Rokonaik csontjaiból faragtak tőrt az új-guineai kannibálok

2018.04.25. 13:09

Státuszszimbólum volt az emberi lábszárcsontból faragott tőr az új-guineai harcosoknál - állapította meg egy szerdán megjelent tanulmány.

A sziget Sepik-folyójának felső folyása mentén lévő falvak harcosai elhunyt apjuk vagy a közösség más, köztiszteletben álló tagjai combcsontjából faragtak finom mintákkal díszített, éles pengéjű, erős fegyvert, amivel ellenségeiket ölték meg, majd néha később el is fogyasztották őket.

A tudósok azt a kérdést tették fel, miért emberi csontból készítették a tőrt, amikor ugyanennyire halálos fegyvert tudtak faragni a nagy testű, röpképtelen kazuár madár lábszárcsontjából. A madarat ráadásul könnyű elkapni és megölni.

A Royal Society Open Science tudományos lap szerdai számában közzétett tanulmány azt állapította meg, hogy az emberi csontból faragott tőr nem volt jobb fegyver, mint a madárcsont, inkább státuszszimbólumként szolgált.

Ilyen díszesen faragott tőröket készítettek embercsontból a bennszülöttekForrás: AFP/Nathaniel Dominy

Az embercsonttőrnek a mintázata és a formája is más volt - mondta el az AFP-nek Nathaniel Dominy, az amerikai Dartmouthi Egyetem tudósa.

A kutató és csapata összehasonlította a kétféle tőr erejét és azt találták, hogy tulajdonságaik hasonlóak, "a kétféle csont egyformán alkalmas fegyverkészítésre".

Az embercsontból azonban tartósabb tőrt készítettek. Más volt az alakja, mint a madárcsonttőrnek, volt egy enyhe íve. Azt hiszem, ez szándékos volt, ezzel akarták biztosítani, hogy a fegyver ne törjön ketté tusakodás közben" - mutatott rá a tudós.

Azért tervezték az emberi csontból faragott tőrt hosszú használatra, mert nagy volt a társadalmi presztízse. A tisztelet egyik oka, hogy kevés volt a megfelelő alapanyag, ami csak a harcos apjától vagy a közösség egy nagy megbecsülésnek örvendő tagjától származhatott - tette hozzá.

A tőrt a 20. században is használták még közelharcban. Arra tervezték, hogy az ellenséget nyakon szúrják vele.

A harcokban foglyul ejtetteket is csonttőrrel sebezték meg, de néha életben tartották őket a későbbi "kannibálvacsorára" - olvasható a tanulmányban.

A csonttőröket finoman kidolgozott faragások díszítették, ékszerként viselték a karjukra kötve, ahol egyébként szükség esetén kéznél is voltak. A harcosok úgy vélték, az embercsonttőr felruházza tulajdonosát annak az embernek az erejével, akinek a testéből halála után a fegyver alapanyagát kiemelték.