Pechje van a rákkal az erszényes ördögnek

2018.04.15. 12:18

A fertőző betegségeket egy faj egyedei átadhatják egymásnak. A rák nem ilyen – általában. De ritka kivételek akadnak. Vajon miért annyira peches a tasmán ördög, hogy kétféle fertőző rák is tizedeli?

Az olyan rák, amely képes átadódni egy faj egyik egyedéről a másikra, rendkívül ritka az állatvilágban. A tasmán vagy erszényes ördög – az erős harapásáról, riasztó kiáltásáról és orrfacsaró szagáról ismert különös, koromfekete teremtmény, amely kisebb kutyányi termetével a ma élő legnagyobb erszényes ragadozó – így kétszeresen is balszerencsés, amiért az elmúlt pár évtizedben kétféle átadható rák is megtámadta a faj amúgy is erősen veszélyeztetett állományát. A Cambridge-i Egyetem kutatói a két ráktípust összevetve azokat hasonló eredetűnek találták, s ebből arra következtettek, hogy az erszényes ördögök valamiért minden más állatnál jobb táptalajt nyújtanak a fertőző rákok kialakulásához.

A Cancer Cell című folyóirat április 9-i számában közölt cikkükben közzéteszik azoknak a gyógyszereknek a neveit is, amelyeket kísérletekben hatékonynak találtak ezekkel a daganatokkal szemben, s amelyek így segíthetnek megmenteni a tasmán ördögöket a fenyegető kihalástól.

Archarapással terjed a rák

Míg az erszényes ördögök az emberrel szemben viszonylag barátságosak, egymással vívott csatáikban egyáltalán nem finomkodnak: az élelemért és partnerért folytatott verekedés során gyakorta arcon harapják egymást. S pontosan ez az a mód, ahogyan az eleinte az arcon növekedésnek induló, majd a test többi részébe is áttéteket adó fertőző daganatok ördögről ördögre terjednek. Bár a fajt sújtó két járványos daganat megjelenésében és biológiai viselkedésében hasonló, genetikai vizsgálatuk alapján egyértelművé vált, hogy – valószínűleg több év különbséggel –két különböző egyedből eredtek.

A tudomány összesen nyolc természetesen előforduló átadható rákot ismer az egész állatvilágban: egyet kutyákban, kettőt a tasmán ördögben, és ötöt különböző tengeri kagylófajokban. Ezért két ilyen ritka rákfajta felbukkanása egyetlen fajban, ráadásul gyors egymásutánban, mindenképpen gyanús dolog. „Amikor az elsőt felfedezték, azt gondoltuk: a fertőző rákok extrém ritkák, de rendben, a jelek szerint a tasmán ördög nagyon peches – mondta Elizabeth Murchison, a Cambridge-i Egyetem genetikusa, akinek e furcsa állatokhoz való kötődését az is magyarázza, hogy gyermekkorát Tasmániában töltötte. – Amikor aztán a második fertőző rák is felütötte a fejét közöttük, elkezdtünk azon töprengeni, hogy vajon az erszényes ördögök lehetnek-e valamiért különösen hajlamosak erre a fajta betegségre."

A veleszületett hajlam mellett az is felmerült lehetőségként, hogy valamilyen környezeti vagy ember okozta változás az, ami valószínűbbé tette a fertőző rákok feltűnését a tasmán ördögök körében. Hogy kiderítsék, melyik feltételezés a helytálló, a kutatók genetikai és funkcionális szempontból összehasonlították a kétfajta átadható tasmánördög-daganatot.

tasmán ördögForrás: Wayne McLean \ Wikimedia Commons

A gyógyulás olykor rossz útra tér

A ráksejtek DNS-ében nem találtak semmilyen külső daganatkeltő hatásra – például vírusra vagy ultraibolya sugárzásra – utaló nyomot. Ellenben megállapították, hogy bár a két daganat két különböző egyedből indult útjára, a szöveti eredet és az őket eredményező mutációs folyamat szempontjából is hasonlóak, hovatovább a gyógyszeres kezelésre is hasonlóan reagálnak. Ebből az rajzolódott ki, hogy az ördögöknek valamiféle problémájuk van ennek a sejttípusnak a növekedésszabályozásával, és talán emiatt alakul ki náluk nagyobb eséllyel ez a betegség" – értelmezi az eredményt Murchison.

A rejtély nyitját pedig valahol az arcon harapásban kell keresni. Azok a gyógyszerek, amiket a kutatók a daganatok összehasonlításakor mindkettővel szemben hatásosnak találtak, olyan sejten belüli jelútvonalakat gátolnak, amelyek eredendően a sebgyógyulásban játszanak szerepet. Ez arra utal, hogy a sebgyógyulási útvonalaknak valamiképp közük van e daganatok eredetéhez. Talán a tasmán ördögök gyakori arcsérülései okozzák, hogy a gyógyulás olykor rossz útra tér, és rákos elfajuláshoz vezet. S persze a harapás kínálja azt a terjedési módot is, amely a daganatsejteket egyik gazdáról a másikra juttatja át.

Az ember is felelős lehet

Nem kizárható ugyanakkor az emberek közreműködése sem. „Amikor a fehér ember először letelepedett Tasmániában, az erszényes ragadozók vérfagyasztó éjszakai kiáltozását valamiféle kinn ólálkodó ördögi teremtménynek tulajdonította" – meséli Maximilian Stammnitz, a Cancer Cell-cikk első szerzője. A telepesek ezért irtani kezdték az ördögöket, és a populáció lélekszámának zuhanása tovább csökkentette az állomány eleve alacsony genetikai változatosságát. Ez azért fontos – magyarázza Stammnitz –, mert ahhoz, hogy egy daganat egyedről egyedre átadódhassék, a ráksejteknek ki kell csusszanniuk az új gazdaszervezet immunrendszerének ellenőrzése alól, különben olyan sorsra jutnának, mint általában egy idegen szervezetből származó átültetett szövet: kilökődnének. A tasmán ördögök immunrendszere kevésbé képes a sajátot a másik egyedétől megkülönböztetni, mert a populáció genetikai sokfélesége olyan csekély, hogy az egyedek szinte egymás ikertestvérei. Egyéb emberi tényezők pedig – például az, ahogyan a táj az európai betelepedés következtében megváltozott – közvetetten befolyásolhatták az ördögök populációdinamikáját és vándorlási útvonalait, s ez tovább segíthette a fertőző rákok kialakulását és terjedését.

Forrás: Maximilian Stammnitz

Márpedig a tasmán ördögöket sújtó átadható daganatok óriási pusztítást vittek végbe: Tasmánia egyes részein az állomány 90 százalékát kipusztították, s ezzel a faj mint egész túlélését is veszélybe sodorták. „Változatos ragadozó tevékenységük folytán az ördögök fontos láncszemet alkotnak a sziget ökoszisztémájában. Egyfajta ökológiai tisztogató munkát végeznek, így a hiányuk látható nyomot hagy a tájon" – állítja Stammnitz. Bár a természetvédelem már akcióba lendült az ördögök érdekében, a kutató reményei szerint az is sokat fog nyomni a latban, ha a kísérletek során azonosított, az emberi precíziós daganatterápiában már jelenleg is alkalmazott gyógyszerek az erszényeseken is segítenek.

A kutatásnak messzebbre ható következményei is lehetnek az átadható rákok megértése terén. „Az utóbbi pár év hozadéka, hogy a számunkra ismert fertőző rákok száma kettőről – egy a kutyáé, egy az ördögé – nyolcra emelkedett. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a rákok átadható formáit esetleg nem ismertük fel eléggé, és talán valójában gyakoribbak, mint gondoltuk" – vélekedik Murchison.