2018-ban összesen 130 cápatámadás történt a világtenger különböző pontjain. Ebből összesen 66 incidens tartozik az úgynevezett nem provokált támadások kategóriájába.
A tengerbiológusok azokat az eseteket sorolják a nem provokált támadások közé, amelyeknél bármilyen, akár közvetlen vagy közvetett emberi ráhatás, illetve provokáló tényező nélkül következik be az áldozatot ért agresszió.
Az esetek közül viszont a korábbi évekhez képest magasabb, összesen 34 volt a provokált incidensek száma.
A provokált cápatámadásoknál mindig valamilyen konkrétan meghatározható emberi magatartás váltja ki a ragadozókból az agressziót.
Ilyen magatartás lehet például, amikor a búvárok „sarokba szorítják” valamely felségterületéhez ragaszkodó és azt védő területtartó faj egy-egy egyedét, de provokáló tényezőnek számít az állat megérintése vagy etetése is.
Ugyancsak provokált agressziónak számítanak
a víz alatt szigonypuskával halakra vadászó búvárokat ért támadások,
csakúgy, mint a halászhálóba, illetve horogra akadt példányok kiszabadítása közben történt balesetek is. De agressziót válthat ki – és ezért az ilyen esetek ugyancsak provokáltnak számítanak –, ha valaki vérző sebbel megy a tengerbe, vagy éppen a vízbe vizel.
A fennmaradó további 30 esetből 9 támadás motorral felszerelt vagy motor nélküli csónakokat ért,
4 alkalommal pedig vízbe került holttesteket ért halál utáni harapás. Egyik esetben egy tengeri akváriumban tartott cápa harapta meg a medencébe lemerülő légzőkészülékes búvárt.
10, cápatámadásként feljegyzett esetnél a szakértők szerint még kétséges, hogy valóban cápa harapta-e meg az áldozatokat.
2 incidensnél már bebizonyosodott, hogy tengeri angolna (Conger conger), illetve nyilascsuka vagy ismertebb nevén barrakuda (Sphyrena sp.) marta meg a sérülést elszenvedett embereket, 5 esetnél pedig nagyon hiányosan dokumentált, hogy mi is történhetett valójában.
A 2018-as év adatai közül az egyik legérdekesebb, hogy a nagy átlaghoz képest szignifikánsan csökkent a nem provokált esetek száma.
Amíg 2013 és 2017 között éves átlagban 87 incidens tartozott a nem provokált agressziók közé,
addig tavaly már csak 66 ilyen esetet jegyeztek fel. 2018-ban összesen 6 cápatámadás végződött halálos eredménnyel, ami átlagos számnak tekinthető.
A 6 esetből 5 halálos incidens számít nem provokált támadásnak.
A 2018-as cápatámadások földrajzi megoszlásában is észlelhetők változások. Ami megfelel a korábbi éveknek, hogy tavaly is az Amerikai Egyesült Államok vizein (Hawaiit is beleértve) történt a legtöbb, szám szerint 32 incidens, ám most ezekből 1 végződött csak halállal.
2018-ban Ausztrália került a második helyre összesen 20 regisztrált cápatámadással, ezek közül szintén 1 volt halálos kimenetelű.
Viszont a mindig is élmezőnyhöz tartozó Dél-afrikai Köztársaságban tavaly mindössze 2, és nem halálos kimenetelű cápatámadást jegyeztek fel,
ami azért is figyelemre méltó, mert a dél-afrikai vizek különösen gazdagok cápákban (117 cápafajt ismerünk az ország atlanti és indiai-óceáni területeiről), és itt található a világtenger egyik legnépesebb fehércápa (Carcharodon carcharias)-populációja is.
Az európai, illetve a hazai turisták körében különösen népszerű Vörös-tenger igen alacsony „fertőzöttségű” egyiptomi partszakaszán viszont 3 támadás is történt 2018-ban, ezekből 1 pedig halálos kimenetelű volt.
Nem provokált cápatámadásban további egy ember vesztette életét Brazíliában, 2 halálos kimenetelű eset pedig provokált incidens miatt végződött halállal.
A halálos kimenetelű baleseteket tigriscápa (Galeocerdo cuvier), nagy fehér (Carcharodon carcharias), és óceáni fehérfoltú cápák (Carcharhinus longimanus) okozták.
Hosszú évek, sőt évtizedek tendenciáját követve most is a szörfösök közül került ki a legtöbb áldozat, akiknek 53%-ra tehető az arányuk. Őket a fürdőzők követik 30%-kal, a harmadik legnagyobb áldozati csoportot pedig a légzőcsővel, illetve szabadtüdővel merülő búvárok alkotják, ezek aránya 6%-ot tesz ki.
2018-ban a sokéves átlagnál nagyobb számban ért légzőkészülékes búvárokat agresszió,
ami tavaly 5%-ot tett ki a korábbi években átlagosnak mondható 2-3%-a helyett. Amióta elterjedt a body surfing, ennek művelői új áldozati csoportként jelennek meg a támadási statisztikákban; a tavalyi adatsorban 3% az arányuk.
A fennmaradó további 3% az egyéb sekélyvízi aktivitást űzők köréből került ki. Ahhoz képest, hogy az elmúlt két évtizedben jelentősen megnőtt a tengerparti turizmus, és évről évre egyre többen nyaralnak a vízpartokon,
a különböző vízi aktivitásokat igénybe vevők számához viszonyítva visszaesett a cápatámadások aránya.
Mindez a cápatámadások tapasztalatait is felhasználó sokkal előrelátóbb biztonsági intézkedéseknek, valamint a széles körű és egyre hatékonyabb felvilágosító munkának köszönhető.
Rövid távon, egy-két év adatsora még nem elegendő az általános viselkedésbiológiai összefüggések, illetve törvényszerűségek feltárásához, mert a cápa-ember interakciók számát jelentős mértékben a változékony oceanográfiai, meteorológiai, illetve egyéb humán tényezők is befolyásolják.
Két-három évtized összehasonlító adataiból azonban már felismerhetőek a nagyobb összefüggések,
amelyek még hatékonyabbá tehetik a megelőzést.
Végszóként, noha minden emberhalál szörnyű, de ne felejtsük el, hogy a 2018-ban történt 6 halálos incidenssel szemben tavaly is hozzávetőleg 100 millió cápa esett a kíméletlen kereskedelmi halászat, valamint a felelőtlen irtás áldozatául.