Eltúlzott férfiagy az autistáké

2018.11.18. 17:09

Az autisták, nemtől függetlenül, bizonyos értelemben szuperhímek – legalábbis ami azt illeti, hogy mentális működésükben túltengenek a rendszerezés férfias jegyei, míg a gondolatok és érzelmek kiolvasásának nőies képességeivel hadilábon állnak. De tehetségeik kibontakoztatásával a társadalom is nyer, nemcsak ők.

A Cambridge-i Egyetem tudósai most zárták le a világ eddigi legátfogóbb felmérését a nemek közötti jellegzetes mentális különbségekről és az autisztikus vonásokról. A kutatásban két, régóta megfogalmazott pszichológiai elmélet érvényességét ellenőrizték: a nemek közti különbségek együttérző-rendszerező elméletét, valamint az autizmus „extrém férfiagy”-elképzelését. Az USA tudományos akadémiájának folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben közölt tanulmány szerzői a Channel 4 tévétársasággal együttműködésben több mint félmillió emberrel – köztük 36 000-nél több autistával – végezték el tesztjüket, melynek eredménye mindkét elmélet helyességét alátámasztotta.

Az együttérző-rendszerező elmélet jóslata az volt, hogy a nők nagy átlagban a férfiaknál magasabb pontszámot érnek majd el az empátia terén, vagyis azon képességükben, hogy felismerjék a másik ember gondolatait és érzéseit, és azokra a megfelelő érzelemmel válaszoljanak. A férfiaktól ezzel szemben azt várta az elmélet, hogy átlagosan jobban teljesítenek majd a rendszeralkotásban, ami a szabály-alapú rendszerek elemzését és létrehozását jelenti.

Az extrém férfiagy-elmélet azzal a feltevéssel él, hogy az autisztikus emberek mindkét fenti dimenzióban a férfias irányba tolódnak el: az átlagpopulációnál alacsonyabb tesztteljesítményt nyújtanak az empátia terén, viszont az átlaggal megegyező vagy annál magasabb eredményt érnek el a rendszerezésben.

Forrás: AFP/Franck Fife

Óriási mintamérettel dolgoztak

A fenti két elméletet megerősítő eddigi tanulmányok viszonylag szerény mintamérettel dolgoztak; ezzel szemben a mostani tanulmány óriási, 671 606 személyt tartalmazó mintapopulációt vonultat fel, benne 36 648 autistával. A nagy mintán kapott eredményeket utóbb egy második, 14 354 emberből álló mintán is sikerrel megismételték. Az új tesztben a résztvevőknek rövid, mindössze 10 kérdésből álló blokkokban kellett a négy válasz (nagyon egyetért / kissé egyetért / kissé nem ért egyet / nagyon nem ért egyet) valamelyikét kiválasztaniuk. A kérdések az együttérzőkészséget, a rendszerező hajlamot, valamint az autisztikus jegyeket voltak hivatottak felmérni.

E rövid kérdésblokkok segítségével a szerzők bizonyították, hogy a tipikus népességben a nők átlagosan a férfiaknál magasabb pontszámot értek el az empátia terén, a férfiak viszont átlagban a nőknél magasabb pontszámot kaptak rendszerezésből és autisztikus jegyekből. Az autisztikus személyek körében a nemek közötti különbségek csökkentek: az ő pontszámaik valamennyi dimenzió mentén a férfi irányba mutattak eltolódást. Az autisták átlagosan, nemtől függetlenül, magasabb pontszámot értek el rendszerezésből és autisztikus jegyekből, ugyanakkor alacsonyabbat empátiából, mint a tipikus népesség.

A csoport minden alany esetében kiszámította a különbséget (difference vagy „d-pontszám") a rendszerezés és az empátia terén elért pontszámok között. A magas d-pontszám azt jelentette, hogy az illető rendszeralkotó hajlama erősebb, mint az empátiája, és viszont, az alacsony d-pontszám az empátia elsőbbségét mutatta a rendszerezés felett. A tipikus népességben a férfiak a magas, a nők az alacsony d-pontszám felé mutattak eltolódást. Az autisták ugyanakkor még a tipikus férfi népességhez képest is magas átlagos d-pontszámmal rendelkeztek. Figyelemre méltó módon a d-pontszám minden más változónál, így a nemnél is 19-szer jobban írta le az autisztikus jegyek terén az emberek között mutatkozó változatosságot.

Forrás: AFP/Joel Saget

Tévedés, hogy az autisták nem empatikusak

A felmérés megállapította, hogy a férfiak átlagban a nőknél magasabb pontszámokat kaptak az autisztikus jegyekre. A magas rendszerezési és autisztikus pontszámok fokozottan jellemzőek voltak a természettudományok, technika, mérnöki tudományok és matematika terén dolgozókra a más foglalkozásúakhoz képest, míg utóbbiak empátia-pontszámok terén felülmúlták az előbbieket.

A cikk szerzői nem győzik hangsúlyozni, hogy a megfigyelt különbségek az egyes csoportokra átlagosan, és nem a csoportokat alkotó egyes személyekre vonatkoznak. Kiemelik, hogy az adatok alapján semmilyen jóslat nem tehető egy konkrét személyre nézve a neme, autizmusra vonatkozó diagnózisa vagy a foglalkozása alapján. Bármilyen efféle kísérlet sztereotipizálás és diszkrimináció lenne, amivel a szerzők élesen szembefordulnak.

A tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy az itt idézett elméletek a nemek közti különbségeknek csak két dimenziójára – az együttérző és a rendszerező hajlamra – vonatkoznak, a többire – például az agresszióra – nem, és az elméleteknek e két dimenzión túli extrapolálása félreértelmezéshez vezetne. Végül rámutatnak, hogy míg az autisztikus személyeknek általában gondjuk van az ún. kognitív empátiával – a mások gondolatainak és érzéseinek kiolvasásával –, az affektív empátiájuk, vagyis a mások iránti törődésük és odafigyelésük sértetlen. Az, hogy az autisták az empátia minden formáját nélkülöznék, közkeletű félreértés, ami nem felel meg a valóságnak – szögezik le a cikk írói.

Dr. Varun Warrier, a cambridge-i csoport egyik tagja így nyilatkozott: „Ezek a nemek közti különbségek a tipikus népességben nagyon nyilvánvalók. Kapcsolódó kutatásokból azt is tudjuk, hogy az empátia és a rendszerezés terén mutatkozó egyéni különbségek részben genetikus hátterűek, részben pedig a születés előtti hormonális környezetnek, illetve az egyedi élet során szerzett tapasztalatoknak tulajdoníthatók. Most azt kell megvizsgálnunk, hogy a nemek között megfigyelt különbségek milyen mértékben erednek egyik vagy másik tényezőből, és e faktorok hogyan kölcsönhatnak egymással.

Forrás: AFP/Franck Fife

A „big data” szerepe

A cambridge-i csapat másik tagja, Dr. David Greenberg elmondta: „A »big data«, a nagy adathalmazok elemzése elengedhetetlen a megismételhető és robusztus következtetések levonásához. Ez a kutatás jó példája annak, hogyan jöhet létre »big data«-alapú tudomány a kutatók és a média együttműködésében.” Dr. Carrie Allison hozzátette: Hálásak vagyunk az általános közönségnek és az autisták közösségének egyaránt a kutatásban való közreműködésükért. Következő lépésként azt kell átgondolnunk, hogyan építsük be ezeket az eredményeket az oktatásba, és hol nyújtsunk segítséget, ahol szükséges."

Simon Baron-Cohen professzor, a cambridge-i Autizmus Kutatóközpont igazgatója, aki csaknem két évtizeddel ezelőtt elsőként megfogalmazta a most igazolt elméleteket, így kommentálta a cikk megjelenését: „Ez a kutatás erős bizonyítékokkal támasztja alá mindkét elmélet helyességét. Ezen felül rámutat néhány olyan értékre, amivel az autisztikus emberek hozzájárulnak az emberi elmék sokféleségéhez. Ők általánosságban véve erős rendszerezők, ami azt jelenti, hogy kitűnő mintázatfelismerő készséggel rendelkeznek, remekül megfigyelik az apró részleteket, és jeleskednek a dolgok működésének megértésében. Támogatnunk kell e tehetségeiket, hogy megvalósíthassák a bennük rejlő lehetőségeket – s ezzel a társadalomnak is hasznot hajtsanak”.