Zavart hallgatás kísérte Európa egének vészjósló elborulását

2018.03.13. 18:50

Nyolcvan éve, 1938. március 13-án az osztrák nemzetgyűlés egyhangúan megszavazta Ausztria beolvadását a náci Németországba. Azzal, hogy a nyugat-európai nagyhatalmak Ausztria német bekebelezését rezignált közönnyel fogadták, szándékuk ellenére is Hitlert biztatták további hódító céljai megvalósításában. A Párizs környéki békerendszer igazságtalansága miatti rossz lelkiismeret szülte közöny pedig végső soron az emberi történelem legnagyobb és legvéresebb fegyveres konfliktusába, a második világháború kirobbanásába torkollott.

Ez nem béke, csak húszéves fegyverszünet

1919. január 18-án a versailles-i palota nagy tükörtermében összeült békekonferencia határozatai teljesen átszabták Európa politikai térképét, és alapvetően átrendezték az első világháború előtti fél évszázados békét biztosító európai nagyhatalmi erőegyensúlyt.

Ferdinand Foch marsall szerint a versailles-i rendszer nem békemegállapodás volt, hanem csak húszéves fegyverszünetForrás: Wikimedia Commons

A győzteseket – különösen Franciaországot – a reváns vágya vezette az új Európa térképének megrajzolásában,

valamint a legyőzöttek képviselőinek kizárásával megfogalmazott diktátumszerű békefeltételek megállapításában.

A "békecsinálók" (balról jobbra): David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnökForrás: Wikimedia Commons

A versailles-i béke Németországra kirótt feltételei nagyon szigorúak voltak,

így többek között elvették Németország gyarmatait, keleti területei egy részét Lengyelországhoz, Elzász és Lotaringiát pedig Franciaországhoz csatolták, megszállták és katonai közigazgatás alá helyezték a Saar-vidéket, demilitarizált övezetet hoztak létre a Rajna mentén, megfosztották Németországot a légierejétől valamint flottájától, és az országot nyomorba döntő, teljesíthetetlenül magas jóvátétel megfizetését irányozták elő.

Georges Benjamin Clemenceau  képviselte a legerőteljesebben a francia revánsot a Párizs környéki béketárgyalásokonForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A császári Németországgal szövetséges Osztrák-Magyar Monarchiát kíméletlenül szétdarabolták,

amelynek helyén egymással szemben ellenséges, ám a nagyhatalmak támogatása nélkül életképtelen államokat hoztak létre. A versailles-i béke határozottan megtiltotta, hogy az ugyancsak utódállammá lett Ausztria Németországhoz csatlakozzon. Az antanthatalmak, de mindenekelőtt Franciaország betegesen féltek Németország esetleges újabb felemelkedésétől, ezért szabtak olyan súlyos és megalázó feltételeket, amelyek eleve magukban hordták az új konfliktus fenyegető rémképét.

Az 1933-ban hatalomra került Hitler élesen kikelt a versailles-i békerendszer és a világháborús jóvátételi kötelezettsége ellen. Azt ígérte, ha hatalomra jut, Németországot ismét naggyá tesziForrás: Bundesarchiv

Ahogyan azt Ferdinand Foch marsall, a híres francia katonai teoretikus és hadvezér megjegyezte a Németországra kirótt, büntetésszámba menő békefeltételek megismerésekor:

Uraim, ez nem béke, ez csupán húszéves fegyverszünet!"

Semmit sem tett a Nyugat a háború veszélyét hozó diktátor ellen

A súlyos ellentétektől gyötört és erősen megosztott weimari Németország az 1929-es nagy gazdasági világválság után teljes káoszba fulladt, amelyből a versailles-i béke felmondását, Németország újbóli nagyhatalommá tételét, és a revánsot politikai programként meghirdető Adolf Hitler, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) elnöke kerekedett ki győztesként .

Hitler számára kapóra jött az 1929 utáni újabb akut belpolitikai válságForrás: Bundesarchiv

Hitler 1933. január 30-i kancellárrá történt kinevezése után szisztematikusan hozzáfogott a jogállami keretek lebontásához, és a náci párt egyeduralmán alapuló diktatúra kiépítéséhez.

Hitler külpolitikai törekvései egyértelműen a versailles-i béke érvénytelenítését célozták meg;

Németország még 1933-ban kilépett a kollektív biztonságot garantálni hivatott Népszövetségből, 1935-ben a versailles-i paktum egyértelmű megsértésével bevezette az általános hadkötelezettséget, majd az 1936-os hároméves tervvel meghirdette Németország újrafegyverkezését.

