Oszd meg és uralkodj: a Kádár-rendszer kulisszatitkai

A katolikus egyház „lassú” restaurációja az 1956-os forradalom után egyértelműen azt bizonyítja, hogy a Rákosi-rendszer antiklerikális rohama a legnagyobb magyar egyházat nem tudta igazán megtörni, legfeljebb csak fél térdre kényszeríteni. A forradalomig eltelt évek nem voltak elegendőek erre a diktatúra számára. Dr. Bertalan Péter történész, politológus most megjelent könyve az országos, a megyei és helyi szintű egyházpolitikai történések összefüggéseit tárja fel.

Érdekesen alakult az egyes egyházak és az állam viszonya az 1945 utáni időszakban. A könyv alapját jelentő kutatás az l957-l968 közötti időszak egyházpolitikájára, egyháztörténetére vonatkozó forrásokat tárta fel. A kádári pártállam azonban mondhatni szerencsés helyzetben volt: az 1950-ben kikényszerített egyezmény az állam és a katolikus egyház között továbbra is „törvényes” hátteret jelentett a diktatórikus módszerek alkalmazására, a Rákosi-korszakhoz képest persze jóval finomabb és burkoltabb formában.

Érvényesítették a pártállami akaratot

A forradalom után külön, csak a katolikus egyházra vonatkozó párthatározatok születtek. Ráadásul a katolikus klérus hierarchikus felépítése, valamint a római Szentszék további objektív akadályt jelentett az állami akarat érvényesítésében.

Az 1956-os forradalom leverése utáni években az MSZMP először a kemény kéz politikáját alkalmazta az egyházakkal szemben Forrás: Fortepan

Az egyházak kitartottak és ellenálltak, amit az ezzel szemben meghozott párthatározatok, törvények, törvényerejű rendeletek is dokumentálnak.

A református és az evangélikus egyház vezetését közben teljesen lefejezték,

de több helyen, főleg vidéken náluk is tovább élt az ellenállás szelleme.

A kommunista diktatúrával kérlelhetetlen Mindszenty bíboros a forradalom leverése után az amerikai nagykövetségre menekült. A Kádár.kormány sikeretlenül próbálta meg elérni a kiadatását Forrás: Origo

Néhány katolikus püspök, köztük Badalik Bertalan, Péteri József, Rogács Ferenc, Kovács Sándor, ugyancsak a harc nehezebb, rögös útját választotta.

Dr, Bertalan Péter tanszékvezető egyetemi docens legújabb könyvében a Kádár-korszak 1958 és 1968 között folytatott egyházpolitikáját vizsgálja Forrás: Somogy.hu

„Az egyházpolitika hatékony eszköze volt az államsegély, amelyet az állammal kötött egyezmények alapján kaptak az egyházak – mutatott rá dr. Bertalan Péter. – „A segély késleltetésének, esetleg megvonásának veszélye állandóan ott lebegett az egyházak feje fölött. Egyre kilátástalanabbá vált a jövő."

A Kádár-korszak ellentmondásokkal teli évtizede

Egyházpolitikai szempontból az1957-től 1968-ig terjedő időszak ambivalens, sok ellentmondással teli szakasza közelmúltunknak. „

Ha két részre osztjuk ezt az időszakot, akkor az 1945-1962 közötti szakaszt posztsztálinista kemény diktatúrának nevezhetjük, amikor kíméletlen és bosszúálló diktatúra tette megkérdőjelezhetetlenné és alternatíva nélkülivé a magyar történelmet"

– írja könyvében dr. Bertalan Péter.

Az 1963 és 1968 közötti konszolidációs folyamat idején Kádár János hatalma megkerülhetetlenné vált Forrás: Fortepan

„Később, 1963-1968-ig, a stabilizációs folyamat végén Kádár János hatalma megkerülhetetlenné vált. Magyarország újra alkalmazkodott a környezetéhez. Az egyházpolitikai, egyháztörténeti, vallásszociológiai vizsgálat a politika finom szálainak felfejtését jelenti a nagypolitika szövetében.”

Rákosi Mátyás, az 1945 után fokozatosan kiépülő kommunista diktatúra feje kíméletlen harcot hirdetett meg a "klerikális reakcióval" szemben Forrás: Origo

A magyar katolikus egyház 1945 utáni vesszőfutásának súlyos következménye,

hogy 369 katolikus pap került a pártállam erőszakszervezetének karmai közé.

A maratoni vesszőfutás legkeményebb időszaka 1949 és 1953 közé esett.

Péter Gábor, a kommunista terrorszerv, az Államvédelmi Hatóság főnöke. Az ÁVH közreműködésével több száz egyházi vezetőt és papot vontak koncepciós eljárás alá Forrás: Origo

A Mindszenty és Grősz József ellen indított koncepciós perek az egyház irányításának megbénítását, a katolikus egyház lefejezését célozták.

A pártállam a vallás, és az egyház szinte teljes megsemmisítésére törekedett.

Grősz József kalocsai érsek elítéléséről tudósító korabeli újságcikk. A Rákosi-diktatúra az egyház totális háttérbe szorítását tervezte Forrás: ARCHIVUM. ASZTRIK.HU

Az állam és a katolikus egyház közötti „kényszermegállapodással", 1950. augusztus 30-tól elkezdődött a szerzetesrendek működésének betiltása, a rendek tagjainak szétszórása.

„Finomabb” eszközökkel élt a politika

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszakban az „új" diktatúra keménységét a kivégzések egyértelműen igazolták, az egyházakkal szemben azonban gyakran „finomabb” eszközöket alkalmaztak.

A szabadságharcosok által kilőtt IS-3 szovjet nehézpáncélos 122 mm-es lövege az Üllői úton, 1956 novemberében. A forradalom leverése után kezdetét vette a kegyetlen megtorlás, ami újabb egyházellenes lépésekhez is vezetett Forrás: Wikimedia Commons

„A Rákosi-éra alatt a törvényerejű kormányrendeletek az állam és az egyházak által megkötött egyezményekre alapozva szűkítették az egyház mozgásterét, korlátozták szabadságukat, beleszóltak az életükbe, megsértették integritásukat" – hangsúlyozza a történész a könyvében.

A Rákosi-diktatúra az adminisztratív eszközök széles tárházát alkalmazta a klérus megroppantására Forrás: Origo

„A Kádár-rendszer első éve viszont nem jelentett korszakhatárt, megmaradt a folytonosság,

sőt néhány katolikus papot, lelkészt a hatalom kirakatperekben, koholt vádak alapján kivégeztetett,

vagy rejtélyes körülmények között hitéért meggyilkoltatott (többek közt Gulyás Lajos református lelkészt, a nemrég boldoggá avatott Brenner János egykori rábakethelyi káplánt, P. Kiss Szaléz ferences rendi szerzetest, vagy Szekuli Pál ösküi segédlelkészt)."

1957 és 1959 között a pártállam ismét a nyílt elnyomás eszközeihez folyamodott Forrás: Fortepan

Az 1957-től 1959-ig tartó időszak alatt az állampárt az elnyomás erejét és technikáját alkalmazta, bár a felszínen, a nagypolitika szintjén egy kissé változott a szemléletmódja.

Nagy lépésre készültek

A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Intéző Bizottsága 1957. március 5-én ülést tartott. Ezen Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke kifejtette, hogy a püspöki kar ülésein a püspökök egy része agresszíven viselkedett,

ezért azt javasolta, hogy szigorú és erélyes rendszabályokat érvényesítsenek a katolikus egyházi vezetők ellen.

Kádár János a május elsejei felvonulás dísztribünjén, 1957-ben. Kádár sikerrel erősítette meg a hatalmát Forrás: Fortepan

Ugyanakkor kérte, hogy éljnek az engedmények politikájával is, de nem az egyházkormányzati kérdésekben, hanem a vallásos tömegeket érintő területeken. 1957 januárjában így Veszprém, Szombathely, Vác és Székesfehérvár egyházmegyéiben miniszteri biztosokat neveztek ki az erőteljesebb fellépés erősítése céljából.

Grősz József kalocsai érsek 1956 után óvatos passzív rezisztenciában vonult a pártállami törekvésekkel szemben Forrás: Origo

Hamarosan elérkezett az idő, hogy a pártállam támadólag lépjen fel a katolikus egyházzal szemben,

és megvonja anyagi támogatását is. „A forradalom leverése után azonban az egyházban nemcsak folytatódott, hanem fokozódott az ellenállás" – hangsúlyozza a könyv, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának titkos jelentéseire alapozva.

Hamvas Endre csanádi püspököt 1964-ben nevezték ki kalocsai érseknek. Az érsek egyházi főméltóságként a kommunista rendszerrel való kiegyezést szorgalmazta Forrás: Origo

„A nyílt összeütközés elkerülése érdekében a pártállam bizonyos területeken meghátrált, vagyis az egyházpolitikában olyan módszerek érvényesültek, amelyek a látszólagos kompromisszumkészség jegyeit viselték magukon. Ám az olyan, adminisztratív intézkedések, mint a miniszteri biztosok kinevezése, fékezőleg hatottak a közeledésre."

Sikeresen kiszorították a „megbízhatatlan” lelkészeket

Az állam arra törekedett, hogy valamennyi történelmi egyházban egyszerre tudjon eredményt felmutatni. Az elért „sikereket" a „meggyőző" számokkal igyekeztek alátámasztani. 1958 első félévében a katolikus, a református, és az evangélikus egyházban

a vezetés ismét a kádári pártállam iránt lojális magatartású személyek kezébe került,

és az állam térnyerése tovább folytatódott.

Ravasz László ( a kép bal szélén) és Makkai Sándor református püspökök. Ravasz támogatta Mindszenty törekvéseit, és megpróbált ellenállni a diktatúra törekvéseivel szemben Forrás: Fortepan

„A katolikus egyházban újabb 45 kulcspozíciót sikerült megszerezni, ezenkívül 98 fontos beosztásból – teológiai tanári, határ menti plébániák – tudták az állam számára megbízhatatlan lelkészeket kiszorítani" – vázolja a vizsgált időszak eseményeit Bertalan Péter.

Kádár János Nyikita Sz.Hruscsov, az SZKP első titkárának társaságában, 1964-ben. 1964 után Kádár a rendszer primátusát biztosító kompromisszumra törekedett a vatikánnal, illetve a magyar püspöki karral Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr

„Az 1958-as párthatározat már egyértelműen kifejezte a hatvanas évek egyházpolitikájának irányait. A diktatúra gazdag eszköztárának, lehetőségeinek ügyes felhasználásával az állam elérte, hogy a hatalmi igényből eredő egyházi követeléseket elutasíthassa, és annak jogosságát is bizonyítani legyen szükséges a hívő tömegek számára. A vallásos emberek befolyásolása ugyanis nagyon fontos volt a politika számára.”

Ellentétek között hányódik a püspöki kar

A magyar püspöki kar két malomkő között őrlődött. A Szentszék ekkor még nem tartotta szalonképesnek a Kádár-rendszert,

amely ennek ellensúlyozására hűségnyilatkozatokat csikart ki a katolikus egyházi vezetésből

a fenyegetés, a megosztás, vagy az internálás módszerével. A közvélemény viszont ezt megadásnak, a gyengeség jelének tekintette. A tárgyalások légkörét megfertőzte a megfélemlítés.

A Szentszék sokáig nem tartotta szalonképesnek a Kádár-rendszert Forrás: Wikimedia Commons

A hatalom újabb 300 papot hurcoltatott el 1961-ig, a felső klérusnak immár nem maradt ereje fellépni az érdekükben"

– írja könyvében dr. Bertalan Péter. – „Emiatt a Kádár-rendszer már látszólag „kezesbárányként" kapta meg az egyházakat konszolidációs politikájához.

A klérus egy része elfogadta a kompromisszumot, mert az üldözés fegyelmezéssé szelídült,

bár korlátok között, de a katolikus egyházzal hivatalosan a nagypolitika kirakatában kialakult a „partneri" viszony." Az ellenállás parazsa azonban a mélyben, a katakomba-, az alámerülő egyház szintjén továbbra is izzott."

Az ország passzívan ugyan, de ellenállt

A hitélet volt az egyházak működésének az a területe, amelyre a pártállam a legnagyobb figyelmet fordította. A hitélet egészéről a hittanbeíratás, valamint az egyházi szertartásokon való részvétel alapján alkothatunk képet. Előbbi százalékos arányának alakulása azért is volt különösen fontos a Kádár-korszakban, mert a pártállam egyház- és ifjúságpolitikájának érdekes vetületét adja, s ezzel lesz az országos politika eredményességének kifejezőjévé.

Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, és Kádár János, az MSZMP első titkára.A második vatikáni zsinat idején Kádár a rendszer számára előnyös kompromisszum érdekében változtatott a párt addigi egházpolitikai irányvonalán Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Lev Ivanov

„A hittanbeíratások grafikonjai jól mutatják a történelmi, politikai változásokat: 1957-től 1959-ig magas százalékos arányai tükrözik a hit »megvallását«, amelyben a nemzet, a vidék Magyarországának passzív ellenállása fejeződik ki" – magyarázza a számokat a történész, politológus. – A hatalom minden erejét beveti, hogy eredményt érjen el. Koncentrált és folyamatos támadásának következménye a hittan beiratkozások 1959-től való meredek zuhanása, azután lassúbb, de továbbra is folyamatos a visszaesés."

Kádárt még 1956 után is sokáig kísértette Mindszenty szelleme Forrás: WIKIMEDIA COMMON/ROB MIEREMET

Hozzátette: sajátos összefüggés mutatható ki az országos politika indukáló hatása és a hitbeli meggyőződés kifejezése között. 1956-tól 1959-ig a dél-dunántúli régió megyéiben egyértelműen kimutatható

a hittanbeíratások százalékos arányának emelkedése.

A rendszeres templomba járók száma alacsonynak bizonyult Forrás: Wikimedia Commons

Közben az egyházi szertartásokon való részvétel kettős képet mutatott. A rendszeres templomba járók száma alacsonynak bizonyult, csak a nagy egyházi ünnepeken, így többek közt húsvétkor vagy karácsonykor nőtt a résztvevők száma (ekkor is maximum 10 százalékkal).

A magyarok ragaszkodtak a tradíciókhoz és a vallásos hagyományokhoz.

Új eredményekre mutat rá a kötet

Dr. Bertalan Péter szerint az országos egyházpolitika eddig ismert tényei mellett kiderült, hogy a nagypolitika „hátsó udvarában” bonyolult sakkjátszma folyt. Ennek szálai elérték a középszintet és meghatározták a helyi történéseket is.

A második vatikáni zsinat megnyitása 1964-ben Forrás: Wikimedia Commons

„A II. Vatikáni Zsinat nagy hatással volt a keleti blokk egyházpolitikájára, és nyitást jelentett Kelet-Európa felé, ráadásul a Szentszék számára is nagyon fontos volt, hogy minél több főpap vehessen részt a korszakváltó zsinaton, ezért kezdeményezett lépéseket a kapcsolat felvételére a szocialista országok, így Magyarország állami vezetésével is" – jelenti ki a szakember. – „Ez tette lehetővé, hogy az állami vezetés engedményeket tudjon kicsikarni a Szentszéktől, ugyanakkor a Szentszék számára is a kompromisszum szándékát mutassa fel."

A magyar kormány és a Vatikán közötti részleges megállapodást VI. Pál pápa írta alá, 1964-ben Forrás: Wikimedia Commons

A kutatás rámutatott azokra az egyházi igazgatási területek közötti fontos összefüggésekre is, amelyek visszahatottak az országos politikára, és módosíthatták azt. A kötet ennek a legpregnánsabb példájaként a Veszprémi Katolikus Egyházmegyét említi, amelyhez a veszprémi és somogyi közigazgatási megye tartozik.

A 18. században épült barokk stílusú érseki palota Veszprémben. Kádárék igyekeztek kiélezni az ellentétet az egyházmegyén belül Forrás: Veszpréminfo

A két megye között a történelmi múltra is visszatekintő, a pártállam által mesterségesen szított ellentétet használta fel az állampárti vezetés arra,

hogy a két megye egyházi irányítását szembe állítsa egymással, és az egyházmegye főpásztorát erőszakos úton leváltva, számára kedvező személyt helyezzen a püspöki székbe.

A vallás mint a közösségi összetartozást meghatározó tényező

Az ellenállástól a kompromisszumig című kötet bemutatja az egyházakra vonatkozó statisztikákat, és az ezek által jelzett fontos tendenciákat is.

A Kádár-korszakban elöregedett a katolikus egyház korfája, és számos plébánia néptelenedett el Fotó: Kálló Péter

A Kádár-korszakban ugyanis elöregedett a papság korfája,

a plébániák elnéptelenedtek, a gazdasági helyzetük pedig átrendeződött.

Közben a dunántúli régión belüli sajátos összefüggésekre utal az a körülmény, hogy a nemzetiségi területeken a vallás továbbra is a közösségi összetartozást meghatározó tényező maradt.

A papság egy része kiegyezett a Kádár-rendszerrel Forrás: Fortepan

„Nagyon érdekes a történelmi egyházak és a kisegyházak viszonya: a protestáns történelmi egyházak, elsősorban a református egyház keresi a kapcsolatot kisegyházakkal" – összegezi kutatását dr. Bertalan Péter. – „Helyiségeiket rendelkezésükre bocsátják, közös szertartásokat tartanak. A katolikus egyház távolságtartó, de az állami vezetés megpróbálja szembe állítani a kisegyházakkal."

Kemény harcok a hatalomért

A könyv új megvilágításba helyezi az egyházak vezető személyiségeinek magatartását. Eszerint azok a protestáns egyházi vezetők, akik a református és az evangélikus egyházon belül meginduló reformmozgalmak eredményeként, valamint az 1956-os forradalom utóhatásaként lemondani kényszerültek,

kemény harcot folytattak a hatalomba való visszakerülésért.

1968 után sokat enyhült a Kádár-rendszer korábbi szorítása Forrás: Fortepan

„A katolikus egyházban is indukál belső harcokat az állami beavatkozás, amelyek végső eredményeit az állami túlerő a »divide et impera« régi hatalomtechnikai eszközét alkalmazva fogja eldönteni, amit Badalik Bertalan internálása és Klempa Sándor püspöki helynökké való kinevezése is bizonyít” – zárja gondolatait a szerző. –Nagyon komoly etikai kérdések merülnek fel, amelyeknek megítélése nemcsak e könyvnek, hanem további kutatásoknak is célja lehet."