőllősi valóban ott lakik. Rendesen viselkedik, segítőkész és normális embernek ismerik. Arról is beszélt, hogy július 13-án hajnali 2 óra körül ért haza. Furcsa volt neki, hogy háttal állt a kapunak, miután becsöngetett, és kapupénzt sem adott, annyira rohant hazafelé. Azt is elárulta, hogy

az elmúlt két hónapban két lány is érdeklődött nála Szőllősi után.

Egy alacsony, szőke és egy fekete. Mindketten azt kérdezték, mint tud egy idegen nevű férfiról. Fényképet is mutattak róla, így derült ki, hogy Szőllősi Györgyről van szó. Mindkettejüknek elmondta, hogy ki ő és hol dolgozik.

A nyomozók kiderítették, hogy az alacsony szőke lány Zs. Ilona volt, akinek 1961 végén Edmann Viktorként mutatkozott be a gyári munkás. Neki is hazudott és nem csak a nevéről. Előbb azt állította, hogy a román követségen dolgozik, majd azt, hogy az izraelin. Neki is tört magyarsággal beszélt, akárcsak Ildikónak. Házassággal szédítette a nála sokkal idősebb lányt és rendszeresen olyan helyekre vitte, mint a Hungária, Astoria vagy a Kárpátia étterem.

1962. március hó végén Edmannal közösen karikagyűrűt vásároltunk. Vásárlás után a gyűrűt azonban nem adta át, hanem magánál tartotta, az eljegyzést azonban nagyon sürgette, mert olyan ajándékot tett nekem, hogy kivesz egy hónap szabadságot, sem mint eljegyzett menyasszonyát külföldre fog vinni. Három helyet jelölt meg, ami közül választhattam, Párizst, Kanadát és Ausztráliát"

- olvasható vallomásában a jegyzetek szerint.

A lány eleinte hitt neki, de egy idő után olyan érzése támadt, hogy a férfi csak azt akarja, hogy lefeküdjön vele és szédíti a házassággal. Ezért egy nap titokban hazáig követte. Akkor tudta meg a házfelügyelőtől, hogy egy szélhámos áldozata. Ezután öccsével nyomozni kezdtek. Amíg testvére felhívta az ál-Viktor munkahelyét, Ilona az izraeli követségre telefonált, ahol egy hang tökéletes magyarsággal közölte, hogy már ő is nagyon szeretné tudni, ki ez az Edmann, mert többen keresték, ő viszont nem ismer ilyet és ilyen nevű személy nem is dolgozik a követségen.

A lány szakítani akart a fiúval. Eleinte nem árulta el, hogy mindent tud a hazugságairól, csak akkor, amikor már nem hagyott más lehetőséget neki, mert folyamatosan zaklatta telefonon. Miután elmondta neki, tudja, hogy

Szőllősi Györgynek hívják és csak egy segédmunkás,

egy fiatal férfi kopogtatott az ajtaján azzal, hogy egy tengerésztől ajándékot hozott. Ilona nem akarta elfogadni, végül átvette a csomagot, amelyet nem bontott ki. Amikor Szőllősi néhány nap múlva bejutott a lakásba azzal az ürüggyel, hogy szeretné visszaadni a fényképét, azt kérdezte:

Mi az, magának Cinzanója is van?"

Mivel a selyempapíron keresztül nem láthatta, milyen ital lehet benne, Ilona gyanúja beigazolódott. Az üveget Szőllősi küldte neki. Pár nappal később, amikor az öccse kibontotta „az ajándékot", egyikük sem lepődött meg, amikor meglátták a Cinzano feliratot. A fiú azonnal megjegyezte, hogy az üveg nem „original". Ilona pedig sejtette, hogy megmérgezték, ezért csak a nyelvét dugta az italba, ami három napig érzéketlen volt ezután.

Sok embert kihallgattak a rendőrök a csillebérci gyilkosság ügyébenFortepan - MAGYAR RENDŐR

Kicsi, kevés emberke

Egyre több lány került a nyomozók látóterébe. Az egyikük arról beszélt, hogy Viktor Jarosinszky lengyel követségi dolgozónak adta ki magát Szőllősi és neki is folyamatosan hazudozott. Egy másiknak Jan Pokozicskyként mutatkozott be. Többnyire mindegyiküknek azt mondta, hogy feleségül fogja őket venni. Ugyanakkor

nem csak a lányoknak mondott olyat, ami nem volt igaz.

Főbérlőjét például azzal áltatta, hogy beszél románul, aki többször felhívta rá a figyelmét, hogy ezt nem hiszi el.

Hazudozásaihoz álszótárt is készített, amelybe halandzsa nyelven írt le szavakat. Ezeket megtanulta és előszeretettel használta és gyakorolta is ezt az idegen beszédet. Így érte el, hogy „törje a magyart", ami aztán a leveleiből is átszűrődött. Ugyanakkor, ha jobban megvizsgáljuk, ezekből az is kiderül, hogy túl jól beszélt ahhoz magyarul, hogy külföldinek tűnjön, miközben németül például nem tudott:

Liebe Anikó! Ne haragudjál, hogy pár soraimmal zavarlak. Az első pillanatban is megmondhattad volna nekem, hogy te nem szeretel tiszta szívedből, csak azért állsz velem szóba, mert tudod, hogy milyen állásponton vagyok. S amint hangsúlyoztam Kedves Szüleidnek én huszonnégy hónapot tudnék rád várni. (...) Filmal grüszem: Wiktor"- olvasható az egyik lánynak írt levelében a kriminalista elmondása szerint.

Anikó szerencsésen megúszta Szőllősi rajongását, akit semmi sem állított meg, tovább szőtte regényes életét.

Szőllősi misztikumot gerjesztett maga körül. Az volt a célja, hogy misztikus legyen az, ahogy feltűnik és eltűnik. Valószínűleg azt gondolta, hogy a sármja elég és senki sem fogja ellenőrizni, amit mond. Egyébként ez nagyon sok esetben tényleg elégnek bizonyult. Ildikónak is le kell utaznia a testvéréhez, hogy rájöjjön, mennyi mindent nem tud erről az emberről" - magyarázza Bezsenyi Tamás.

Szőllősi akkor sem hagyta abba, amikor az egyik lány apja előtt lebuktatta magát. Amikor arra kérték, mutassa meg a térképen Izraelt, az Egyesült Államokba helyezte. Egy másik lány apja előtt pedig azzal bukott le, hogy

a papa - Szőllősivel ellentétben - beszélt németül.

Ezzel szemben a kollégái csak egy nagyképű embernek, de jó munkaerőnek tartották. Őket nem szédítette el a történeteivel, viszont előszeretettel beszélgetett velük gyilkossági módszerekről. Csak a gyáron kívül adta ki magát másnak. A tanúvallomásokból az is kiderül, hogy a gyilkosság éjszakáján az étteremben görög zászlót tetetett az asztalra, mert Ildikó úgy tudta, hogy a görög követség estéjén fognak részt venni. Miért kellett ez neki, miért nem adta saját magát?

Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint ebben az esetben nem egy skizofrén emberről van szó. Szőllősi tudata koherens és van logika abban, amit tett.

„Ez egy tudatosan felépített cselekménysor, amit egy elmebeteg soha nem tudna megvalósítani. Itt érhető tetten, hogy nem skizofrén, akiknek káosz van a fejében, nem egy szétesett ember volt. Ami viszont felmerül az a paranoid zavar, aminek több típusát ismerjük.

Neki nagyzásos téveszméje volt.

Az életében egyértelműen ez a téveszme dominált, eköré építette fel az életét, a másokhoz, környezetéhez és saját magához való viszonyát ez a téves gondolatvilág uralta" - mondja a pszichológus.

„A nagyzásos téveszme lényege, hogy az ilyen beteg nagyobbnak szeretne látszani azért, hogy a világ ne tapossa el, miközben kicsinek és kevésnek érzi magát. Még ha nem is ér valakit nagy bántódás, de gyenge énképpel és labilis személyiséggel rendelkezik, fél a lelepleződéstől, retteg a megszégyenüléstől és bevadul.

Amikor a lány lebuktatta, az a félelme vált valóra, hogy megszégyenül.

A lánynál, aki átlátott a szitán, forróvá vált a talaj a lába alatt, hiszen úgy volt vele, hogy az egész lényét, a létét veszélyezteti az, aki őt lebuktatja. Ilyenkor szembesül saját magával a beteg, azzal, hogy ő egy kicsi, kevés emberke" - magyarázza Makai Gábor.

Szőllősi tehát úgy érezte, az őt leleplező két lány, nem csak Ildikó, Ilona is, megtámadta. Ugyanakkor az, hogy ez típus ölni is képes, nagyon ritka. A szakember szerint nála az alapbetegség valószínűleg keveredett valamely másik súlyos személyiségzavarral.

„A paranoid nagyzásos téveszmével rendelkező ember esetében nem jellemző, hogy kivitelezné, cselekvésbe át tudná fordítani a rettegést és tesz is azért, hogy ne lepleződjék le. Így történhetett meg, hogy a szerelme, akire a libidóját rátolta pozitív értelemben, egyik percről a másikra destruktív agresszorrá tudott válni, akiről azt képzelte, hogy sakkban tartja és el tudja tiporni. A szerelem átcsapott az ellentétébe és egy tollvonással felruházta a lányt mindannak az ellentétével, mint amivel szerelmesen látta őt."

Ítélet: halál

Szőllősi, aki a bűnügyi iratok szerint görög diplomatának sosem adta ki magát, annak ellenére, hogy Fejes Endre regényében így láttatta, a bíróságon meghallgatott szakértő szerint sem volt elmebeteg.

Hogy miért lett görög Szőllősi a 69-es regényben?

Azért, mert lengyel nem lehetett, hiszen az a baráti népre nem vetett volna jó fényt és izraeli sem, mert 1967-ben, a hatnapos háború után Magyarország megszakította a hivatalos diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Fejes feltehetően azért ábrázolta görögnek a csillebérci gyilkost, mert Görögország már akkor kellemes és vonzó volt az átlagember számára.

Az már -  Bezsenyi megjegyzése szerint - rendkívül ironikus, hogy az elkötelezett kommunista szellemiségű Fejes és később a tévéfilm alkotói is azt az országot választották, amelyikben éppen egy szélsőjobboldali katonai diktatúrát bevezető junta vette át a hatalmat. Az olvasót és a filmnézőt pedig úgy kezelték, mint akinek a görögök olyanok, akikre minden lány vágyik. Olyanok, mint az 1960-as évek első felében az olaszok voltak. Bezsenyi Tamás szerint az, hogy a magyar lányok előszeretettel választottak maguknak olasz fiút - akik saját fizetésükkel a kora Kádár-korszakban királynak érezhették magukat Budapesten - ekkor jött divatba.

Szőllősi felismerte, hogy a külföldieket jobban szeretik a jómódú lányok,

ezért adta ki magát annak. Rájött, hogy magyar munkásként észre sem vették volna. Ildikó halálához a hiszékenysége vezetett. Ezt a mondatot pedig a korabeli sajtó is leírta:

Ildikót azért öltem meg, mert leleplezett, Zs. Ilona esetében pedig a bosszú vitt arra, hogy a felküldött italba sósavat öntsek. Cselekményemért nagyon súlyos büntetést fogok kapni, amit, úgy érzem, meg is érdemlek"

- közölte beismerő vallomásában Bodor Endre: 20 év a nép szolgálatában című könyve szerint. Azt is elmondta, valójában az dühítette fel, hogy Ildikó fel akarta jelenteni a rendőrségen. Az eredeti vallomás rejtélyes módon hiányzik a megmaradt bűnügyi aktából, ahogy az italos szembesítést leszámítva az összes kihallgatásának anyaga is.

Szőllősi György rabosítási fotójaKiadó: BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség

Ügyét villámgyorsan tárgyalták. A 22 éves Szőllősi György augusztus végén állt bíróság elé, decemberben már a másodfokú ítéletre is sor került. A csillebérci gyilkos nem tévedett. Ildikó meggyilkolásáért és azért, mert megpróbálta megmérgezni Ilonát, a legsúlyosabb büntetést kapta, amit csak a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága kiszabhatott. 1962. december 12-én halálra ítélték, majd felakasztották.