Paul von Hindenburg végül beadta a derekát, és kancellári kinevezést adott HitlernekForrás: Bundesarchiv

A békeszerződés rendelkezéseivel összhangban a Saar-vidék hovatartozásáról 1935-ben kiírt népszavazáson az elsöprő többség a Németországhoz történő csatlakozásra voksolt.

A nyugati demokráciák mindezt tétlenül szemlélték,

semmit sem tettek Hitler szemmel látható, és számukra is egyre veszélyesebb megerősödése ellen.

Vérszemet kap a Führer a demokráciák enerváltáságától

Hindenburg államelnök 1934-ben bekövetkezett halála után az államfői hatalmat is magához ragadó Führer mindezt a „dekadens demokráciák" enervált gyengeségeként értékelve vérszemet kapott, és 1936-ban – a versailles-i béke ismételt súlyos megsértésével – katonai erővel bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre. A nyugati nagyhatalmak ismét hallgattak, noha Franciaország másfélmilliós jól felszerelt hadseregével szemben a hazardírozó Führernek ekkor még semmiféle esélye sem lett volna.

Heinrich Himmler Hitler, és náci vezetők társaságában. 1936-ban a nyugat még könnyedén megakadályozhatta volna Hitler hódító ambícióitForrás: Bundesarchiv

Ha a franciák a békeszerződés megszegésére hivatkozva átlépik a német határt, az bizonyosan Hitler és nemzetiszocialista rendszerének bukását okozza.

Nem így történt, és ez csak tovább növelte a Führer étvágyát. Hitler már az 1920-as években meghirdette, hogy valamennyi, a versailles-i határon túl élő németet a hatalomra kerülése után egyetlen országba fogja egyesíteni.

Adolf Hitler szülőháza az ausztriai Braunau am Inn-ben.Hitler germán "istenként" sem tagadta meg osztrák gyökereitForrás: Elter Károly

Az osztrák származású náci népvezér, a Linz melletti Braunau am Inn-ben született Hitler kezdetektől fogva különös jelentőséget tulajdonított Ausztria és Németország egyesítésének.

Pártnapok Nürnbergben. Hitler 1935-től nyíltan semmibe vette a versailles-i békeszerződéstForrás: Bundesarchiv

A politikai téziseit összefoglaló 1925-ben papírra vetett Mein Kampf-ban így írt erről: „Német-Ausztriának ismét egyesülnie kell a nagy német anyaországgal, éspedig nem holmi gazdasági ok miatt! Nem! Ennek az egyesülésnek még akkor is be kell következnie, ha az gazdaságilag közömbös vagy akár káros lenne, be kell következnie a vérségi kötelékeknél fogva."

Fegyveres náci puccsisták törnek rá az elnöki palotára

Németországhoz hasonlóan Ausztria is mély politikai válságon ment át az 1930-as évek elején. A belpolitikai krízis miatt Karl Buresch kormánya 1932 májusában lemondott. Wilhelm Miklas köztársasági elnök a Buresch-kabinet agrárminiszterét, Engelbert Dollfust kérte fel kormányalakításra.

Engelbert Dollfus (a képen középen) kancellári kinevezése után Miklas államelnök (középen jobbra) társaságábanForrás: Bundesarchiv

A buzgón katolikus és nacionalista Dollfus, - akit alacsony növése miatt ellenfelei csak gúnyosan „zsebkancellárként" emlegettek - olyan ultranacionalista keresztényszociális és parasztpárti kormányt alakított,

amely a nácikkal szimpatizáló szélsőjobboldali csoportok támogatását is bírta.

Hitler hatalomra jutása után Ausztriában jelentősen megerősödtek az osztrák nácik, akik egyik legfőbb politikai céljukként tekintettek Ausztria Harmadik Birodalomba való beolvasztására.

Noha Dollfus autoriter diktatórikus rezsimet épített ki, mindenáron megakarta őrizni Ausztria függetlenségétForrás: Wikimedia Commons

Dollfus Ausztria szuverenitásának elszánt híveként viszont komolyan tartott a nyugati szomszéd halálos ölelésétől. Dollfus a festőművészi ambíciókkal rendelkező egykori osztrákból germán félistenné lett Hitler fenyegetésével szemben az Anschlusst (Ausztria és Németország egyesülését) ekkor még mereven ellenző Benito Mussolinival, és Gömbös Gyula budapesti kormányával keresett szövetséget.

Dollfus számára Mussolini nem csak szövetséges, hanem példakép is voltForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Dollfus példaképét, Mussolinit követve, 1932 márciusában parlamenti puccsal egyszemélyi hatalmat szerzett,

és ettől fogva diktátorként, teljhatalommal felruházva kormányzott. 1934 februárjában, miután a rendőrség szociáldemokrata pártvezetőknél jogtalan házkutatásokat tartott és letartóztatásokat foganatosított, a szocialisták országos ellenállást hirdettek meg Dollfus autoriter rendszerével szemben.

Az 1934 februári szocialista tömegtüntetés véres polgárháborúba torkollottForrás: Wikimedia Commons

A sztrájk véres, fegyveres polgárháborúvá fajult.

Dollfus a tüntetőkkel szemben bevetette a hadsereget és a hozzá hű félkatonai szervezetek felfegyverzett egységeit, így sikerült levernie az 1934 februárjában kitört felkelést. Ezt kihasználva a kancellár májusban új alkotmányt fogadtatott el, betiltatta a szociáldemokrata pártot, és a híveit tömörítő Hazafias Frontot tette meg a politikai hatalom egyszemélyes letéteményesévé.

Ekkor még Mussolni mozgósítással fékezte meg Hitlert

Dollfus erősen tartott az elszemtelenedett osztrák nemzetiszocialistáktól, akik Hitler hallgatólagos támogatását élvezve törtek a hatalom erőszakos megszerzésére. Miután a kancellár erre adott válaszul egyre erőteljesebben lépett fel velük szemben, az osztrák nácik - német támogatással - 1935. július 25-én fegyveres puccsot kíséreltek meg Dollfus ellen.

Engelbert Dollfus életét vesztette a náci puccskísérletbenForrás: Wikimedia Commons

Egy osztrák katonai egyenruhába öltözött csoportjuk betört az elnöki palotába, és az éppen menekülni készülő kancellárt a dolgozószobájában súlyosan megsebesítették.

Engelbert Dollfus nem sokkal később belehalt sérüléseibe.

A háttérből Hitler által támogatott náci hatalomátvételi kísérlet azonban kudarcba fulladt, mert a bécsi zavargások hírére Mussolini azonnali mozgósítást rendelt el, és az olasz haderő felvonult a két ország határán fekvő Brenner-hágónál.

1935-ben Hitler még meghátrált Mussolini fellépésétőlForrás: Wikimedia Commons

Hitler ettől megijedt, és sorsukra hagyta bécsi elvbarátait, a lázadást így gyorsan leverték. Az elvetélt puccskísérlet után Kurt Schuschnigg korábbi kultuszminiszter került a kancellári székbe, azonban ő sem volt képes tartósan konszolidálni a helyzetet. Schuschnigg – hogy megóvja az ország szuverenitását - 1936 júliusában megállapodást kötött a német vezérrel és kancellárral.

Schuschnigg kancellár kétségbeesetten megpróbál előre menekülni

A megállapodásban Schuschnigg kötelezettséget vállalt, hogy amnesztiában részesíti az 1935-ös náci puccskísérlet börtönbe csukott elítéltjeit, valamint deklarálta a két állam egyesülést szorgalmazók közös politikai felelősségét cserébe pedig Hitler garantálta Ausztria – tegyük hozzá, hogy elképzelése szerint csak átmeneti – függetlenségét.

Kurt Schuschnigg lavírozásra kényszerül a náci Németország Ausztriát beolvasztani akaró törekvéseivel szembenForrás: Wikimedia Commons

1938-ra mind bel, mind pedig külpolitikai értelemben Hitler jelentősen megerősödött, ezért elérkezettnek látta az időt régi terve, az Anschluss megvalósításához.

Függetlenségpárti tüntetés Bécsben, 1938 elejénForrás: Bundesarchiv

1938. február 12-én berchtesgadeni szállására kérette az osztrák kancellárt, és mondvacsinált indokokkal valamint nyílt fenyegetéssel arra kényszerítette Schuschniggot, hogy vegye be kormányába a nácikkal és az Anschluss-szal nyíltan szimpatizáló Arthur Sess-Inquart –ot.

Scuschnigg kancellár megértette, hogy egyre jobban fogy a levegő szuverenitáspárti kabinetje körül.

 

A nácibarát Arthur Sess-Iquart-ot Hitler nyomására nevezték ki belügyminiszternekForrás: Origo

A berchtesgadeni találkozó után a kormány tagjaival egyetértve arról határozott, hogy népszavazással erősítteti meg Ausztria függetlenségét. A kancellár azzal számolt, hogy az osztrákok jelentős többsége nem óhajt Hitler birodalmába beolvadni, a sikeres népszavazással pedig Hitler elveszíti hivatkozási alapját, hogy az osztrák nép elsöprő többsége Anschluss-párti.

Hitler Bécsben Sess-Inquart, a birodalomba beolvasztott Ausztria, az "Ostmark" helytartójának társaságábanForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Schuschnigg és miniszterei is tisztában voltak azzal, hogy a népszavazás feldühíti Hitlert, de a nemzetközi közvéleményben bízva úgy vélték, hogy a sikeres népszavazás után a Führer nem fogja megkockáztatni az ország katonai megszállását.

Mussolini óvta Schuschnigg kancellárt a népszavazás meghirdetésétőlForrás: Wikimedia Commons

Schuschnigg szövetségese, Mussolini más véleményen volt. Az olasz diktátor szerint Hitler fütyülne a népszavazás pozitív eredményére, ezért nincs értelme a referendumnak, ami inkább csak ösztönözni fogja Hitlert az erőszakos beavatkozásra.

Heil Hitler! - zúgták a jó osztrákok

Schuschnigg és miniszterei 1938. március 4-én végső elhatározásra jutottak a referendum ügyében azzal, hogy a népszavazást minél előbb meg kell tartani. Az osztrák kancellárt Mussolini szkepszisével szemben a francia kormány biztatása bátorította, megerősítve meggyőződését abban, hogy a nyugati demokráciák nem hagynák Ausztria erőszakos bekebelezését.

Német tisztek az osztrák határőrök segítségével bontják le a két állam határán álló sorompót 1938. március 12-énForrás: Bundesarchiv

A kancellár március 9-én bejelentette, hogy a sorsdöntő népszavazást négy nap múlva, 1938. március 13-án fogják megtartani.

Hitler fuldoklott a dühtől, amikor tudomására jutott a népszavazás kiírása,

amit a berchtesgadeni megállapodás nyílt felrúgásaként értékelt. Azonnal felhívta a jóvoltából belügyminiszteri tisztségbe emelt náciszimpatizáns Sess-Inquart-ot, és rajta keresztül ultimátumot küldött Schuschnigg-nak a referendum elhalasztására.

Ünneplő osztrákok fogadják a Bécsbe bevonuló HitlertForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Schuschnigg először elutasította az ország belügyeibe történt durva beavatkozást, ám amikor hírül vette, hogy a határon német katonai alakulatok gyülekeznek, beadta a derekát. Hitler azonban ekkor már semmit sem akart a véletlenre bízni, és elhatározta, véghez viszi tervét, Ausztria bekebelezését.

Hitlert virággal fogadják az osztrák határonForrás: Eltter Tamás archívuma

Schuschnigg, hogy megakadályozza a német fegyveres beavatkozást, 1938. március 11-én lemondott kancellári tisztségéről, Miklas államelnök pedig a németek számára persona grata Sess-Inquart-ot nevezte ki a kabinet élére, aki másnap, március 12-én bejelentette az új, tisztán nemzetiszocialista kabinet megalakulását.

Német páncélgépkocsi Bécs utcáin, az Anschluss idejénForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Március 12-én a kora reggeli órákban a Wehrmacht erre kijelölt alakulatai eltávolították a határsorompókat, és zárt egységekben átlépték az osztrák határt.

A katonai parancsnokok az államhatárt átlépve megkönnyebbülve tapasztalták, hogy az osztrák fővárosba tartó útjukat nem puskalövések, hanem virágeső kísérte.

Az utak mentén mindenütt ünneplő emberek náci köszöntésre lendített karral fogadták az országukat megszálló német katonákat.

Hitler beszédet mond a bécsi Heldenplatzon 1938. március 15-énForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Miután a német csapatok bevonultak Bécsbe, másnap, 1938. március 13-án a nemzetgyűlés rendkívüli ülésen iktatta törvénybe Ausztria beolvadását a Harmadik Birodalomba. Március 15-én Bécs szívében, a Heldenplatzon Adolf Hitler százezres tömeg előtt beszélt az „új honfoglalásról".  „Sieg! Heil Hitler!" – zúgták az istenként rajongott vezér szavaira az országukat éppen elvesztő jó osztrákok.

Zsidókkal súroltatják a bécsi utcák kockaköveit az Anschluss utánForrás: Wikimedia Commons

Európa egén visszafordíthatatlanul megjelentek a közeledő háború első viharfellegei...