Egy védőoltás fő feladata, hogy effektív fegyvert adjon az immunrendszer kezébe a kórokozók ellen. Sajnos a HIV nem egy könnyen legyőzhető ellenfél, mivel extrém módon adaptálódó – gyorsan meg tudja változtatni komponenseit, ami miatt újra és újra meg tudja újítani önmagát. A kórokozó e tulajdonsága miatt a megfelelő védőoltás kifejlesztésére tett kísérletek eddig csak részleges sikereket hoztak. Az egyik leghíresebb ilyen próbálkozás az RV 144-es vakcina előállítása volt, ami a placebóval kezelt csoporthoz képest 31,2 százalékkal szorította vissza a szervezetben megbújó vírusok számát.
A hatóanyag ugyan biztonságos volt, a test jól tolerálta, ennek ellenére a tudósok csak aprócska sikert tudtak felmutatni vele.
„Habár az RV 144 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis nagyon fontos tudományos vállalkozásnak lehet tekinteni, hiszen rávilágított azokra a tényezőkre, amik kapcsolatban vannak a HIV-vel szembeni védekezőképesség kialakulásával vagy annak hiányával” – nyilatkozta az IFL Science tudományos portálnak dr. Jill Gilmour immunológus.
Az RV 144 alkalmazásából leszűrt tapasztalatok nyomán elindulva több olyan megközelítést sikerült kidolgozni, amelyeknek első klinikai próbái 2019-ben kezdődnek el.
Az egyik vakcina a vírus felszínén található úgynevezett fúziós peptid molekulát veszi célba. A peptidek rövid aminosav-láncok, és a HIV arra használja őket, hogy bejusson a gazdasejtekbe.
A hatóanyag ezt a folyamatot gátolná, akadályozva a sejtek megfertőződését.
Az eddigi előzetes vizsgálatok alapján a kísérleti védőoltás a HIV 208 törzse közül 31-gyel szemben hatásos. További állatkísérletekre van szükség ahhoz, hogy nagy biztonsággal ki lehessen jelenteni, vannak-e mellékhatásai vagy biztonsági korlátai a vakcina alkalmazásának.
Egy másik – a Science Advances tudományos folyóiratban ismertetett – eljárás keretében olyan antigéneket juttatnak állatokba, amik antitestek prekurzorainak (előfutárainak) termelésére késztetik a szervezetet.
A prekurzorok ezt követően úgynevezett széleskörűen hatástalanító antitestekké (BNAB) fejlődnek, amik hozzákötődve a vírusokhoz becsomagolják a kórokozókat és akadályozzák őket a sejtek fertőzésében.
Jelenleg ez a védőoltás is a klinikai próbák küszöbén ácsorog.
„A hatékony HIV-vakcina kifejlesztésének egyik legnagyobb akadálya a vírus természetében és az immunrendszerrel kialakított kapcsolatában rejlik; a jelenlegi feljegyzések szerint egyetlen ember sem gyógyult meg még HIV-fertőzésből, és nincsenek pontos adataink arról sem, milyen jellegű immunválaszra van szükség ahhoz, hogy a kórokozók blokkolva legyenek, vagy elpusztíthatóvá váljanak” – magyarázta Gilmour.
A szakértő úgy véli, még mindig a vakcina az egyetlen eszköz, ami meggátolhatná a HIV terjedését, és véget vethetne az AIDS-nek.
Az elmúlt 5 évben a fertőzések száma nem esett vissza, sőt, a HIV további terjedésétől lehet tartani, ha nem sikerül megfelelő prevenciós módszert találni.
A HIV egy rendkívül „okos” kórokozó, „tudj”", hogy az immunrendszer legfontosabb katonái a T-sejtek, és ha ezeket megtámadja és eltéríti, a szervezet legfontosabb védelmi vonalát iktatja ki;
tulajdonképpen maguknak a T-sejteknek a fehérjéit használja fel ahhoz, hogy elpusztítsa védelmezőinket, és tovább tudjon terjedni a testünkben.
A védőoltások ugyanakkor megakadályozhatják a kórokozót abban, hogy véghezvigye „ördögi tervét”.
A jelenleg rendelkezésre álló kezelések rendkívül sokat fejlődtek az elmúlt évtizedek folyamán. Megfelelően alkalmazva őket a vírusok száma olyan mértékben lecsökkenthető, hogy a kórokozó továbbadása gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ez azonban nem gyógyítja meg a fertőzött személyt, hiszen a vírus továbbra is ott bujkál a sejtjeiben. Bármilyen hihetetlennek is hangzik, a HIV pontos működéséről még mindig kevés információval rendelkezik az orvostudomány.
Bizonyos vírusfehérjéket figyelünk, azt próbáljuk megérteni, milyen módon lépnek kapcsolatba a sejtekkel – vagyis mik, hol és hogyan kötődnek. Mivel ez egy rendkívül széles terület, általában a vírusreprodukció korai stádiumára fókuszálunk, ekkor a kórokozók már a sejtek belsejében vannak
– mondta dr. Kate Bishop, a Francis Crick Intézet munkatársa.
Dr. Bishop és kutatócsoportja most azt kutatja, hogy a HIV-nek milyen vírusellenes fehérjéket (restrikciós faktorokat) kell leküzdenie ahhoz, hogy kiiktassa az immunrendszer működését.
Az első restrikciós faktorokat még 2002-ben találták meg, azóta a HIV-vel kapcsolatos kutatások kulcsfontosságú tényezői.
A fő cél olyan alacsony toxicitású terápiák kidolgozása, amikkel akár az anyaméhben megfertőződött gyermekek is kezelhetővé válnak. Addig pedig marad a felvilágosítás, a betegséggel kapcsolatos stigmák és téves információk eloszlatása.
Forrás: IFL Science