Egy hónapos részegség és mámor, ilyen volt a vikingesküvő

2017.10.27. 22:01

A házasság képviselte a viking kultúra családi struktúrájának a szívét. Kecskeáldozat, eltemetett kard, részegség egy hónapig, ezek mind velejárói voltak a hosszúra nyúló frigynek. Ezért voltak az ehhez kapcsolódó szertartások annyira bonyolultak és összetettek.

A viking kultúrában a nők egyenjogúsága érvényesült

A viking esküvői hagyományokat igen szövevényesen és összetett módon állították össze az ősök. A menyegző megtervezése bizony-bizony igen időigényes feladatnak bizonyult. A vikingek ugyanis a tradíciók követését és a különböző szertartásokat is szükségesnek tartották ahhoz, hogy megszerezzék isteneik áldását a frigyhez.

A viking esküvői szertartás előkészítése általában egy évet, vagy még ennél is több időt vett igénybeForrás: Origo

E nélkül semmi sem történhetett meg. A házasság fontos lépés volt a szülővé válás felé vezető úton,

és ahhoz is, hogy a vikingek vérvonala ne szakadjon meg.

A menyegző emellett a stabilitást a szexuális aktivitás szabályozását és magát a reprodukciót szolgálta a közösségben.

A viking kultúrában a nők nagy megbecsülésnek örvendhettek, és lényegében egyenjogúak voltak a férfiakkalForrás: Origo

Bár a viking kultúra számos eleme igencsak negatív történelmi hírnevet szerzett magának,

mégis, a korai középkor más társadalmaival szemben, biztosította a nők szexuális egyenlőségét,

tisztességes bánásmódját, és tiszteletét.

Gondosan átgondolták, hogy házasodjanak-e

A vikingeknél a házasság nem csupán a férfi és nő egyesülését, hanem a családok összefonódását is jelentette. Ezért is tartott olyan sokáig a házasság megtervezése, megszervezése és megtartása.

A házasságkötésnek az akkori kultúrában hosszú távú következményei voltak,

melyben az érintettek mindenre odafigyeltek, kezdve a családi birtokok megtartásától egészen az öröklési kérdések rendezéséig.

A házassági szerződés feltételeit a két család népes küldöttségei tárgyalták meg egymás közöttForrás: Origo

Ezért hosszú, akár hónapokig tartó megbeszéléseket folytattak, mielőtt hivatalosan is elfogadták a házasság feltélteleit. A tárgyalások kezdetekor a vőlegény családja, valamint a törvényes küldöttek együttesen határozták meg a menyasszonyi hozományt, a vőlegény rendelkezésre álló pénzügyi értékeit, az esküvő dátumát, és nem utolsó sorban megvitatták a vőlegény szüleinek szánt esküvői ajándékot.

Forrás: Origo

Ezután tehetett csak ajánlatot a vőlegény családja, a tanácsadójuk, és más fontos helyi elöljáró közreműködésével a menyasszony családjának.

Nehézkesen ment a mindenkinek megfelelő dátum kitűzése

A viking esküvő dátumának kitűzése kész tortúrának bizonyult.

A menyegzőket hagyományosan csak pénteken tarthatták meg, amely az északi kultúrában Frigga nevéhez kapcsolódik.

Így adóztak tisztelettel Frigga istennő előtt, akit magáról a péntekről neveztek el.

A viking mitológiában Frigga a termékenység és a szerelem istennője volt, ezért az esküvőket is a róla elnevezett pénteki napokon tartották megForrás: Foust

A skandináv mitológia Friggát Odin feleségeként tartja számon, és volt az egyik legfontosabb skandináv istenség. Frigga a szerelem, a házasság, a szülés és az anyaság istennője is, aki a kék, az elefántcsont és az arany színeihez kapcsolódik.

Vésett rúnák az aranygyűrűn. A gyűrűket gyakran hegyikristályokkal ékesítettékForrás: Origo

Ezért kedvelték ezeket a színeket a viking esküvőkön.

A szervezést nehezítette, hogy a szertartásokat előszeretettel tartották az erdőben vagy a számukra fontos épületeknél, romoknál. Így az időjárásra is oda kellett figyelni.

Akár három évig is vártak a ceremóniára

A frigyek általában egy hétig tartottak. A ceremónia időtartamát ráadásul az a gyakran igen jelentős idő is megnövelte, amíg a menyasszony és a vőlegény családja, illetve a rokonok, valamint a barátok az esküvő helyszínére utaztak.

Hetekbe, hónapokba is telhetett, amíg összegyűlt a rokonságForrás: YouTube

A téli esküvőket a hótakaró tette lehetetlenné, de emellett még a fontos szempontok közé tartozott a megfelelő szállás, valamint az az ünnepség időtartamára elegendő étel és ital beszerzése, valamennyi vendég számára. És a ceremónia részeként a menyasszonynak és a vőlegénynek egy speciális sört kellett főznie.

Az esküvői szertartás előkészítése hosszadalmas és bonyolult felaadat voltForrás: Pinterest

Ha az ifjú pár mindezt figyelembe vette, akkor bizony igen hosszú időt kellett szánnia az előkészületekre. Miután minden tárgyalást sikeresen lefolytattak,

a legtöbb ünnepséget nagyjából csak egy év elteltével tudták megtartani.

 

A gyülekezőt harcok, és háborúskodás is lassíthattaForrás: Origo

Jenny Jochens a „Nők a régi északi társadalmakban" című könyvében három éves várakozási időről beszél, és szerinte a gyakori portyák is megnehezítették a megfelelő időpont kiválasztását.

A menyasszony megőrizte szüzességét leendő férjének

Az esküvőig a viking menyasszonyt és vőlegényt elkülönítették egymástól. Ezzel mindketten szimbolikusan lezárták a korábbi életüket, mielőtt az új, közös jövő felé léptek. A ifjú ara szüzességét természetesen a házastársának tartogatta, és ez idő alatt felkészült az asszonyi létre is.

Az ara  leendő férjének őrizte meg szűzességétForrás: Origo

A lányt ezért a házasság előtt megfosztották régi ruháitól és mindentől, ami a korábbi életét és a hajadonságát szimbolizálta.

Ilyen volt például a kransen, a skandináv lányok aranyozott fejpántja,

amely a szüzesség jelképe, és amit az esküvő alatt felváltott a menyasszonyi korona. A kransent amúgy a lakodalom után eltették a menyasszony jövőbeli lányának.

Lemosták magukról a leánykort

A visszavonulás során az ifjú ara megtisztította magát egy korabeli fürdőszobának kialakított helyiségben. A kádba forró köveket és nyírfa gallyakat tettek, a helyiséget forró gőzzel töltötték meg, ami elindította az izzadást, és amely szimbolikusan lemosta a menyasszonyról leánykori állapotát.

A frigy előtt a mennyasszony gőzfürdőben mosta le magáról szimbolikusan a leányságátForrás: Origo

Miután a menyasszony végzett a fürdővel, tetőtől talpig hideg vízbe merült, ezzel azonban nem csupán lezárta a pólusokat, hanem befejezte a megtisztulási folyamatot is. Az előkészületek során a nőket az anyjuk, a már férjezett nővéreik és más házas női rokonok és barátok segítették.

Szimbolikus halál és újjászületés a kard-ünnepségen

A viking menyasszonyokhoz hasonlóan a vőlegények is szimbolikus szertartásokon vettek részt a házasságkötés előtt. Ezeken az ifjú férj mellett az édesapa, a nős fiútestvérek és a többi, már házasságban élő barátok vettek részt.

Annak érdekében, hogy a viking férjjelöltek lezárják az agglegény életüket, egy rituális kard-ünnepséget tartottak.

A viking férfiak életében központ szerepet játszott a kardForrás: Origo

Ez a szertartás valójában a vőlegény szimbolikus temetését jelentette, aki azt a feladatot kapta, hogy meglelje ősei kardját.

A fegyver megszerzéséhez azonban sírba kellett szállnia:

a szertartás során fiúként lépett a halottak világába és onnan férfiként született újjá.

Forrás: Origo

Miután a vőlegény megszerezte a kardot - a menyasszonyhoz hasonlóan - a fürdőkádban végezte el a megtisztítási folyamatot az esküvőre, miközben a család férfi tagjaitól kapott jótanácsokat a férji kötelezettségekhez és az apasági feladatokhoz.

