Zenta pecsételte meg a magyarországi muszlim uralom végét

2018.09.11. 22:40

Háromszázhuszonegy éve, 1697. szeptember 11-én a délvidéki Zenta melletti síkon zajlott le a Magyar Királyság felszabadítására indított visszafoglaló háborúk - és a 17. század - egyik legvéresebb csatája. A Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt álló egyesített keresztény hadak megsemmisítő vereséget mértek II. Musztafa szultán oszmán seregére, mindörökre szétfoszlatva a Porta reményét az előző évszázadban meghódított Magyarország, az „iszlám örök birtokának” visszafoglalására.

A dzsihád, a „szent háború” mélyebb értelme

Minden Bécs 1683-as ostromával kezdődött. Noha az Oszmán Birodalom a 17. század derekára érte el legnagyobb kiterjedését, ekkorra már korántsem volt az a félelmetes nagyhatalom, mint amilyen az előző évszázadok nagy hódító szultánjai, II. Mehmed, I. Szelim, vagy Szulejmán uralkodása idején.

II. Mehmed oszmán szultán bevonul KonstantinápolybaForrás: Wikimedia Commons

Az európai hadművészet a 17. században hatalmas fejlődésen ment át,

és ennek köszönhetően a század második felében megjelentek az első jól kiképzett és felszerelt professzionális katonákból álló állandó hadseregek.

Az oszmán haderő még a régi elvek szerint szerveződött, és a janicsárságot leszámítva egy-egy hódító hadjáratra a birodalom különböző tartományaiból vonták össze az alkalmi seregtesteket, amelyek zöme a „szent háború” után egyszerűen szétoszlott és hazament.

A török haderő zömét a janicsárok kivételével egy-egy hadjáratra alkalmilag behívott seregtest alkottaForrás: About History

Mindezzel együtt létszámuk és eltökéltségük miatt az oszmán seregek még a 17. században is kemény ellenfélnek számítottak. Az oszmán hódító háborúk mozgatórugóinál a területszerzés kézzelfogható gazdaság-hatalmi előnyein kívül

az európai történetírás sokkal kevesebb figyelmet fordít e hadjáratok vallási-ideológiai alapú motiváltságára.

 

A janicsárok parancsnoka, a janicsáragaForrás: Wikimedia Commons

Az Oszmán Birodalom történetében az 1512 és 1520 között uralkodott nagy hódító, I. Szelim vette fel, illetve viselte először a szultáni méltóságon kívül az iszlám kalifája címet is,

ami által nem csak a birodalom, hanem minden muszlim legfőbb vallási és világi elöljárója lett.

 

Az oszmán szultánok, I. Szelim idejétől úgyis, mint az iszlám kalifái hadjárataikat vallási háborúként, dzsihádként hirdették megForrás: Pinterest

A Szelimet követő oszmán uralkodók mint kalifák számár a hit, illetve az iszlám fennhatóságának kiterjesztése ezért már nem csupán politikai szükségszerűségnek,

hanem vallási kötelezettségnek is számított.

 

Oszmán harcosok.  A hadba vonultak valamennyien "gázinak", azaz a hit harcosainak számítottakForrás: Tumbrl

A politikai iszlám felfogásában a világ két részre osztható fel, a már muszlim uralom alatt álló területekre, az úgynevezett darüliszlámra, valamint a „hitetlenek” birtokában álló földekre, amelyek a sokat sejtető harbiszlám ( a háború földje) elnevezést viselik,

mintegy arra utalva, hogy ezeket még meg el kell hódítani a „tévelygő gyauroktól” az „igaz hit” számára.

 

I. Szelim  az egyik legjelentősebb oszmán hódító, 1517-ben vette fel az iszlám kalifája címetForrás: Mod DB

Leginkább ezzel az ideológiai motiváltsággal magyarázhatók 17. század második felére már jelentősen meggyengült Oszmán Birodalom újabb nagyszabású európai hódító kísérletei, illetve az előző évszázadban elfoglalt, és ezáltal a darüliszlám részévé vált magyarországi területek, „Allah földjének” a megtartására illetve visszaszerzésére tett erőfeszítések.

