Legendás kincsek, melyek mind a mai napig nem kerültek elő

2017.09.21. 21:54

A történelem vérzivataraiban számos világhírű mű- és kegytárgynak veszett nyoma, de nemcsak felbecsülhetetlen értékű aranykincsek, hanem például a pekingi előember tudománytörténeti jelentőségű koponyamaradványa is eltűnt a második világháború zűrzavaros éveiben. Vannak olyan tárgyak, amelyek sorsa egészen az eltűnésükig jól dokumentált, de akadnak olyanok is, mint például a titokzatos templomos lovagrend mesés hagyatéka, vagy a nácik aranya, amelyek sorsa a legendák ködébe vész. Összeállításunkban néhány eltűnt világhíres kincs nyomába eredtünk.

A fáraó átka süllyeszthette mélybe a vitorlást?

A gízai piramisokat, Kefrén, Kheopsz, és Menkauré fáraók monumentális síremlékeit már az antik időkben is az ókori világ hét csodája közt tartották nyilván. Kairó, az egyiptomi főváros határában a sivatag fölé magasodó építmények napjainkban is a világ leglátogatottabb műemlékei közé tartoznak.

A gízai piramisokat az antik időkben az ókori világ hét csodájának egyikeként emlegettékForrás: Memphis Tours

A piramisokról készített első tudományos igényű leírások még Napóleon 1798-as hadjárata idején készültek.

A gizai piramisok. Középen balra a Menkauré fáraó piramisa láthatóForrás: Nick Brundle Photography

A 19. század elején egy új, megszületőben lévő tudományág, az egyiptológia kezdte el az ókori Egyiptom műemlékeinek és kultúrájának tanulmányozását, amelyhez hatalmas lendületet adott, hogy 1822-ben Jean-Francois Champollion francia klasszika-filológus, orientalistának a híres rosette-i kő alapján sikerült megfejtenie a hieroglifákat.

Jean-Francois Champollion orientalista és klasszika-filológus, az egyiptomi hieroglifák megfejtőjeForrás: Wikimedia Commons

Sokak fantáziáját megmozgatta, hogy vajon mit rejthet a kolosszális építmények belseje.

Elsőként egy amatőr régész, Howard Vyse brit katonatiszt jutott be a piramisok belső tereibe, az 1830-as években. Ezekben az időkben még igencsak destruktív feltárási módszereket alkalmaztak, Vyse például robbantással nyitott utat magának a piramisok belsejébe.

Howard VyseForrás: Wikimedia Commons

A három gízai piramis közül ugyan Menkauré fáraó mintegy 4500 éve emelt síremléke a legkisebb, ám ebben Vyse 1838-ban megtalálta a fáraó díszes szarkofágját. A rendkívül becses leletet Howard Vyse a Beatrice kereskedelmi hajó fedélzetén akarta Angliába küldeni.

Menkauré fáró és feleségének gránitszobra az Ó-birodalom korábólForrás: Pinterest

Az egykori egyiptomi istenkirály szarkofágját annak rendje és módja szerint be is hajózták Alexandriában a Beatrice fedélzetére.

Senki sem sejthette, hogy emberi szem ekkor látta utoljára a különleges relikviát.

 

Menkauré fáraó sírkamrája a piramis belsejében, egy 19. századi metszetenForrás: Ancient History

A Beatrice Nagy Britannia felé hajózva ugyanis heves viharba került a Földközi-tengeren, és rakományával együtt a hullámsírba merült.

A Beatrice katasztrófája nyomán sokan a fáraó átkáról kezdtek el suttogni,

ami viszont tény, hogy a hajó roncsai mind a mai napig nem kerültek elő.

Menkauré fáraó piramisaForrás: Wikimedia Commons

Ha egy kutató-expedíció felfedezné a Beatricét, a roncsok között minden bizonnyal megtalálná Menkauré híres szarkofágját is.

