Tudja-e, hol olvasható az első fennmaradt magyar szitkozódás?

2018.05.25. 16:56

A magyarokról régóta úgy tartják, hogy igen gazdag káromkodós szókinccsel rendelkező nemzet, akik ráadásul még kitűnően cifrázzák is a szitkozódásokat. A történeti források szerint eleink is roppant kreatívak voltak a káromkodások szókincsének fejlesztésében. Az első fennmaradt magyar szitok az 1479-es Dubnici-krónikában olvasható.

Mátyás király korából származik az első dokumentált káromkodásunk

A szép cifra káromkodás, ha úgy tetszik, ősi magyar szokás, ami a vérünkben van, hiszen a változatos szitkozódásokban már eleink is roppant leleményesek voltak.

A mély vallásosság ellenére a trágár beszédmód és a káromkodás igen elterjedt jelenség volt a középkorban  (a kép illusztráció)Forrás: loveartnotpeople.org

Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi" - így szól a tízparancsolat harmadik pontja, amelyet egykor az Úr adott Mózesnek a Sínai-hegyen.

Mózes átveszi a Sínai-hegyen Istentől a kőtáblákatForrás: Pinterest

De nem csak a Biblia, hanem a középkori törvények is tiltották, büntették a káromkodást, ám mindhiába.

A Dubnici-krónika címlapjaForrás: OSZK/Képkönyvtár

Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő latin nyelven íródott Dubnici-krónikában – amely a magyar történelem eseményeit rögzíti 1479-ig -

olvasható az első fennmaradt magyar szitkozódás,

a krónika utolsó mondatában, amelyet  a kódex latin szövegétől eltérően, magyarul vetettek pergamenre.

Utcarészlet Dubnicban. A szlovákiai városban találták meg a 19. század közepén az első magyar káromkodást tartalmazó középkori krónikátForrás: Find Great Hotel Room Deals

Dubnic ma szlovák város, itt fedezték fel a nevezetes krónikát a 19. század közepén, amely a városról kapta elnevezését.

Veszteg, kurvanő fia szaros német!

Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket"

- írja kevéssé visszafogott szenvedéllyel a krónikának nem csak a históriában, hanem szemmel láthatóan a káromkodás mesterségében is járatos tudós szerzője.

Nagy Lajos király a Képes Krónika első oldalánForrás: Wikipedia

A pergamenre vetett káromkodás apropója I. (Nagy) Lajos magyar király (uralkodott 1342 és 1382 között.) németekkel vívott egyik csatája. II. Albert osztrák herceg az Anjou-házból való Lajoshoz fordul segítségért Zürich, valamint szövetségesei, a svábok elleni harcához 1355-ben.

Nagy Lajos király számára II. Albert fontos szövetségesnek számított, ezért is teljesítette a herceg kérésétForrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Lajosnak külpolitikai okokból mindig is fontos volt II. Alberttel és szövetségesével, IV. Károly német-római császár és cseh királlyal (Prága, 1316. május 14. – Prága, 1378. november 29.) való jó viszony.

II. Albert osztrák hercegForrás: Habsburger.net

Lajos már közvetlenül az 1342. július 16-án történt trónra lépése után megerősítette az osztrák herceggel fennálló szövetséget, melyet még apja, Károly Róbert kötött meg II. Alberttel.

Mi köze van Nagy Lajos királyunknak a fennmaradt szitokhoz?

Albert 1355. július 26-án e megerősített szövetség alapján fordult Lajoshoz katonai segítségért, a svájciakkal vívott küzdelmében.

A magyar király Lackfi Pált és 400 harcedzett íjászát küldte II. Albert herceg támogatására.

Az 1355. augusztus 11-én lezajlott véres ütközetben Albert hadai a magyarok segítségével csúfos vereséget mértek a svájci és sváb csapatokra.

Nagy Lajos király csatábanForrás: Wikipedia

A vereség hatására a svábok különbékét kértek II. Alberttől, amely augusztus 18-án meg is köttetett. A szövetséges magyar csapatkontingens parancsnoka, a Hermann nemzetségbeli Dénes sarj, Lackfi Pál

a győzelem örömére nagy jutalomban részesült az osztrák hercegtől.

 

Nagy Lajos király az 1488-as Thúróczi-krónikábanForrás: Pinterest

Albert Lackfi Pál útján személyes levelet küldött Lajosnak, amelyben azon túl hogy kifejezte háláját a segítségnyújtásért, arra kérte a magyar királyt, hogy ő is jutalmazza meg Lackfi Pált, mivel a Lackfi vezette 400 magyar vitézeknek oroszlánrésze volt a fényes győzelem kivívásában.

Valószínűleg pogány szokásból származik az istenkáromlás 

Már az Árpád-házi királyaink, valamint utódaik is sokat viaskodtak a „pórnép", és sajnálatos módon az urak körében is rendkívül elharapódzott káromkodás, valamint a trágár szitkozódások visszaszorításáért.

I. András királlyá koronázása a Képes Krónikából. A káromkodás visszaszoratásáért már az Árpád-ház uralkodói is küzdöttekForrás: Wikimedia Commons

Bár számos törvény, királyi dekrétum tiltotta a káromkodást,

ám a trágár beszéd a kilátásba helyezett szankciók ellenére is fennmaradt, mit több, egyre jobban virágzott.

 

Az Árpád-házi királyok koronázó temploma, a fehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romjaiForrás: Wikimedia Commons

Az 1563. évi 42. törvénycikk szerint, aki Istent, a Szentlelket, vagy a keresztséget káromolja, enyhébb esetben megvesszőzésre kerül, de a különösen trágár, súlyos istenkáromolást akár halállal is sújthatták.

A trágár beszéd és különösen az istenkáromlás komoly büntetést maga után vonó bűnnek számított a középkorban, és a korai újkorban is (részlet Hieronymus Bosch festményéről)Forrás: Wikimedia Commons

A törvény arról is rendelkezett, hogy aki hallotta, ám mégsem jelentette a szentségtelen gyalázkodást, az 3 márka bírsággal büntettessék.

Nyelvi bizonyítékok utalnak arra, hogy már a honfoglalás korában is bevett szokás volt a káromkodás

a pusztai magyar nép körében.

A káromkodásért általában megszégyenítő büntetéseket szabtak kiForrás: MEK/OSZK

Az istenkáromlás gyökerét tekintve valószínűleg pogány szokásból eredt; az ősi hiedelemvilágukhoz ragaszkodó pogány magyarok szórták így a szitkaikat a keresztényekre.

Honfoglaláskori harcos rekonstrukciója. A káromkodás szokása a honfoglaló magyarok körében is elterjedtnek számítottForrás: László Gyula

Tudjuk például, hogy a Szeged szomszédságában letelepedett kunok nagyon káromkodós népség volt, a városba be nem járó tanyai nép pedig tőlük tanulta el a csúnya beszédet.

Hitetlen gyaur kutyák, és pokol tüzére való kurafi törökök

A 16. századtól, a hódoltság korától felerősödött a szitkozódás szokása,

ami tovább „színesedett" immár az oszmán hódítók gyalázásával.

Persze, a törököket sem kellett félteni.

Vonuló janicsárok.  A hódoltság korában tovább színesedett a káromkodások szokásaForrás: Origo

Még a pasák Isztambulnak címzett hivatalos felirataiban is bevett szokás volt a meghódoltatottak megnevezésére az „átkozottak" kifejezés használata, de nem ment ritkaságszámba a „hitetlen gyaur kutyák" cseppet sem hízelgő titulusa sem.

A janicsárok parancsnoka, a janicsáragaForrás: Wikimedia Commons

A magyar végvári várkapitányokat sem kellett félteni természetesen,

akiknek leveleiben az olyan kifejezések, mint például „az pokol kénköves tüzére való pagán (pogány, a szerk.) kurafi terek" még az udvarias titulusok sorába tartozott az ellenfeleik megnevezésére.

A magyar végvári kapitányokat sem kellett félteni a törökök nem egyszer trágár becsmérlésébenForrás: Pinterest

A törvényi tiltás és büntetés ellenére még a hódoltság után,

a 18. században is rendkívül elterjedt volt a trágár káromkodás és az istenkáromlás,

amit a számos egyházi szemle (canonica visitatio) egykori jegyzőkönyve bizonyít. A derék egyházfik azon keseregnek e jegyzőkönyvekben, hogy hiába jár nagy számban és rendszeresen templomba a nép, a csúnya beszédről szinte lehetetlen vállalkozás leszoktatni a híveket.

Az egyházi vizsgálatok, az úgynevezett canonica visitatio-k jegyzőkönyvei sokat panaszkodtak a trágár káromkodás elharapódzásáraForrás: YouTube

Valószínű, hogy ez nem csak a 18. században volt megoldhatatlan feladat, de még napjainkban is reménytelen vállalkozásnak számít, igaz, hogy most már a szólásszabadság jegyében mindezt nem fenyegeti pálcázás, legfeljebb csak becsületsértési per.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK