A bikapókok esetén az anya-utód kapcsolat ijesztően rövid életű, mivel amikor elfogy a táplálék-utánpótlás, soklábú, mászkáló gyerekei végül felfalják az anyát, sőt úgy tűnik, hogy örömmel lakmároznak a túlbuzgó mostohaszülőkből is.
A Stegodyphus dumicola pókfajról megjelent új tanulmány további dermesztő részleteket tárt fel.
Ez a faj úgynevezett társas pók, ami azt jelenti, hogy a megtermékenyítetlen („szűz”) nőstények egy kommunális fészekben élnek, és a nagynénik segítenek a pókmamáknak ellátni a szülői feladataikat.
A S. dumicola esetében ez a (mostoha)szülői gondoskodás zavarba ejtően nagy áldozattal jár, amit a szakemberek extrém és öngyilkos anyai gondoskodásnak neveznek.
Ezt idegen szóval matrifágiának hívják,
és az anya feláldozza saját testét, hogy táplálékhoz jussanak az utódai, és ezeknél a bikapókoknál még a fészekben élő nem párzott nagynénik közül is csatlakoznak egyesek a halálos rituáléhoz, jószerivel szűzáldozatot mutatnak be pók módra.
A 45 ezer ismert pókfaj közül mintegy 30 él közösségben. A kutatók feltételezése szerint az afrikai pókfajnál tapasztalt viselkedés a többi ilyen fajnál is létezik.
Gabriele Uhl zoológus és pókkutató szerint a viselkedés csak látszólag önzetlen. Az „unokaöccsök és unokahúgok” sikeres felnevelése segíti a „nagynéni” által is birtokolt gének örökítését a következő generáció számára. Ez magyarázatot ad arra, hogyan fejlődhetett ki és maradhatott meg ez a látszólag önfeláldozó viselkedés - írják a szakértők.