Kilencévente nyolcvanegy véráldozat az isteneknek

2018.05.15. 20:50

Minden kilencedik évben, a téli napfordulót jelentő Yule ünnepség alatt a vikingek többek közt férfiakat áldoztak fel az uppsalai templomban. A fejeket az isteneknek ajánlották fel, és az áldozatok testét a templom melletti ligetben akasztották fel. Az ünnepség kilenc napig tartott, és összesen 81 áldozatot jelentett.

Áldozattal imádkoztak az ünnepen

Az északiak egykor furcsán véres ünnepséget rendeztek minden tél közepén, amelyet a skandináv területeken Jul, míg más országokban Yule fesztiválnak neveztek.

A Yule fesztivállal a Nap újjászületését ünnepelték a vikingekForrás: Lady of the Labyrinth

A vikingek ilyenkor „a nap újjászületését" ünnepelték,

amelyben fontos szerephez jutottak a rituális áldozatok és imádságok. Ezt anno „blót" névvel illették, ami szó szerinti fordításban vért jelent. Az ebből származó „blóta" az „áldozattal imádkozni" vagy „erősíteni" kifejezéseket takarja.

Odin, a skandináv főistenForrás: Provident Metals

A hosszú, fehér szakállú skandináv főistent, Odint gyakran a Jólfaðr névvel is illették,

amely a régi skandináv értelmezésben „Yule apa", illetve „az egyetlen Yule" nevet jelentheti. A skandináv költészetben a szintén kapcsolódó, Jól szót gyakran használták a szertartásokat követő lakoma szinonimájaként, amelyben már megjelenik Hugins neve is, amely Odin egyik hollóját takarja.

Odin és Hugins, a hollóForrás: Madefrom.com

Az ünnepség ideje alatt a vikingek a magasba emelték színültig megtöltött ivókürtjeiket, amelybe általában sör vagy bor került. Természetesen erre is akadt egy sajátos kifejezésük, ez az „å drikke jul", ami szabados fordításban azt jelentette: „Yule ünnepén inni és ünnepelni a skandináv isteneket, halott barátokat és rokonokat, valamint a békét és harmóniát".

Kötelezték az ünneplő tömeget a részegségre

A Yule ünnepségeket a krónikák a negyedik századtól igazolják, és még az angolszász naptárakba is bekerült. A „Jó Hákon Saga" szerint a kereszténység elterjesztésében jelentős szerepet játszó norvég király, Hákon még a Yule ünnepségek időpontját is megváltoztatta, hogy ne essen egybe az ugyanabban az időben tartott keresztény ünnepekkel.

Hákon norvég királyForrás: Civilization V Customisation Wiki - Fandom

A régi mondagyűjtemény arról is beszámol, hogy a király törvényben kötelezte a lakomázó tömeget arra, hogy részegre igya magát,

és az ünnep addig tartson, amíg a sör el nem fogy. Aki megszegte a szabályt, annak bizony fizetnie kellett.

Yule ünnepén kötelező volt a lerészegedésForrás: Pinterest

„Az első pohárköszöntőt Odin tiszteletére mondták, a „királyért való győzelemért és a hatalomért", a másodikat Njörðr és Freyr istenekért a „jó termésért és békességért", míg a harmadik tószt a királynak szólt."

Széphajú Harald, a norvég törzsek egyesítőjeForrás: Badass of the Week.

Ezt írja a 9. századra datálható Hrafnsmál költemény, amely valójában egy névtelen valkűr és egy holló közötti párbeszédet rögzít, akik a Harald Fairhair (I. Harald Halfdansson vagy Széphajú vagy Szőke Harald, a norvég törzsek egyesítője és Norvégia első királya 872 és 931 között) életéről és harcművészetéről beszélnek.

Játékok, dalok és áldozat az isteneknek

A Yule-ünnepség lakomáját gyakran játék, tánc és ének kísérte, majd áldozatokat mutattak be isteneiknek, illetve a tél „más hatalmasságainak".

Sarki fény Tromsoe felett, Norvégiában. A vikingek és a skandináv népek életében kulcsszerepet játszott a hosszú fagyos télForrás: AFP/Scanpix/Rune Stolty Bertinussen

Hogy miért? Több okból: ezzel kérték az eredményes új esztendőt és a hallottak üdvösségét a viking mennyországot jelentő Valhallában, gyógyulást a szenvedőknek,

ám az ünnepség központjában egyértelműen a misztikus erőkkel felruházott Nap állt. 

Úton a Valhallába, a vikingek mennyországábaForrás: Parasychotian - DeviantArt

Áldozataikkal és imádságaikkal „a tél sötét erejének további terjedését" kívánták megakadályozni és fényt, világosságot kértek. Az ünnepség három naptól három hétig is eltarthatott. Az Áldozat napját január 12-én ünnepelték. Majd hálát adtak a nappalok folyamatos hosszabbodásáért a tél sötétjével szemben.

Amikor az istenek meghalnak

Mivel a Yule a napfordulóval kezdődött, ez is jelzi a Nap központi szerepét a viking kultúrában. A régi szövegek,

a folklór és a régészeti leletek alapján jól látszik, hogy a régi skandináv emberek számára milyen szörnyűséges volt a tél könyörtelen hidege,

akiknek bizony nélkülözniük kellett napjaink modern kényelmét.

A viking mondákat át meg átszőtték a rémséges alvilági szörnyekForrás: Adria.ign.com

A téli napforduló az év legrövidebb napja, és az északi országokban ezek különösen rövidek. Néhol „csak egy sötét fényvillanás, és a nap szinte egyáltalán nem látszik" a korabeli beszámolók szerint.

A viking ősök ezt úgy élték meg, „mintha a sötétség farkasa kapná el a napot".

A viking mitológia szerint a téli napforduló idején a sötétség alvilági farkasa kapja el a napotForrás: Quto.beon.ru

Ez a versrészlet is arra utal, hogy hitük szerint az új Nap istennőjének újra el kellett indulnia az ősök ösvényein „amikor az istenek meghalnak".

A vikingek hite szerint a téli napforduló időszakában elgyengülnek az istenekForrás: SBS

Ez nem csupán a skandináv mitológiában világvégeként aposztrofált Ragnarököt jelentette (amikor az északi napot elnyeli a sötétség farkasa), hanem azt az időt, amikor isteneik elgyengülnek, haldokolnak, miközben várják az új élet ajándékát, amivel újraélednek, megtartják halhatatlanságukat, ifjúságukat és erejüket.

Hel, a norvég mitológia farkasisteneForrás: Villains Wiki - Fandom

A norvég mitológiában a farkas Hel isten, az alvilág teremtménye,

amely a halált és az olyan, ehhez kapcsolódó kérdéseket foglalja magában, mint a vágy, az életerő, a túlélési ösztönök, az éhség és a kapzsiság. Nem gonosz teremtés, hanem csupán egy félelmetes ellenfél, hacsak nem tanulják meg az irányítását.

Isteni részegség

A szertartások utáni nagy lakomák sem véletlenül teljesedtek ki szinte minden alkalommal mértéktelen ivászatban.

A vikingek ugyanis mélyen hittek abban, hogy részegként – egyfajta isteni állapotban – kerülhetnek a legközelebb az istenekhez.

 

VikingekForrás: Origo

A Yule „fővéndöke", Odin azonban nemcsak jóféle sört és bort, hanem áldozatokat is megkövetelt a vikingek kéréseinek teljesítéséért cserébe.

Odin nemcsak sört és bort, hanem áldozatokat is követelt magánakForrás: Pinterest

Ezért a leggyakrabban birkát vagy kecskét, de az olyan fontosabb eseményeken, mint például az említett téli napfordulón, lovat ajánlottak fel az isteneknek. A viking papok vagy a törzsfők az áldozati szertartás során összegyűjtötték az állatok vérét, és azt a jelen lévőkre hintették áldásként. A rítusokkal ápolták az istenekkel való kapcsolatukat, de kimutatták hálájukat is a kapott javakért, sikerekért, eredményekért.

Jó szokás szerint áldoztak fel férfiakat

A vikingek számára különleges jelentőséggel bírt Uppsala temploma (a mai Svédország területén), amely eredetileg a maitól mintegy öt kilométerrel északabbra feküdt. Azon a helyen, amelyet ma Ó-Uppsala (Gamla Uppsala) névvel illetnek, és amelyet régen Östra Arosnak neveztek.

Forrás: The Metal Archives

Középkori források szerint a pogány időkben ez volt az ország központja, ahol a pogány istenek főtemploma állt.

Kilencévente itt ülték meg a törzsek közös ünnepét, ahol a rituálék fontos elemét képezték az egyéni és közösségi áldozatok bemutatásának.

Viking fatemplomForrás: Vikings Wikia - Fandom

A templom „oltárán" szinte minden fajból felajánlottak kilenc hím egyedet az isteneknek: kosokat, kecskéket, kutyákat, bárányokat, lovakat és embereket egyaránt.

A szertartás szigorú szabályok szerint zajlott.

„Végül az áldozatok testét a templom melletti ligetben akasztották fel a fákra" – írta Brémai Ádám német püspök, aki részletes beszámolót adott írásaiban Uppsaláról, a templom épületéről és az áldozatok bemutatásáról is.

Kilenc napig tartottak a szertartásokForrás: Medievalists.net

A folyamat kilenc napig tartott, és összesen 81 áldozatot jelentett

annak emlékére, hogy főistenük, Odin kilenc napig lógott a Világfa ágán dárdával átszúrva,

míg jutalmul megkapta a bölcsességet jelképező, rúnákkal telerótt pálcákat.

Az ősi Gamla Uppsala napjainkban régészeti feltárási területForrás: Ancient pages

A rítus híre messzire, még az egykori arab világba is eljutott. Nemcsak a vikingek, hanem ők is hittek abban, hogy a halhatatlan isteneket csak úgy lehet kiengesztelni, ha emberéletért emberéletet adnak cserébe.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK