Kilencévente nyolcvanegy véráldozat az isteneknek

viking
A viking mondákat át meg átszőtték a rémséges alvilági szörnyek
Vágólapra másolva!
Minden kilencedik évben, a téli napfordulót jelentő Yule ünnepség alatt a vikingek többek közt férfiakat áldoztak fel az uppsalai templomban. A fejeket az isteneknek ajánlották fel, és az áldozatok testét a templom melletti ligetben akasztották fel. Az ünnepség kilenc napig tartott, és összesen 81 áldozatot jelentett.
Vágólapra másolva!

Áldozattal imádkoztak az ünnepen

Az északiak egykor furcsán véres ünnepséget rendeztek minden tél közepén, amelyet a skandináv területeken Jul, míg más országokban Yule fesztiválnak neveztek.

A Yule fesztivállal a Nap újjászületését ünnepelték a vikingek Forrás: Lady of the Labyrinth

A vikingek ilyenkor „a nap újjászületését" ünnepelték,

amelyben fontos szerephez jutottak a rituális áldozatok és imádságok. Ezt anno „blót" névvel illették, ami szó szerinti fordításban vért jelent. Az ebből származó „blóta" az „áldozattal imádkozni" vagy „erősíteni" kifejezéseket takarja.

Odin, a skandináv főisten Forrás: Provident Metals

A hosszú, fehér szakállú skandináv főistent, Odint gyakran a Jólfaðr névvel is illették,

amely a régi skandináv értelmezésben „Yule apa", illetve „az egyetlen Yule" nevet jelentheti. A skandináv költészetben a szintén kapcsolódó, Jól szót gyakran használták a szertartásokat követő lakoma szinonimájaként, amelyben már megjelenik Hugins neve is, amely Odin egyik hollóját takarja.

Odin és Hugins, a holló Forrás: Madefrom.com

Az ünnepség ideje alatt a vikingek a magasba emelték színültig megtöltött ivókürtjeiket, amelybe általában sör vagy bor került. Természetesen erre is akadt egy sajátos kifejezésük, ez az „å drikke jul", ami szabados fordításban azt jelentette: „Yule ünnepén inni és ünnepelni a skandináv isteneket, halott barátokat és rokonokat, valamint a békét és harmóniát".

Kötelezték az ünneplő tömeget a részegségre

A Yule ünnepségeket a krónikák a negyedik századtól igazolják, és még az angolszász naptárakba is bekerült. A „Jó Hákon Saga" szerint a kereszténység elterjesztésében jelentős szerepet játszó norvég király, Hákon még a Yule ünnepségek időpontját is megváltoztatta, hogy ne essen egybe az ugyanabban az időben tartott keresztény ünnepekkel.

Hákon norvég király Forrás: Civilization V Customisation Wiki - Fandom

A régi mondagyűjtemény arról is beszámol, hogy a király törvényben kötelezte a lakomázó tömeget arra, hogy részegre igya magát,

és az ünnep addig tartson, amíg a sör el nem fogy. Aki megszegte a szabályt, annak bizony fizetnie kellett.

Yule ünnepén kötelező volt a lerészegedés Forrás: Pinterest

„Az első pohárköszöntőt Odin tiszteletére mondták, a „királyért való győzelemért és a hatalomért", a másodikat Njörðr és Freyr istenekért a „jó termésért és békességért", míg a harmadik tószt a királynak szólt."

Széphajú Harald, a norvég törzsek egyesítője Forrás: Badass of the Week.

Ezt írja a 9. századra datálható Hrafnsmál költemény, amely valójában egy névtelen valkűr és egy holló közötti párbeszédet rögzít, akik a Harald Fairhair (I. Harald Halfdansson vagy Széphajú vagy Szőke Harald, a norvég törzsek egyesítője és Norvégia első királya 872 és 931 között) életéről és harcművészetéről beszélnek.

Játékok, dalok és áldozat az isteneknek

A Yule-ünnepség lakomáját gyakran játék, tánc és ének kísérte, majd áldozatokat mutattak be isteneiknek, illetve a tél „más hatalmasságainak".

Sarki fény Tromsoe felett, Norvégiában. A vikingek és a skandináv népek életében kulcsszerepet játszott a hosszú fagyos tél Forrás: AFP/Scanpix/Rune Stolty Bertinussen

Hogy miért? Több okból: ezzel kérték az eredményes új esztendőt és a hallottak üdvösségét a viking mennyországot jelentő Valhallában, gyógyulást a szenvedőknek,

ám az ünnepség központjában egyértelműen a misztikus erőkkel felruházott Nap állt.

Úton a Valhallába, a vikingek mennyországába Forrás: Parasychotian - DeviantArt

Áldozataikkal és imádságaikkal „a tél sötét erejének további terjedését" kívánták megakadályozni és fényt, világosságot kértek. Az ünnepség három naptól három hétig is eltarthatott. Az Áldozat napját január 12-én ünnepelték. Majd hálát adtak a nappalok folyamatos hosszabbodásáért a tél sötétjével szemben.

