Mégsem létezik a Mona Lisa-effektus?

2019.01.11. 13:06

A Mona Lisa a világ talán leghíresebb festménye, amelyen úgy tűnik, mintha Leonardo da Vinci 16. századi festményének tekintete visszanézne a megfigyelőjére és követné őt, bármerre megy is a helyiségben. A festményszemek természetesen nem mozognak, és egy új kutatás szerint a jelenséghez kapcsolódó Mona Lisa-effektus egy több évszázados optikai illúzión alapul.

Egyáltalán nem néz rád

A Mona Lisa, vagy eredeti nevén La Gioconda, Leonardo da Vinci remekműve, amelyet a híres itáliai polihisztor 1503 és 1506 között készített. Az elmúlt több mint ötszáz évben több király falát díszítette, jelenleg pedig a párizsi Louvre-ban van kiállítva. A sejtelmes mosolyú nőről sokáig azt hittük, hogy tekintetével követi a szemlélőjét, ám egy új tanulmány megállapította, hogy valójában ránk sem néz. A festményen lévő asszony pillantása az előtte álló szemlélőtől átlagban 15,4 fokra jobbra esik.

Leonardo da Vinci, Mona LisaForrás: Wikimedia Commons

Mona Lisa egyáltalán nem néz rád, az egész egy optikai illúzió – mondta Gernot Horstmann, a németországi Bielefeld Egyetem észleléssel foglalkozó pszichológusa a LiveScience tudományos portálnak.
Ez az eredmény kissé ironikus, hiszen a több évszázad óta fennálló teória már egy nevet is kapott: a Mona Lisa-effektus (van Mona Lisa-hatás) olyan jelenség, amikor egy képen vagy festményen szereplő alakok tekintete látszólag követ bennünket. Horstmann szerint bizonyos műalkotásoknál valóban így érezhetjük, ám a névadó Mona Lisánál ez pont nincs így.

Megváltoztatták a kép nagyítását

A szakemberek szerint ahhoz, hogy a jelenség működjön, pontosan ötfokos szögön belül kell állni. Horstmann és kutatótársa, Sebastian Loch számítástechnikus egy számítógépen jelenítették meg a híres festmény arcát, és önkéntesek bevonásával figyelték meg a Mona Lisa-hatást.

Mindig tömeg áll Mona Lisa portréja előtt a Louvre-banForrás: hu.wikipedia.org

A huszonnégy résztvevőtől mindössze annyit kértek, hogy egy odahelyezett kis vonalzó segítségével mondják meg, hogy szerintük hová néz a monitoron látott szempár. Tesztelték azt is, hogy a festmény egyéb, a tekintetén kívüli tulajdonságai (például az arca vagy ismertsége) megváltoztatták-e a megfigyelő észlelését: a kutatók ezért megváltoztatták a kép nagyítását, és az önkéntesek egyes esetekben csupán a nő szemét láthatták. Az összecsukható vonalzó segítségével így tizenöt, különböző szemszöget kaptak.
A képernyőn megjelenő személy ráadásul »csak akkor követ«, ha folyamatosan őt figyeled a tekinteteddel – magyarázta Horstmann. – Amikor megszakítom a szemkontaktust, máris másfelé néz, amikor újra ránézek.”

A hiedelmeink befolyásolják a percepciónkat

A kutatók végül egyértelműen megállapították, hogy a résztvevők megítélése alapján a Mona Lisa című festményen szereplő nő nem rájuk nézett, hanem kissé jobbra.
A festményen található asszony szemszöge egyértelműen kívül esik azon a tartományon, amelyben úgy érezzük, mintha minket nézne – elemezte a vizsgálati eredményt Horstmann.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor miért hitték több évszázadon át azt az emberek, hogy őket követi a tekintetével? Horstmann szerint azonban ezt a feltevést nagyban befolyásolják a hiedelmeink.
Talán egyszerűen azt szeretnénk látni, hogy ez a különleges nő egyenesen ránk néz, bármerre mozdulunk – hangsúlyozta Sebastian Loch. – De az is lehet, hogy azok, akik megalkották a Mona Lisa-hatás kifejezést egyszerűen úgy gondolták, hogy ez egy jól csengő, tudományosan hangzó kifejezés.
A kutatók eredményeiket a Perception tudományos folyóiratban publikálták.