Anyánk vére hajt minket a párkapcsolatainkban

2018.11.19. 16:04

Egy USA-szerte végzett felmérés szerint azok, akiknek az anyja több házastárssal vagy partnerrel élt együtt, maguk is hajlamosak ezt az utat követni.

Az Ohioi Állami Egyetem kutatóinak a PLOS One folyóiratban közölt kutatása szerint anyáinktól olyan személyiségjegyeket és párkapcsolati stratégiákat öröklünk, illetve veszünk át, amelyek befolyásolják a stabil párkapcsolat kialakítására való képességünket.

„Az eredményekből úgy tűnik, hogy az anyák bizonyos tulajdonságai inkább vagy kevésbé kelendővé teszik őket a házassági piacon, és jobbá vagy rosszabbá a kapcsolatok terén. A gyerekek öröklik és eltanulják anyáik készségeit és viselkedésmintáit, és sokszor tovább viszik őket a saját kapcsolataikba” – összegezte Claire Kamp Dush, a tanulmány vezető szerzője és az Ohioi Állami Egyetem humán tudományokkal foglalkozó tanára.

Anya és leányaForrás: Collection Christophel/© Les Films du Kiosque / France 2 Cinema/Les Films Du Kiosque / France 2

„Sok korábbi tanulmány utalt arra, hogy elvált szülők gyermekei maguk is nagyobb valószínűséggel fognak válni – idézte fel Kamp Dush –, de ez az új kutatás szélesíti a képet. Már nem csak a válásról van szó. Sok gyerek megtapasztalja a szülei válását, aztán azt is, ahogy a szülők új partnerekkel költöznek össze, majd azok a kapcsolatok is véget érnek. Ezek a további kapcsolatok is befolyásolják a gyerekek későbbi életét, amint arra a tanulmányunk rámutat.”

A kutatás alapjául szolgáló adatok két hosszútávú össznemzeti felmérésből, a National Longitudinal Survey of Youth 1979-ből (NLSY79) és a National Longitudinal Survey of Youth Child and Young Adult-ból (NLSY79 CYA) származtak. Mindkét felmérés legalább 24 éven át nyomon követte résztvevői sorsának alakulását. Az NSLY79 CYA felmérésben szereplők valamennyien az NLSY79-ben részt vevő anyák biológiai gyermekei voltak, így a kutatók hosszú távú áttekintést kaptak a párkapcsolati partnerek számáról mindkét generációban. Az Ohioi Állami Egyetem Emberi Erőforráskutató Központja által végzett felmérésekben nemcsak a házasságkötéseket és válásokat rögzítették, de feljegyeztek minden élettársi kapcsolatot és azok felbomlását is.

Az, hogy az anya hányszor házasodott, illetve hány partnerrel élt élettársi kapcsolatban, hasonló hatással volt a gyerekek későbbi partnereinek számára – állapította meg az elemzés. Az eredményekből ugyanakkor az is kiderült, hogy az egyazon anyától született testvérek közül azok, akik hosszabb időt töltöttek az anyjukkal úgy, hogy az élettársi viszonyban élt egy vagy több partnerrel, több párt fogyasztottak el felnőttként, mint az élettársi viszonyt gyermekként rövidebb ideig tapasztaló testvérek. „Az élettársi kapcsolatot vonzó, kevesebb elkötelezettséget igénylő párkapcsolati formának érezhetik azok, akik hosszabb ideig látták anyjukat ilyen kapcsolatban élni – véli Kamp Dush. – Ebből aztán már könnyen következhet a partnerek nagyobb száma, mivel az élettársi viszonyok nagyobb valószínűséggel bomlanak fel.”

A tanulmány három lehetséges magyarázatot említ arra, miért hajlamosak a gyerekek az anyjuk nyomdokaiba lépni az intim partnerek számát illetően. Az egyik elmélet azt emeli ki, hogy a válás, illetve a tartós élettársi viszony felbomlása rendszerint anyagi bizonytalanságot eredményez, amelynek a gyerekek is elszenvedői – már csak azért is, mert az egyik partner jövedelme gyakran kikerül a gyermekfenntartásra szánt büdzséből. Az anyagi gondok közepette felnövekvő gyerekek nehezebb sorsúak, és felnőtté válásuk is problémásabb, így kevésbé lesznek képesek a stabil párkapcsolat kialakítására.

Boldog család a tengerpartonForrás: Science Photo Library/CAIA IMAGE/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Caia Image/Science Photo Library

Bár a gyermekkorban elszenvedett anyagi bizonytalanság valóban összefüggést mutatott a későbbi partnerek számával, a partnerváltogatásra gyakorolt anyai befolyás a pénzügyi helyzetből adódó különbségek figyelembe vétele mellett is számottevő maradt. Ez arra utal, hogy az anyai minta követése a párkapcsolatok terén nem elsősorban az anyagi nehézségek következménye.

A második elmélet szerint maga az, ahogy a gyerek végigéli az anyja válását vagy élettársi kapcsolatának felbomlását – esetleg több alkalommal is –, olyan hatást gyakorol, amitől a gyerek későbbi élete során váltogatja majd a partnereit. Ez az elmélet azt jósolná, hogy az idősebb féltestvérek, akik nagyobb számú párkapcsolat felbomlását nézték végig, hajlamosabbak lesznek ezt a mintát követni, mint azok a fiatalabb féltestvéreik, akik kevesebb partnerváltást szenvedtek el.

Ezt a jóslatot azonban nem igazolták az adatok – mutat rá Kamp Dush. Azoknak a (fél)testvéreknek, akik kapcsolatról kapcsolatra sodródtak anyjuk mellett, nem volt statisztikailag kimutathatóan több partnerük a későbbiekben, mint azoknak, akik nem tapasztalták meg szüleik párkapcsolati instabilitását. Akkor viszont mi magyarázhatja, hogy anyák és gyerekeik hasonló párkapcsolati trendet követnek?

„Eredményeink leginkább azt sugallják, hogy az anyák ténylegesen átörökítik házastársi tulajdonságaikat és párkapcsolati készségeiket a gyerekeikre – olyanokat, amilyeneket, ha jók, ha rosszak. Lehet, hogy azok az anyák, akik sok párt emésztenek fel, nem rendelkeznek jó párkapcsolati készségekkel, rosszul kezelik a konfliktusokat, vagy mentális problémákkal küzdenek. Ezek bármelyike alááshatja a viszonyok stabilitását – fogalmaz Kamp Dush. – Bármi is legyen a pontos mechanizmus, úgy tűnik, hogy ezek a jellegek átadódnak a gyerekekre, és így az ő viszonyaik is ingatagabbak lesznek."