Tényleg álruhában osztott igazságot Mátyás király? - A valódi Mátyás, mesék és mítoszok nélkül

Hunyadi Mátyás
Hunyadi Mátyás és Beatrix királyné (rekonstrukció)
Vágólapra másolva!
Kiemelkedő tehetség volt a 15. századi magyarországi politikusok sorában, de aligha lehetett kedvelt személy – fogalmaz a népmesék és mondák igazságos Mátyás királyáról szóló írásában Horváth Richárd történész. Az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa szerint érdemes felülvizsgálni a „törökverő", valamint a főnemességgel szemben a köznemességre támaszkodó királyról szóló képet is. A mostani írás az első azok sorában, amelyeket az mta.hu az egyik legismertebb magyar uralkodó születésének 575. és trónra lépésének 560. évfordulója alkalmából januárban kezdődött Mátyás-emlékév alkalmából közöl.
Vágólapra másolva!

Hunyadi Mátyás (1458–1490) személyiségének és korának vizsgálatakor különösen nehéz helyzetben van a korszak kutatója. A királyról szélesebb körben élő elképzelés ugyanis nehezíti a valós kép megrajzolását. Tény, hogy Luxemburgi Zsigmondot (1387–1437) és korát a magyarországi tankönyvek és a „köztudat" lényegesen sötétebben festik le, a Jagelló királyokról már nem is szólva.

Esetükben tehát a történettudomány fontos feladata, hogy árnyalja a róluk kialakult képet, szükségszerűen pozitívabb elemeket építsen be a róluk való gondolkodásba, akár korábbi „biztos" tudásunk ellenében is.

Mátyással kapcsolatban azonban éppen ellentétes a helyzet. Esetében egy mindenki által ismert vagy ismerni vélt uralkodóról van szó, ami gúzsba köti a történészek kezét. A sztereotípiákból, olvasmányélményekből, mesékből táplálkozó képpel ugyanis sokszor nehezebb megbirkózni, mint a téves tudományos tényekkel. Ráadásul utóbbiak nem is nagyon akadnak. A korszak „tényei" általában véve széles körben ismertek, ugyanakkor – ami sokkal fontosabb – az ok-okozatok, a hangsúlyok, a szemlélet s nem utolsósorban a személyiség kérdése már korántsem ilyen magától értetődő.

Mátyás király – fametszet Thuróczy János krónikájában Forrás: Wikimedia Commons

Kiemelkedő tehetség

Ha a középkorról beszélünk, sokszor túlbecsüljük a szokásjog, a külpolitikai tényezők és a rendi „intézmények" szerepét a történésekben. Ez részben érthető, hisz ezekről maradtak fenn leginkább forrásaink. Egy-egy nagy formátumú uralkodó esetében azonban jelentőségük csak részleges volt. Márpedig, gondoljunk róla bármit is, Hunyadi Mátyás kiemelkedő tehetség volt a 15. századi magyarországi politikusok sorában, de aligha lehetett kedvelt személy.

Mátyás fogadja a pápa követeit (Benczúr Gyula festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A politikai rátermettség és a modern kor emberének képe a „szerethetőségről" a régiségben meglepően ritkán járt kéz a kézben, mint ahogyan ma sincs így feltétlenül. E bevezető sorok zárásaképpen pedig arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a 19. és 20. századi politikai rendszerek Dózsa György és Kossuth Lajos mellett talán Mátyás király megítélésén alakítottak a legtöbbet.

Ráadásul sokszor lehetünk tanúi, hogy a 21. századi gondolkodásmódot, értékrendet kérik számon a 15. századon (például Mátyás a „zsarnok" király), ami lássuk be, teljes aránytévesztés.

Az alábbiakban egy sorozat beharangozójaként néhány Mátyással kapcsolatos, visszatérő vitatott téma (trónra kerülés, Habsburg-trónigény stb.) áttekintésével szeretném felkelteni az érdeklődést a király uralkodásával kapcsolatos kérdésekre, és tudományos vagy olykor azon kívüli megítélésükre.

Fából faragott Mátyás-szobor a Kassa melletti Csécs település Árpád-kori temploma előtt Forrás: Horváth Richárd

Ha Mátyás személyiségének alakulásáról szólunk, aligha lehet elhallgatni a királlyá választása előtti hónapok eseményeit: bátyja 1457. márciusi lefejezését, budai elfogatását, „menekülését" V. Lászlóval (1452–1457) Bécsbe, majd Prágába, a király váratlan halálát, Podjebrád György házi őrizetét. Lehettek olyan órák, amikor Mátyás inkább a hóhér lépteit vélte a folyosón hallani, mintsem a hírnökét, aki magyar királlyá választásáról tudósította, s ezek a napok-hetek-hónapok bizonnyal „megágyazhattak" későbbi legendás bizalmatlanságának.

Hunyadi Mátyás és Beatrix királyné Forrás: Origo

A trónra kerülése körüli események megítélése sem egységes a régi és a mai köztudatban. Régtől fogva ismertek a király „zsarnoki" személyiségjegyei, ám ezek 1458 táján még bizonyosan nem nyilvánultak meg. Nem beszélhetünk egységes „Mátyás-korról", emberöltőnyi uralkodása több szakaszra bontható és bontandó, amelyek közül az 1458-tól 1464-ig terjedő időszak az egyik legjobban megragadható.

A hatalom meg-, illetve visszaszerzése

Mátyás budai trónra ültetésekor a királyság nyugati határszélét (az 1447. évi radkersburgi fegyverszünet óta legálisan) részben III. Frigyes Német-római Birodalma, illetőleg a császárhoz hű magyar arisztokraták, mint például a Szentgyörgyi és Bazini grófok tartották megszállva.

III. Frigyes német-római császár, Mátyás legfőbb politikai ellenfele Forrás: Wikimedia Commons

Az északkeleti Felvidéken Jan Jiskra „huszita" csapatai vetették meg a lábukat, számos bányavárost is a kezükben tartva, míg a déli határ – a nándorfehérvári győzelem dacára – folyamatos török fenyegetés alatt állt. Ezenfelül Mátyásnak számolnia kellett azzal is, hogy királlyá választásához egy arisztokrata kör és a Hunyadi-hívek megegyezésére volt szükség, így többen (élükön Szilágyi Mihály kormányzóval) gondolhatták „lekötelezettjüknek" az ifjú királyt.

Hunyadi János, a legendás törökverő hadvezér, Magyarország kormányzója, és Mátyás apja Forrás: Wikimedia Commons

Amikor pedig ennek a szerepnek nem akart megfelelni, villámgyorsan (már 1459 elején) fel is lázadtak ellene.

S mindezt tetézte, hogy 1440 óta Bécsben őrizték a Szent Koronát, amely nélkül a középkori Magyarországon senki sem lehetett legitim uralkodó.

Kis túlzással azt mondhatjuk: Mátyás első és legfontosabb feladata tehát a királysága fölötti valódi hatalom meg-, illetve visszaszerzése volt, s láthattuk nem akármilyen körülmények fogadták az 1458 februárjában Budára érkező királyt.

E folyamat legszükségesebb lépése a Szent Korona visszaszerzése lehetett. Már 1458-ban karnyújtásnyira volt Mátyás a lehetőségtől, hogy a korona hazakerüljön, ez végül elmaradt. Ezután szívós diplomáciai munkával és belső uralmának megerősítésével (1459: lázadás leverése; 1462: kiegyezés a Szentgyörgyiekkel, majd Jiskrával; 1463–64: sikeres boszniai hadjárat, Jajca megvívása) érte el. 1462-re született meg az előzetes megállapodás, végül 1463. július 19-én Bécsújhelyen aláírták a szerződést, amelynek keretében Sopron városa és a Szent Korona visszatért.

Igaz ennek súlyos ára volt. Egyfelől Mátyás vállalta 80 000 arany készpénzben történő kifizetését, másfelől pedig beleegyezett, hogy törvényes utód nélküli halála esetén a trónt Frigyes vagy utódai örökölhetik – voltaképpen legalizálta a Habsburgok magyarországi trónöröklési jogát.

A koronázási jelképek az Országház kupolatermében Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Mentségére szóljon, hogy egyrészt a fenti okok miatt égető szüksége volt a koronára, másrészt ne feledjük, egy húszesztendős, friss házas fiatalemberről beszélünk. A prágai „vendégségből" ugyanis csak úgy szabadulhatott, hogy feleségül vette Podjebrád György (1458–1471) cseh király leányát.

Podjebrád György cseh király Forrás: Wikimedia Commons

Az ifjú ara nem sokkal korábban érkezett Magyarországra, s ritkán vesszük figyelembe, hogy 1463 júliusában Podjebrád Katalin áldott állapotban volt, amiről természetesen Mátyás és a szerződést aláíró követei (Vitéz János, Szapolyai Imre, Pálóci László) is tudhattak. A személyes momentumokon túl a szerződés fényében ezért volt különösen tragikus a királyné és a fiúgyermek 1464. márciusi halála.

A cikk a következő oldalon folytatódik, kattintson!