Bécs alatt szökkent szárba a nagy felszabadító háború

Kara Musztafa pasa 1676-ban lett az Oszmán Birodalom második embere, a szultán nagyvezíreként. A rendkívül ambiciózus és igen széles látókörű nagyvezír szeme előtt a régi dicsőség lebegett: elfoglalni Bécset, a „hitetlenek fellegvárát", és e fényes tettel beteljesíteni a nagy hódító, Szulejmán szultán előző évszázadbeli kétszer is kudarcba fulladt kísérletét.

Kara Musztafa biztos volt a sikerbenForrás: Pinterest

A nagyvezír meggyőzte IV. Mehmed szultánt a hitetlenek elleni újabb „szent háború” meghirdetésének szükségességéről,

és 1683 nyarán minden korábbiaknál nagyobb, 120-130 ezer fős oszmán had élén Bécs falai alá vonult. Kara Musztafa tisztában volt az európai nagypolitikai helyzettel, és arra épített, hogy a francia király, XIV. Lajos rajnai háborúi miatt elfáradt, a háborúskodástól pedig amúgy is irtózó I. Lipót német-római császár, magyar és cseh király nem sokat tud tenni a „hit harcosai" ellen.

Kara Musztafa volt a birodalom utolsó nagy formátumú nagyvezíre (A nagyvezír korabeli portréja)Forrás: Wikimedia Commons

( Török szokás szerint a Bécs elleni hadjáratot is az iszlám terjesztéséért vívott dzsihádként, azaz szent háborúként hirdették meg.) A 17. század végén azonban már merőben más volt a helyzet, mint egy évszázaddal korábban.

I. Lipót eleinte újabb vasvári békén gondolkodottForrás: Pinterest

Bécs török ostromának híre riadóként hatott Európára,

és Lotaringiai Károly herceg, valamint Sobieski János lengyel király zászlai alatt jelentős keresztény felmentő had sietett a Kara Musztafa seregei által szorongatott Gróf Starhemberg Rüdiger tábornagy védőinek felmentésére.

Gróf Ernst Rüdiger von Starhemberg tábornagy, Bécs védőjeForrás: Wikimedia Commons

Az egyesült keresztény hadak Sobieski János király parancsnoksága alatt

1683. szeptember 12-én Kahlenberg mellett tönkreverték és szétszórták az oszmán sereget,

elfoglalták a török tábort, és felszabadították Bécset.

Sobieski János lengyel király Krakkóból indult el seregével, hogy erőltetett menetben Bécs alá érkezzenForrás: Pinterest

A császárváros felmentése azonban nem csak önmagában bizonyult jelentős haditettnek, hanem a magyarországi muszlim uralom felszámolásának, a 17. század végi nagy visszafoglaló háborúknak is ez lett a nyitánya.

Selyemzsinórral végződött a nagyvezír számára a szulejmáni álom

Bécs felszabadítása után a franciák újabb támadásától tartó, és a háborúskodást mindenáron elkerülni igyekvő I. Lipót császár követeket küldött Isztambulba, hogy a fényes keresztény győzelem ellenére is, az addig fennállt status quo alapján kössön békeszerződést IV. Mehmed szultánnal.

IV. Mehmed felfuvalkodottságában a vereség ellenére sem kívánt Lipóttal tárgyalniForrás: Wikimedia Commons

A Vatikán feje, az agilis XI. Ince pápa azonban ezt már nem hagyta annyiban. A kiváló politikai érzékkel megáldott Szentatya ugyanis nyomban felismerte, hogy Bécs felmentése rég nem látott lehetőséget teremt a magyarországi oszmán uralom felszámolásához, sőt, az iszlám egész Európából való kiszorításához is. XI. Incének alig pár hónapos lázas diplomáciai munkával sikerült elérnie, hogy 1684. március 5-én Velencében létrejöjjön az összeurópai törökellenes szövetség, a Szent Liga.

XI. Ince hozta tető alá 1684-ben a nagy törökellenes szövetséget, a Szent LigátForrás: Pinterest

A pápa rákényszerítette XIV. Lajos francia királyt, hogy az 1684 augusztusában I. Lipót császárral megkötött regensburgi békében ünnepélyes ígéretet tegyen a húsz éves fegyvernyugvásra. Ezzel a Magyarország felszabadítására indítandó nagy törökellenes hadjárat valamennyi külpolitikai akadályát sikerült elhárítani.

Az 1683 szeptember 12-i kahlenbergi ütközet. A törökök Bécs alatti veresége megnyitotta az utat Magyarország felszabadításához isForrás: Wikimedia Commons

Az ország felszabadítása tulajdonképpen már Bécs felmentésével megkezdődött.

A kitűnő stratéga, Lotaringiai Károly herceg, valamint a rámenős lengyel király, Sobieski János a császárváros felszabadítása után sem ültek a babérjaikon, hanem a rendezetlen tömegben Buda felé menekülő törökök nyomába eredtek, majd 1683. október 7-én Párkány mellett ütközetre kényszerítették a soraikat rendezgető oszmánokat.

Az 1683 október 7-i párkányi csatában újabb súlyos vereség érte a török csapatokatForrás: Wikimedia Commons

A párkányi csatában Kara Musztafa újabb súlyos vereséget szenvedett, a keresztény hadak pedig taktikai fölényüket kihasználva átkeltek a Dunán,

és Esztergom ostromába kezdtek. Ibrahim pasa október 28-án feladta a várat, és 140 évnyi török megszállás után ismét felkerült a magyar hadilobogó az ősi magyar királyi város ormaira.

Esztergom volt az első magyar város, ami a kahlenbergi csata után keresztény kézre került visszaForrás: Wikimedia Commons

Esztergom visszavívása a magyarországi visszafoglaló háborúk első jelentős fegyverténye volt, és innentől kezdve már nem volt megállás.

Az első sikertelen nekifutás fontos tanulságokat szül

A keresztény erők az előző évi hadisikerektől fellelkesülve már rögtön a Szent Liga életre hívása után kísérletet tettek a legfontosabb magyarországi oszmán erősség, Buda visszafoglalására. Az 1541-ben török kézre került ősi magyar királyi székhely nem csak a keresztények,

hanem a muszlimok számára is szimbolikus jelentőséggel bírt.

 

Szulejmán és Ibrahim nagyvezír a népszerű, Szulejmán című történelmi tévé sorozatban. Magyarország hódoltsági területeinek legnagyobb részét Szulejmán foglalta le és tette „az iszlám földjévé”Forrás: RTL Klub

Budun, – ahogy a középkori Magyar Királyság egykori fővárosát a törökök hívták – az Oszmán Birodalomhoz csatolt legészakabbi vilajet, azaz tartomány székhelyeként nem csak az oszmán közigazgatás és vallási élet központja,

hanem „Allah megszerzett földjeként” az iszlám hódításnak mélyen a „hitetlenek” földjébe ékelődő szimbolikus határa is volt egyben.

 

Szulejmán díszes tugrája, vagyis aláírása, amivel a hivatalos szultáni iratokat hitelesítetteForrás: Wikimedia Commons

Az 1683-as súlyos fiaskó után – ami Kara Musztafa számára a selyemzsinórt jelentette - a Porta komoly erőfeszítést tett „Budun” megerősítésére.

A kudarcot vallott nagyvezír, Kara Musztafa megkapja a selyemzsinórt Belgrádban, 1683 decemberébenForrás: Wikimedia Commons

IV. Mehmed szultán Musztafa aleppói pasát nevezte ki magyarországi szerdárrá,

azaz az itteni hadak főparancsnokává, aki 15 ezer fős hadtesttel vonult be Budára. A bécsi Udvari Haditanács kora tavasszal elkészítette az ostrom rögtönzött tervét, a sietve kiállított 80 ezer fős Habsburg illetve nemzetközi haderő élére pedig a már sokat bizonyított hadvezért, Lotaringiai Károly herceget állították.

IV. Mehmed oszmán szultán, és az iszlám kalifájaForrás: Wikimedia Commons

Noha az egyesült keresztény had több győzelmet is aratott, így többek között visszafoglalta Visegrádot és Vácot, valamint Pestet is,

ám a viszonylag későn elkezdett ostrom ekkor még nem vezetett sikerre, amiben komoly szerepet játszottak a szervezési hiányosságok.

 

Lotaringiai Károly herceg hervadhatatlan érdemeket szerzett Magyarország felszabadításábanForrás: Wikimedia Commons

Négy hónapi eredménytelen hadakozás után, a beköszöntött rossz idő és az utánpótlási problémák miatt,

Lotaringiai Károly lefújta az ostromot.

Noha a keresztény hadak dolguk végezetlenül vonultak el Buda falai alól, az ostrom azonban mégsem volt hiábavaló.

Buda 1684-es ostroma, egykorú metszetenForrás: Wikimedia Commons

Az Udvari Haditanács stratégái ugyanis belátták, hogy Buda visszafoglalása jóval komolyabb felkészülést igényel.

Az új és az előzőnél jóval részletesebb haditervet csaknem másfél évig készítették, alaposan okulva az 1684-es sikertelen ostrom tanulságaiból.

Lehanyatlik a félhold Buda ormairól

1686 kiemelkedően fontos évnek bizonyult a magyarországi oszmán uralom megroppantásában. Az ezt megelőző esztendő alapvetően még a felkészülés jegyében telt el,

ám 1685 sem mellőzött néhány fontos hadisikert,

mint például a felvidéki Érsekújvár visszafoglalását. XI. Ince pápa 1686-ban összeurópai közös keresztény ügyként hirdette meg Buda töröktől való visszavívását.

XI. Ince síremléke RómábanForrás: Pinterest

1686 tavaszán minden addiginál erősebb nemzetközi keresztény had gyülekezett Győr térségében,

Lotaringiai Károly herceg, és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem parancsnoksága alatt. A keresztény erők június 18-án fejezték be Buda körülzárását, és ezzel megkezdődött a két és fél hónapig tartó véres ostrom.

Buda ostroma egykorú festményenForrás: Wikimedia Commons

A törökök Abdi Abdurrahman pasa, budai beglerbég irányításával fanatikus elszántsággal védekeztek,

ám a lőportorony felrobbanása, valamint a nagyvezír felmentő seregének Érd határában elszenvedett súlyos veresége megpecsételte a védők sorsát.

Buda 1686 szeptember 2-án szabadult fel a 145 éves török megszállás alólForrás: Wikimedia Commons

Szeptember 2-án Lotaringiai Károly ügyes hadicsellel elaltatta a védők éberségét, majd délután három óra körül a keresztény harcosok egy jól előkészített rohammal betörték a Bécsi-kaput, és feltartóztathatatlan áradatként zúdultak be a Vár területére.

Buda visszafoglalása Benczúr Gyula festményénForrás: Wikimedia Commons

A mai Kapisztrán tér környékén kialakult gyilkos kézitusában esett el a janicsárjai élén futva a helyszínre érkező Abdi pasa, az utolsó budai beglerbég is.

Abdurrahmán Abdi Arnaut halála, részlet Benczúr Gyula történelmi festményébőlForrás: Wikimedia Commons

145 évig tartó török megszállás után végleg lehanyatlott a félhold az ősi magyar királyi város ormáról, Buda felszabadult.

Véres fejjel futott hazáig egy másik Szulejmán egy másik Mohács alól

Buda eleste súlyos sokként érte a szultáni udvart, pedig „Budun" elvesztésével IV. Mehmed még korántsem kanalazta ki a keserű fekete levest tartalmazó fazekat. 1687 ugyanis az újabb fényes keresztény diadalok éveként köszöntött rá Magyarországra. Végleg bebizonyosodott, hogy a keresztény seregek jobb kiképzettségével, taktikájával, illetve hadművészetével szemben a törökök számbeli fölénye már nem sokat ér.

A 17. század végére rendkívül sokat fejlődött az európai hadművészetForrás: Pinterest

És a török katonákat mint „gázikat” , azaz a „hit harcosait” hiába fűtötte a vallási fanatizmus, a velük szemben diadalt diadalra halmozó keresztény katonák sem voltak motiválatlanabbak „ a barbár pogányok" elleni harcban. A császári haderő a magyar seregtestek támogatásával 1687-ben többek között visszafoglalta Egert, és kiverték a törököket az ősi magyar koronázó városból Székesfehérvárról, valamint visszavették Szegedet is.

Forrás: Wikimedia Commons

Lotaringiai Károly herceg és Bádeni Lajos őrgróf császári illetve magyar csapatai 1687 augusztus 12-én, a mohácsi csatatér közelében, egy zseniális hadmozdulattal tőrbe csalták Szári Szulejmán nagyvezír jelentős számbeli fölényben álló seregét, majd Nagyharsány térségében a dragonyosok, a császári nehézlovasok, valamint a magyar könnyűlovasság kombinált bevetésével szétszórták az elbizakodott nagyvezír hadát.

Az 1687 augusztus 12-én lezajlott nagyharsányi, vagy ismertebb nevén a második mohácsi csatában Lajos Vilmos és Lotaringiai Károly herceg seregei fényes győzelmet arattak a törökök felett. A második mohácsi csata fontos epizódja volt a dél-dunántúli területek visszafoglalásának (Wilhelm Camphausen festménye)Forrás: picture-alliance / akg-images/usage worldwide, Verwendung weltweit/Akg-Images

Miközben a kiváló taktikának köszönhetően a keresztény veszteségek minimálisak voltak, a török sereg megsemmisítő vereséget szenvedett, és rengeteg embert vesztett.

Szulejmán szultán  1526. augusztus 29-i győzelme után a törökök a mohácsi csatateret csak  a szerencse mezejeként emlegettékForrás: Wikimedia Commons

A mohácsi csatatér, amit Szulejmán 1526-os győzelme után a törökök mint a szerencse mezejét emlegették, a második mohácsi csatának is nevezett összecsapásban bizony nem szerencsét, hanem selyemzsinórt hozott a nagyvezír, e másik, ám szerencsétlen sorsú Szulejmán számára.

Mozsárágyú a 17. század végérőlForrás: Origo

A nagyharsányi győzelemmel a rogyadozó oszmán hatalom a Dél-Dunántúlról is kiszorult, és 1688-ban már a Balkán területére tevődtek át a harcok.

Nándorfehérvár visszafoglalása után a keresztény hadak egészen a dél-szerbiai Nis városáig nyomultak.

Úgy látszott, hogy karnyújtásnyi közelségbe került XI. Ince pápa nagy álmának beteljesítése, az iszlám összes európai területről való kiszorítása.

Úgy látszott, hogy valóra válik XI. Ince nagy álmaForrás: Origo

Ám ekkor - mint annyi más alkalommal a történelemben-, a francia politika ismét mindent összezavart.

Mindig a franciák...

Nem csak a Portát, hanem XIV. Lajost, a „legkeresztényibb” francia királyt is valósággal sokkolta a Habsburgok törökök felett aratott fényes győzelemsorozata. Ezért megszegve az 1684-es regensburgi békeszerződésben tett ünnepélyes ígéretét a 20 éves fegyvernyugvásról,

1688-ban a Rajnánál indított hadjáratával orvul hátba támadta I. Lipót német-római császár birodalmát.

 

Lipót irtózott mindenféle háborúskodástólForrás: Wikimedia Commons

Ezzel kezdődött a csaknem egy évtizedig tartó, úgynevezett pflazi örökösödési háború (1688 és 1697 között),

ami az összeomlás szélére jutott oszmán hatalom számára dobott mentőövnek bizonyult.

A sorozatos vereségek szülte elégedetlenség miatt 1687. november 8-án janicsárlázadás tört ki Isztambulban, ami megdöntötte IV. Mehmed uralmát.

IV. Mehmedet 1687 novemberében janicsárlázadása taszította le a trónrólForrás: Wikimedia Commons

A lázadó janicsárok fogságba vetették a szultánt, és helyette öccsét, II. Szulejmánt ültették a trónra.

Az 1688-as francia támadás miatt a Habsburg-birodalom két tűz közé szorult,

ezért az Udvari Haditanács kénytelen volt több seregtestet is elvezényelni a balkáni hadszíntérről. A császári csapatok kényszerű meggyengítése természetesen a törökök malmára hajtotta a vizet.

II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemForrás: Wikimedia Commons

A frissen trónra lépett II. Szulejmán igen jó érzékkel tette meg a birodalomnak annyi nagyszerű hadvezért adott Köprülü-dinasztia egyik tagját, Musztafát az új nagyvezírnek. Személye igen jó választásnak bizonyult, ugyanis Köprülü Musztafa méltónak bizonyult elődei hírére.

II. SzulejmánForrás: Wikimedia Commons

A nagyvezír helyreállította az elmúlt évek sorozatos vereségeitől demoralizálódott hadseregben a fegyelmet, majd kihasználva a keresztény hadak meggyengült helyzetét,

1690-ben nagy hadjáratot indított a balkáni területek visszahódítására.

Köprülü Musztafa visszafoglalta Boszniát és a szerbiai területeket, majd Vidinből,Nisszából (ma Nis) és Galambócból is kiszorította császári erőket.

XIV. Lajos francia király 1688-ban megindított Habsburg-ellenes hadjárata megakadályozta a török végleges kiszorítását a Balkán-félszigetrőlForrás: Wikimedia Commons

Miután Szendrőt is elfoglalta,

1690. szeptember 25-én heves harc után a stratégiai fontosságú erősség, Nándorfehérvár ormára ismét kitűzte a lófarkas félholdat.

Köprülü Musztafa fényes sikersorozata  a keresztény lelkekben elültette a félelmet, hogy a Porta hamarosan a magyar területek, „Üngürüszü" visszaszerzésére is hadjáratot indít.

Kétbalkezes fejedelem a keresztény seregek élén

Köprülü Musztafa valóban tovább akarta folytatni a visszahódító hadműveleteket. II. Ahmed szultán 1691-ben történt trónra lépése után látta elérkezettnek arra az alkalmat, hogy meginduljon a délvidéki magyar területek visszafoglalására is. Talán az előző év sikersorozata szállt a nagyvezír fejébe, vagy elhagyta a hadiszerencse, amikor 1691. augusztus 19-én felelőtlenül csatába bocsátkozott a „nyomorult és tévelygő gyaurokkal”, azaz Bádeni Lajos őrgróf harcedzett seregével.

Bádeni Lajos őrgróf portréja, egykorú metszetenForrás: Wikimedia Commons

A „hitetlenek” azonban jóval járatosabbaknak bizonyultak a harcban, mint ahogyan azt a nagyvezír feltételezte.

Hiába voltak csapatai jelentős létszámfölényben, a keresztény sereg hadművészetét meg sem közelítette az oszmánok taktikája.

Az ütközet véres mészárlásba torkollott, és a török had megsemmisítő vereséget szenvedett el a keresztényektől.

Az 1691-es szalánkeméni csata egykorú metszetenForrás: Wikimedia Commons

Maga a nagyvezír, Köprülü Musztafa is holtan maradt a csatatéren számos pasával és béggel együtt.

A törökökre mért súlyos szalánkeméni vereség miatt II. Ahmed szultán sietve levette a napirendről egy újabb nagy magyarországi hadjárat tervét.

1691 és 1697 között váltakozó kimenetellel folytak a harcok. A legfőbb probléma a rajnai háború miatti csapathiány volt, a legkiválóbb hadtestek és hadvezérek ugyanis mind nyugaton harcoltak a franciák ellen.

Bádeni Lajos őrgróf Köprölü Musztafa nagyvezír holttesténél a szalánkeméni csatatérenForrás: Wikimedia Commons

1695-ben I. Frigyes Ágost szász választófejedelem friss csapatokat bocsátott a császár rendelkezésére, amiért cserébe I. Lipót – Bádeni Lajos őrgróf erőteljes tiltakozása ellenére – a katonai kérdésekben tökéletesen járatlan fiatal fejedelmet nevezte ki a balkáni császári haderő fővezérévé.

I. Lipót német-római császár és magyar királyForrás: Origo

A hadszínteret nem ismerő és határozatlan főparancsnok ugyan visszavívta Gyulát a töröktől,

ám Lippát elvesztette, és 1695-ben Lugosnál, 1696-ban pedig Heténynél is vereséget szenvedett II. Musztafa szultán hadaitól.

Temesvárt kétszeri kísérlet ellenére sem tudta bevenni.

II. Ágost nem bizonyult tehetséges hadvezérnekForrás: Wikimedia Commons

A kétbalkezes fejedelmet 1696 végén II. Ágost néven lengyel királlyá választották, így nagy szerencsére, lemondott a főparancsnokságról.

Frigyes Ágost helyét – ahogyan ma mondanánk – egy valódi vérprofi, korának egyik legkiválóbb hadvezére, a török elleni harcokban magát már többször kitüntetett Savoyai Jenő herceg, tábornagy vette át.

II. Musztafa a régi dicsőségről ábrándozik

Az 1695-ben trónra lépett II. Musztafa nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy dzsihádot,

szent háborút indít az „elvesztett iszlám földek”, azaz a magyar területek visszaszerzésére.

Frigyes Ágost választófejedelem főparancsnokkal szemben viszonylag könnyű sikereket aratott, és a dicsőség a padisah fejébe szállt.

II. Musztafa oszmán szultánForrás: Wikimedia Commons

1697-ben, amikor kihirdette a szent háborút, II. Musztafa, az iszlám kalifájaként a szulejmáni hagyományokat felelevenítve személyesen vezette hadseregét

a „tévelygő átkozottak", azaz a keresztények ellen. A padisah nem tudhatta, hogy viszont ez alkalommal nem egy katonai analfabétával, hanem a Habsburg Birodalom egyik legkiválóbb hadvezérével fogja összemérni kardját.

Savoyai Jenő herceg, tábornagyForrás: Wikimedia Commons

II. Musztafa rendkívül nagy, 100 ezer fős had élén indult el Drinápoly alól.

Az Udvari Haditanács nem tudott mást tenni, mint hogy a rajnai frontról vezényelt át sietve csapatokat a balkáni keresztény sereg megerősítésére. Savoyai Jenő herceg hivatalosan 1697. július 5-én vette át a keresztény haderő feletti parancsnokságot.

Vonuló janicsárokForrás: Origo

A herceg azt az instrukciót kapta, hogy kizárólag csak védekező harcokat folytasson.

A császári csapatok lassan gyülekeztek, - részben a júliusban kitört hegyaljai felkelés miatt – így a török had augusztus 28-án Titelnél ismét taktikai sikert tudott elérni.

Zenta alatt végleg odalettek az oszmán álmok

Amikor a szultán arról értesült, hogy erős keresztény had készülődik ellene, eredeti tervét megváltoztatva nem Pétervárad ostromára, hanem Erdély elfoglalására indult.

Csakhogy Savoyai Jenő sem állt meg, hanem serege élén erőltetett menetben a szultáni had után eredt,

és szeptember 10-én már alig 17 kilométerre állt a török tábortól.

Savoyai Jenő herceg üldözőbe vette az Erdély felé tartó szultáni derékhadatForrás: Wikimedia Commons

Másnap, szeptember 11-én a főparancsnok elrendelte a harcrend felvételét és elindult Zenta felé, ahol a törökök francia hadmérnökök segítségével éppen hídveréshez készültek. Savoyai Jenő herceg előreküldött felderítői összecsaptak a török lovassággal, és foglyul ejtették Dzsefár pasát. Ez főnyereménynek bizonyult, mert a pasa kihallgatásával a főparancsnok értékes információkhoz jutott az ellenségről.

A zentai csata egykorú festményenForrás: Wikimedia Commons

A törökök a tábor védelmére és az átkelés biztosítására kettős sáncot ástak, ám a gyalogság még nem foglalta el az állásokat. A herceg azonnal felismerte, hogy ez a legjobb alkalom a támadáshoz. Az ütközet délután öt órakor vette kezdetét. A remek taktikával vezetett kombinált lovassági és gyalogsági támadás beszorította a törököket a két sánc közé, amit a dragonyosok sikeresen áttörtek.

Öldöklő küzdelem bontakozott ki a sánc áttörése utánForrás: Wikimedia Commons

Pokoli és véres kézitusa alakult ki az áttört sáncon belül, a törökök úgy hullottak mint a legyek.

Az öldöklő küzdelemben lelte a halálát Elmas Mehmed nagyvezír, számos pasa, a janicsáraga, és több beglerbég is.

II. Musztafát kimentették az ütközetből, aki először Temesvárra futott, majd seregei maradékával  együtt visszatért Isztambulba, és többé már nem is tért vissza a Magyar Királyság területére.

A zentai csata zárta le az 1683-tól tartó hadműveleteketForrás: Wikimedia Commons

A nyugati taktika ekkorra kialakult fölényét mi sem szemlélteti jobban, mint a zentai csata veszteség adatai: amíg a törökök 25-30 ezer halottat vesztettek, addig a keresztény hadak csak 699 főt.

A zentai ütközet korabeli rézmetszetenForrás: Wikimedia Commons

A zentai ütközet vezetett el a magyarországi visszafoglaló háborúkat lezáró 1699-es karlócai béke megkötéséhez, amely pontot tett Magyarország török iga alóli felszabadítására.