Karácsonyi és újévi szokások a 19. századi Magyarországon

2017.12.24. 20:54

Az üzletiesedő ünnep

A középosztályi családokban nem hiányozhatott a fa alól a könyv: a kiadók ilyenkor többoldalas újsághirdetésekben kínálták a postán megrendelhető mesekönyveket, az ifjúsági regényeket és ismeretterjesztő munkákat, a felnőtteknek pedig a klasszikusok díszkiadásait. Iparszerűvé vált a karácsonyi kellékek előállítása: a házilag készült díszekkel szemben (amelyekkel az ünnep előtt napokig elbabráltak a felnőttek) hódítottak a csillogó gyári ezüst- és aranyhálók, tarka üvegcsillagok és repülő angyalok, amelyekkel egy óra alatt feldíszíthették a fát. Az ünnep vallási és érzelmi, a családi összetartozást erősítő tartalma mellett mind nagyobb jelentőséget kapott egy korábban is létezett, ám mellékesnek számító szál: a gyermekek megörvendeztetése apró ajándékokkal.

Megjelent a karácsonyi vásár

Az ajándékozást nevelési eszköznek tekintették, a „jó viselkedést" (értsd: engedelmesség, tisztelettudás, kötelességteljesítés) jutalmazták vele – legalábbis elvileg. A század elején szokásos apróságok – édesség, gyümölcs – helyébe a század végéhez közeledve egyre inkább a születő játékipar termékei léptek. A keresztény hagyományban gyökerező szokás terjedése, sőt állandó bővülése természetesen a kereskedők messzemenő helyeslésével találkozott.

Karácsonyi vásár BudapestenForrás: Origo

A Vámház mellett Budapesten a villamos fény az év semmi időszakában így nem ragyog a boltok előtt, a roppant üvegtáblák mögött, bent a boltban. A közönség hullámzik a körutakon, a belvárosban. Kirakatokat csak este lehet nézni. A nappal bizonytalan a téli szürkeségben, a tükröződő és szivárványos üvegtáblákkal. Az üzletek belseje sötétnek tetszik kívülről nézve. De este megvilágosodik és felragyog minden. A fővárosnak érdekes karácsonyi jelenségeit látni az idén azokon a tereken, a hol eddig a vásárokat tartották. Ezek csöndessé és elhagyottá váltak, mióta a vásárcsarnokokba vonult be innen a nyüzsgés és tarkaság. Kopár, kietlen helyek lettek, s iine egyszerre csak zöld ligetté változtak egy-két nap alatt. A karácsonyfák lepik el azokat, ingerlőén mutatván, hogy itt csakugyan zöld berkeknek van helye, még pedig nyáron.(Vasárnapi Újság, 1897.)

Megjelent a karácsonyi vásár, amelyen mivel az ajándékozás eleinte csaknem teljesen a gyerekekre korlátozódott, főleg játékokat és édességet kínáltak. A kevésbé tehetős családok összekötötték az ajándékozás örömét a gyakorlati szükségletek kielégítésével, így a gyerekruházat is bekerült a kínálatba. Ahogy a kereskedelem a század vége felé a városokban egyre inkább áthelyeződött a szabadtéri, időleges piacokról és vásárokról az állandó üzletekbe, úgy nyert új értelmet a karácsonyi vásár fogalma is: immár a szaküzletek ajándékkínálatát értették alatta.

Karácsony (1906)Forrás: Fortepan / GGAABBOO

A századforduló az ünneppel foglalkozó újságcikkeiben a korábban általános érzelgősséget egyre gyakrabban átszínezte az irónia, hangot kapott az ünnep kiüresedése, illetve anyagiasodása miatti sajnálkozás is. Ekkoriban ugyanis már nemcsak a gyerekek számítottak édességre, gyümölcsre, apróságokra (christkindlire, angyalfiára), hanem a felnőtt családtagok, a szegényebb hozzátartozók és a személyzet is várta a „járandóságát". Az elüzletiesedés következtében a karácsony szoros kapcsolatba került a gazdasági konjunktúraviszonyokkal is. Karácsony táján erősebben érvényesült a polgárt jótékonykodásra kötelező társadalmi norma is, még ha nem állt is mögötte mindig valódi szociális érzékenység vagy önzetlen keresztény irgalmasság.

Az újévköszöntési szokásokról a következő oldalon olvashat!