Egy évezred történelmi kataklizmái sem tudták megsemmisíteni

2018.08.20. 19:18

A Szent Korona a Magyar Állam nemzeti ereklyéje, állami szimbólum, a koronázási jelvények egyike. Különleges és egyedülálló szerepet játszott hazánk történetében, és az eurázsiai kultúrkörben ez az egyetlen ismert szent tárgyként elismert korona. A legfontosabb magyar nemzeti relikvia több szempontból is egyedülállónak tekinthető, így többek között a koronához kapcsolódó közjogi konstrukció, a Szent Korona-tan miatt.

1990-ben, a szocialista rendszer összeomlása után megtartott első szabad választásokat követően összeült a magyar országgyűlés. Az egyik legnagyobb vita a Szent Korona körül folyt: ott legyen-a Magyar Köztársaság címerében, szerepeljen-e a köztársaság hivatalos állami jelvényében a monarchiát szimbolizáló korona?  

Magyarország állami címereForrás: Origo

Elfogadható-e, hogy a köztársaság és a monarchia keveredjen az állami szimbolikában? A Szent Korona - nem egyszer éles viták után - végül is bekerült az állami címerbe, mivel tisztelete mélyen gyökerezik a nemzeti hagyományba. A Szent Korona (Sacra Corona) a legfőbb koronázási jelvény a jogar, a palást, az országalma, és a kard mellett.

A szimbolikus főhatalom évezredes szent ereklyéje

A koronázásnak a koraközépkori szokásjogból származó szabályai szerint

Magyarországon csak az lehetett törvényes király, akinek megkoronázásakor három feltétel teljesül egyidejűleg:

Esztergom érseke végezze a szertartást a székesfehérvári bazilikában (a Szent István által Szűz Máriának szentelt templomban, az államalapító király temetési és sírhelyén), és a Szent Koronát helyezze a megválasztott király fejére.

A Szent Korona és a magyar koronázási jelvények az OrszágházbanFotó: Tuba Zoltán [origo]

A szigorú közjogi hagyomány szerint, ha az előbbiek közül bármely feltétel hiányzik, a koronázás érvénytelen, és a király nem szerezhet legitim hatalmat.

Más országokban az uralkodóknak általában nem volt állandó koronájuk,

az egymást követő királyok gyakran más-más koronát használtak, nemegyszer a divat hatására.

A Szent Korona-tan egyedülálló az európai közjog történetébenFotó: Adrián Zoltán - Origo

A magyar Szent Koronát csak a koronázási szertartás során használták, minden egyéb ünnepi alkalom esetén másik koronát viseltek a királyaink. Az Árpád-ház kihalása (1301) után a trónért folyó harcok idején a korona minden trónigénylő örökösnél megfordult.

Az utolsó Árpád-házi király, III. András portréja a Thuróczi-krónika 1488-as kiadásábanForrás: Wikimedia Commons

A Szent Korona-tan értelmében a korona nem egy szimpla tárgy, hanem olyan absztrakt személy, akié a főhatalom,

övé az ország földje és javai, valamint az állam területét és szabad lakosait is megtestesíti. Az uralkodó a Szent Korona-tan értelmében soha sem a saját jogán uralkodott, hanem a Szent Korona, vagyis a szimbolikus állami főhatalom akaratából.

A korona felülnézetből. A kereszt a zománcképen ábrázolt Mindenható Jézus hasához csatlakozikForrás: Wikimedia Commons

A történelmi hagyomány szerint Szent István a korona képében ajánlotta fel Magyarországot Szűz Máriának, mivel az ekkoriban kialakuló közjogi felfogás szerint a Szent Korona képviselte egymagában az egész államot és az "országlakosokat" is.

Nem véletlen, hogy István a pápától kért koronát

A korona mint a legfőbb klenódium szent mivolta egyrészt abból adódik, hogy István általa helyezte Mária oltalmába Magyarországot, másrészt pedig egy szentté avatott király koronája, amelyet maga a római katolikus egyház feje, a pápa - II. Szilveszter - adományozott Istvánnak.

Szent István a koronázási jelvényekkel a Képes KrónikábanForrás: Wikimedia Commons

Ezt viselték koronázáskor az Árpád-ház szentté avatott királyai, és természetesen minden más nagy magyar király is.

A koronát először IV. Béla egyik 1254-es oklevelében olvashatjuk szentnek nevezve,

1292-ben III. András király pedig „István szent koronájaként" említi meg ugyancsak egy oklevelében.

István elsősorban politikai okokból tette meg Esztergomot érseki székhelynek. A koronázás egyik kötelező érvényességi feltétele  volt, hogy az esztergomi érsek helyezze az uralkodó fejére a Szent KoronátForrás: Wikimedia Commons

Az, hogy István a pápától kérte és kapta a koronát, nagyon fontos külpolitikai lépés volt,

mert ezzel a pápa elismerte a független és keresztény magyar királyságot. Ha a bevett szokás szerint a német-római császár adta volna Istvánnak a koronát (II. Konrád volt ekkor a császár), akkor Magyarország automatikusan az ő hűbéresévé válik.

Szent István ellenfelei meghódolását fogadjaForrás: Wikimedia Commons

A Szent Korona mint a magyar államiság jelképe tehát az ország (regnum), és nem az uralkodó (rex) szimbóluma, és nem is a király, hanem az ország koronája.

A vérszerződés volt a Szent Korona-tan előfutára

A Szent Korona-tan a magyar történeti alkotmány alapelveinek összessége.

A tan az Anjou-kortól egészen a második világháborúig a magyar alkotmányjog alapjának számított,

olyannyira, hogy - ironikus módon - egyes rendelkezései még a Rákosi-féle kommunista diktatúra idején, 1951-ben is érvényben voltak.

Szent István és hitvese, Gizella királyné szobra VeszprémbenForrás: Wikimedia Commons

A Szent Korona-tan szerint a hatalmat mindig megosztottan kell gyakorolni, ami a király és a nemzet közt oszlik meg,

ám a koronázási aktussal a nemzet vonja be a királyt a hatalomba, nem pedig a király a nemzetet.

A korlátozott, megosztott és ellenőrzött hatalomgyakorlás elve egészen a honfoglalás koráig, a vérszerződésig nyúlik vissza.

A vérszerződés Székely Bertalan festményénForrás: Wikimedia Commons

A vezérek esküjében ez már benne foglaltatott, és ezt tartalmazza az 1222-es Aranybulla is. Kézai Simonnál szintén azt olvashatjuk, hogy a hatalom ősforrása a közösség, a nemzet, ő ruházza át azt a királyra, aki ezért nem is fordulhat szembe vele, mert a közösség az uralkodó felett áll, és a vétkes fejedelmet leteheti a trónról.

Az Aranybulla függőpecsétje, előlapján II. András király dombornyomott portréjávalForrás: Wikimedia Commons

Ez a közjogi megoldás egyedülállónak számított egész Európában.

A megosztott hatalom alapelve - legalább elméletben - ugyanis kizárta az önkényuralom, a hatalom erőszakos megszerzésének és erőszakos birtoklásának lehetőségét. Magyarországon mindig nagyon erősnek számított a vármegyék hatalma.

Forrás: Magyar Állami Jelképek

A vármegyerendszer közjogilag mellérendelt helyzetben állt a királlyal, aki így a vármegyék egyetértése nélkül, vagy egyenesen oppozíciójukkal szemben semmi lényegeset sem tehetett. A megválasztott király e rendszer elismerésére tett esküt a koronázáskor, az eskü letétele pedig a koronázás előfeltételének számított.

Elválaszthatatlanul a Szent Korona árnyékában

A Habsburg-dinasztia uralkodói a 17. századtól abszolút centralista uralmat gyakoroltak minden, a koronájuk alá tartozó országban, ám ez a fajta abszolutisztikus hatalomgyakorlás minden kísérletük ellenére, Magyarországon sohasem működött hosszú távon.

I. Lipót próbálta meg először bevezetni a nyíltan abszolutisztikus uralkodási rendszert  MagyarországonForrás: Wikimedia Commons

A hatalomgyakorlás módja miatt a Habsburg-ház és a magyar rendek közti állandósult feszültségeket mindig csak kompromisszumokkal, kiegyezésekkel tudták feloldani a Habsburgok királyai. Ha az uralkodó megszegte az esküt, vagy le se tette, mint például II. József (1780-1790), a "kalapos király", hogy ne kösse meg kezét a rendi jogok elismerése,

akkor a magyarok mindig passzív rezisztenciával reagáltak.

 

II. József szándékosan nem koronáztatta meg magát, hogy ne kelljen letennie a koronázási eskütForrás: Wikimedia Commons

A Habsburg III. Károly király (1711-1740) által 1713. április 19-én kihirdetett Pragmatica sanctio megfogalmazása szerint a Szent Korona országai elválaszthatatlanok egymástól.

III. Károly német-római császár és magyar királyForrás: Wikimedia Commons

A Szent Korona területe szűkebb értelemben a mindenkori tényleges államterület,

tágabb értelemben viszont mindazon területeket jelenti, amiről a Szent Korona jogérvényesen nem mondott le, 

illetve amelyekre vonatkozóan fenntartotta jogát az általa elismert aktuális viszonyok megváltozása esetére.

Ténylegesen János Zsigmond fejedelemsége idején szakadt el Erdély az anyaországtól, ám továbbra is a Szent Korona része maradtForrás: Wikimedia Commons

Ez az eszme kapcsolta az 1571 óta de facto önálló Erdélyt Magyarországhoz, egészen az első világháború végéig, de a Szent Korona területéhez tartoztak a hűbéres országok, valamint a török hódoltság ideje alatt az oszmán hódítók által megszállt területek is.

A magyar delegáció megérkezik a Trianon palotába, a békediktátum aláírásáraForrás: Wikimedia Commons

Az országot megcsonkító trianoni diktátummal szemben a magyar békedelegáció számos egyéb érv mellett a Pragmatica sanctio oszthatatlansági elvét is felemlítette.

Főnixmadárként kelt újjá hamvaiból

A Szent Korona-tant először Werbőczy István ítélőmester II. Ulászló király (1456-1516) kérésére megírt latin nyelvű szokásjoggyűjteményében, a Hármaskönyvben (Tripartitum) kodifikálta.

Budapest, 1978. január 6. Kormányőrök állnak a magyar koronázási jelvények mellett: középen a korona, hátul a koronázási palást, balra a királyi jogar, mögötte az országalma, jobbra a Szent Istvánnak tulajdonított kard. Az Amerikai Egyesült Államokból hazatért magyar korona átadási ünnepsége a Parlament kupolacsarnokábanForrás: MTI/Fényes Tamás

Ekkor még a jobbágyság nem tartozott a Szent Korona tagjai közé, csak a király, a nemesek, és a szabad polgárok. (Az 1848-bas forradalom eredményeként terjesztették ki ezt mindenkire.) A Szent Korona hatalma folyamatos, és a jogait lehet ugyan korlátozni, de megsemmisíteni nem, mert azok örökre szólnak.

Az utolsó magyar király, IV. Károly koronázási eskütétele a budavári Szentháromság szobornál, 1916. december 30-ánForrás: Wikimedia Commons

Törvénytelen hatalom esetén a Szent Korona hatalma szünetelhet, a jogfolytonosság megszakadhat, de azt minden esetben helyre kell állítani.

Ilyen, a Szent Korona-tan szempontjából válságos alkotmányjogi helyzet többször is előfordult a magyar történelemben,

legutóbb 1944. március 19. után, az ország német, majd 1945 tavaszától szovjet megszállásának idején, amikor a Szent Korona jogai szüneteltek.

Német megszállók Budapesten, 1944. március 19-énForrás: Bundesarchiv

A kommunista rezsim 1949-ben a sztálini 1936-os szovjet alkotmány mintájára kodifikált és elfogadott alkotmányát az 1990-es rendszerváltás után alapjaiban módosították, ám még ez utóbbi is csak annyiban tett említést a Szent Koronáról, hogy hazánk címere a pajzs, amelyen a Szent Korona nyugszik.

A Rákosi-diktatúra az 1949 augusztusában elfogadott sztálini típusú alkotmánnyal hatályon kívül helyezte a történelmi alkotmánytForrás: Horváth Lajos Fotepan

Hosszabb szünet után a jelenleg hatályos, a többször módosított 1949. évi XX. törvényt végleg felváltó Alaptörvény már bővebben szól a Szent Korona-tanról.

Magyarország alaptörvénye az Országházban kiállítvaFotó: Bielik István - Origo

A nemzeti hitvallás részeként benne foglaltatik, hogy tiszteletben tartjuk a Szent Koronát,

amely megtestesíti Magyarország alkotmányos folytonosságát és a nemzet egységét,

továbbá néhány vonatkozásban tartalmazza is a tan eszméjét. A Szent Korona megújult közjogi jelentőségét jól reprezentálja, hogy 2000 január elsején, a Magyar Nemzeti Múzeumból az országházba vitték át, ahol őrzik, és ahol mind a mai napig megtekinthető.