A kannibalizmus ezernyi hátborzongató arca

2018.09.13. 21:31

Talán kevés annyira hátborzongató és taszító dolog akad az emberiség kultúrtörténetében, mint a kannibalizmus. Annak ellenére, hogy a kannibalizmus még napjainkban is társadalmi tabutémának számít, a történelem azonban azt mutatja, hogy ez sokkal összetettebb és meglepőbb jelenség, mintsem azt gondolnánk.

A rothadástól kímélték meg így a holttesteket

A kannibalizmust kísérő temetkezési rítusok viszonylag jól dokumentáltak, ezért nem véletlen, hogy a történészek a mai napig szívesen kutatják a jelenséget. Pápua Új-Guinea például jól ismert azokról a holttestekről,

amelyek egyes részeit bizonyíthatóan elfogyasztották a halott sírba helyezése előtt.

 

Helyi törzsi ünnep Pápua Új-GuineánForrás: Elter Károly

Ez a manapság endo-kannibalizmusnak nevezett szokás azonban – bármennyire is meglepő –,

a szeretet és tisztelet jele volt a pápuáknál,

hogy ezzel is megvédjék a testet a rothadástól, a rovaroktól és a férgektől.

Az endo-kannibalizmus a szeretet és a tisztelet jele volt a pápuáknálForrás: Elter Károly

A pápua új-guineai törzsek úgy gondolták, hogy a szeretteik ily módon – a szó szoros értelmében – tovább élnek bennük.

A pápua törzseknél az emberevés rituális vallási szertartás voltForrás: Elter Károly

Ráadásul a pápuák hitvilága szerint ezzel a bizarr temetési szertartással védték meg a testet a veszélyes szellemektől is.

A törzsek tagjai közt pusztító egyes fertőzéseket is összefüggésbe hozták az emberevés szokásávalForrás: Elter Károly

Ám az etnográfusok a törzsek tagjai közt pusztító egyes fertőzéseket is összefüggésbe hozták az emberevés szokásával: a kutatók a kergemarha-kór emberi megfelelőjének tartják az emberi hús fogyasztásával összekapcsolható kórt.

Paradicsommal és csiliszósszal szervírozták az emberpecsenyét

A brazíliai őserdőben élő wari törzs temetkezési rítusai az 1960-as évekig szintén magukba foglalták a kannibalizmust, egészen addig, amíg a misszionáriusok véget nem vetettek ennek az európai ember számára hátborzongató gyakorlatnak.

Az amazóniai indián törzsek között ugyancsak rituális okokból dívott az emberevésForrás: Geen Inferno

A régi nagy dél-amerikai kultúrákban szintén gyakoriak voltak azok a vallási szertartások, amelyek az emberevéshez kapcsolódtak:

miután az aztékok emberáldozatot mutattak be isteneiknek többnyire abból a célból,hogy megbékítsék őket, megették a holttesteket, amelyeket a feláldozási rítus miatt szentnek tartottak.

Az aztékok megették a holttesteket, amelyeket a feláldozási rítus miatt szentnek tartottakForrás: Origo

Egyik híres uralkodójuk, Montezuma állítólag különösen kedvelte az emberi testrészeket, amelyeket kedvenc „fogásában" paradicsommal és csiliszósszal szervírozták az uralkodónak.

Az emberhús túl sós volt a finnyás ugandai diktátornak

Az ellenség testéből evés nem egyszer a bosszú végső momentumát jelképezte a történelemben. Amellett, hogy az ellenség feletti dominanciát bizonyította és félelmet keltett, azt is megmutatta, hogy a győztes korlátlan hatalommal rendelkezik a legyőzöttek felett.

A rituális emberevés azt is megmutatta, hogy a győztes korlátlan hatalommal rendelkezik a legyőzöttek felettForrás: Pinterest

A szokások persze népcsoportonként és kultúránként változtak.

A második világháború idején a japán katonák többnyire megölték a hadifoglyaikat,

míg a pápua új-guineai korowai törzsnél ugyanez arra jogosította fel a fogvatartókat, hogy megegyék a foglyokat.

A japánok a második világháború idején a hadifoglyok jogállásáról szóló genfi egyezményt nyíltan sárba tiporva, gyakran kivégezték foglyaikatForrás: History

A hírhedt ugandai diktátor, Idi Amin Dada (akinek az uralma 1971-től 1979-ig tartott) híres volt brutalitásáról, és ez magába foglalta a szinte mindennaposnak számító kannibalizmust is, amellyel azokat sújtotta, akik szembeszálltak vele.

A hírhedt ugandai diktátor, Idi Amin DadadForrás: Wikimedia Commons

Nem szeretem az emberi testet"

– nyilatkozta egyszer a kannibál hajlamú ugandai diktátor. „Túl sós nekem"- adta indokát annak, hogy miért is nem az emberhús lett a kedvence.

Ebből ered a kannibál kifejezés

A Karib-szigeteken élő karib indiánoknál szintén szokás volt, hogy alkalmanként megették az ellenségeiket.

Mindez kapóra jött az európai hódítóknak, akik többek között a kannibalizmussal igazolták a „barbár és pogány" őslakosok legyilkolását, 

valamint rabszolgasorba taszítását.

A karibi indiánok emberevési szokásaiból származik a kannibál kifejezésForrás: Pinterest

Bár e témában még sok kérdés vitatott,

a kannibalizmus kifejezés egészen biztos, hogy az említett karib indiánok nevéből ered,

akiket a gyarmatosítás korában emberevéssel vádoltak.

Forrás: Pinterest

Miután a spanyol hódítók nem tudták kiejteni az „r" betűt, ezért a karib szó kanibbá változott, a karibi indiánok pedig kannibálokká.

Emberi vérrel kezelték az epilepsziát

Egykor még az úgynevezett gyógyászati kannibalizmus is létezett a világon, amelyben szinte minden testrészt egyfajta főzetként hasznosítottak újra.

Egyes, a kínai orvoslásban használt „medicinák" kivétel nélkül emberi hajat és körmöt tartalmaztak,

az ókori görögöknél pedig az emberi vért alkalmazták az epilepszia kezelésére.

A kannibalizmus bizonyos formái nem voltak ismeretlenek az ókori görögöknél semForrás: Wikimedia Commons/Marie-Lan Nguyen

A középkori, kora újkori európai gyógyászatban is előfordult emberi testrészek felhasználása. Az európai kultúrtörténet egyik leghíresebb okkultistája, Parcelsus, a 16. században élt svájci orvos, csillagjós, alkimista és ezoterikus bölcselő és követői például

a vérhas ellen használtak olyan gyógyszereket, amelyekbe porrá zúzott emberi koponyát kevertek.

 

Paracelsus, a 16. század leghíresebb okkultistája és alkimistája Quentin Massys festményénForrás: Wikimedia Commons

A 17. századi Angliában pedig múmiákból őrölt port alkalmaztak

az epilepszia, valamint a gyomorfájás kezeléséhez. A sarlatánok számára egyes esetekben nem is volt megfelelő a „szimpla" holttest a medicina elkészítéséhez.

Egyes sarlatánok a 17. században akasztott emberek testrészit használták fel "medicináik" elkészítéséhezForrás: Wikimedia Commons

Például az egyik különleges főzet elkészítéséhez többek közt egy akasztott, és kifejezetten vörös hajú ember holttestére volt szüksége a „gyógyítóknak".

Levágták a gyerekek különböző testrészeit

És még nem is beszéltünk a kannibál konyháról, azaz a „gasztronómiai" kannibalizmusról.

Néhány feljegyzés arra utal, hogy az emberi hús íze meglehetősen hasonlít a borjú- vagy a sertéshús ízére,

és bár az aromája, valamint a szaga teljesen egyedi, mégsem könnyű megkülönböztetni más húsételektől.

Pápua Új-Guineán az őserdei törzseknél még a 20. században is előfordult az emberevésForrás: Pinterest

A Szumátrán elterjedt batak kultúrában állítólag elárasztották a piacot emberi hússal, Kínában pedig az emberi eredetű étkek egykor luxuscikknek számítottak.

A kannibalizmus jelensége végigkíséri az emberi történelmetForrás: Watchbox

A 13-14. században, a Jüan-dinasztia idejében úgy tartották, hogy „a gyerekek húsa minden íz közül a legjobb".

A hatalmas országban számos hír keringett arról, hogy annak idején a gyerekek különböző testrészeit gasztronómiai célzattal levágták, általában a comb egy részét, vagy a felkart.

Az antik Kínában az emberhúsból készült ételek különleges luxuscikknek számítottakForrás: Wikimedia Commons

Ezekkel az ételekkel gyakran az idősebbek iránti tiszteletet akarták kimutatni.

Néha a gyermekek maguk ajánlották fel bizonyos szerveiket betegeskedő szüleiknek

a Kok Ku és Ko Kan hagyomány szerint. Miao Csuang például feláldozta kezeit, hogy ezzel meggyógyítsa édesapját. A nép ettől kezdve istenként tekintett rá.

Körülbelül négy kilogramm fehérjét tartalmaz egy emberi test

Annak ellenére, hogy a kannibalizmus gyakorlata viszonylag elterjedt volt a múltban, még ma is tabutémának számít. Egyes tudósok közben azt állítják, hogy a kannibalizmusról szóló számos közismert történet a gyakorlatban nem is lenne lehetséges.

Szaturnusz felfalja gyermekét - részlet Rubens festményérőlForrás: Pinterest

Léteznek azonban olyan esetek is, amikor elfogadják, vagy legalábbis tolerálják ezt a jelenséget, tipikusan akkor, ha rendkívüli körülmények között a kannibalizmus a túlélést jelentheti.

Az 1921-es oroszországi nagy éhínség idején ugyancsak előfordult a kannibalizmusForrás: Pinterest

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az átlagos felnőtt teste több mint 125 ezer kalóriát és körülbelül négy kilogramm fehérjét tartalmaz,

ami szabályos díszlakoma lehet a végszükségbe került éhezőknek,

hiszen hat felnőtt egynapi teljes tápanyagellátásához elegendő.

Kannibalizmus a havas prérin

A civilizált világban tapasztalt, úgymond „túlélő emberevés" egyik leghíresebb példája 1846-ban történt Missouri államban, a Donner party nevű amerikai pionír csoporttal, akiket George Donner vezetett.

George Donner és felesége, egykorú fotónForrás: SF Gate

A társaság Kalifornia felé vándorolt, amikor pusztító hóviharba kerültek a Sierra Nevada hegységben, és a túlélés érdekében emberevésre kényszerültek.

A Donner-csoport pusztító hóviharba került a Kalifornia felé vezető útjánForrás: Pinterest

Az eredetileg 87 fős társaságból végül csak 48-an érkeztek meg Kaliforniába.

A történet gyorsan ismertté vált a szenzációra törő korabeli sajtónak köszönhetően.

A csoport tagjai a túléléséért ettek megfagyott társaik holttestébőlForrás: Pinterest

Másfél évszázaddal később, 2010-ben azonban a média újraértelmezte a korabeli jelentéseket, és arra a következtetésre jutott, hogy a civilizált emberiség sokkal inkább az éhhalált választja, mint sem az emberhús evését.

Nehezen szánták el magukat a legrosszabbra

Az erős túlélési ösztönökre szolgáltat egy másik közismertté lett példát az az utasszállító repülőgép, amely 1972-ben lezuhant az Andokban, a fedélzetén az uruguayi rögbiválogatott 45 tagjával.

Csak hetvenkét nap múltán akadtak rá a túlélőkreForrás: Pinterest

A túlélők igencsak híján voltak a tápláléknak, és fagyos magashegységi viszonyok között kénytelenek voltak halott társaik húsából enni.

A tragédiát csupán tizenhatan élték túl, amikor 72 nappal később megérkezett a segítség.

Vannak még csodák: akik túlélték a megpróbáltatásokatForrás: Vintage.es

Az azóta már megfilmesített történet bejárta a világot, aminek az volt a legfőbb tanulsága, hogy az alkalmi kannibálok igen nehezen, és csak az életösztöntől szorítva szánták el magukat a „legrosszabbra".

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK