Valóban csak az agyunk tíz százalékát használjuk?

2018.10.01. 20:00

A közelmúltban felröppent híresztelések szerint nem több, csak az agyunk tíz százalékát használjuk rendszeresen, és a fennmaradó, kilencven százalékot csak bizonyos technikákkal lehet felébreszteni. Fantázia vagy részigazság, amit a hollywoodi filmek és a motivátorok mutatnak? Annyi bizonyos, hogy kemény munkával hathatósan növelhetjük agyunk teljesítményét.

Azonnal megtanulhatunk egy idegen nyelven beszélni?

A csodabogár című, 1996-os filmben George Malley autószerelő (akit John Travolta alakít) képes megjósolni a földrengéseket, és rövid tanulás után, azonnal beszélni egy idegen nyelven. A 2014-ben bemutatott Lucy  francia sci-fi akciófilmben a főszereplő - akit Scarlett Johansson alakít -, különleges agyi képességeinek köszönhetően szuperhatalmú harcművészeti mesterré válik.

A Csúcshatás című filmben egy sikertelen író életét fenekestül felforgatja egy szupertitkos "intelligens gyógyszer". Segítségével teljes agykapacitását kihasználja, és önmaga tökéletes verziójává válik.Forrás: wikipédia

És ott van még 2011-ből a Csúcshatás című mozi is amelyben Bradley Cooper egy csodaszernek hála, az agyának teljes kapacitását ki tudja használni 18-24 órán keresztül.
Ezek a fantáziadús filmek nem véletlenül váltak igen kedvelté a nagyközönség körében. Egy nem reprezentatív, Amerikában végzett felmérés során a megkérdezettek 65 százaléka egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „az emberek naponta csak az agyuk 10 százalékát használják". A fiktív világgal szemben azonban az az igazság, hogy

kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan használjuk a teljes agykapacitásunkat.

Fontos szerephez jut a természetes szelekció

Hogy honnan tudhatjuk ezt? Egyrészt onnan, hogy ha csak az agyunk 10 százalékára lenne szükségünk, akkor az agyi sérülések többségének nem lenne észrevehető következménye, miután a károsodás az agy olyan részeit is érhetné, amelyeket nem is használunk.

A hollywoodi mozikkal ellentétben kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan használjuk a teljes agykapacitásunkatForrás: pexels.com

Azt is tudjuk, hogy a természetes szelekció visszatartja a nem használt anatómiai struktúrák kialakulását. Az ősemberek, akik csak a fizikai erőforrásaikra hagyatkozhattak, miközben az agyuknak csak igen csekély részét használták, sokkal inkább azoknak az értékes erőforrásoknak szentelték a figyelmüket, amelyek a túléléshez és a szaporodáshoz voltak szükségesek.

Az erősebb immunrendszer és izmok akkoriban sokkal hasznosabbnak bizonyultak, mint a „tétlen szövetekkel teli fej".

Valós időben térképezték fel az agyi aktivitást

Ezt a logikai következtetést a kutatók szilárd bizonyítékokkal támasztották alá. Az olyan modern képalkotó technikák, mint például a pozitronemissziós tomográfia (PET) és a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) lehetővé teszik az orvosok és kutatók számára, hogy az agyi aktivitást a „valós időben" térképezzék fel.

A kapott adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a nagyagy területeit – jóval több mint 10 százalékát – különféle tevékenységekhez használjuk.


Ebbe beletartoznak az olyan, látszólag egyszerű feladatok, mint például a pihenés vagy egy bonyolultabb kép értelmezése, de az olvasás vagy matematikai összefüggések megértése is.

olvasás, agykapacitás, tanulásForrás: pexels.com

Közben a kutatók még keresik az agynak azt a területét, amely egyszerűen „nem tesz semmit".

A mítoszt azt „önsegítő ipar" is felhasználta

A kérdés már csak az, hogy miért is hittük el akár egyetlen percre is, hogy az agyunk kilencven százaléka haszontalan? Ezt a mítoszt gyakran hozzák összefüggésbe a 19. századi pszichológus, William James nevével, aki megszellőztette, hogy a vizsgálatai alapján úgy látja: agyunk legtöbb mentális potenciálja kihasználatlanul marad.

A gondolat, miszerint nem sikerül kihasználnunk az agyunk teljes kapacitását, azóta is a motivációs guruk, spirituális könyvek egyik legkedvesebb témájaForrás: pexels.com

A szakember azonban soha sem határozott meg százalékos arányt. A koncepció azonban nagy valószínűséggel az amerikai „önsegítő iparból" származik. A felvetés ugyanis legelőször 1936-ban jelent meg Dale Carnegie egyik legtöbb példányban eladott könyvének, a "Hogyan szerezzünk barátokat, hogyan bánjunk az emberekkel" (How to Win Friends and Influence People) előszavában. Ez a gondolat, miszerint nem sikerül kihasználnunk az agyunk teljes kapacitását, azóta is a motivációs guruk, spirituális könyvek és a hollywoodi forgatókönyvek egyik legkedvesebb témája.

Kemény munkával változtathatunk

A rossz hír így hát azoknak szól, akik kifejezetten azt a módszert keresik, hogy hogyan válhatnak egyik napról a másikra tanulás nélkül zsenivé .

Agyunk teljesítményét javíthatjuk, ha megtanulunk valamilyen hangszeren játszani.Forrás: pexels.com

A jó hír viszont az, hogy a kemény munka ezen a területen is működik:

agyunk teljesítményét rendszeres edzéssel, mentális kihívásokkal képesek vagyunk fejleszteni.


Képességeink  többek között akkor javulhatnak, ha például megtanulunk valamilyen hangszeren játszani, számtani feladatokat oldunk meg, rejtvényt fejtünk, vagy regényeket olvasunk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK