A görög szigettenger páratlanul gazdag a múlt víz alatti emlékeiben. Az Égei-tenger a görög-római időkben a kelet-mediterrán térség egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala volt Kis-Ázsia valamint Egyiptom, és a görög városállamok, illetve a Kr.u. 2. század derekától a Római Birodalom keleti provinciái között.
A viharok és az alattomos zátonyok miatt az antik időkben számos hajó a rakományával együtt süllyedt a mélybe,
ezért tekinthető az Égei-tenger a mediterráneum egyik legnagyobb víz alatti múzeumának.
Noha az elmúlt évtizedekben számos ókori hajó roncsát sikerült már feltárni, az Égei-tenger felszíne alatti világ még mindig számos felfedeznivalót rejt. Erre példa a Greek Ephorate of Underwater Antiquities valamint az RPM Nautical Foundation nonprofit szervezetek Fourni térségében 2015-ban megkezdett feltárása.
A 2015-ös kutatási szezonban a víz alatti régészek 22,
a tavalyi évben pedig újabb 23 hajó roncsát azonosították, illetve tárták fel.
Az eddig megtalált legrégebbi gálya a Kr. e. 6. századból származik. Az idei nyáron tovább folytatott kutatás eredményeként, június 8. és június 29. között újabb nyolc hajó maradványára bukkantak – jelentett be a csoport.
A fából épült ókori görög illetve római hajók eredeti szerkezetéből nem sok minden marad fenn, ugyanis a tengervíz és a különböző organizmusok viszonylag rövid idő alatt szinte teljesen elemésztik a faanyagot.
Az ókori gályák hajószerkezetéből többnyire csak a bronz vagy kő horgonyok, illetve a deszkázat rögzítésére használt vasszegek maradnak fenn, ám a rakomány, az egykor olívaolajat, bort, vagy szárított halat tartalmazó amforák, kerámiák, fém valamint nemesfémtárgyak, estenként bronz, illetve márványszobrok és építési anyagok nagyobb részt kitűnő állapotban vészelik át az évezredeket az üledékbe rejtve.
A rakományt alkotó tárgyak, és a hajó fém alkatrészeinek az elhelyezkedése mintegy kirajzolják az egykori gálya alakját.
A leletek méretarányos feltérképezéséből a kutatók pontosan meg tudják becsülni a hajó méreteit.
A most felfedezett leletek közül az a Kr.e. 4. - 5. században elsüllyedt gálya a legértékesebb, amely a közeli Chios szigetéről futhatott ki, borral és olajjal töltött amforákkal a fedélzetén. Ugyanilyen értékesnek számít az a római gálya, amely a rakományának tanúsága szerint HIspania provinciából (Spanyolországból) futhatott ki a görög kikötők felé.
A kutatók számos horgonyt tártak fel,
amelyek között nem csak ókori, hanem középkori horgonyokat is találtak. A régészek minden egyes lelet feltalálási helyét pontosan dokumentálták, mielőtt az értékes műtárgyakat kiemelték volna.
A leletek konzerválása és tudományos feldolgozása a múzeumokban folytatódik. A kutatócsoport 2018-ban is tovább folytatja e roncsokban rendkívül gazdag terület feltárását.
A hajóroncsok és a víz alatti műtárgyak minden országban szigorú törvényi védelem alatt állnak,
leleteket csak erre az erre kiadott kutatási engedély alapján lehet a felszínre hozni.
A hatóságok ilyen engedélyt csak és kizárólag leletmentéssel hivatásszerűen foglalkozó szervezetek, múzeumok számára adnak ki, a hobbibúvárok semmilyen tárgy kiemelésére nem jogosultak.
Ha valaki bármilyen hajóroncsból engedély nélkül tárgyakat hoz fel,
az a legtöbb országban bűncselekménynek számít, ami igen súlyos következményekkel járhat.
Ezért senkinek sem érdemes kísértésbe esnie, ha esetleg egy-egy hajóroncsban valamilyen tárgyra bukkan. A hobbibúvárokat a legtöbb ország törvényei bejelentésre kötelezik, amennyiben víz alatti műtárgyakra bukkannak.
Minden, 100 éves, vagy annál idősebb hajó roncsát, típusától, korától és állapotától függetlenül, történelmileg jelentős roncsnak kell tekinteni. A hozzánk legközelebbi, és hajóroncsokban ugyancsak gazdag horvát partszakaszon valamennyi roncs védettnek számít.
A történelmi jelentőségű hajóroncsokat a megfelelő minősítéssel rendelkező légzőkészülékes búvárok csak az adott roncsra érvényes hatósági koncesszióval rendelkező búvárbázisok szervezésében merülhetik meg.
Az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán előkerült leghíresebb ókori műtárgyat, a felbecsülhetetlen értékű, közel két méter magas bronz Apoksziomen szobrot egy belga hobbibúvár találta meg 1996-ban, Mali Losinj partjai előtt.