A mindent gyógyító csodavíz legendája

2017.11.10. 21:13

Se szeri, se száma a különböző csodavizeknek és csodasóknak, amik minden esetben hihetetlennek hangzó gyógyulást ígérnek. Ha ez így lenne, üresek lennének a kórházak, és a matuzsálem korú emberek is vidáman hánynák a cigánykereket a parkokban. Sajnos mindez illúzió, jól megtervezett átverés, a bámulatosnak ígérkező készítmények nemcsak hatástalanok, de könnyen bajt is okozhatnak. A Magyar Tudományos Akadémia által szervezett Magyar Tudomány Ünnepének előadásán Fábián István vegyész többek között két populáris átverés, a PI-víz és a Himalája-só mítoszát zúzta porrá.

Valószínűleg nem okoz nagy meglepetést az az állítás, hogy az emberiség fejlődését hátráltató egyik legnagyobb rákfene a természettudományos ismeretek hiánya. Ennek is köszönhető az, hogy sokszor olyan forradalmi megoldásokat ígérő találmányok, fejlesztések látnak napvilágot, amik jobb esetben nem használnak semmit, rosszabb esetben még ártanak is. Gondoljunk csak a nagy karriert befutott műanyag, „energizáló” karkötőre, ami kétség kívül szépen mutat a kezünkön, mégsem fogunk reggel frissebben ébredni tőle a szokásosnál.

Olykor különösen vicces helyzeteket is produkál a tudatlanság. Amerikában igen nagy visszhangja volt a „Szövetség a DHMO betiltásáért” nevű álszervezet kampányának, amely a dihidrogén-monoxid betiltásáért gyűjtött aláírásokat. Állításuk szerint ez a vegyület rendkívül veszélyes a szervezetre, így valamit tenni kellene ellene.

Szép számmal gyűltek is az aláírások, ötven emberből negyvenhárom támogatta volna a szer betiltását, hatan pedig nem tudtak állást foglalni a kérdésben. Mindössze egyetlen embernek tűnt fel, hogy a szóban forgó dihidrogén-monoxid nem más, mint a víz.

Szerencsére a kezdeményezés eleve nem számított komolynak, ám remekül rávilágított az emberek tájékozatlanságának húsbavágó problémájára, amit az áltudományos megoldásaikkal házaló csalók alaposan ki is használnak.

Forrás: Science Photo Library/PASIEKA/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Pasieka

A japán csodaszer, amiről még egy japán se hallott

A víz kétségtelenül különleges, az egyetlen vegyület, ami mindhárom halmazállapotban előfordul a földön, emellett elengedhetetlen az élethez. Tény, hogy a tiszta ivóvíz a szervezet egészséges működésének garanciája, ám egyesek nem átallnak mágikus tulajdonságokat tulajdonítani neki és ezt az átverést pénzzé tenni.

Itt van például a lúgosító Yin víz, ami a gyártó szerint jó az allergiára, sőt még a cukorbetegséget is gyógyítja. Ha kicsit túltoljuk a lúgosítást, akkor sincs semmi baj, hiszen ott a Yang víz, amivel menten visszasavasítjuk szervezetünket a kívánt tartományba. A probléma ott kezdődik, hogy az emberi vér pH-ja rendkívül szűk határok között mozog, és ha ettől jelentősebben eltér lúgos vagy savas irányba, már hívhatjuk is a papot feladni az utolsó kenetet.

A legismertebb ilyenfajta sarlatánság az úgynevezett PI-víz, ami a „legenda” szerint japán kutatók munkájának gyümölcse, igaz, Fábián István szerint a távoli szigetországban még senki se hallott e csodaszerről.

Miről is szól az egész? Kiötlői szerint az élő szervezetben élő víz van, ami hexagonális szerkezetű. Szerintük a bibi ott kezdődik, hogy a természetes víz nem hexagonális, hanem rendezetlen struktúrájú, ami ugye nem tesz jót a testünknek: nem épül be könnyen a szervezetbe, nem teszi hatékonnyá az „információcserét” a sejtek között. Szerencsére itt a PI-víz, ami orvosolja a problémát, és hála neki, jobban fogjuk érezni magunkat tőle. A lelkesebbek még a csodaszert előállító, profi masina látszatát keltő készüléket is megvásárolhatják. Ebben egy ásvány, a magnetit szűri át a természetes vizet, módosítja annak szerkezetét, létrehozva a kívánt struktúrát.

El is készült a PI-folyadék, ami mindenre jó, még a rákra is.

Forrás: Photononstop/Self Images

Miért képtelenség ez az egész?

Az egész csodásnak látszó leírás természetesen hemzseg a zagyvaságoktól. Jó példa erre a hexagonális szerkezetű víz esete, ami valójában a víz kristályosodása során jön létre. Kissé nehéz elképzelni, hogy testünkben jégkristályok cirkulálnának, nem lenne kellemes élmény, annyi szent.

A víz képlete egyébként H2O, azaz van benne egy oxigénmolekula és két hidrogén, szerkezete nem lineáris. Az oxigénnek van két darab nemkötő elektronpárja. Ezek a nemkötő elektronpárok képesek másik vízmolekula hidrogénjével nem teljes értékű, úgynevezett hidrogénkötéseket kialakítani. Ez azt jelenti, hogy ha megnézzük a víz szerkezetét, akkor valóban kialakulnak hidrogénkötéses struktúrák, úgy is lehet mondani, a folyékony vízben „vízklaszterek” vannak, ilyen értelemben létezik egy bizonyos fokú rendezettség.

„Egyetlen probléma van csupán, a víznek >>rövid a memóriája<<: a hidrogénkötéses szerkezetek átrendeződése 10-12 - 10-11 szekundum alatt játszódik le, oly módon, hogy másféleképpen alakulnak ki a kötések a különböző vízmolekulák között” – magyarázta Fábián István.

Összegzésképpen a víz szerkezetének megváltoztatásához nem elég átönteni azt egy magnetit-kristályon, komoly energiát kell belefektetni, mindemellett a módosulás nem tartós, ha sikerrel is járunk, a másodperc törtrésze alatt megtörténik a visszarendeződés az eredeti struktúrába.

Forrás: Photononstop/Self Images

A most ismertetett PI-víz természetesen csak egyike a számos csodavíznek, amelyek a lehető legképtelenebb módokon gyógyítják testünket: van, amelyik egyenesen a kozmosszal kommunikálva javítja közérzetünket, de olyan is akad, amelynek szerkezetét pozitív gondolatokkal tudjuk módosítgatni. Az átverések módjának csak a fantáziánk szabhat határt.

Mi a helyzet a deutériumszegény vízzel?

Nagyjából 20-25 évvel ezelőtt találták ki, és nem kevesebbet állít, minthogy rákellenes hatással rendelkezik.

A háttérről annyit kell tudni, hogy egy elemnek különböző atomtömegű változatai lehetnek, ezek az izotópok. A hidrogén izotópjai között vannak a legnagyobb különbségek: van egy protont tartalmazó hidrogén és van egy protont és neutront tartalmazó deutérium is. Ha megnézünk egy természetes vizet, akkor körülbelül 100 ezer vízmolekulából 29-ben van deutérium. A deutériumszegény víz pártfogói azt állítják, hogy ha ezt a deutérium-koncentrációt leviszik egy adott értékre, akkor a víz rákellenes hatással fog bírni. Ezt izotópeffektussal magyarázzák. Az izotópuseffektus azt jelenti, hogy a különböző izotópokat tartalmazó molekulák máshogy reagálnak egy reakcióban.

Jelen esetben az ad kétkedésre okot, hogy ilyen mértékű izotópeffektust még soha az életben senki nem látott” – mondta Fábián István.

Ez persze nem zárja ki, hogy létezhet valamiféle élettani hatása, viszont még idáig nem sikerült bizonyítani, így igen valószínűtlen.

Deutériumatom modellje (kék a proton, piros a neutron)

Forrás: Wikimedia Commons

„Só must go on”

A PI-vízhez hasonló slágertermék manapság a Himalája-só is. Erről azt kell tudni, hogy 250 millió éves, képes 27 százalékkal növelni az életenergiát (nem részletezik túlzottan mi ez, és hogyan lehet mérni), ráadásul nem okoz magas vérnyomást.

Ha az első kettőtől nem is, utóbbinál már mindenképpen elgondolkodik a kicsit tájékozottabb laikus. Ismert, hogy a só (NaCl) a benne lévő nátrium tartalom miatt emeli a vérnyomást. Ha az élő szervezetbe bejut a nátrium-klorid, ott feloldódik, disszociál nátrium- és kloridionokra, tehát gyakorlatilag ugyanannyi nátriumot viszünk be a szervezetbe sima konyhasóval és Himalája-sóval, innentől kezdve érthetetlen, hogyan nem emelheti a vérnyomást.

A reklámokban szintén pozitívumként említik, hogy ezt a különleges sót kézzel bányásszák ki, ami így megőrzi pozitív élettani hatását. Kicsit ironikus módon utána hozzáteszik, hogy a feldolgozás, összetörés már géppel történik, ami eléggé értelmetlenné teszi a sóbányászok fáradtságos munkáját. Ugyancsak kiemelik a Himalája-sóban rejlő 84 nyomelemet, amiben Fábián István szerint lényegében semmi különleges nincs, a mai modern analitikai kémia ott tart, hogy 84 nyomelem gyakorlatilag szinte bármiben kimutatható.

Mégis, a legszebb az egészben a „csodaszer” köré kerített halandzsa, amely szerint a Himalája-só nem más, mint folyékony napenergia, képes életet létrehozni és fenntartani. Gyógyítja a bőrrákot, sőt még a hiperaktív gyereket is kezeli – csak bámulja hosszan a „Jó kationjaival a gonosz anionokat” semlegesítő sólámpát.

A Himalája-sónak egyébként tényleg szép, barnás-rózsaszínes színe van, ez azonban nem valamiféle belső energiának, hanem a mangán- és vasszennyeződéseknek köszönhető.

Himalája-só

Forrás: Wikimedia Commons

A sikeres átverés receptje

Felmerülhet a kérdés, hogy a nyilvánvaló marhaságok ellenére miként lehetnek a csalók sikeresek, hogyan képesek elhitetni emberek tömegeivel azt, hogy sarlatánságaik remekül működnek. Fábián István szerint a kulcs az ügyes marketing.

A sikeres átverés receptje a következőképpen néz ki:

  • Vessünk fel egy nagyon is létező egészségügyi problémát.
  • Fűszerezzük meg nem kevés tudományosnak hangzó, részigazságokat is tartalmazó halandzsával.
  • Ehhez adjunk hozzá abszolút szakmaiatlan kijelentéseket.
  • Ha mindez megvan, vessük fel az abszolút megoldást minden bajra, azaz ajánljuk termékünket az érdeklődőknek.
  • Végül, de nem utolsósorban jöhetnek a tanúságtételek: a rákból felgyógyult nagymama, a cukorbetegséget leküzdő kisfiú története vélhetően sokak pénztárcáját megnyitja.

Fábián István szerint az egyik legnagyobb hiba, hogy rengetegen nem olvassák el az „apró betűs részeket”, amelyekben arról írnak, hogy az adott csodaszer még nincs engedélyeztetve, szabadalmaztatva, de ennek a folyamatnak a lezárása természetesen csak idő kérdése. Hihető, nemde?

Az igazi gondot persze nem is az jelenti, hogy a pénztárcánk lead magából pár ezrest, bár kétség kívül ez sem kívánatos. A fő probléma, hogy hajlamosak vagyunk annyira vakon megbízni a csodavizekben és csodasókban, hogy kizárólag ezekre hagyjuk gyógyulásunkat, és nem fordulunk a valódi megoldást jelentő, tudományosan is igazolt kezelésekhez. Naivitásunkért így könnyen az életünkkel fizethetünk.