Ötven éve tiporták el a tankok a prágai tavaszt

prágai tavasz
A young Prague resident shown in a file photo dated 21 August 1968 climbing on a Soviet T-54 tank in the Vinohrady street near the state-owned radio building in Prague during confrontations between demonstrators and the Warsaw Pact troops and tanks, who invaded Czechoslovakia to crush the newfound freedom and re-establish a totalitarian regime. Un jeune Pragois monte sur un char soviétique T-54 dans la rue de Vinohrady, prčs de la Maison de la Radio ŕ Prague, le 21 aoűt 1968 pendant des affrontements entre des manifestants et des soldats des forces du Pacte de Varsovie qui ont occupé la Tchécoslovaquie dans la nuit du 20 au 21 aoűt 1968 pour étouffer le réveil réformiste communiste du "Printemps de Prague".
Vágólapra másolva!
A Varsói Szerződés csapatai ötven éve, 1968. augusztus 20-ról 21-re virradóra vonultak be internacionalista segítségnyújtás címén Csehszlovákiába, hogy véget vessenek az "emberarcú szocializmus" megteremtésére tett kísérletnek, az általuk "ellenforradalmi fordulatnak" bélyegzett demokratikus reformoknak.
Vágólapra másolva!

A "prágai tavasz" feltételeit a Csehszlovákiában a hatvanas évek közepéig tovább élő sztálinizmus bukása, a gazdaság mélyülő válsága, a cseh-szlovák viszony feszültségei és a kelet-nyugati enyhülés teremtették meg. Az események 1968 januárjában kezdődtek, amikor az állampárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) Központi Bizottságának ülésén elmozdították Antonin Novotny első titkárt. Helyére a szlovák Alexander Dubceket választották meg, akit eleinte gyengének és határozatlannak tartottak, de rövid időn belül megnyerte a közvéleményt.

Elindultak a reformok

A CSKP áprilisban megfogalmazott, hatalmas társadalmi támogatottságnak örvendő akcióprogramja a párt vezető szerepének megtartása mellett az "emberarcú szocializmus" megteremtését, a múlt hibáinak kijavítását fogalmazta meg.

A reformfolyamat azonban kicsúszott a pártvezetés irányítása alól, hamarosan lényegében megszűnt a cenzúra, rehabilitálták a koncepciós perek áldozatait, életre keltek a kommunisták által megszüntetett társadalmi szervezetek, élénkítették a piacgazdaságot, miközben erősödtek a szovjetellenes hangok.

Alexander Dubcek (jobbról a harmadik) az 1968-as május 1-jei felvonuláson Forrás: AFP

Kádár a csehszlovák reformok ellen

A mindezt gyanakvással szemlélő szovjet vezetés már márciusban foglalkozott a katonai beavatkozás gondolatával. A prágai példa terjedésétől tartó bolgár, keletnémet, lengyel, magyar és szovjet pártvezetők az év folyamán hatszor vitatták meg a "csehszlovákiai ellenforradalom veszélyeit".

A prágai elvtársakkal folytatott vitákban különleges közvetítő szerepet játszó magyar pártfőtitkár, Kádár János kilenc alkalommal találkozott Dubcekkel, akit a nemrégiben bevezetett magyar reformokat is féltve, de főleg a szovjeteknek engedelmeskedve próbált engedményekre bírni.

Júliusban a többi kommunista párt levelében már burkoltan katonai beavatkozással fenyegette meg a CSKP-t, amelynek vezetői az ágcsernyői (Cierná nad Tisou) csehszlovák-szovjet találkozón lojalitásukat hangoztatták, és kötöttek néhány kompromisszumot.

Szovjet tankok zúdultak Csehszlovákiára

A szovjet vezetést ez nem elégítette ki, és augusztus 18-án meghozták a politikai döntést a bevonulásról, még a harmadik világháború veszélyét is kockáztatva. Az augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka a Varsói Szerződés kétszázezer, többségében szovjet katonája, húsz hadosztály és kétezer tank zúdult Csehszlovákiára, őket még 300 ezer katona követte. A Vltva 666 fedőnevű művelet során előbb szovjet ejtőernyősök foglalták el a prágai repülőteret, majd szovjet, lengyel, bolgár és magyar erők érkeztek. Az NDK területéről - a rossz történelmi emlékek miatt - az utolsó pillanatban született döntés nyomán nem keletnémet, hanem szovjet csapatok érkeztek, Románia nem vett részt az intervencióban. A prágai vezetés utasítására a csehszlovák hadsereg nem tanúsított ellenállást, de a CSKP határozatban utasította el a megszállást, és nyugalomra szólította fel a lakosságot.

Fiatal prágai férfi mászik fel egy T-54-es szovjet harckocsira Forrás: AFP/-

Csupán legenda a vértelen megszállás

A "vértelen okkupáció" legendája a rendszerváltás után végképp megdőlt.

A legújabb kutatások szerint az intervenciónak 137 civil halálos áldozata volt, a bevonuló erők nagyjából hasonló veszteségei főleg balesetekből származtak.

A legtöbb áldozat augusztus 21-én vesztette életét, amikor a rádió prágai központjának elfoglalásakor összetűzések robbantak ki.

A "prágai tavasz" legismertebb vezetőit letartóztatták és internálták, a megmaradt vezetést Moszkvába rendelték, a tárgyalásokba néhány nap múlva a szabadon engedett Dubceket, Cerník kormányfőt és Smrkovsky nemzetgyűlési elnököt is bevonták. A politikailag és emberileg is megtört vezetők - Frantisek Kriegel, a Nemzeti Front elnökének kivételével - aláírták a "normalizálásról" szóló jegyzőkönyvet. A reformereket hamarosan eltávolították a politikai és gazdasági vezetésből, Dubcek helyére a szintén szlovák, de keményvonalas kommunista Gustáv Husák került, akinek neve egybeforrt a visszarendeződéssel.

Csehszlovákiában megfagyott a diktatúra, az ország a rezsim 1989-es összeomlásig teljes reménytelenségbe süllyedt.

A "normalizálás" alatt a politikától távol tartott Dubcek 1989 novemberében, a "bársonyos forradalom" idején jelent meg újra a politikai színtéren. A kommunizmus bukása után a parlament elnökévé választott politikus 1992. november 7-én autóbaleset következtében halt meg.

Tankok Prágában Forrás: RIA Novosti/Yuryi Abramochkin

Csak a rendszerváltás után lehetett beszélni róla

A szovjet sajtó a beavatkozást igazolandó közölt egy levelet, amelyben öt magas rangú csehszlovák politikus kérte a szovjet pártvezetés segítségét, és erre hivatkozva minősítették az intervenciót "internacionalista segítségnyújtásnak". A behívólevél, illetve az 1968-as intervenció ügyét az 1989-es rendszerváltás után "hazaárulás" címén két évtizedig vizsgálták a cseh és a szlovák hatóságok, de

az eljárást 2011-ben ítélet nélkül zárták le.

Az események részletes feltárása és kibeszélése természetesen csak a rendszerváltást követően kezdődhetett meg. 1989. december 4-én a Varsói Szerződés hat tagállama (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió) nyilatkozatban ítélte el az 1968-as csehszlovákiai beavatkozást, ezzel egy időben a szovjet kormány külön állásfoglalásban határolta el magát az akkori moszkvai vezetés hibásnak minősített döntésétől. A rendszerváltás után Magyarország ismételten elítélte a beavatkozást.

Forrás: MTVA Sajtóadatbank