Amikor az istenek meghalnak

Mivel a Yule a napfordulóval kezdődött, ez is jelzi a Nap központi szerepét a viking kultúrában. A régi szövegek,

a folklór és a régészeti leletek alapján jól látszik, hogy a régi skandináv emberek számára milyen szörnyűséges volt a tél könyörtelen hidege,

akiknek bizony nélkülözniük kellett napjaink modern kényelmét.

A viking mondákat át meg átszőtték a rémséges alvilági szörnyek Forrás: Adria.ign.com

A téli napforduló az év legrövidebb napja, és az északi országokban ezek különösen rövidek. Néhol „csak egy sötét fényvillanás, és a nap szinte egyáltalán nem látszik" a korabeli beszámolók szerint.

A viking ősök ezt úgy élték meg, „mintha a sötétség farkasa kapná el a napot".

A viking mitológia szerint a téli napforduló idején a sötétség alvilági farkasa kapja el a napot Forrás: Quto.beon.ru

Ez a versrészlet is arra utal, hogy hitük szerint az új Nap istennőjének újra el kellett indulnia az ősök ösvényein „amikor az istenek meghalnak".

A vikingek hite szerint a téli napforduló időszakában elgyengülnek az istenek Forrás: SBS

Ez nem csupán a skandináv mitológiában világvégeként aposztrofált Ragnarököt jelentette (amikor az északi napot elnyeli a sötétség farkasa), hanem azt az időt, amikor isteneik elgyengülnek, haldokolnak, miközben várják az új élet ajándékát, amivel újraélednek, megtartják halhatatlanságukat, ifjúságukat és erejüket.

Hel, a norvég mitológia farkasistene Forrás: Villains Wiki - Fandom

A norvég mitológiában a farkas Hel isten, az alvilág teremtménye,

amely a halált és az olyan, ehhez kapcsolódó kérdéseket foglalja magában, mint a vágy, az életerő, a túlélési ösztönök, az éhség és a kapzsiság. Nem gonosz teremtés, hanem csupán egy félelmetes ellenfél, hacsak nem tanulják meg az irányítását.

Isteni részegség

A szertartások utáni nagy lakomák sem véletlenül teljesedtek ki szinte minden alkalommal mértéktelen ivászatban.

A vikingek ugyanis mélyen hittek abban, hogy részegként – egyfajta isteni állapotban – kerülhetnek a legközelebb az istenekhez.

Vikingek Forrás: Origo

A Yule „fővéndöke", Odin azonban nemcsak jóféle sört és bort, hanem áldozatokat is megkövetelt a vikingek kéréseinek teljesítéséért cserébe.

Odin nemcsak sört és bort, hanem áldozatokat is követelt magának Forrás: Pinterest

Ezért a leggyakrabban birkát vagy kecskét, de az olyan fontosabb eseményeken, mint például az említett téli napfordulón, lovat ajánlottak fel az isteneknek. A viking papok vagy a törzsfők az áldozati szertartás során összegyűjtötték az állatok vérét, és azt a jelen lévőkre hintették áldásként. A rítusokkal ápolták az istenekkel való kapcsolatukat, de kimutatták hálájukat is a kapott javakért, sikerekért, eredményekért.

Jó szokás szerint áldoztak fel férfiakat

A vikingek számára különleges jelentőséggel bírt Uppsala temploma (a mai Svédország területén), amely eredetileg a maitól mintegy öt kilométerrel északabbra feküdt. Azon a helyen, amelyet ma Ó-Uppsala (Gamla Uppsala) névvel illetnek, és amelyet régen Östra Arosnak neveztek.

Forrás: The Metal Archives

Középkori források szerint a pogány időkben ez volt az ország központja, ahol a pogány istenek főtemploma állt.

Kilencévente itt ülték meg a törzsek közös ünnepét, ahol a rituálék fontos elemét képezték az egyéni és közösségi áldozatok bemutatásának.

Viking fatemplom Forrás: Vikings Wikia - Fandom

A templom „oltárán" szinte minden fajból felajánlottak kilenc hím egyedet az isteneknek: kosokat, kecskéket, kutyákat, bárányokat, lovakat és embereket egyaránt.

A szertartás szigorú szabályok szerint zajlott.

„Végül az áldozatok testét a templom melletti ligetben akasztották fel a fákra" – írta Brémai Ádám német püspök, aki részletes beszámolót adott írásaiban Uppsaláról, a templom épületéről és az áldozatok bemutatásáról is.

Kilenc napig tartottak a szertartások Forrás: Medievalists.net

A folyamat kilenc napig tartott, és összesen 81 áldozatot jelentett

annak emlékére, hogy főistenük, Odin kilenc napig lógott a Világfa ágán dárdával átszúrva,

míg jutalmul megkapta a bölcsességet jelképező, rúnákkal telerótt pálcákat.

Az ősi Gamla Uppsala napjainkban régészeti feltárási terület Forrás: Ancient pages

A rítus híre messzire, még az egykori arab világba is eljutott. Nemcsak a vikingek, hanem ők is hittek abban, hogy a halhatatlan isteneket csak úgy lehet kiengesztelni, ha emberéletért emberéletet adnak cserébe.