A jégnek többféle szerkezete létezik. A szóban forgó jégtípus a jég-VII nevet kapta, és abban különbözik a mindenki által jól ismert jégtől (jég-I), hogy másfélszer sűrűbb nála, ráadásul olyan atomszerkezetű, amilyen a Jupiter és a Szaturnusz holdjainak jege.
A jég-VII oxigénatomjai kocka alakú struktúrákba rendeződnek ellentétben a jég-I-el, amelynek kristályszerkezete hexagonális.
Jég-VII-t mostanáig csak laboratóriumi körülmények között sikerült előállítani a Földön, senki nem gondolta, hogy természetes körülmények között is létrejöhet bolygónkon. A jég-VII mintára teljesen váratlan helyen sikerült ráakadnia a Nevadai Egyetem munkatársainak: 600 kilométer mélyről, a kéreg alatti földköpenyből származó gyémántok belsejében „raboskodott" az értékes lelet. A földköpenyben óriási nyomás uralkodik, ami lehetővé teszi, hogy a szénből gyémánt keletkezzen. A folyamat során más – felszíni körülmények között instabil - anyagok is a gyémántba záródhatnak, ezeket zárványoknak hívjuk.
Mivel a földköpeny nagyon forró hely, itt semmilyenfajta jég nem tud létrejönni. Ha azonban a gyémántot kiemelik a köpeny iszonyatosan forró környezetéből, az abba záródott (és így nagy nyomás alatt lévő) víz lehűlhet, aminek következtében jég-VII jöhet létre.
„Általában az extrém mélységekből származó ásványok a felszínen instabillá válnak az alacsony nyomás miatt" – magyarázta George Rossman, a Caltech egyik kutatója, aki szintén részt vett a tanulmány elkészítésében. „Megrepednek és akármilyen zárvány is volt bennük, elveszik. Ha azonban a gyémántot elég gyorsan a felszínre hozzuk, akkor nem változik meg" – tette hozzá.
A tudósok eredetileg szén-dioxid zárványokat kerestek röntgensugarakkal, amikor teljesen véletlenül ráakadtak a jég-VII-re, ezzel igazolva annak természetes földi előfordulását. Eredményüket a Science című tudományos folyóiratban publikálták.
Forrás: Popular Mechanics