Élőben követheti a napfogyatkozást Magyarországról is

2017.08.21. 15:48

A Hold száguldó árnyéka magyar idő szerint hétfőn 19 óra 15 perc 51 másodperckor, Oregon államnál éri el az Egyesült Államok partjait. Ezzel megkezdődik a teljes napfogyatkozás az USA szárazföldi területén. Mit kell tudni a sokak által legszebbnek tartott természeti jelenségről? Mikor lesz hozzánk közelebb teljes napfogyatkozás? Szabados László csillagász összeállítása.

Ritka jelenség szemtanúi lehetnek az Amerikai Egyesült Államokban élők és az ez alkalomból odalátogató turisták: 2017. augusztus 21-én az USA kontinentális területén egy nagyjából 100 km széles sávban teljes napfogyatkozás lesz látható. A totalitás percei alatt a Hold korongja eltakarja az egyébként vakítóan fényes Napot, így a hirtelen jött sötétségben átmenetileg láthatóvá válik csillagunk atmoszférájának külső része, a napkorona.

Felmérések és idegenforgalmi előrejelzések szerint az emberiség története során eddig látható valamennyi teljes napfogyatkozás közül ennek az eseménynek lesz a legnagyobb helyszíni nézőközönsége. Ráadásul a modern technika segítségével bárhonnan nyomon lehet majd követni a megfelelő helyekre telepített kamerák interneten át élőben közvetített képén. A magyar internetezők is követhetik az eseményeket a következő két link valamelyikére kattintva:
https://www.exploratorium.edu/eclipse
https://www.nasa.gov/eclipselive

A legszebb természeti jelenség

A napfogyatkozás az egyike azon természeti jelenségeknek, amelyek rádöbbentenek bennünket arra, hogy egy szédületes sebességgel mozgó bolygón – a Földön – élve az ember milyen parányi játékszer az égitestek világában. Hasonlóképpen félelemmel vegyes érdeklődéssel fordulunk más természeti jelenségek felé is, de a Földön bekövetkező vulkánkitörések, földrengések, szökőárak, hurrikánok stb. valódi veszélyt jelentenek a közvetlen szemlélők számára, míg az égitestek „bújócskái", a nap- és holdfogyatkozások monumentalitásuk ellenére is ártalmatlanok. Csak arra kell ügyelni, hogy közvetlenül a Napba nézni tilos, mivel átmeneti vagy tartós szemkárosodást, sőt akár vakságot is okozhat. Megfelelő szűrőn át, speciális napfogyatkozás-szemüveggel vagy a Napot kivetítve viszont semmihez sem fogható élményben lesz részünk.

A napkorona teljes fogyatkozás idején (kompozit felvétel)

Forrás: Flickr/StarryEarth

Évezredeken át baljós égi jelnek tartották az emberek, ha a nappal és éjszaka szabályos ritmusú változását megszakítva a Nap néhány percre „eltűnt” az égről. Amióta viszont pontosan ismerjük a fogyatkozások kialakulásának okát, nagyon műveletlennek kell lenni ahhoz, hogy az égitestek ilyen kergetőzésének eredményét háborúk, járványok stb. előjelének tartsa valaki.

Mikor lehet napfogyatkozás?

Szerencsés véletlen, hogy a Hold és a Nap korongja majdnem azonos méretűnek – nagyjából fél fok átmérőjűnek – látszik. Mivel a Föld az ekliptikának nevezett síkban enyhén elliptikus pályán kering a Nap körül, a napkorong látszó mérete kevéssé változik az év során. A Hold pályája a Föld körül úgyszintén nem pontosan kör alakú, hanem elliptikus, emiatt a Hold látszó átmérője is enyhén ingadozik egy holdhónap (kb. 29 nap) során.

Npfogyatkozás a Nemzetközi Űrállomásról nézve

Forrás: NASA, facebook.com/Chet.Apichet

A Naprendszer egyik jellemzője, hogy a nagybolygók lényegében egy síkban keringenek a Nap körül, és a bolygók legnagyobb holdjai ugyancsak nagyjából az ekliptika síkjával majdnem egybeeső síkban végzik pálya menti mozgásukat központi bolygójuk körül. Ha a Hold pontosan az ekliptika síkjában keringene a Föld körül, akkor minden újhold alkalmával napfogyatkozás következne be a Földön (pontosabban az Egyenlítő környékén), és minden teliholdas éjjel holdfogyatkozást látnánk. Ekkor talán ügyet sem vetnénk az ilyen eseményekre. Ám a Hold pályasíkja hozzávetőleg 5 fokos szöget zár be a Föld Nap körüli keringési síkjával, ezért ritkán alakul ki olyan helyzet, hogy a Hold éppen az ekliptika síkjához közel van újhold vagy telihold idején. Nem kell pontosan az ekliptika síkjába kerülnie, a Nap–Föld–Hold rendszer változó geometriája miatt még akkor is bekövetkezhet teljes napfogyatkozás, ha a Hold 11 fokra van az ekliptikától (teljes holdfogyatkozás pedig akkor is kialakulhat, ha a Hold az ekliptika 6 fokos környezetében van telihold idején).

A keringési periódusokat, a méreteket és a pályák kölcsönös helyzetét is figyelembe véve egy évben legalább két és legfeljebb öt napfogyatkozásra kerül sor, de természetesen nem ugyanarról a földrajzi helyről szemlélve, míg holdfogyatkozásból lehet, hogy egy naptári évben egyetlenegy sincs, de ha van, akkor is legfeljebb kettő. Fogyatkozásokban igazán gazdag év legutóbb 1935-ben volt, amikor négy részleges és egy gyűrűs napfogyatkozás, valamint két teljes holdfogyatkozás következett be a Földről nézve. Fogyatkozásokban ennyire bővelkedő év legközelebb 2206-ban lesz.

A teljes napfogyatkozás kialakulásának vázlatos szemléltetése

Forrás: mta.hu

Minthogy a Föld és a Hold naprendszerbeli pályája pontosan ismert, a fogyatkozások időpontja és bekövetkezésének földrajzi helye időben visszafelé és előre egyaránt pontosan kiszámítható. Theodor von Oppolzer osztrák csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja 1887-ben megjelent klasszikus művében – Canon der Finsternisse – megtalálható az összes napfogyatkozás valamennyi lényeges adata az i. e. 13. század és az i. sz. 22. század közötti időszakra vonatkozóan. Oppolzer emlékére Hermann Mucke és Jean Meeus összeállította az 1983-ban megjelent Canon of Solar Eclipses című művet, amelyben az i. e. 2004 és i. sz. 2526 közötti időszak napfogyatkozásainak adatait közlik kissé pontosabban, mint az egy évszázaddal korábban kiadott Oppolzer-könyvben.

A teljes napfogyatkozás típusai

A több mint három évezredre vonatkozó adatokból készített statisztika szerint évszázadonként átlagosan 237 napfogyatkozás következik be a Földön, ezek közül 66 teljes, 77 gyűrűs, 10 hibrid (gyűrűs-teljes), 84 pedig részleges. Figyelembe véve, hogy egy-egy napfogyatkozás a Föld felszínének csak kis részéről figyelhető meg, kivételes szerencse kell ahhoz, hogy valaki a lakóhelyén élete során teljes napfogyatkozás tanúja lehessen.

Tudósok és laikusok a teljes napfogyatkozást figyelik Antoine Caron festményén (1571)

Forrás: J. Paul Getty Museum, Los Angeles

Az iménti felsorolásból már kitűnik, hogy a napfogyatkozásoknak több típusuk van. Ha a holdkorong szögátmérője a fogyatkozás idején legalább akkora, mint a napkorongé, akkor teljes fogyatkozás alakul ki. Ha a Hold korongja kisebb, mint a Nap, akkor a Hold nem tudja teljesen eltakarni csillagunkat, és egy fényes gyűrű látszik a sötét Hold körül. Ez a gyűrűs napfogyatkozás. Az is előfordul, hogy ugyanazon fogyatkozás egy ideig gyűrűs, majd amikor a Hold árnyékkúpja már leér a földfelszínig, akkor a fogyatkozás átvált teljessé, ez az ún. hibrid napfogyatkozás. Fordított eset is lehetséges: a kezdetben teljes napfogyatkozás gyűrűssé alakulhat. Végül, de nem utolsósorban, ha a Nap és a Hold pálya menti pillanatnyi elhelyezkedése olyan, hogy a korongok középpontja nem kerül azonos irányba, akkor nem alakul ki teljes napfogyatkozás, csak részleges.

A 2017. augusztus 21-i teljes napfogyatkozás

A 2017. naptári év utolsó fogyatkozása teljes napfogyatkozás lesz, de ez a jelenség Magyarországról nem látható. Teljesnek látszik a fogyatkozás az Amerikai Egyesült Államok jó néhány államából. Részleges napfogyatkozást figyelhetnek meg a teljesség sávjától északra és délre tartózkodó megfigyelők: a Hawaii-szigeteken, az észak-amerikai kontinens nagy részén, így az USA többi államában és Kanadában, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi országaiban, Grönlandon és Izlandon, továbbá napnyugtakor a Hold sötét korongja egy kicsit „kiharap” a Napból Nyugat-Európa legnyugatabbi részén és Észak-Afrika nyugati partvidékén.

Negyedszázad elteltével most következik be újra teljes napfogyatkozás az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi területén, amely ráadásul nyugat–keleti irányban teljesen átszeli az észak-amerikai kontinenst. Emiatt is arra számítanak az idegenforgalmi szakemberek, hogy fellendül a turizmus, a világ minden pontjáról odasereglenek a napfogyatkozások látványa iránt érdeklődők. Legutóbb majdnem egy évszázada, 1918. június 8-án fordult elő, hogy egy teljes napfogyatkozás árnyéksávja teljes egészében átszelje az észak-amerikai kontinenst.

A félárnyék 15 óra 46 perc 48 másodperckor érinti a vízfelszínt a Hawaii-szigetektől 1200 km-re északra. (Minden időadat UTC-ben, azaz koordinált világidőben értendő, a nyári időszámítás miatt Magyarországon ehhez képest két órával később van.) A Hold árnyéka 16 óra 48 perc 32 másodperckor vetül először az óceán vizére, az Aleuti-szigetektől 1400 km-re délre. A teljesség időtartama azon a helyen csupán 51 másodperc, de ahogy az árnyék kelet felé halad, a totalitási fázis egy ideig fokozatosan hosszabbodik. Az árnyék 17 óra 15 perc 51 másodperckor Oregon állam partjánál éri el az USA területét. A teljesség majdnem két percig tart, és itt az árnyéksáv 100 km széles. A fogyatkozás maximuma Kentucky államban lesz 18 óra 26 perc 40 másodperckor. A totalitás időtartama ekkor 2 perc 40 másodperc, az árnyéksáv 115 km széles lesz, a Nap pedig 64° magasan áll majd az égen. Továbbhaladva az árnyék 18 óra 47 perc 31 másodperckor hagyja el az USA szárazföldi területét Dél-Karolina partjainál. A teljes fázis itt már csupán 2 perc 34 másodpercig tart, a Nap 61° magasan áll az égen, de az árnyék még mindig 115 km széles sávban húzódik. Ezt követően az árnyék átszáguld az Atlanti-óceánon, és 20 óra 4 perc 19 másodperckor a Zöldfoki-szigetektől 500 km-re délnyugatra elválik a vízfelszíntől. A félárnyék egy órával később, 21 óra 4 perc 23 másodperckor hagyja el a földfelszínt.

A Nap−Hold páros a napfogyatkozás során az Oroszlán csillagképben tartózkodik. A Naptól valamivel több mint egy fokra lesz látható a fényes Regulus, ráadásul ez a csillag a totalitás idején a napkorona külső részében látszik. Kissé távolabb a Naptól feltűnik a Merkúr, a Vénusz és a Mars bolygó is, még távolabb pedig a Jupiter.

A mostani teljes napfogyatkozás idején a Hold három nappal van túl a földközelségén, így látszó mérete az átlagos értéknél kissé nagyobb: 32,12 szögperc. A Nap látszó átmérője viszont átlagos: 31,62 szögperc. A kettő különbsége viszonylag jelentős érték, ezért tart tovább a totalitás fázisa, mint 18 évvel ezelőtt, a számunkra emlékezetes 1999. augusztus 11-i teljes fogyatkozás alkalmával, amelyet Magyarország területéről is megfigyelhettünk.

A cikk még nem ért véget, a folytatáshoz kattintson!

Előző
  • 1
  • 2
Következő