Kékcédulák kövezték ki a lopakodó diktatúra útját

Rékosi csalódott volt, hogy a kommunisták a kékcédulás csalás ellenére sem szereztek abszolút többséget

Hetven éve, 1947. augusztus 31-én előre hozott parlamenti választásokat tartottak Magyarországon. A csalásokkal tűzdelt voksoláson a kommunista párt végleg maga alá gyűrte a többi demokratikus pártot, s újabb lépést tett az egyeduralom kiépítése felé.

Sztálin másként értelmezte a szabadságot, mint Roosevelt

A szövetséges nagyhatalmak képviselői az 1945. februári jaltai találkozójukon Roosevelt elnök javaslatát elfogadva megállapodtak, hogy a Harmadik Birodalom bukása után a náci Németországgal szövetséges, illetve a Vörös Hadsereg által elfoglalt kelet-közép-európai országokban szabad választásokat tartanak.

Churchil brit miniszterelnök, Roosevelt amerikai elnök és Sztálin szovjet pártfőtitkár az 1945. februári jaltai konferencián Forrás: Wikimedia Commons

E választási szabadság azonban nem terjedt ki a német szövetség mellett korábban magukat exponált parlamenti pártokra. Joszif V. Sztálin, aki a Vörös Hadsereg által elfoglalt kelet-európai országokat

magától értetődően a szovjet érdekszféra részének tekintette,

és elfogadta ugyan az angolszász szövetségesek szabad választásokkal kapcsolatos javaslatát, ám ezt a fajta „szabadságot” Sztálin teljesen másként értelmezte, mint az e kérdésben meglehetősen naivnak bizonyult amerikai elnök.

Sztálin jobbkeze mindenbe beleszólt

A választásokat az egyes országokban a szövetséges nagyhatalmak tagjaiból delegált ellenőrző bizottságok felügyelték, melyeket a szovjetek saját politikai céljaik, a helyi kommunista pártok hatalomba kerülésének garantálására használták fel.

Sztálin, Truman, és Churchill a potsdami konferencián, 1945. júliusában. A szovjet diktátor természetesenek tekintette, hogy mindazon országok, amelyeket a Vörös Hadsereg foglalt el, szovjet érdekszférába kerülnek Forrás: Library of Congress

A szövetséges ellenőrző bizottságok felállításáról Sztálin és Churchill a brit miniszterelnök 1944. októberi moszkvai látogatásán állapodott meg. Sztálin elérte, hogy a szövetséges ellenőrző bizottságokon belül abszolút a szovjet dominancia érvényesüljön.

Szovjet alegység Pesten, 1945. januárjában. Budán még dörögtek a fegyverek, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány január 20-án Moszkvában aláírta a magyar szuverenitást jelentősen korlátozó fegyverszüneti megállapodást Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Haldei

Az 1944 decemberében Debrecenben létrejött Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttsége 1945. január 20-án írta alá Moszkvában a Szovjetunió és Magyarország közötti fegyverszüneti megállapodást, amely a nemzeti szuverenitást jelentősen korlátozva, a Budapesten felállított Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) számára biztosította az egyezmény betartásának, de gyakorlatilag a magyar kormány ellenőrzésének a jogát.

Kliment Vorosilov marsall, Sztálin bizalmasa lett a budapesti SZEB elnöke Forrás: Ria/Novosty

A SZEB élére Sztálin bizalmasa és régi harcostársa Kliment Vorosilov marsall került,

aki a későbbiekben leplezetlenül és ellentmondást nem tűrő módon, elvtelen eszközökkel tolta a totális hatalomra törő kommunisták szekerét.

Hiába szereztek abszolút többséget, be kellett venni a kommunistákat is

A második világháborút követő első, 1945. november 8-án megtartott országgyűlési választáson, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP) 57 százalékos eredménnyel elsöprő győzelmet aratott. Mivel az 1945 előtti jobboldali pártok nem indulhattak a választásokon, lényegében mindenki, aki valóban polgári, nem pedig a szovjet típusú, úgynevezett népi demokráciát óhajtotta, a Független Kisgazdapártra szavazott.

Az 1945 novemberi nemzetggyűlési képviselőválasztásokon a szavazók jelentős többsége a polgári rendszerre szavazott, elvetve a szovjet típusú ún. népi demokráciát Forrás: Fortepan

Az FKGP mivel abszolút többséget szerzett, az alkotmányos szabályok szerint egymaga alakíthatott volna kormányt. A jaltai megállapodás alapján azonban a szovjetek nagykoalíció létrehozását követelték,és ennek, nem pedig a választási eredményeiknek köszönhetően kerülhettek kormányra a kommunisták, valamint a velük szövetséges baloldali pártok. Így a kisgazda Tildy Zoltán vezetésével megalakult koalíciós kormányban az FKGP mellett a kommunisták, a szociáldemokraták (SZDP), és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) vett részt.

A kommunistákkal túlságosan is engedékeny kisgazda politikus, Tildy Zoltán lett a koalíciós kormány miniszterelnöke, majd 1946. február 1-től a Magyar Köztársaság első elnöke Forrás: Wikimedia Commons

A Magyar Kommunista Párt (MKP) főtitkára, Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettesként a kormány második embere lett. Vorosilov számára azonban még ez sem volt elég; a SZEB elnökének nyomására

Tildy az MKP-nek volt kénytelen átengedni a közigazgatást és a rendőrséget irányító belügyminisztériumot,

amit a kommunisták már 1945 őszétől egyfajta trójai falóként, a demokratikus kormányzás machiavellista jellegű aláásására használtak fel.

Szemérmetlen kommunista nyomulás és szalámitaktika

Miután Magyarország államformája 1946. február 1-től köztársaság lett, és Tildy Zoltánt választották meg államfővé, a kormány élén őt a szintén kisgazda Nagy Ferenc követte.

Nagy Ferenc miniszterelnök (a kép bal szélén) legfőbb riválisával, Rákosi Mátyással, aki mindent megtett a Kisgazdapárt szétzúzására Forrás: Origo

Nagy - látva a kommunisták addigi gátlástalan nyomulását – elődjénél határozottabban próbált fellépni e törekvésekkel szemben, ám a hegemóniára törő kommunista párt főtitkára, Rákosi Mátyás - maga mögött tudva a megszálló szovjet hadsereget és az ekkor már száz százalékig kommunista befolyás alá került titkosrendőrséget – a miniszterelnökkel szemben is sikeresen alkalmazta hírhedtté vált szalámitaktikáját,

vagyis először meggyengítette, majd szétzilálta a rivális pártokat.

A kékcédulás választások idején a belügyminiszteri posztot betöltő Rajk Lászlónak komoly szerepe volt a kommunisták választási csalásaiban Forrás: Wikimedia Commons

Ehhez a politikai rendőrség szolgált eszközként: a Belügyminisztérium szervezetén belül megalakított Államvédelmi Osztály (ÁVO) közreműködésével olyan koholt politikai pereket kreáltak, melyek a polgári pártok, első helyen az FKGP ellehetetlenítését célozták.

Péter Gábor, a kommunista titkosrendőrség, az ÁVO főnökeként Forrás: Origo

A kommunisták politikai ellenfelei börtönbe kerültek vagy száműzetésbe kényszerültek,

mint maga a miniszterelnök, Nagy Ferenc is.

Szakasits Árpád (a kép bal szélén) a kommunisták érdekeit képviselte a Magyar Szociáldemokrata Pártban. A képen Rákositól jobbra Dinnyés Lajos, a kékcédulás választás után megalakított kormány kisgazda miniszterelnöke áll Forrás: Origo

A leszámolást a többi pártba beépített "kriptokommunisták", a kommunisták utasításait teljesítő belső árulók, mint például a parasztpárti Erdei Ferenc valamint a kisgazda Dobi István, vagy pedig a szociáldemokrata Szakasits Árpád és Marosán György tevékenysége is elősegítette.

A kékcédulás brigádok több szavazókörben is leadták voksukat

1947. július végén az önmaga feloszlatását kimondó országgyűlés még új választójogi törvényt fogadott el. Ez jelentősen, 10 százalékkal szűkítette a választásra jogosultak számát, kizárva egyebek között számos háború előtti jobboldali szervezet volt tagjait.

Egy másik "kriptokommunista" közszereplő, Erdei Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt politikusa (középen, csokornyakkendőben), a kép bal szélén Bibó István Forrás: Origo

(A törvény a "Lex Sulyok" gúnynevet kapta, mert a kisgazda Sulyok Dezső is elvesztette választhatóságát.) A kommunista irányítás alatt álló belügyminisztérium a névjegyzéket is manipulálta, amelyből többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatói maradtak ki.

Forrás: Fortepan

Összesen 11 párt jelezte részvételi szándékát, de végül csak 10 politikai párt indult el a választásokon, köztük a kommunisták által jobbára szétvert FGKP-ből létrejött újabb polgári, jobboldali formációk.

A kommunisták a választási csalások és törvénytelenségek ellenére sem tudtak abszolút többséget szerezni Forrás: Fortepan

A választási törvény azt is lehetővé tette, hogy akit valamely körzet névjegyzékébe felvettek, de nem tartózkodott lakóhelyén, tartózkodási helyének körzetében szavazhasson. Az erre való jogosultságot a névjegyzék kivonatával igazolták, ez a színe miatt kapta a kék cédula elnevezést. A szabályozással visszaélve a kommunista párt aktivistái, „vándorszavazói” hamis kék cédulákkal felszerelkezve több helyen is voksoltak.

Péter Gábor az ÁVO főnökeként komoly szerepet játszott Rákosi szalámipolitikájában Forrás: fotomuzeum.hu

Péter Gábor, az ÁVO vezetője szerint 62 981,

a történészek becslése szerint 100-200 ezer "kékcédulás" szavazatot adtak le ily módon,

a pontos számot utólag azonban már nem lehet megállapítani. A kommunisták számos más, a választójogot súlyosan sértő visszaélést is elkövettek, de ez a manipulációjuk lett a legismertebb, a köznyelv által "kékcédulásként" emlegetett választás.

A csalások ellenére sem szereztek abszolút többséget

Noha szám szerint a kommunisták szerezték meg a legtöbb szavazatot, de még a súlyos visszaélések és csalások ellenére sem voltak képesek abszolút többséghez jutni. A volt kormánykoalíció négy pártja (MKP, SZDP, NPP és az FKGP) a szavazatok 60,9 százalékát (271 mandátum) kapta meg, a hat ellenzéki pártnak 39,1 százalék jutott.

Rékosi csalódott volt, hogy a kommunisták a kékcédulás csalás ellenére sem szereztek abszolút többséget Forrás: Fortepan

Az ellenzék legnagyobb ereje, a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt 820 453 „tiszta szavazatával” (60 mandátum) valamennyi párt közül a második helyen végzett. A Magyar Függetlenségi Pártnak 49, a Független Magyar Demokrata Pártnak 18, a Radikális Pártnak 6, a Keresztény Női Tábornak 4, és a Polgári Demokrata Pártnak 3 képviselője lett az új országgyűlésben.

Dinnyés Lajos kisgazdapárti politikus lett az 1947 szeptemberében megalakult új koalíciós kormány miniszterelnöke Forrás: Wikimedia Commons

A koalíciós kormány élére a kisgazda Dinnyés Lajos került, ám az 1947. szeptember 23-án felállt új kormányban a kommunisták rendelkeztek a legtöbb bársonyszékkel.

Kitárulnak a diktatúra kapui

Az MKP által létrehozott Baloldali Blokk (amely a kommunistákon kívül az SZDP-t, az NPP-t és a Szakszervezeti Tanácsot tömörítette) még a csalások ellenére sem szerzett abszolút többséget, Novemberben, miután a Függetlenségi Párt csalással vádolta meg a kommunistákat,- tegyük hozzá, teljes joggal -, Rákosiék cinikus módon azzal vágtak vissza, hogy a visszaélést ellenfelük követte el, az ajánlószelvényekkel történt manipulációval.

Rákosi az 1947-es választások után leplezetlenül tört az egyeduralom megszerzésére Forrás: Fortepan

A kommunista Major Ákos vezette Országos Nemzeti Bizottság természetesen az MKP javára döntött, a Függetlenségi Párt mandátumait elvették, a pártot pedig feloszlatták. (A döntés előtt Rákosi Mátyás magához rendelte Majort és azzal fenyegette meg, hogy amennyiben nem a kommunisták javára dönt, azzal polgárháborúba taszítja az országot.) A Függetlenségi Párt mandátumainak megsemmisítése természetesen a kommunisták, illetve a Baloldali Blokk javára változtatta meg a parlamenti mandátum arányokat.

Marosán György szociáldemokrata politikus a kommunisták beépített embereként dolgozott pártja beolvasztásán Forrás: Origo

A „leszalámizott”, meggyöngült kisgazdák a továbbiakban már képtelenek voltak szembe szállni a kommunistákka, a következő évben pedig a két munkáspárt egyesülésével, azaz a szociáldemokrata párt bekebelezésével létrejött az abszolút kommunista hegemónia: többé senki és semmi sem állt a diktatórikus rendszer kiépítésének útjában.