Valami történik Afrika mélyén, és ez katasztrófához vezethet

Föld mágneses mezője illusztráció
A földi mágneses tér legfőbb forrása a földköpeny, de bonyolult szerkezetéhez más geofizikai tényezők is hozzájárulnak. Utóbbiak vizsgálata, ezzel együtt a mágneses tér eredetének pontos megértése a Swarm küldetés egyik fő feladata
Vágólapra másolva!
Valami nincs rendben a Föld mágneses mezőjével, ugyanis az drámai mértékben gyengül – erre jutott egy új kutatás, amely szerint a jelenség egy több mint ezer éve tartó mintázat része.
Vágólapra másolva!

Bolygónk mágneses mezője nem csupán azt határozza meg, hol van az Északi- és a Déli-sark, hanem egyúttal védi az életet a kozmikus sugárzástól és a pusztító napkitörésektől. Láthatatlan védőpajzsunk azonban folyamatosan veszít erejéből, ami idővel ahhoz fog vezetni, hogy a mágneses pólusok felcserélődnek. Bár eléggé hihetetlenül hangzik, ez a jelenség már többször is végbement, legutóbb például 780 ezer éve következett be. Ez nem egy gyors, azonnal bekövetkező folyamat, több ezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a póluscsere végbemenjen. A tudomány képviselőinek egyelőre fogalmuk sincs arról, mikor esedékes a következő póluscsere, ez pedig elsősorban az adatok hiányára vezethető vissza.

Egy furcsa folt a Földön

A tudósokat leginkább érdeklő régió a Dél-atlanti Anomália nevet viseli. Ez egy nagy kiterjedésű „folt", amely Chilétől egészen Zimbabwéig húzódik. A mágneses mező a Föld ezen kiterjedt részén különösen gyenge, olyannyira, hogy az már veszélyt jelent az ide tévedő műholdakra: megfelelő erősségű védőpajzs híján a szatelliteket a megnövekedett sugárzás tönkreteheti.

– mondta Vincent Hare, a New York-i Rochesteri Egyetem fizikusa.

Forrás: ESA/ATG Medialab

Az, hogy a kutatók nem tudnak sokat a térség mágnesesességének történetéről, arra vezethető vissza, hogy nem állnak rendelkezésre úgynevezett archeomágneses adatok. Az archeomágneses keltezés egy régészetben használatos fizikai kormeghatározási módszer, ami az utolsó égetés után helyben maradt, égetett agyagtárgyak korának becslésére alkalmas. A keltezés azon alapul, hogy az agyagban lévő ferromágneses részecskék megőrzik a földi mágneses mező terének kiégetéskori irányát.

Most a szakértők fontos leleteket találtak.

Ősi civilizáció szertartása adja a kulcsot

A Limpopo folyó völgyében egy ősi afrikai csoport fontos nyomokat hagyott maga után. Ez a terület Zimbabwével, Dél-Afrikával és Botswanával határos, vagyis pont beleesik a Dél-atlanti Anomália által érintett régióba. Körülbelül ezer évvel ezelőtt e bantu emberek a hatalmas szárazság elűzéséért vallási rituálét végeztek lakóhelyükön. A szertartás során felégették agyagkunyhóikat, hogy az áldozattal elnyerjék az istenek kegyét és odavonzzák a létfontosságú esőt. Nem is gondolták, hogy tettükkel milyen nagy szolgálatot tesznek a tudomány számára.

– mondta John Tarduno geofizikus, a kutatócsoport egyik tagja.

Az elégetett falak tehát információkat szolgáltattak a Dél-atlanti Anomáliáról, amely, mint kiderült, nem új jelenség, a mágneses mezőben hasonló fluktuációk már történtek 400-450, 700-750 és 1225-1550 között is. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a Dél-atlanti Anomália pozícióját nem a vakszerencse határozta meg.

– mondta Tarduno.

A sűrű kőzetréteg a ludas?

Annyi biztos, hogy a mágneses mező legújabb, jelenkori gyengülése 160 éve tart, és az elméletek szerint a 2900 kilométer mélyen az Afrikai kontinens alatt húzódó sűrű kőzetréteg (angol nevén African Large Low Shear Velocity Province) okozza. E képződmény a tudósok szerint már több tízmillió éves lehet. Szélessége elérheti a több ezer kilométert, határai azonban jól kivehetőek.

A szóban forgó sűrű kőzetrégió a forró, folyékony vasat tartalmazó külső mag és a szilárdabb, hűvösebb földköpeny között terül el, és valamiképpen megzavarja a Föld mágneses mezejét generáló vas áramlását, ami természetesen hatással van a bolygónkat védő burok viselkedésére is.

Annyi biztos, hogy a teljes kép felrajzolásához további kutatásokra van szükség. Ahogy a friss tanulmány írja, a hagyományos vélekedés szerint a póluscsere elindítása a maghoz köthető – most a legújabb eredmények fényében ugyanakkor a jelenség meghatározott régiókból indul ki, a mag-köpeny határról. Az eredmények a Geophysical Review Letters című szakfolyóiratban láttak napvilágot.