A feltárást végző szakemberek szerint egy jómódú ember házát díszíthette egykor a rendkívül gazdagon mintázott,
négyzetméterenként mintegy 12 ezer mozaikdarabot tartalmazó,
tógás férfiakat ábrázoló mozaikkép. Mellettük egy görög felirat is látható az időszámításunk szerinti 2.-3. században, a római korban készült alkotáson.
"A színes, különösen jó minőségű mozaik nagyobb, mint 5x3,5 méter. Három figura látható rajta, színes geometriai formák, és egy hosszú görög felirat, mely megsérült, amikor a bizánci korban felhúztak fölé egy épületet" - nyilatkozta a lapnak az ásatásokat vezető egyik régész, Peter Gendelman.
"A képen látható, tógát viselő férfiak egyértelműen magas társadalmi státuszúak voltak: a középső alak szemből látható, s a két oldalsó figura feléje fordul. Ha a mozaik egy gazdag otthon része volt, akkor a tulajdonosokat mutathatja, ha középületet díszített, akkor az adományozót vagy a város vezetőjét ábrázolhatja" - tette hozzá a szakember.
Az ásatást az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) közösen végzi a Természetvédelmi és Nemzeti Parkokkal. A páratlan leletet eredményező feltárásra egy új sétány kialakítása valamint egy, a keresztes-háborúk korából származó híd helyreállítása miatt került sor.
Az építkezés teljes költsége várhatóan százmillió sékel (mintegy hét és félmilliárd forint) lesz, amit az Edmund de Rothschild alapítvány és a Cezáreát fejlesztő szervezet közösen finanszíroz.
A régészek rábukkantak egy hatalmas épület maradványaira is, amely a bizánci korban, 1500 évvel ezelőtt állhatott.
Az épület a kutatók szerint valamiféle - mai fogalmak szerinti - szabadidős, szórakoztató és üzletközpont lehetett.
A mozaikpadló az épület alatti rétegben volt, s egy több száz évvel korábban épült ház része lehetett.
Az IAA szakemberei jelenleg azon dolgoznak, hogy a mozaik részei a helyükön maradjanak és ne vesszenek el, s újratervezik a híd helyreállítását annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé váljék a páratlan szépségű mozaik.
Cezáreát, az ókor egyik jelentős földközi-tengeri kikötővárosát a negyvenegy évig, i. e. 37-től i. sz. 4-ig uralkodó I. Heródes király alapította, és a várost Augustus római császár tiszteletére nevezte el.
I. vagy Nagy Heródes a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea uralkodója volt, Róma jóvoltából.
Heródes vér szerint nem volt zsidó, hanem hellenizált nabateus, arab családból származott. Apját, Anipatroszt még Julius Caesar tette meg Júdea helytartójának.
Caesar római polgárjogot adományozott szövetségesének, fiát, az akkor 26 éves Heródest pedig Galilea parancsnokának nevezte ki.
Heródes ekkor kötött életre szóló barátságot Caesar konzultársával, Marcus Antoniusszal.
Amikor i.e. 40-ben a pártusok betörtek Palesztinába, Heródes Egyiptomon át Rómába menekült.
A szenátus katonai támogatást szavazott meg számára, és elismerte Júdea királyának.
A római légiók támogatásával sikerült legyőznie és kivernie a pártusokat királysága területéről. Heródes,- aki felismerte, hogy Júdea csak a rómaiak szoros szövetségeseként képes megőrizni függetlenségét – kivételes képességekkel megáldott uralkodó volt.
Szigorúan betartotta és ragaszkodott a zsidó vallási hagyományokhoz, közben pedig Róma hallgatólagos beleegyezésével Júdea hatalmát kiterjesztette Rodoszra, Damaszkuszra, valamint Antiockhiára is.
Uralma alatt élte Júdea a fénykorát.
A rómaiaknál fennálló befolyását felhasználva védte a birodalom területén élő zsidóságot, bőkezűen támogatta a művészeteket, az olimpiai játékokat és a vallási kegyhelyeket.
Élete végén elmebaj hatalmasodott el rajta,
ami miatt a jószándékú és tehetséges királyból kiszámíthatatlan zsarnok lett. Élete alkonyán, uralkodásának utolsó éveiben született meg Betlehemben Jézus.
A keresztény hagyomány szerint Jézus megszületésének hírére, - akiről azt terjesztették, hogy ő a megváltó és a zsidók királya lesz -, Heródes elrendelte minden kétévesnél fiatalabb kisded megölését.
Heródes Agrippa (Nagy Heródes fia) i.u. 44-ben bekövetkezett halála után Júdea ismét római provincia lett, és az országot a Róma által kinevezett helytartók irányították.
A római hatalom ellen lázadó zelóták és a hozzájuk csatlakozott esszénusok elhallgattatták a békepártiakat,
és i.u. 66-ban fegyveres felkelést robbantottak ki.
Súlyos vérveszteségek árán ugyan, de kiverték Gallus seregeit Júdeából. Ezzel vette kezdetét az első zsidó háború (i.u. 66 és 70.között), ami miatt Júdea a maradék függetlenségét is elvesztette. Titus több hónapos ostrom után 70-ben bevette Jeruzsálemet, és leromboltatta a Heródes-féle Templomot.
Masszada erődje Josephus Flavius, a később romanizált híres történetíró és államférfi vezetésével még i.u. 73-ig ellenállt. Masszada bevételével azonban a zsidó ellenállás utolsó szimbóluma is odaveszett, és végleg megszűnt az önálló zsidó állam feltámasztásának esélye.
Az első zsidó háború végén, Jeruzsálem bevétele után kezdődött meg a diaszpóra, a zsidóság szétszóratása is.