Már a középkorban is hamisították a neves márkákat

Többplombás posztódarab

„Se pénz, se posztó" – az ismert mondás eredetileg a fizetés elmaradását jelentette. De miért volt ilyen jelentősége a korabeli kereskedelemben a posztónak? Hogyan fizettek a termékekért, és milyen trükköket vetettek be a csalók a vevők megtévesztése érdekében? Mindennek feltárása pedig miként segíti a gazdaságtörténeti kutatásokat? Weisz Boglárka, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Középkori Magyar Gazdaságtörténet Lendület Kutatócsoportjának vezetője az eddigi eredményeiket összegezte.

Az írás egy 1457-es adóösszeírás ismertetésével mutatja be a gazdaságtörténeti kutatások alapjául szolgáló írott források egyik körét, de kiderül belőle az is, hogy újabban egyre több tárgyi forrás is segíti a szakemberek munkáját. Ez utóbbiak kapcsán a kutatók arra törekednek, hogy a régészet, a numizmatika, a heraldika és a művészettörténet eszköztárával a gazdaságtörténet számára is hasznosítható információkat nyerjen, és megnövelje a felhasználható források mennyiségét.

Munkájukat az is segíti, hogy az utóbbi évtizedben ugrásszerűen megnőtt a régészeti kutatásban a műszeres lelőhely-felderítések aránya, aminek révén még az ismert lelőhelyekről is a korábbinál nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű, sokkal változatosabb és összetettebb funkciójú fémanyag került elő.

Egyre gyakrabban bukkannak elő olyan tárgyak, amelyeknek korábban nem szentelt elegendő figyelmet a kutatás, miközben nemcsak a régészet, hanem a gazdaság- és kereskedelemtörténet számára is hordoznak fontos információkat, sőt – írott források hiányában – bizonyos esetekben szinte csak ezekre támaszkodhattak. A pénztörténeti kutatásokhoz szorosan kapcsolódó mérlegek, mérlegalkatrészek, illetve az egykor hozzájuk tartozó súlykészletek a fémkeresővel végzett kutatások révén napjainkban már hazánkban is olyan mennyiségben állnak rendelkezésre, hogy immáron érdemesnek mutatkozott megkezdeni feldolgozásukat.

A fémkereső alkalmazásának köszönhetően ugyancsak megnőtt a textilplombaleletek száma is.

A felgöngyölt textil végén elhelyezett, apró méretű szegecses vagy hengeres bárcák, melyeket plombának, avagy posztózárjegynek neveztek, a posztóvég származását és minőségét tanúsították, mint manapság a kész ruhákon a különböző brandek jelzéséül szolgáló szimbólumok.

A textilzárjegyek származási helyének azonosítása megerősítette azon áruk jelenlétét a középkori Magyar Királyságban, melyekre írott források is utalnak, ugyanakkor segítségükkel számos olyan árut tudtak a kutatók azonosítani, amely ez idáig ismeretlen volt.

Többplombás posztódarab Forrás: MTA

Ezek egy része felbukkan az oklevelekben, számadáskönyvekben vagy a vámjegyzékekben, korábban azonban ezek azonosítására – elsősorban a torzult névalak miatt – nem volt lehetőség (ezek közé tartozik például München vagy Kulmbach).

Ugyanakkor számos olyan árucikk is bekerült a Kárpát-medencébe, melyről csak és kizárólag régészeti adattal rendelkezünk (például Regensburg és Kaufbeuren árui).

A Magyar Királyságba érkező textiláruk köre és minden bizonnyal a kereskedelem volumene is sokkal szélesebb volt tehát, mint ahogy azt a kutatás eddig tudta.

A teljes cikk az mta.hu oldalon olvasható.