Németországban szívódott fel a cárok féltonnányi borostyánja

Carszkoje Szelót, a Romanov-dinasztia nyári rezidenciáját Nagy Péter cár építette felesége, Katalin cárnő számára a 18. század elején. Az 1710-ben elkezdődött építkezések nyomán szökött káprázatos pompába Európa egyik legszebb barokk kastély-együttese, amely ma az UNESCO világörökség részét alkotja.

Carszkoje Szelo volt a cárok nyári rezidenciájaForrás: Alex Florstein

Katalin palotájában állt a messze földön híres Borostyán-szoba,

amely színarannyal futtatott faragványain valamint kristálytükrein kívül, elsősorban káprázatos borostyándíszeiről vált nevezetessé. A Borostyán-szoba berendezését I. Frigyes Vilmos porosz király ajándékozta Nagy Péternek, aki felesége, a cárné palotájába építtette be a pompás dekorációt.

I. (Nagy) Péter orosz cár egykorú portréjaForrás: Bildindex der Kunst und Architektur

Az egyedülálló dekoráció elkészítéséhez kereken 450 kilogramm borostyánt használtak fel

az egykori mesterek. Carszkoje Szelo túlélte az 1917-es bolsevik forradalom utáni zűrzavart és a polgárháborút, ám a második világégést már nem sikerült károk nélkül átvészelnie. 1941. június 22-én Adolf Hitler csapatai megtámadták a Szovjetuniót.

A híres Borostyán-szoba ( utólag színezett fotó 1917-ből)Forrás: Wikimedia Commons

A közel 3 millió katonát magába foglaló támadóerőből Wilhelm Ritter von Leeb vezértábornagy Észak Hadseregcsoportja kapta azt a feladatot, hogy foglalja el Leningrádot, a mai (és 1917 előtti) Szentpétervárt. Von Leeb hadosztályai szeptember 8-án elérték a Névát és megkezdték Leningrád bekerítését, a Carszkoje Szelo a németek kezére került.

Wilhelm Ritter von Leeb vezértábornagy, 1941-ben az Észak hadseregcsoport parancsnoka voltForrás: Bundesarchiv

Felsőbb parancsra, egy erre a célra kijelölt különleges alegység lebontotta a Borostyán-szoba felbecsülhetetlen értékű berendezését, és Németországba szállította,

ahol a kelet-poroszországi Königsbergben állították ki a relikviákat.

1945 februárjában, - ugyancsak felsőbb parancsra – ismeretlen helyre szállították a közeledő Vörös Hadsereg által veszélyeztetett városból a kincseket.

A Borostyán-szoba felbecsülhetetlen értékű dekorációját a németek Königsbergbe szállítottákForrás: Wikimedia Commons

A Borostyán-szobáról ez az utolsó dokumentálható információ. A Harmadik Birodalom összeomlása után a gondos kutatások ellenére sem akadtak rá a nácik egész Európából összehordott műkincsei között a Borostyán-szobát egykor díszítő értékes tárgyakra.

Königsberg, a királyi kastély látképe a második világháború idejéből. Innen szállították el a mai napig ismeretlen helyre a Borostyán-szobát, 1945 februárjábanForrás: WW2

Úgy tűnik, hogy ezeknek mindörökre nyoma veszett. A második világháború után a Borostyán-szobát eredeti állapotának megfelelően állították helyre, az egykori berendezést másolatokkal pótolva.

Ma sem tudni, hová lett a pekingi előember koponyája

Az eredetileg Sinanthropus pekinensis fajnéven leírt, ám pekingi előemberként ismert korai ősember maradványát, a koponya néhány fosszilis darabját Davidson Black kanadai antropológus fedezete fel 1927-ben, Peking közelében.

Davidson Black kanadai antropológus, a pekingi előember felfedezőjeForrás: Origo

A lelet megtalálása - a jávai és heidelbergi előemberek maradványai mellett –

az egyik legjelentősebb felfedezésnek számított a Homo nemzetségbe tartozó korai emberek leszármazásának kutatásában.

