Pusztító szovjet forgószél csapott le Hitler hadaira

2017.06.22. 20:57

A Szovjetunió elleni 1941 nyári nagy német támadás, a Barbarossa-hadművelet megindítása után napra pontosan három évvel később, 1944. június 22-én elsöprő erejű orosz offenzíva bontakozott ki a Wehrmacht még szovjet területen védekező seregtestei ellen. Az alaposan előkészített Bagratyion-hadművelet, a második világháború egyik legnagyobb szárazföldi offenzívája, végleg kisöpörte a német haderőt a Szovjetunió területéről. A Vörös Hadsereg betört Kelet-Poroszországba, és felvonult a Visztulához, előkészítve ezzel az 1945 telétől kibontakozó, és a náci Németországra mért utolsó halálos csapást.

A német hadsereg egy gépezet, és minden gépet tönkre lehet tenni"
(Konsztantyin K. Rokosszovszkij, a Szovjetunió marsallja)

Lassan lejárt a Harmadik Birodalom haladéka

1943-ban a keleti front poklában lassan felmorzsolódó német hadseregtől visszavonhatatlanul elpártolt a hadiszerencse.

A reményt keltően indult 1942-es nagy nyári német offenzíva a katasztrofális sztálingrádi vereségbe torkollott,

és a Wehrmacht újabb, jelentős területek feladására kényszerült.

T-34-es szovjet harckocsi védelmében rohamozó szovjet gyalogság, 1944 nyarán. A képre kattintva galéria nyílik

Forrás: War History

Noha a Fall Blau (Kék-hadművelet) csatáiban a németek 800 ezer fős veszteségével szemben

a Vörös Hadsereg 3 millió katonát és rengeteg hadfelszerelést vesztett,

a szovjetek –a németekkel szemben – különösebb nehézségek nélkül tudták pótolni súlyos veszteségeiket. 1943-ban, a német veszteségekre figyelemmel, szó sem lehetett az előző évihez hasonló nagy offenzíváról.

Német Panzer-VI (Tiger I.) német nehézpáncélos a kurszki csata idején

Forrás: Bundesarchiv

Az 1943. július 4-én elindított Citadella-hadműveletnek már csak korlátozott hadműveleti célja lehetett, a Kurszk és Orjel között a német vonalakba mélyen beékelődő kiszögelés felszámolása. A szovjetek azonban felkészülten várták a német offenzívát, amely a július 11-én Prohorovka mellett bontakozott ki, és a második világháború legnagyobb tankcsatája után végleg kifulladt.

Orosz rakétavetők, a katyusák (Sztálin-orgonák) lövik a német állásokat

Forrás: War History

A szövetségesek szicíliai partra szállása, és Mussolini bukása miatt, Hitler csapatok átvezénylésére, és ezzel a keleti front meggyengítésére kényszerült.

Feltápászkodik és odacsap az „agyaglábú kolosszus”

1943 végére végleg szertefoszlott az az ábránd, hogy a Harmadik Birodalom még azt megelőzően döntést csikarhat ki keleten, mielőtt az angolszász szövetségesek is megnyitják a második frontot.

Sztálingrád után a Wehrmacht defenzívába szorult  a keleti fronton

Forrás: WW2 in Color

1943 és 1944 fordulóján már csak ostoba hencegésnek tűnt, amit Adolf Hitler három évvel korábban, a Szovjetunió elleni támadás előkészítésekor mondott tábornokainak: "Csak be kell, hogy rúgjuk az ajtót, és az agyaglábakon álló kolosszus magától fog összeomlani."

1943 végén már üres hencegésnek tűnt Hitlernek a Barbarossa-hadművelet előtt tett kijelentése

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az „agyaglábú kolosszus”, a Vörös Hadsereg illetve a sztálini rendszer 1941 nyarának katasztrófája, és az 1942-es megrendítő veszteségek ellenére sem omlott össze, sőt, az első hónapok fejetlenségéből hozzáértő és merészen kezdeményező parancsnokok új generációja nőtte ki magát. A németek számára elérhetetlen Urálon túli területekre telepített szovjet hadiiparnak és az igen jelentős angol-amerikai hadianyag szállításoknak köszönhetően

1944-re a Vörös Hadsereg a németekével egyenértékű, korszerűen gépesített, félelmetes haderővé vált.

 

A kezdeti szörnyű veszteségek után új parancsnokok generációja nőtte ki magát. A képen látható Georgij K. Zsukov marsall, 1944-ben a Vörös Hadsereg főparancsnok-helyettese volt

Forrás: Wikimedia Commons

Amíg a második világháború kirobbantásakor Adolf Hitler még nyitott volt tábornokai tanácsaira, 1942-től egyre inkább belelovalta magát a mozgó hadviselés alapelveivel ellentétes merev védekezésbe,

súlyos és indokolatlan veszteségeket okozva ezzel saját hadseregének.

Sztálinnál éppen fordítva játszódott le ez a folyamat.

Sztálin 1942 után egyre inkább figyelembe vette parancsnokai véleményét

Forrás: Sputnik News

A német támadás első hónapjaiban a szovjet diktátor kíméletlenül ragaszkodott az utolsó töltényig tartó ellenálláshoz - komolyan hozzájárulva ezzel a Vörös Hadsereget ért megrendítő veszteségekhez. Sztálin 1942 derekától azonban egyre nagyobb teret engedett parancsnokai kezdeményezőkészségének.

1944-re a szovjet tábornoki karban előtérbe kerültek a tapasztalt és kezdeményező parancsnokok

Forrás: War History

A szovjet tábornoki karon belül fokozatosan háttérbe szorultak a korábbi, kulcspozíciókban ülő semmihez sem értő, katonai analfabéta pártkáderek, hogy olyan új tehetséges parancsnokoknak adják át a hadműveleti tervezést, mint amilyen Konsztantyin Rokosszovszkij, vagy Georgij K. Zsukov.

Kudarc kudarc hátán: recseg-ropog a német hadigépezet

A baljós 1944-es év újabb kudarcokkal köszöntött rá a keleti német haderőre. Az 1941 októbere óta blokád alatt álló Leningrádot (ma: Szentpétervár) Govorov és Mercekov vezérezredes leningrádi valamint volkovi frontja (hadseregcsoportja) január 14-én elindított támadásával felszabadította, majd az ezt követő szovjet offenzíva Narváig és a Velikaja folyóig nyomta vissza a német Észak hadseregcsoport alakulatait.

Waffen-SS páncélos alakulat, valahol a keleti fronton

Forrás: WW2 in Color

A front csak március elején stabilizálódott, amikor az újabb szovjet áttörés sikere miatt leváltott Küchler tábornok helyére kinevezett új hadseregcsoport-parancsnok,

Walter Model vezértábornagy, a mozgó védelmi harcok mestere, megállította a szovjet előrenyomulást.

Ezután a tavaszi olvadás minden további hadműveletet lehetetlenné tett.

203 mm-es szovjet nehézlövegek a belorusz fronton, 1944 nyarán

Forrás: War History

Délen sem alakult kedvezően a helyzet a németek számára,

az 1. és a 2., illetve a 3. és 4. ukrán frontok támadása megtisztította a Fekete-tenger északi partvidékét; valamint Ukrajna nagyobb részéről kiűzte a németeket, egészen a Szovjetunió nyugati határáig visszanyomva a Wehrmacht egységeit.

Walter Model vezértábornagy (a kép bal szélén) a "Führer tűzoltója" a védekezőharc szakértője volt

Forrás: Bundesarchiv/Adendorf, Peter

A téli illetve a tavaszi csatározások azonban csak a bevezetői voltak annak a hatalmas offenzívának, amelyet a szovjet legfelső parancsnokság, a Sztavka 1944. június 22-én indított el abból a célból, hogy végleg kiverjék a németeket a Szovjetunióból, és a harcokat az országon kívüli területekre vigyék át.

Hitler még ekkor is alábecsülte a Vörös Hadseregt

1944. június 6-án az angolszász szövetséges haderő partra szállt Normandiában, és sikerült stabil hídfőt kiépíteniük a Bretagne- félszigeten. A normandiai hídfő felszámolására indított német ellentámadás nem tudta visszaszorítani a tengerbe az angol-amerikai inváziós erőket.

A szövetségesek 1944. június 6-án sikeres partraszálló hadműveletet hajtottak végre Normandiában

Forrás: U.S. National Archives

Annak ellenére, hogy a német szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heeres, OKH) számított a küszöbönálló nagy szovjet offenzívára Belorusszia térségében, Adolf Hitler alábecsülte a német Középső hadseregcsoportra leselkedő veszélyt.

A szövetségesek tengerbe szorítását célzó német ellentámadás kudarcot vallott, a brit és az amerikai erők szilárdan kézben tartották normandiai hídfőiket

Forrás: U.S. National Archives

A vezérkar aggályait figyelmen kívül hagyva elrendelte, hogy a Középső hadseregcsoport tüzérségének harmadát, páncélelhárító alakulatainak felét, és a harckocsik több mint háromnegyedét részben a nyugati, részben pedig a dél-ukrajnai frontra csoportosítsák át. A légierő legütőképesebb egységeit szintén átvezényelték nyugatra. A Normandiában kibontakozó harcok nem tették lehetővé, hogy a németek friss erőket vezényeljenek át a keleti front megerősítésére.

Rokosszovszkij szembeszáll a „gazdával”

Sztálin folyamatosan sürgette a nyugati front megnyitását. A normandiai partraszállás időpontjáról a három szövetséges nagyhatalom képviselői 1943. novemberi teheráni tanácskozásán született végleges döntés. A Sztavka, a legfelső szovjet főparancsnokság így az 1944 nyári hadműveleteit már ennek alapján tervezhette meg. A haditervek kidolgozására a lengyel származású szovjet marsall, Konsztantyin Rokosszovszkij kapott megbízást.

Konsztantyin Rokosszovszkij, a Szovjetunió marsallja

Forrás: War History

A Sztavka eleinte egyetlen irányból végrehajtott mélységi áttörésben gondolkodott. Ezt a jól bevált taktikát még korábban, a háborús tapasztalatok alapján dolgozták ki a szovjet stratégák. Maga a főparancsnok, Sztálin, e hagyomány szellemében egyetlen főcsapást szorgalmazott, ám Rokosszovszkij a német seregtestek elhelyezkedése alapján felismerte, hogy sokkal több eredménnyel kecsegtet, amennyiben két egyenértékű főcsapást indítanak.

Sztálin egyetlen mélységi támadást tervezett, Rokosszovszkij szembeszállt vele

Forrás: AFP/RIA Novosti

Rendkívül gondosan készültünk a harcokra. A terv kidolgozása előtt végigmentünk a terepen, de különösen a peremvonalban. A szó szoros értelmében hason kellett csúsznunk. A terep és az ellenséges védelem tanulmányozása meggyőzött bennünket arról, hogy a front jobbszárnyán célszerű két csapást mérni különböző arcvonalszakaszokról"- írja a marsall emlékirataiban. A Sztavka törzstisztjei próbálták „jobb" belátásra bírni a nyakaskodó, és a „gazda" elképzelésével szembemenő marsallt, ám az ekkor már főparancsnok-helyettesi beosztásban álló Zsukov is neki adott igazat.

Zsukov (balról a második) és Rokosszovszkij (középen, a jobb szélen) Berlinben 1945 májusában Montgomery tábornagy (középen) társaságában

Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin végül hagyta magát meggyőzni, és jóváhagyta Rokosszovszkij hadműveleti tervét,

amely a napóleoni háborúk cári tábornoka után a Bagratyion .fedőnevet kapta. „A frontparancsnok állhatatossága azt bizonyítja, hogy a támadás megszervezését alaposan végiggondolták. Ez pedig a siker fő biztosítéka" - értékelte Sztálin parancsnoka szívósságát.

Hitler rögeszméje legalább annyi kárt okozott, mint az ellenség

Hitler rögeszmésen ellenzett mindenféle visszavonulást, csak és kizárólag offenzív műveletekben tudott gondolkodni. A Führer ostoba módon, még a mozgóharc sajátosságai miatt elkerülhetetlen taktikai visszavonulásokat is szigorúan megtiltotta parancsnokainak.

Német hadifoglyok tömegét hajtják végig Moszkva utcáin, 1944. júliusában

Forrás: War History

Emiatt minden német egységnek - pozíciók védhetőségétől függetlenül- ott kellett harcolnia, ahol éppen állt, még akkor is, ha a frontvonalhoz képest előretolt helyzetük miatt bármikor bekeríthette őket az ellenség.

Német Waffen-SS páncélosbrigád tagjai a keleti fronton, 1944 nyarán

Forrás: Bundesarchiv

A merev védekező harc führeri direktívája nem tette lehetővé a harcban álló csapatoknak a jól megerősített és mélységben tagolt védőállások kiépítését, illetve az arcvonal mögötti tartalékok képzését.

A németek nem tudták feltartóztatni a szovjet támadást

Forrás: War History

Ezért, amikor június 22-én a Vörös Hadseregnek a Bagratyion-offenzívára összevont magasabb egységei támadásba lendültek, a németeknek esélyük sem volt az elsöprő erejű szovjet roham megállítására.

Félelmetes túlerővel nézett farkasszemet a Középső hadseregcsoport

A Közép hadseregcsoport tüzérségi és páncélos erőinek korábban elrendelt meggyengítése pedig csak még tovább tetézte a bajt.

Szovjet lövész

Forrás: WW2 in Color

A szovjet főparancsnokság négy hadseregcsoport – úgynevezett front – erőit vonta össze a támadáshoz, az 1. Balti frontot Ivan Bagramjan vezérezredes, az 1. Belorusz frontot Konsztantyin Rokosszovszkij (ekkor még hadseregtábornok, július 29-től marsall), a 2. Belorusz frontot G. Zaharov vezérezredes, valamint a 3. Belorusz frontot Ivan Csernyahovszkij vezérezredes parancsnoksága alatt.

Szovjet T-34-es harckocsi egy szovjetek által visszafoglalt belorusz városban

Forrás: War History

A négy hadseregcsoportban 2 millió 300 ezer katona, 2700 harckocsi, több mint 1300 rohamlöveg és 24 ezer tüzérségi löveg, valamint 5 ezer harci repülő lendült támadásba. E félelmetes erővel szemben Busch vezérezredes, a Középső hadseregcsoport parancsnoka 849 ezer katonát (ennek is csak a fele volt első vonalbeli), 118 harckocsit és 377 rohamlöveget, valamint 2 500 tábori löveget és 602 repülőgépet tudott szembeállítani.

Busch vezérezredest (a kép bal szélén) a szovjet áttörés után Hitler leváltotta a Középső hadseregcsoport éléről

Forrás: Bundesarchiv/Thiemann

A szovjet túlerő könnyen áttörte a német frontvonalat, és rövidesen 400 kilométer széles rést ütött azon.

A Führer tűzoltója sem tudta feltartóztatni a szovjet offenzívát

A front mögött ténykedő partizánok elvágták Busch vezérezredes közlekedési és utánpótlási vonalait, a hatalmas túlerővel szemben a németek pedig tehetetlenek voltak.

A német vonalon vágott széles résen keresztül Zsukov páncélos erői tovább nyomultak,

a gyalogságra hagyva a körbekerített Vityebszk, Bobrujszk, és a belorusz főváros, Minszk helyőrségeinek felszámolását.

A németek nem tudták tartani állásaikat

Forrás: Bundesarchiv

Vityebszk már június 25-én elesett,

és újabb lélektani határ dőlt meg Minszk július 3-án történt bevételével.

A Bagratyion-hadművelet első szakasza végzetesen megroppantotta a Középső hadseregcsoportot; 33 hadosztályának háromnegyede megsemmisült, 381 ezer fő elesett, 158 ezer katona pedig fogságba került.

Rohamozó szovjet gyalogosok

Forrás: War History

A véres veszteséget okozó szovjet áttörés hírére Hitler leváltotta Busch vezérezredest, és Model tábornagyot, a "Führer tűzoltóját" nevezte ki a helyére, ám Model sem tudott csodát tenni. Zsukov hadseregcsoportjai július 10-re megtisztították a németektől Belorussziát, és felkészültek arra, hogy betörjenek Lengyelországba, valamint a balti államokba. Lvov július 27-én, Breszt-Litovszk a rákövetkező napon, Vilnius pedig augusztus 13-án esett el.

Vonuló szovjet katonák valahol Belorusziában, 1944 nyarán

Forrás: War History

Rokosszovszkij marsall 1. Belorusz frontja augusztus elején Varsó közelébe ért.

Model ekkor kétségbeesett ellentámadást indított, ami átmenetileg megállította a nem egész nyolc hét alatt 750 kilométert megtett szovjet előrenyomulást.

Szétlőtt német katonai menetoszlop. A német légierő zömének nyugatra vezénylése súlyos helyzetbe hozta a visszavonuló csapatokat

Forrás: Bundesarchiv

A megrendítő veszteségek demoralizáló hatásán kívül a július 20-án Hitler ellen megkísérelt merénylet, valamint a tisztikarban lefolytatott súlyos megtorlások további jelentős bizonytalanságot okoztak a német hadvezetésben.

A varsói felkelők cserbenhagyása megmérgezte a szövetségesek közti viszonyt

A Vörös Hadsereg közeledésének hírére a lengyel földalatti ellenállás,a Honi Hadsereg a londoni emigráns kormánnyal egyeztetve, fegyveres felkelést robbantott ki Varsóban, a német megszállók ellen.

A felkelés hírére Sztálin éktelen haragra gerjedt,

és megtiltotta Rokosszovszkijnak, hogy támadást indítson Varsó ellen, Tadeusz Bór-Komorowski tábornok felkelőinek megsegítésére.

Tadeusz Bór-Komorowski tábornok, a Honi Hadsereg parancsnoka

Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin ekkor már eldöntötte Lengyelország bolsevizálását,és ezt jelentősen megnehezített volna, ha a szovjetellenes londoni emigráns kormány irányítása alatt álló Honi Hadsereg szabadítja fel a lengyel fővárost A Bagratyion-hadművelet idején elfoglalt kelet-lengyel területeken ekkor már a Kremlben felállított,

lengyel emigráns kommunistákból álló lublini kormány gyakorolta a hatalmat,

a szovjetek kegyelméből.

Churchill Sztálinnal Moszkvában, 1944 októberében. A lengyelországi kérdés súlyosan megterhelte a szövetségesek kapcsolatát

Forrás: IWM

A londoni emigráns kormány soha sem tudta megbocsátani Sztálinnak a Hitlerrel közös Lengyelország elleni agresszióját, és az 1939 őszén szovjet megszállás alá került lengyel területen elkövetett súlyos atrocitásokat. A varsói felkelést az SS és Gestapo-egységek a Visztula túlpartján lábhoz tett fegyverrel várakozó szovjetek szeme előtt verték le.

Bór-Komorowski tábornok a németek fogságában, a varsói felkelés leverésekor

Forrás: Wikimedia Commons

A varsói felkelés megsegítésében mutatott szándékos szovjet passzivitás komoly feszültséget okozott a szövetségesek között is.

Ezzel kezdődött a Harmadik Birodalom összeroskadása

A németek keleti fronton bekövetkezett katasztrofális vereségének számos további, tovagyűrűző hatása volt. 1944. augusztus 23-án Bukarestben Mihály király vezetésével megdöntötték a németek mellett a végsőkig kitartani akaró Antonescu marsall hatalmát, és Románia szembefordult a Harmadik Birodalommal.

A harcok szünetében dohányzó szovjet tüzér

Forrás: Pinterest

Hitler nem csak egy újabb szövetségesét,

hanem a háború folytatása szempontjából kulcsfontosságú ploesti olajmezőket is elvesztette.

A román átállás nyomán megnyílt a Balkán a Vörös Hadsereg előtt, 1944 szeptemberében a szovjet csapatok pedig már a magyar határra vonultak fel.

A Vörös Hadsereg 1944-től feltartóztathatatlanul nyomult Németország szíve felé

Forrás: Pinterest

Északon a Visztulán alakítottak ki hídfőt, majd 1944 őszén megszállták a balti államokat, és betörtek Kelet-Poroszországba. A Bagratyion-hadművelet eredményeként Hitler rendszerének megszámláltattak a napjai.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Előző
  • 1
  • 2
Következő