Nem a ruha, hanem a haj számított

Az esküvő előtti utolsó mozzanat a menyasszony felöltöztetése volt. A hosszú fehér uszályokat a viking lányok persze elfelejtették: nem viseltek túlzottan bonyolult ruhákat, a hangsúlyt inkább a hajra és a fejdíszükre helyezték.

A viking kultúrában a haj ugyanis igen fontos szerepet töltött be, hiszen ez jelképezte a szexuális vonzerőt.

 

Lagertha, a vikingek legendás királynője. A viking nőknél a haj jelentette a szexuális vonzerőtForrás: viking.wikia.com

Úgy tartották, hogy minél hosszabb, annál jobb. A már említett kransen helyett a szertartáson egy különleges menyasszonyi koronát viseltek, ami jellemzően a családi örökségből került a lányok fejére. Ezek a fejdíszek általában kőzetkristályokkal ékesített ezüstből készültek, és olyan bonyolult mintákat tartalmaztak, mint a kereszt vagy a lóhere levél, melyet vörös és zöld füzéres selyemmel vontak be.

A férfiak  Thor szimbolikus fegyvereit viseltek

A fürdési rituálé végrehajtása után a vőlegény is felöltözött az esküvőhöz. A viking férjjelöltnek a menyasszonyához hasonlóan, különleges ruhára és díszes köntösre volt szüksége.

A házassági ceremónia alatt viselte az újonnan szerzett kardját,

illetve Thor (a skandináv és a germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene) valamilyen szimbólumát, tehát például egy kalapácsot vagy fejszét.

Gyakran viselték Thor szimbolikus fegyverét, a fejszétForrás: YouTube

Thort valamennyi, korabeli ábrázolásban így láthatjuk, és nagy szerepe volt a vikingek hitrendszere szerint abban, hogy biztosítsa a két ember közötti, gyümölcsöző házasságot.

Néha fel kellett áldozni egy kecskét, de akár egy lovat is

Miután befejezték az előkészítő rítusokat, megkezdődhetett az ünnepség. Először a hozomány és a mennyasszony árának (mundr) a cseréje történt meg tanúk előtt. Ezután kezdődhetett a vallásos ünnepség, amely során igyekeztek felkelteni az istenek és istennők figyelmét.

Ehhez viszont gyakran áldozatokra és varázslatokra volt szükség.

Forrás:Wallpaper Cave

Ha a vikingek az adott helyzetben úgy érezték, hogy nagyobb áldozatra van szükség ahhoz, hogy kéréseik meghallgattassanak, akkor olyan állatokat mészároltak le, melyek a termékenységi isteneikkel álltak kapcsolatban.

Forrás: Origo

Thornak egy kecskét, Freyának egy kocát, Freyrnek egy vaddisznót vagy lovat áldoztak fel.

A feláldozott állat vérét összegyűjtötték egy tálban és az oltárra helyezték. A vérbe egy kötegnyi fenyőgallyat tettek, amellyel megszórták a fiatal párt, ezzel kérve az istenek áldását.

Jegygyűrű és „jegykard”

Az esküvői szertartás alatt a vőlegény bemutatta a korábban megszerzett ősi kardot a menyasszonynak, amelyet szertartásosan felajánlott a jövőbeli, születendő fiúgyermekeiknek. Az ifjú ara ezután a saját őseinek kardját adományozta a leendő férjének. Ezzel a cserével lépett ki édesapja védelme alól, és így került „hivatalosan" a vőlegény védőszárnyai alá.

A vőlegény és a menyasszony kardot cseréltekForrás: Pinterest

Az ajándékcsere a szent egyesülést is szimbolizálta,

amelyet mitikus rítusokkal erősítettek meg. Végül az ifjú pár gyűrűt húzott egymás ujjára, amelyeket ezt megelőzően az új kardjaik markolatára fűztek fel. Így erősítették meg az esküvői fogadalmukat.

A vőlegény jó mélyre temette a kardját

Bár az ünnepi ceremónia részleteinek rekonstrukciója nagy nehézséget jelent a jelenkor történészeinek, azt tudni vélik, hogy a vikingek nagy hangsúlyt fektettek a kötelezettségekre, a rituálékra és a gyakorlatiasságra, miközben az esküvői lakoma részletei a múlt homályába vesznek.

Forrás: Origo

Annyi azonban bizonyos, hogy a menyasszony és a vőlegény meghívottjai az ünnepségről közösen vonultak át a lakomára, és itt a menyasszony menetét bruð-hlaup-nak nevezték.

A menyasszony és a vőlegény rokonsága együtt vonult át az esküvői lakomáraForrás: Pinterest

Ez egyfajta versenynek is beillett, ahol a két család versengett,

és a vesztes szolgálta fel a sört egész éjszaka a győzteseknek.

Az ünnepség helyszínére érkezve aztán a vőlegény eltorlaszolta az ajtót a belépni szándékozó menyasszony előtt, de csak azért, hogy felajánlhassa neki a segítségét. A férj segített ugyanis hitvesének botlás nélkül áthaladni a küszöbön, aki ezzel befejezte szimbolikus utazását a lánylétből a házasságba.

Az ifjú feleség a küszöb átlépésével hagyta ott végleg leányéletétForrás: Origo

A lakoma helyszínéül szolgáló csarnokban végül a vőlegény jó mélyre temette kardját, mellyel az egyesülés tartósságát jelképezte.

Thor férfiassága a menyasszony ölében

Az ünnepségen Thor kalapácsának totemét, az úgynevezett Mjolniret-et a menyasszony ölébe helyezték, miközben az istenség áldását kérték a frigyre. Ez, azaz

Thor férfiasságának szimbóluma az ifjú ara méhe és nemi szervei közé került,

amely a „kalapács beillesztésével" az esküvő egyik legfontosabb szertartását jelentette.

Thor kalapácsának totemét a menyasszony ölébe helyeztékForrás: Origo

A házasság ügyének támogatásához természetesen „tanúkat" is hívtak: a hosszú szerelem fenntartásához Freyr és Freyja segítségét kérték.

Szerető serlegből itták a mézsört, egy hónapra lerészegedve

A boldogság reményében az ifjú pár együtt itta meg a menyasszony-sört a lakodalomban. Egyesülésüket ez törvényesítette. A sör általában mézes alapú, erjesztett ital volt. Az esküvő ráadásul csak akkor folytatódhatott, ha a szerelmespár legalább egy hónapra elegendő mennyiségű mézsört halmozott fel, és ezt a hatalmas mennyiséget a a mézeshetek idején el kellett fogyasztaniuk.

Az esküvői mulatság legalább egy hónapig tartó részegséget jelentettForrás: Origo

Ergo, szinte egy teljes hónapig előírás-szerűen, részegen ünnepeltek.

Az első adag sört a vőlegény egy különleges pohárban szolgálta fel a feleségének, amit a vikingek „szerető serlegnek" neveztek. Közben a menyasszony egy szertartásos verset szavalt, férje pedig a kelyhet a magasba emelte.

Thor a viking és germán mitológia fontos istenségeForrás: Pinterest

Az első kortyot Thornak szentelte, és tósztot mondott Odinnak, a legnagyobb és legbölcsebb istennek

a skandináv mitológiában. Aztán még egyszer belekortyolt a sörbe, majd átnyújtotta a poharat hitvesének, aki így köszöntötte Freyját, a szerelem, szex, szépség és termékenység istennőjét.

Ágyba kísérték az ifjú házasokat, és a násznép végignézte az aktust

A ceremónia, az ünnepség és a lakodalom után az esküvő utolsó mozzanataként a fiatal párt a násznép a menyasszonyi ágyba kísérte. A sejtelmes fáklyafényben az akkori szokásoknak megfelelően legalább hatan követték a párost, egészen az ágyig.

Forrás: Origo

Itt végignézték a teljes szexuális aktust,

hogy így legyenek tanúi a házasság beteljesedésének. Erre azért volt szükség, hogy ne legyen kétséges a házasság érvényessége, és elegendő tanút biztosítsanak a később felmerülő, esetleges jogvitákhoz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK