Minden eddiginél közelebbről vizsgálhatja a Napot a NASA

Hosszú évekig tartó megfigyelési sorozat áll a felfedezés mögött

A Nap vizsgálatára küld fel autóméretű űrszondát a NASA augusztusban. Segítségével olyan közelről tanulmányozzák a Napot, ahol ember alkotta objektum még nem végzett kutatásokat.

A csillag számos titkára keresik a válaszokat a kutatók. A Parker Solar Probe nevet viselő űrszonda augusztus 6-án emelkedik az űrbe egy Delta IV Heavy hordozórakéta segítségével a floridai Cape Canaveralban - közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.

A szonda berepül a Nap koronájába, 6,1 millió kilométerre közelítve meg a felszínt, tehát hétszer közelebb jut, mint bármely korábbi szonda.

Összehasonlításképp: a Nap és a Föld átlagos távolsága 150 millió kilométer.

A Nap légköre folyamatosan mágneses anyagot bocsát ki, amely beburkolja a Naprendszert egészen a Plútó mögötti területekig.

A mágneses energia tekercsei fény- és részecskesugárzás kíséretében törhetnek fel, melyek az űrön áthaladva ideiglenesen zavarokat okozhatnak a Föld légkörében, akadályozva a rádió- és kommunikációs jeleket a bolygó közelében. Eredetük megértéséhez a kulcsot maga a Nap rejti.

A Parker Solar Probe számos műszert szállít, amelyek közvetve és közvetlenül vizsgálják a Napot.

Az egyik cél a napszél gyorsulása titkának megfejtése, a másik pedig a napkorona irdatlan magas hőmérséklete okának feltárása.

Az űrhajó által nyújtott legfontosabb áttörés a csúcstechnológiás hőpajzsa.

„A Thermal Protection System (a hőpajzs) egyike a missziót lehetővé tevő fő technológiáknak. Ezáltal válik lehetővé, hogy a szonda szobahőmérsékleten dolgozzon" - mondta Andy Driesman, a Parker Solar Probe projektmenedzsere.

Forrás: NASA

A hőpajzs egy szén-szén kompozit alkotta "szendvics", mely egy csaknem 115 centiméter vastag, 97 százalékban levegőt tartalmazó szénhabot vesz körül.

További kiemelkedő jelentőségű innovációt jelent a napelemes hűtőrendszer és a fedélzeti hibamenedzselő rendszer. Előbbi segítségével a szonda energiát képes előállítani a Napból érkező forróságból, utóbbi pedig megvédi a szondát azon hosszú időszakok alatt, amikor nem lesz képes kommunikálni a Földdel.

Ahhoz, hogy a szonda elérje a Napot, 55-ször nagyobb kilövési energiára van szükség, mintha a Marsra tartana, és kétszer annyira, mintha a Plútóra tartana

- mondta Guo Yanping, a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának munkatársa, a misszió útvonalának tervezője.

A Delta IV Heavy egyike a világ legerősebb rakétáinak.