A zsidókat belülről is megbélyegezték a sárga csillaggal

Felvillantott emlékképek, rövid történetek mutatnak be példákat Robert O. Fisch könyvében arról, hogy embertelen körülmények között is lehetséges embernek maradni. A magyarországi oktatási intézményekben is terjeszteni kívánt kötet a Sárga csillag fénye címet viseli. Legfontosabb tanulságairól hétfőn délután tartottak műhelybeszélgetést a Károli Gáspár Református Egyetemen.

Az emberségre koncentrált

Robert O. Fisch még csak 19 éves volt, amikor 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. A megkülönböztetésre szolgáló sárga csillaggal a mellén járt az esti művészeti iskolába, miután zsidó vallása miatt nem vették fel az egyetemre. A politikai válságok elkerülése végett bátyját Svájcba küldték tanulni.

Saját bevallása szerint szüleitől céltudatosságot, szívósságot és felelősségérzetet örökölt.

Végül egy marhavagonba taszították 280 társával együtt, ahonnan több megálló után vezetett a gyalogos útja a több száz mérföldre található Mathausen-i koncentrációs táborig, majd onnan a végállomásra, a Gunskirchen-i haláltáborig.

Robert Fisch a csodával határos módon túlélte a náci koncentrációs tábort Forrás: theshiftnetwork.com

Az átélt megaláztatások, szenvedések ellenére megőrizte derűjét és szeme csillogását a kilencvenedik életévében is.

Maradj emberséges, még embertelen körülmények között is és tiszteld a másikat, ahogy Te is elvárod, hogy téged tiszteljenek"

– üzente személyesen Robert Fisch Budapestre hétfőn, amikor a Károli Gáspár Református Egyetemen a hit, erkölcs és vallás normarendjének kapcsolatáról tartottak szakmai megbeszélést a nyugdíjas orvos és művész könyvéről.

Almákat dobált neki egy osztrák asszony

A Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kiadványa a mindenki által jól ismert történelmi eseményeket új aspektusból mutatja be. Robert Fisch ugyanis az emberiesség jeleit kereste mindenhol.

Éhező foglyok az ausztriai Ebensee koncentrációs táborban Forrás: Lt. A. E. Samuelson

Az osztrák parasztasszonyban, aki almákat dobált nekik vagy épp az SS katonákban, akik különösebb habozás nélkül hajtották végre a legkegyetlenebb parancsokat is.

Egyedül azonban, amikor a parancsnokaik nem látták, néha egészen váratlanul viselkedtek"

– írja Robert Fisch. – „Egyszer menet közben az egyik SS katona durván szétlökött bennünket, titokban azonban szendvicseket osztott szét. Más alkalommal pedig „tévedésből" több ételt adtak az előírt adagnál."

Alig nyolcvanezren élték túl

1945. februárjában néhány orosz fogolynak sikerült megszöknie a koncentrációs táborból:

extrém alultápláltságuk ellenére megmászták a háromméteres falat és az őrök lefegyverzése után az elektromos kerítéssel is megküzdöttek, mielőtt öt méter magasból ugrottak volna az ismeretlenbe.

Néhány azonban így is kijutott: őket a falubeliek bújtatták őket, akik nem riadtak meg sem a koszos, tetves, beteg és bűzlő fogolytól, sem az SS katonák fenyegetéseitől (akik mindenkit megöltek, ha segítettek). Robert Fisch visszaemlékezése szerint nyolcan menekültek meg.
Öröm és reménység töltötte el a foglyok szívét, amkor 1945. május 1-én Berlin elesett, de a táborban semmi nem változott még egy ideig.

Az amerikai katonák megérkezése hatalmas örömmel töltötte el a foglyokat Forrás: flickr.com

Bár az SS katonák arra kaptak parancsot hogy ha az ellenség csapatai közelednek, akkor mindenkit lőjenek le és égessék fel a tábort, mégsem tették. Az amerikaiak végül május 4-én érkeztek meg Mauthausenbe, akik ruhát és élelmet dobtak le a kocsiról.

Három hónap alatt a 280 férfiből csupán 120 maradt életben"

– mondja Robert Fisch, mint a szerencsés túlélők egyike, aki a 20. születésnapján annyira gyenge volt, hogy csak kúszva tudott felmenni a lépcsőn. – „A mintegy 700 ezer magyar zsidóból talán ha 80 ezer élet túl a borzalmakat."

Belülről bélyegezték meg

Robert Fisch úgy érzi, hogy nincs benne gyűlölet. Bevallotta, hogy úgy érezte, hogy mindenki, akit sárga csillaggal jelöltek meg, belülről bélyegezték meg.

A zsarnokság idején az egyénnek fel kell állnia és küzdenie kell"

– hangsúlyozta a Budapestre küldött üzenetében is. – „Nem kiváltság az, hogy életben maradtunk, hanem sajátos felelősség. Minden túlélőnek morális emberi kötelezettségek parancsolnak és emberi alaptörvények szerint kell élnünk."

Az egykori fogoly a háború után Tatabányán lett orvos, majd 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol gyermekgyógyász lett és képzőművészetet tanult.

Néhány éve azonban indíttatást érzett arra, hogy leírja a gondolatait. Így született meg a Sárga csillag fénye című könyv, amelyet Robert Fisch alkotásai díszítenek.

Tanulságot szolgáltat az utókor számára

A holokauszt a jogrendszer komoly tragédiája, és okulás az utókor számára, hogy többé ne ismétlődhessen meg"

– mondta a műhelybeszélgetésen hétfőn Latorcai Csaba Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkára.

A sárga csillag megbélyegezte a zsidókat Forrás: afcpc.af.mil

A könyvet most szeretnék a magyar történelmi órák részévé tenni, és eljuttatni az oktatási intézményekbe. A konferencián Birher Nándor az emberséges normákról, Homicskó Árpád a hivatásetikai alapelvekről, Bertalan Péter a hit, vallás, és kettős beszéd a 1960-as évekbeli szerepéről, Lóth László a jog, erkölcs és gazdaság kapcsolatáról, míg Nagy Péter a műhelybeszélgetésnek nevet adó Dósa Elek életművéről beszélt.