 

Az elveszett koponya fosszília pontos replikájaForrás: Pinterest

(Az 1960-as évekig a jávai, a heidelbergi és a pekingi embereket külön fajként tartották számon, ám a korszerű módszerekkel elvégzett kutatások bebizonyították, hogy valamennyien egyetlen korai emberfaj, a Homo erectus képviselői voltak.)

A pekingi előember rekonstrukciójaForrás: Youtube

A rendkívüli értéket képviselő fosszíliának 1941-ben, a Kína ellen indított japán invázió idején veszett nyoma.

Semmit sem tudni arról, hogy ki vagy kik vitték el az értékes leletet.

 

A pekingi előember koponyacsontjainak rekonstrukciója, melyeket Black fedezett felForrás: Wikimedia Commons

Egyes feltételezések szerint a japánok és a kínai kommunisták ellen egyaránt háborút viselő Csang Kaj-sek köztársasági kormányával szövetséges amerikaiak kezébe került a lelet, akik egy hadihajó fedélzetén azt az Egyesült Államokba küldték, ám a hajó értékes szállítmányával együtt elsüllyedt a Csendes-óceánon.

A köztársasági Kína első embere, Csang Kaj-sek (a kép bal szélén) Roosevelt és Churchill társaságábanForrás: World War 2

Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy az értékes fosszíliát Kínában rejtették el, és a pekingi előember maradványainak a háborús események sodrában veszett nyoma.

A faun márványba torzult fintora

Az itáliai reneszánsz és az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb alakja, Michelangelo Buonarotti noha elsősorban szobrásznak tartotta magát, nem csak a szobrászatban, hanem az építészetben, festészetben, sőt a lírai szépirodalomban is maradandót alkotott.

Michelangelo, az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb alakjaForrás: Wikimedia Commons

Kifejezésmódja teljesen elüt a reneszánsz másik két nagy óriása, Leonardo da Vinci és Raffaello stílusától,

ezért nem véletlen, hogy alkotásait a művészettörténet legbecsesebb, és a múzeumok legféltettebb kincsei közt tartják számon.

A különc és magányos mester önmarcangoló lelkivilága átüt az alkotásain is, különösen A faun maszkja című márvány fejszobrán. Ma már sajnos csak egykori fotókon láthatjuk a híres alkotást, amely a firenzei Bangello Múzeum egyik büszkesége volt.

A híres alkotás, a faun maszkjaForrás: Monuments Men Foundation

Mussolini 1943 júliusában bekövetkezett bukása és Olaszország háborúból történt kilépése után az addigi szövetséges, a náci Németország ellenség módjára viselkedett az olaszokkal. Az 1943-as szicíliai partra szállást követően a délről lassan északnak nyomuló angolszász szövetségesek 1944 nyarán már Toszkána területén jártak.

Mussolini (középen) Rundstedt vezértábornagy ( a kép bal oldalán) és Hitler társaságában. Az olasz diktátor 1943-as bukása után az addigi szövetséges Olaszország ellen fordultForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A várható harcok elől a Bangello Múzeum több alkotását is biztosabbnak vélt helyre mentették,

a faun álarca így került a Castello di Poppi kastélyba. Utóbb ez mégsem bizonyult jó döntésnek, mivel a szövetségeseket feltartóztatni igyekvő 10. német hadsereg 305. hadosztályának katonái 1944. augusztus 22-én kifosztották a kastélyt, és az ott fellelhető műtárgyakat, köztük Michelangelo világhírű alkotását is felpakolták egy teherautóra, majd elhajtottak a zsákmánnyal.

Michelangelo elsősorban szobrásznak tekintette magát. Egyik legismertebb alkotása, a Piéta a római Szent Péter-bazilikában láthatóForrás: Juan Manuel Romero

A szobor sorsa ezután már nem volt tovább követhető:

mind a mai napig nem tudni, hogy hová kerülhetett a felbecsülhetetlen értékű műtárgy, Michelangelo márvány faun maszkja.

A firenzei gyémánt rejtélyes útja Svájcba

A világ eddig ismert legnagyobb, 133 karátos rózsaszín gyémántjának pontos eredetéről nem sok információ maradt fenn.

Ami tény, hogy az unikális gyémánt a Habsburg-család tulajdonában volt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának végnapjaiban, 1918 novemberében, amikor IV. Károly az utolsó ausztriai császár és magyar király, az ekartsaui nyilatkozattal lemondott a trónról, a rendkívül értékes drágakő még a család birtokában volt.

IV. Károly király, Zita királyné és a trónörökös, Habsburg Ottó, 1916 december 30-án, Károly magyar királlyá koronázásakorWikipédia - Gryffindor

Károlynak és feleségének, Zita császárnénak 1918 novemberében már nem sok illúziója lehetett családjuk további sorsát illetően.

Az Osztrák-Magyar Monarchia címere. A Monarchia összeomlása után Károlyt és a Habsburg-család tagjait "örökre" száműzték AusztriábólForrás: Origo

A Monarchia összeomlása után megalakult osztrák szociáldemokrata kormány nem csak hogy megfosztotta őket hatalmuktól és minden vagyonuktól, hanem a Habsburg-ház tagjait „örökre" száműzte Ausztriából. Nem véletlen, hogy Károly és Zita a család jövőjének bizonytalansága miatt a könnyen mobilizálható kisebb ingóságaikból,

elsősorban az ékszereikből igyekeztek minél többet biztonságba helyezni,

még mielőtt ezeket is elkoboznák tőlük.

A híres firenzei gyémánt évszázadokon át a Habsburg-család tulajdonában voltForrás: The Daily Beast

Gordon Brook-Shepherd angol történész Habsburg Ottóról írt, és 2007-ben megjelent eredeti forrásokon alapuló könyve szerint, a család a firenzei gyémántot egy svájci trezorban kívánta elhelyezni.

Az ügylet lebonyolításával dr. Bruno Steiner bécsi ügyvédet bízták meg.

Ez az utolsó biztos információ a különleges értéket képviselő drágakőről.

IV. Károly koronázási eskütétele a budavári Szentháromság szobornál, 1916-banForrás: Wikimedia Commons

Bruno Steinert 1924-ben bűnvádi eljárás alá vonták, csalás gyanúja miatt. A hosszadalmas perben a bíróság végül bizonyítottság hiányában felmentette az ügyvédet, ám, hogy mi lett a firenzei gyémánt sorsa, arra soha nem derült fény, a becses drágakő mindörökre eltűnt.

Talán még ma is Konstantinápoly földjében rejtőzik Izrael szakrális szimbóluma

A zsidóság egyik legrégebbi vallási szimbóluma a hétágú gyertyatartó, a menóra. A szakrális mécses a Mózes által látott bibliai égő csipkebokrot szimbolizálja. A hozzávetőleg egy méter magas menórát Becalél mester készítette el színaranyból, amelyet drágakövekkel ékesített.

A menóra kultikus zsidó vallási tárgyForrás: Video Blocks

Az eredeti menórát a Tóra második könyve 25. részének 31-40. versében írt isteni utasítás betartása mellett alkották meg.

A menóra már Mózes korában is fontos vallási szerepet töltött be,

a pusztai Szentély közepén állt, később pedig a jeruzsálemi templomban őrizték. I Heródes Agrippa király Kr.u. 44-ben bekövetkezett halála után Izrael római provincia lett.

A lerombolt templom maradványa, a Siratófal JeruzsálembenForrás: Wikimedia Commons

A római uralommal elégedetlen zelóták, illetve a hozzájuk csatlakozott esszénusok Kr. u. 66-ban a békepártiakat elhallgattatva felkelést robbantottak ki,

és súlyos veszteségek árán kiverték Cestius Gallus prokonzul seregeit Júdeából.

Néró császár utasítására 67 tavaszán Vespasianus három légió élén megtorló hadjáratot indított a zsidók ellen, és elfoglalta Galileát.

Nero Kr. u.67-ben Vespasianust bízta meg a zsidó felkelés leverésével, akit 69-ben légiói császárrá kiáltottak kiForrás: Wikimedia Commons

Nero meggyilkolása után, Kr. u. 68-ban, a „négy császár évében" súlyos polgárháború gyötörte Rómát, és ez átmenetileg megakasztotta a hadjáratot is. A saját légiói által 69-ben imperátornak kikiáltott Vespasianus Rómába sietett, hogy elfoglalja a trónt, a hadjárat folytatását pedig tehetséges fiára, Titusra bízta.

Titus seregei 70-ben öt hónapos ostrom után bevették a „lázadás fészkét", Jeruzsálemet.

 

Jeruzsálem elfoglalása egy 19. századi festményen. A kép bal szélén látható, ahogy a legionáriusok hadizsákmányként magukkal viszik a menórátForrás: Wikimedia Commons

A második, Heródes építtette templom az ostrom során elpusztult, noha Titus megtiltotta legionáriusainak a szent épület felgyújtását.

A katonák kifosztották a szentélyt, és a menórát hadizsákmányként Rómába vitték.

A Forum Romanum Kolosszeum felőli végén álló Titus-diadalív belső boltozatán ma is megtekinthető az a dombormű, amin a triumfáló katonák viszik a diadalmenetben felvonultatott szent relikviát.

Dombormű Titus római diadalívéről, a hadizsákmányként felvonultatott menórávalForrás: Wikimedia Commons

A menóra a feljegyzések szerint még Kr. u. 455-ben is Rómában volt, amikor a vandálok kifosztották az „örök várost".

Az utolsó hiteles forrás a szent tárgyról a 6. századból származik,

amikor Flavius Belisarius Rómából Konstantinápolyba szállította át a menórát.

Titus a Jeruzsálem elfoglalása alkalmából megtartott római diadalmenetenForrás: Ancient History

A színarany hétágú mécsesnek ekkor veszett nyoma, de talán még ma is Isztambul, az egykori Konstantinápoly földjében rejtőzik valahol.

Rejthet-e sötét titkokat a Toplitz-tó sötét mélye?

Az előzőekben olyan kincsekről illetve mű- és kegytárgyakról írtunk, amelyeknek egészen az eltűnésükig viszonylag jól dokumentált a sorsa. Ismertek azonban olyan kincsek is mind a távoli, mind pedig a közelmúltból, amelyeknél még azt sem egyszerű megválaszolni, hogy mi lehet ezekkel kapcsolatban a valóság, és mi az, ami kizárólag csak a legendák világába tartozik.

A Toplitz-tó mélye sötét titkokat rejthetForrás: Origo

A történelmi közelmúlt kincstörténetei közül kétség kívül a Toplitz-tó, vagyis a nácik aranyának a legendája az egyik legizgalmasabb történet.

A Harmadik Birodalom végnapjaiban, 1945 februárjában Adolf Hitler utasítást adott a Reichsbank aranykészletének Berlinből történő elszállítására.

Adolf Hitler az összeomlás végnapjaiban, 1945 februárjában arra adott utasítást, hogy szállítsák el Berlinből a Reichsbank aranykészletétForrás: Bundesarchiv

Az 1938-as Anschluss, Ausztria bekebelezése, valamint Csehország 1939 márciusában történt megszállása és német protektorátussá nyilvánítása után az osztrák, illetve a cseh nemzeti bank aranykészletét lefoglalták, majd Berlinbe szállították a Reichsbank trezorjaiba. A második világháború kitörése után a náci Németország megszállta mintegy tucatnyi országból szintén jelentős mennyiségű – az amerikai szakértők szerint 1945-ös árfolyamon számítva mintegy 650 millió dollár, kb. 1200 milliárd forint értékű – arany került a nácik birtokába.

A nácik elveszett aranya sokak fantáziáját megmozgatjaForrás: Youtube

A Reichsbank páncélszekrényeiben őrzött aranyból 100 tonnát 1945 februárjában a Berlintől 200 kilométerre fekvő használaton kívüli földpát-bányában rejtettek el, amelynek egy részét Patton tábornok csapatai meg is találták. Ez a megtalált kincs azonban a teljes náci aranykészletnek csak egy, méghozzá valószínűsíthetően kisebb részét alkotta,

az SS ugyancsak rendkívül jelentős aranykészlete egyszerűen felszívódott.

 

A Salzkammergut közelében fekvő Toplitz-tó mélyéről kerültek elő második világháborús náci leletek, aranyat eddig azonban még nem találtakForrás: Wikimedia Commons

A nyoma veszett náci aranykészletet 200 tonnára becsülik a szakértők. Az ausztriai Salzkammergut közelében fekvő Toplitz-tó környékén élők között mind a mai napig tartja magát az a szóbeszéd, hogy 1945. áprilisában Ernst Kaltenbrunner SS-Oberguppenführer, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) rettegett főnökének személyes irányítása mellett SS-katonák nehéz ládák tucatjait süllyesztették a tó mélyére.

Ernst Kaltenbrunner SS-Obergruppenführer, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal rettegett főnökeForrás: Bundesarchiv

Egyesek tudni vélik, hogy az elsüllyesztett ládákban az SS aranykészlete rejtőzött.

Az osztrák származású Kaltenbrunnert a német háborús főbűnösök nürnbergi perében halálra ítélték és kivégezték, a náci hóhér így a Toplitz-tó esetleges titkait is magával vitte a sírba.

A Toplitz-tó mélyéről előkerült leletekForrás: Mistery of Lake Toplitz

A tó mélyén rejtőző arany legendája sokak fantáziáját megmozgatta a háború utáni években. 1959-ben német búvárok egy csoportja olyan ládákat emelt ki a mélyből, amelyben nagy mennyiségű hamisított angol fontot találtak, ám aranyat nem.

1959-ben német búvárok több ládára való a nácik által hamisított angol fontot találtak, aranyat azonban nemForrás: Mistery of Lake Toplitz

Az egy négyzetkilométer kiterjedésű, rendkívül mély (helyenként a 100 métert is eléri a vízmélység), zavaros, és roppant hideg vizű tóban életveszélyes vállalkozás a meder aljáig lemerülni.

Amerikai tiszt a nácik megkerült aranyának egy részévelForrás: U.S. Army Archive Photo

Az „aranyláz" eddig 14 búvár halálát követelte,

ezért napjainkban már csak külön hatósági engedély birtokában lehet alámerülni a Toplitz-tó homályos mélységeibe. Eddig még nem sikerült megfejteni, valóban a nácik aranyát, vagy csak legendákat rejt-e a tó halálos mélysége.

Hová tűnhetett a párizsi templomos rendház kincse?

1307. október 13-án pénteken, IV. (Szép) Fülöp király parancsára Franciaország összes templomos rendházát körbevették az uralkodó katonái, és lefegyverezték, majd bilincsbe verték a lovagokat. Foglyul ejtették Jacques de Molay-t, a rend utolsó nagymesterét is, akit később eretnekség vádjával perbe fogtak és máglyára küldtek.

A templomosok a középkor legtitokzatosabb lovegrendjét alkottákForrás: The Templars

Miután V. Kelemen pápa a Vienne-i zsinaton 1312-ben feloszlatta a lovagrendet,

egész Európában hasonló sorsra jutottak a templomosok,

Angliát kivéve. A rendet kilenc elszegényedett francia nemesúr alapította meg Jeruzsálemben, 1118-ban, Hugues de Paynes gróf, a rend első nagymesterének kezdeményezésére.

V. Kelemen pápa IV. Fülöp francia királlyal megegyezve eretnekség vádjával feloszlatta a templomos rendetForrás: Wikimedia Commons

A magukat Pauperes Commilitorum Christi, Krisztus szegény lovagjainak nevező rend számára II. Balduin jeruzsálemi király a Templom-hegy ókori romjai között jelölt ki szálláshelyet.

Történelmi tény, hogy alig egy évtizeddel később a templomosokat már Európa legbefolyásosabb és legnagyobb hatalommal rendelkező lovagrendjeként tartották számon a kortársak.

Máig nem tudni, hogy mitől ívelhetett fel ilyen gyorsan a rend befolyása. A templomosok hatalmát a 13. századra koronás fők, sőt, „Krisztus földi helytartója", a pápa is félték.

II. Baldvin jeruzsálemi királyForrás: Wikimedia Commons

A rend alig néhány évtized leforgása alatt mesés vagyont halmozott fel,

és értékes birtokok tömegére tett szert. A rend körül a Szentföld feladása, 1298 után kezdett el vészesen fogyni a levegő. A hiú és kapzsi francia király, IV. Fülöp 1307-re látta elérkezettnek az időt arra, hogy megkaparintsa a templomosok mesés kincsét, és végleg megtörje a szerzetes-lovagok számára bosszantó hatalmát.

IV. Fülöp Henrik angol király hódolatát fogadjaForrás: Wikimedia Commons

A templomosok központja ekkoriban Párizsban volt. A korabeli szóbeszéd arról suttogott, hogy a párizsi rendházban felhalmozott értékes kincseken kívül ott őrzik a híres Szent Grált, valamint Krisztus halotti leplét is. A rendet feloszlató pápai bulla, és az utolsó nagymester,

Jacques de Molay, a templomos lovagrend utolsó nagymestereForrás: Wikimedia Commons

máglyahalála végleg megpecsételte a rend sorsát, ám az 1307-es párizsi rajtaütés elől több lovagnak is sikerült Angliába menekülnie, ahol I. (Nyakigláb) Edward király védőszárnyai alatt még néhány évig háborítatlanságot élvezhettek.

I. (Nyakigláb) Edward oltalma alá vette az Angliába menekült templomosokatForrás:

Még mielőtt IV. Fülöp katonái 1307. október 13-án késő este körbevették volna a párizsi rendházat, néhány társzekér hajtott ki sietősen a kolostor udvaráról, és a La Manche csatorna felé vették az irányt.

„Fordítsd tekintetedet a tölgy és a szil felé...”

Nem dokumentálható feltételezések szerint e kocsikon mentették át Angliába a legbecsesebb templomos relikviákat, ahol a rend 1315-ös feloszlatása után a sértetlenséget élvező lovagok elrejtették a kincset. Önként adódik a kérdés, vajon hol? Dan Brown világhírű bestseller, A Da Vinci-kód azt sugallja, hogy az észak-kelet skóciai Rosslyn Szent Máté kollégiumi kápolnája lehet a titokzatos templomos kincsek rejtekhelye.

Dan Brown, a bestseller Da Vinci-kód szerzőjeForrás: Wikimedia Commons

A 15. század derekán épült, és a kor gótikus építészeti elemeitől jelentősen eltérő épület a Saint Clair (később Sinclair) család birtokában állt. A kápolna belsejében számos olyan kőfaragvány másolata látható, amelyek egykor a jeruzsálemi Salamon-templomban álltak. Ilyen többek között Jákim és Boáz-oszlopa, valamint a hármas boltív a pecséttel, a hatágú csillaggal.

A titokzatos Szent Máté kollégiumi kápolna Rosslyn-banForrás: Rosslyn Chapel

Ezen kívül több olyan kőbe faragott szimbólum, köztük az összekötözött, fejjel lefelé álló angyal is felfedezhető a Rosslyn-i kápolnában,

melyek bizonyítottan a templomosok jelképei voltak.

Rosslyn rejtélyéhez tartozik az a templom alatt húzódó állítólagos kripta is, amelynek lejárata a 16. -17. századi feljegyzések szerint a kápolna hátsó végénél állt, ám amelyet a család egyik tagja, aki 1837-ben felelevenítve a régi hagyományt az ősi kriptába szeretett volna temetkezni, már nem találta meg.  (A lejárót mind a mai napig nem sikerült felfedezni.)

Templomos szimbólum a Rosslyn-i kápolnábanForrás:Antonia Reeve antonia@antpics.co.uk 07808 474 926

A helyi hagyomány szerint a kripta csak az abból nyíló nagyobb titkos teremet álcázta,

amelyben a templomos kincseket, köztük a Szent Grált is elrejtették.

Kétségtelen tény, hogy a különleges Szent Máté kollégiumi kápolnában számos templomos illetve szabadkőműves szimbólum fedezhető fel, mégsem valószínű, hogy Rosslyn lett volna az angliai templomosok központja.

Nem valószínű, hogy Rosslyn templomos szeékhely lett volnaForrás: AFP

Ez utóbbi – korabeli dokumentumokkal bizonyíthatóan – ugyanis a skóciai Temple ( a 14. században még Balantrodoch) városkában állt, ahol még most is megtekinthető a gótikus templomos kolostor romja.

Rosslyn templomos kapcsolata csupán fikció,

ám ezzel szemben történelmi tény, hogy I. Edward idején Temple-ben állt Anglia egyetlen, bizonyítottan a templomos lovagok tulajdonában levő rendháza és apátsági temploma.

A templomosok egyetlen bizonyíthatóan létezett rendháza a skóciai Temple-ben voltForrás: The Templars

További érdekes szál, hogy a Seaton család tagjai – akik szoros kapcsolatban álltak a Sinclair-klán barátaival, a templomos lovagokkal, sőt közülük többen is a rend tagjai voltak, és akik Temple környékén rendelkeztek birtokokkal – 1349-től a „Kinghts Hospteller's"-ben, az angliai templomosokat felszívó kórházas lovagrendben bukkannak fel. És milyen érdekes, hogy ebben az időben a kórházas lovagok székhelye is szintén Temple, még pontosabban az egykori templomos apátság volt.

A templomos apátság romja Temple-benForrás: Wikimedia Commons

Temple-ben a mai napig elevenen élő néphagyomány, hogy a Párizsból kimenekített kincseket az apátság területén rejtették el a templomos lovagok.

Fordítsd tekintetedet a tölgy és a szil felé, és meg fogod találni a rejtett milliókat

- tartja egy napjainkig ismert környékbeli középkori mondás, amely sokak szerint az itt elrejtett templomos kincsekre utal.

A titokzatos Szent Grált a hagyomány szerint a templomosok őriztékForrás: Wikimedia Commons

2010-ben, nem messze az apátsági templom romjaitól, dr. Crispen Phillips feltárt egy falat és néhány lépcsőfokot,

amelyek északi irányba, a templom felé mutatnak.

Az ásatások során ugyanitt tucatnyi kisebb templomos szimbólumokkal díszített sírkövet, és egy nagy síremléket tártak fel, amelyre a templomosok „Memento mori – Emlékezz a halálra" jelmondatát vésték.

A templomos kincseknek talán mindörökre nyoma veszettForrás: The Templars

A templom irányába futó járatot eddig még nem tárták fel. Hogy rejt-e valamit a föld mélye a Temple-i monostori templom romjai alatt, egyelőre még megválaszolatlan kérdés.