A Pennsylvaniai Egyetem kutatói bizonyosságot találtak arra, hogy a zsiráfok foltos mintázata szinte pontosan másolja az anyjáét.
Az állat ráadásul kétféle módon is örökölheti ezeket a pettyeket: a foltok körvonalai és simasága nagy valószínűséggel mutat hasonlóságot.
Ezeknek a mérete és alakja szintén befolyásolhatja a borjú túlélési esélyeit a vadonban, mutatnak rá a kutatók, akik eredményeiket a PeerJ tudományos szaklapban osztották meg. A zsiráfokat a tigrisekhez, zebrákhoz és jaguárokhoz hasonlóan foltok tarkítják.
Ezek elsősorban a testhőmérséklet szabályozásában jutnak kiemelt szerephez. A foltok segítenek más állatoknak jelezni, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.
A foltos mintázatokat továbbá álcázásra is használják: egyik állat a vadászathoz, míg a másik a rejtőzködéshez.
Ezek a minták ugyanis optikailag felosztják a testformát.
Rengetegszer feltették nekünk már azt a kérdést, hogy a zsiráfoknak miért vannak foltjai"
– mondta Derek Lee, a Pennsylvaniai Egyetem vadállatokkal foglalkozó biológusa. – „Nekünk pedig nem volt erre semmi épkézláb magyarázatunk. Tehát úgy döntöttünk, hogy felhasználunk minden, a rendelkezésünkre álló adatot, hogy megkapjuk a válaszokat."
Néhány tudós korábban azt állította, hogy az afrikai szavanna impozáns állatainak foltjai és csíkozásai csupán véletlenszerűek. Mások arra gyanakodtak, hogy a foltokat a környezeti tényezők befolyásolhatják.
Lee és kollégái azonban úgy gondolták, hogy talán az örökléssel lehet kapcsolatban. És ráhibáztak.
Az örökletes foltok bizonyításához a kutatók 2012 és 2016 között fényképeket készítettek harmincegy zsiráfról és azok utódairól a kelet-afrikai Tanzánia területén.
Számítógépes szoftver segítségével elemezték ezeket a képeket, amely segített nekik összehasonlítani az anyák és borjaik mintázatait.
Mindehhez tizenegy tulajdonságot vizsgáltak, mint például a foltok alakja, mérete és színe.
Két tulajdonság meglepő egyezést mutatott az anyja és a borjú között, ezek pedig a foltok körvonalai és a határaik simasága"
– mutatott rá a szakember. – „Ezek egyértelmű bizonyítékot jelentenek arra, hogy a foltos mintázat a zsiráfoknál anyáról az utódokra öröklődik."
Ezt követően a kutatók csapata azt is ellenőrizte, hogy a borjak foltos mintázata milyen mértékben segít az állatoknak „besimulni" a környezetükbe.
A rejtőzködés ugyanis kulcsfontosságú ahhoz, hogy el tudják kerülni a ragadozókat.
Ezért a kutatók kiterjesztették a fényképes megfigyelést további 258 zsiráf borjúra.
Őket évente hat alkalommal fotózták a vizsgálat négy éve alatt. Ezután matematikai elemzés alá vették a fényképekre vonatkozó adatokat.
Ezek az analízisek pedig lehetővé tették számukra, hogy megbecsülhessék annak a valószínűségét, hogy egy-egy borjú mennyi ideig képes életben maradni a vadonban.
Úgy tűnt, hogy azoknak az állatoknak volt a legnagyobb túlélési esélye, amelyek nagyobb, szabálytalanabb alakú foltokkal rendelkeztek.
Az eredmények nem arra utalnak, hogy maguk a foltok fontosak a túlélés szempontjából, hanem inkább arra, hogy a mintázatok közötti különbségek határozzák meg azt, hogy a borjak életben maradnak vagy sem"
– mutatott rá Hopi Hoekstra, a Harvard Egyetem evolúciós biológusa.
És bár a foltok elsősorban a rejtőzködést szolgálják, az az alatt rejlő, fejlett kis érrendszer abban is segíti a zsiráfokat, hogy leadják a felesleges hőt Afrika forró szavannáin.
Az állat valamennyi foltja így különleges szerephez jut, és egyfajta hőablakként működve hűti a gazdáját.
A megállapításainkat további kutatásokkal szeretnénk megerősíteni"
– összegezte az eredményeket Lee. – „Mi most épp csak kapargatjuk a felszínt, de a zsiráfok DNS-ének elemzésével könnyen bizonyosságot is nyerhetünk."