Tudja-e, hogy melyik dunántúli kisvárosban koronáztak magyar királyt?

2018.02.01. 18:05

A magyar történelemben három olyan koronázó városunk is volt, ahol rendszeresen, vagy legalább néhány alkalommal az uralkodói fejekre került Szent István koronája. Szükség törvényt bont – tartja a régi közmondás, és ez a bölcsesség nem csak a hétköznapi eseményekre, hanem időnként még a királyok megkoronázására is igaznak bizonyult.

Isten kegyelméből nem ismerték el hatalmuk forrásának a rendeket

Szent István 1001. január elsején történt megkoronázástól számítva, a magyar királyok uralkodói méltóságba való beiktatása az európai jogszokások, illetve a magyar alkotmányfejlődés szerinti szertartásrend alapján történt.

A klenódiumok, a koronázási jelvények a Szent Koronával. A koronát mai is látható formájában III. Béla trónra lépése óta használták a magyar királyok megkoronázásáraForrás: Wikimedia Commons

Ennek a közel egy évezredig fennállt kiemelt fontosságú és ünnepélyes államjogi aktusnak két fő eleme volt: a felkenés (latinul: unctio), valamint a korona ráhelyezése a megválasztott király fejére (ius coronandi).

Szent István Stróbl Alajos által megmintázott szobra a budai Mátyás-templom mellettForrás: Wikimedia Commons

A magyar királykoronázás ezt kiegészítő egyedi sajátosságai voltak a Szent Korona elengedhetetlen használata, a koronázás fehérvári, majd 1537-től pozsonyi helyszíne, valamint a koronázást celebráló esztergomi érsek személye.

Szent László megkoronázása a Képes KrónikábanForrás: Wikimedia Commons

Ezek a jogszokások amelyek a koronázás szertartásrendjét alkották, fő elemeiben közel egy évezreden át, Szent István trónra lépésétől kezdve az utolsó magyar uralkodó, IV. Károly 1916. december 30-án történt megkoronázásáig fennmaradtak.

IV. Károly koronázási eskütétele a budavári Szentháromság szobornál. 1916Forrás: Wikimedia Common

A középkori rendi államberendezkedés idején, a rendi autonómia hívta életre a koronázási szertartás két további elemét,

a hitlevél kiállítását, és az alkotmányos jogokat biztosító királyi esküt.

A Habsburg-dinasztia uralkodói a 16. századtól kezdve azonban fokozatosan visszaszorították a rendi államot.

I. Habsburg Ferdinánd, magyar király trónralépése után egészen 1867-ig Pozsonyban koronázták meg a magyar királyokatForrás: Wikimedia Commons

A „Dei gratia" vagy „Divina favente clementia", azaz Isten kegyelméből uralkodó, abszolutisztikus kormányzati rendszert bevezető Habsburg koronás fők nem ismerték el többé hatalmuk fő forrásaként a rendeket, ezért a királyválasztás is kiüresedett jogi formalitássá vált a későbbi századokban.

Volt, akit háromszor is megkoronáztak

A koronázási szertartásrendben nem csak a Szent Koronának, hanem a koronázási helyszínnek is komoly alkotmányos jelentősége volt;

a király fejére nem lehetett  bárhol csak úgy feltenni az uralkodói hatalom államjogi szimbólumát.

 

Szent István az Anjou-kori Képes KrónikábanForrás: Wikimedia Commons

Noha az államalapító királyt, Szent Istvánt még Esztergomban koronázták uralkodóvá, a középkori Magyar Királyság történelmének ezt követő évszázadaiban főszabályként

Fehérváron, a Nagyboldogasszony-bazilikában zajlottak a koronázási szertartások.

(Fehérváron összesen 36 királyunk fejére került fel az uralkodói szimbólum, az utolsó koronázási szertartást a mohácsi csata után 1526 novemberében tartották meg itt, a középkori koronázó városban.)

Az Árpád-házi királyok koronázó temploma, a fehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romjaiForrás: Wikimedia Commons

A szükség törvényt bont elve azonban néhányszor már a középkorban is érvényesült. Így például az utolsó Árpád-házi király, III. András 1301-ben bekövetkezett halála után kialakult belharcokból győztesen kikerült (Anjou) Károly Róbertet háromszor is megkoronázták, egy alkalommal a budavári Nagyboldogasszony-, vagy ismertebb nevén a Mátyás-templomban.

A budavári Mátyás-templom négy koronázás helyszíne voltFotó: Kálló Péter

Az 1457-ben uralkodónak választott Hunyadi Mátyást ugyancsak itt nyilvánították királlyá,

igaz, hogy az államjogi aktust később meg kellett ismételni, mivel Mátyás megválasztásakor a Szent Korona még legfőbb riválisa, III. Frigyes német-római császár birtokában volt.

Egy zenerajongó főherceg útja a Szent Koronáig

1536-ban az országgyűlés ideiglenesen Pozsonyt tette meg a Magyar Királyság székhelyének. Fehérvár, majd Buda török kézre kerülése miatt 1564-től, I. Miksa magyar királlyá koronázásától kezdve egészen Ferenc József 1867-es megkoronázásáig a pozsonyi Szent Márton-templomban zajlottak a koronázási szertartások, és a Szent Koronát is itt, a pozsonyi várban őrizték.

Ferenc József 1867-es budai megkoronázása három évszázados közjogi hagyománynak vetett végetForrás: Wikimedia Commons

A bigottan katolikus abszolutista Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd igen tehetséges és szépreményű fiát, Ferdinánd főherceget már korán bevonta az államügyek intézésébe. Az 1608. július 13-án született főherceg külsőleg és belsőleg is jelentősen különbözött apjától.

Pozsony esti Duna-parti látképe a folyó fölé emelkedő várral, ahol a Szent Koronát őrizték. A várdomb előterében látható kivilágított Szent Márton-templomban zajlottak a koronázások 1564 és  1867 közöttForrás: Picasa 2.7

Rendkívül fogékony volt a művészetekre, különösen a zeneművészet ragadta meg fantáziáját; a királyi sarj igen tehetséges zeneszerzőnek és muzsikusnak bizonyult. Példás nevelést kapott, hét nyelven, németül, latinul, franciául, olaszul, spanyolul, csehül, és magyarul is kitűnően beszélt.

II. Ferdinánd német-római császár, Ferdinánd főherceg apjának korabeli portréjaForrás: Wikimedia Commons

Noha politikai világképét II. Ferdinánd bizalmas tanácsadói, a jezsuiták az ellenreformáció szellemiségében alakították,

amikor apja halála után 1637-ben a német-római császári trónt is elfoglalta, sokkal békülékenyebb politikát folytatva arra törekedett, hogy ha kompromisszumok árán is, minél előbb lezárja az Európát vérbe borító harmincéves háborút.

A Sopronban magyar királlyá koronázott III. Ferdinánd portréjaForrás: Wikimedia Commons

Az uralkodásra való felkészítés jegyében és az államügyek intézésének megosztása céljából apja elhatározta, hogy fiának adományozza a magyar koronát.

Pestisjárvány miatt lett Sopronnak koronázó temploma

A magyar rendekkel egyetértésben kezdték el az ekkor 17 éves Ferdinánd főherceg pozsonyi megkoronázásának előkészületeit.

A koronázási szertartásba azonban nem csak a politika, hanem a természeti csapások is beleszólhattak.

 

Az ifjú Ferdinánd főherceg a magyar Szent KoronávalForrás: Wikimedia Commons

Így történt ez 1625-ben is, amikor a koronázási előkészületek közben hirtelen kitört pestisjárvány miatt

Pozsonyt karanténba kellett zárni.

II. Ferdinánd nem akarta bizonytalan időre elhalasztani fia már meghirdetett magyar királlyá koronázását, ezért más alkalmas koronázási helyszín után nézett.

A gótikus soproni Kecske-templomForrás: Wikimedia Commons

Így esett választása a Bécshez közeli nagy múltú nyugat-magyarországi királyi városra, Sopronra. 1625. december 8-án, a magyar ellenreformáció és szépirodalom legjelentősebb alakja, Pázmány Péter esztergomi érsek a soproni ferences templomban helyezte a fiatal főherceg fejére Szent István koronáját, aki III. Ferdinánd néven foglalta el a magyar trónt.

A főhajó, ahol Pázmány Péter esztergomi érsek III. Ferdinándot magyar királlyá koronáztaForrás: Wikimedia Commons/Thaler Tamas/Picasa

A Sopron belvárosában álló gótikus Kecske-templom így lépett be a magyar történelem  koronázó templomainak sorába.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK