Fellebbenhet-e a titok a 20. század leghátborzongatóbb rejtélyéről, a Gyatlov-ügyről?

2019.02.09. 15:00

A 20. század egyik legrejtélyesebb ügyében, a kilenc egyetemista túrázó Urál-hegységben történt titokzatos és bizarr halálához kapcsolódó Gyatlov-ügyben az orosz főügyészség bejelentette, hogy hatvan év elteltével újraindítják a vizsgálatot. A történelemből egyetlen egy olyan haláleset sem ismert, amelyhez olyan sok, pontosan 75 különféle magyarázat fűződne, mint a Gyatlov-ügyhöz. Ezek közt egyaránt találunk tudományos igényű megközelítéseket, összeesküvés-elméleteket, valamint sci-fi ízű magyarázatokat is. A Gyatlov-ügy azonban annyira összetett és bizarr, hogy még a 21. századi nyomozati technika bevetése mellett is erősen kérdéses, vajon sikerül-e fellebbenteni a fátylat a hatvanéves titokról.

A helyszínen próbálják rekonstruálni a 60 éve történt eseményeket

A több évtized után újraindított nyomozás a Gyatlov-ügyet magyarázó 75 különféle verzióból – amelyek között egyaránt fellelhetők a tragédiát a földönkívüliekkel, vagy egyenesen a szibériai jetivel összefüggésbe hozó elméletek is – csak három hipotézist fog vizsgálni, mégpedig azokat, amelyeket a szakértők a rendelkezésre álló adatok alapján a „legvalószínűbbeknek” tartanak.

A 20. század legrejtélyesebb halálesete, a hatvan éve történt Gyatlov-incidensForrás: FilmImage.ru/S. Sakov

„Mindegyikünk valamilyen módon kapcsolódik a természeti jelenségekhez” – ezzel vezette fel a Gyatlov-dosszié ismételt megnyitását bejelentő nemzetközi sajtótájékoztatót Alexander Kurennoi, az orosz főügyészség képviselője.

A bűncselekmény ki van zárva a kérdésből

– szögezte le határozottan, amihez magyarázatként hozzáfűzte: „Nincs egyetlen olyan bizonyíték, még közvetett sem, ami támogatná ezt a (bűncselekményes) változatot.” A jekatyerinburgi régió ügyésze az 1959-ben készült nyomozati anyagból egy 400 oldalas eredeti dossziét is felmutatott.

A nemzetközi sajtótájékoztatón az 1959-ben készült nyomozati anyagból 400 oldalnyi dossziét is bemutattakForrás: Getty Images

Az érthető okokból igen nagy érdeklődést kiváltó eseményen jelen volt Gyatlov egykori barátja és sporttársa, Petr Bartolomej, aki a következőket nyilatkozta: „Egy évvel korábban (ti. az incidens előtt, a szerk.) egy másik expedíción voltunk az Urálokban, ahol sokkal nehezebbek voltak a feltételek, mint az utolsó vállalkozásnál.”

A barátjáról, Gyatlovról pedig azt nyilatkozta, hogy nagyon jól felkészült hegymászó volt, akire mindig lehetett számítani. „Ugyanezt mondhatom a többi srácról is, bár nem mentünk annyi expedícióra, mint az Igorral. Örülök, hogy ismét ilyen magas szintű vizsgálat folyik annak érdekében, hogy végre megértsük, mi is történt pontosan” – tette hozzá.

Igor Alekszejevics Gyatlov tapasztalt hegymászó voltForrás: Ria/Novosti

Az elhunytak rokonai, a média, valamint a nyilvánosság arra kérik a hatóságokat, hogy derítsék ki végre az igazságot, és ne hallgassák el a gyanújukat, hogy ha valami rejtve van, vagy volt tőlük” – ezzel indokolta Kurennoi a Gyatlov-dosszié újbóli megnyitását az orosz főügyészség hivatalos weboldalán közzétett videóban. A következő hónapban

a nyomozóügyészek és az igazságügyi szakértők az Urálba utaznak, a Gyatlov-incidens egykori helyszínére.

 

A Gyatlov-csoport túraútvonalának térképvázlata, valamint a sátor és a holttestek helyzetét feltüntető helyszínrajzForrás: Origo

A tervek szerint a szakértők kilenc különböző vizsgálatot fognak elvégezni,

köztük törvényszéki bizonyítási kísérletet és helyszíni szemlét is.

A nyomozók bizakodása szerint mindez majd segíti kitölteni az ügy „számos üres helyét”, ahogy az orosz főügyész szóvivője, Kurennoi nyilatkozta. Erre szokás azt mondani: Hát, majd meglátjuk!

Gyanús, tetovált alak csatlakozik a diákokhoz, mint „túravezető”

De valójában mi is az, ami tényszerűen ismerhető az uráli „Halálhegyen” történt titokzatos tragédiáról? 1959 januárjának első napjaiban a szverdlovszki (ma: Jekatyerinburg) Műszaki Egyetem rádiótechnikai karának végzős hallgatója, Igor Alekszejevics Gyatlov, az egyetemi hegymászóklub tagja arra gondolt, hogy szervez egy új évi hegyi túrát az Urál vidékén.

 

Felhívására kilencen jelentkeztek, hét fiatalember és két lány.  

A szverdlovszki (ma: Jekatyerinburg) Műszaki Egyetem túrázói, a kép jobb szélén ülve Igor Alekszejevics Gyatlov láthatóForrás: Origo

A társaságból hatan a szverdlovszki egyetem hallgatói voltak, hárman pedig frissen végzett diplomás mérnökök, közülük az egyik fiatalember az Uralmas gyáripari vállalatnál,

a másik kettő pedig a Cseljabinszk-40 fedőnevű szupertitkos szovjet katonai atomkutató telep 817-es számú vállalatánál dolgozott.

Az eredetileg néhány naposra tervezett rövid kirándulásból végül is egy kéthetes komolyabb túra terve született meg; az egyetemtől a távolmaradási, a helyi hatóságoktól pedig az útvonalengedélyt alig két hét alatt sikerült is megszereznie Gyatlovnak.

Gyatlov, valamint a csoport két két lánytagja, Ljudmila Dubinyina és Zinajda Alekszejevna KolmogorovaForrás: Wikimedia Commons

(A szovjet időkben az adott település elhagyását be kellett jelenteni, illetve az utazáshoz engedélyt kellett beszerezni a rendőrhatóságtól.) Az utolsó pillanatban csatlakozott a társasághoz egy harmincas évei második felét taposó, nem túl bizalomgerjesztő, tetoválásokkal dekorált férfi, Szemjon (Alekszandr) Alejszandrovics Zolotarjov.

A rejtélyes körülmények között életüket vesztett Gyatlov-csoport tagjai, akik közül lcsak a láza miatt hazaküldött Jurij Jefremovics Jugyin élte túl a szörnyű tragédiátForrás: Origo

Őt a helyi rendőrhatóság jelölte ki „túravezetőnek” a fiatalok mellé, így el kellett fogadni a személyét. Zolotarjov valójában nem hegyvidéki túravezető, hanem a szovjet titkosszolgálat, a KGB tisztje volt.

Hirtelen jött láza mentette meg az egyetlen túlélőt

A társaság Zolotarjovval kibővülve, 1959. január 25-én indult el a kalandosnak remélt túrára. A csapattagok fiatal koruk ellenére valamennyien gyakorlott hegymászók, túrázók voltak. Szverdlovszkból vasúton tették meg az Ivgyelig tartó 500 kilométeres utat, innen pedig teherautón mentek tovább a túra kiindulási pontjáig, Vizsajba.

Gyatlov és társai Ivgyelből teherautón mentek tovább a gyalogtúra kiindulási pontjáigForrás: Ria/Novosti

Megérkezésük másnapján, január 27-én kitűnő hangulatban vágtak neki a hosszú hegyvidéki gyalogtúrának. Január 28-án a csoport egyik férfi tagja, Jurij Jefremovics Jugyin belázasodott. Hasztalanul érvelt, hogy lázasan is bírja az iramot, Gyatlov hajthatatlan volt, és visszaküldte Vizsajba az emiatt méltatlankodó Jugyint.

Végül emiatt ő lett az egyetlen, aki életben maradt a csoportból.

A csapat tovább folytatta útját a behavazott uráli vidéken az őslakos manysik (másik nevükön vogulok) évszázados hegyi ösvényeit taposva.

Behavazott uráli vidék, a Halálhegy környékénForrás: Ria/Novosti

Január 29-én érték el következő táborhelyüket, amely Halat Szjal havas lankáján, 1080 méteres magasságban feküdt. Halat Szjal manysi nyelven Halálhegyet jelent.

Vizsajtól gyalogosan vágtak neki a túránakForrás: Getty Images

A környékbeli manysik legendavilágában Halat Szjal félelmetes múltú hely,

amely arról kapta a nevét, hogy évszázadokkal korábban kilenc (!) manysi vadász halt itt furcsa halált, 

az őslakosok szerint a halálukat „repülő szellemek” okozták. A dialektikus materializmuson szocializálódott fiatalok jókedvét azonban ilyen primitív, ásatag babonák aligha ronthatták el, így le is táboroztak a Halálhegyen.

Tűzrakóhelyre és egy félig behavazott sátorra figyelt fel a pilóta

Hogy mi is történhetett ezután, az már csak a fennmaradt naplótöredékekből, továbbá a helyszíni kutató-mentő akció, valamint a nyomozás ismertté, pontosabban hozzáférhetővé vált jegyzőkönyveiből rekonstruálható. A csoportnak az eredeti terv szerint február 12-én kellett volna visszaérnie Vizsajba. Abban maradtak, hogy megérkezésükről táviratban értesítik Szverdlovszkban maradt társaikat.

Néhány csoporttag, itt még jókedvűenForrás: Wikimedia Commons

Február 12-e azonban a csoport felbukkanása nélkül telt el.

Egy-két napig senki sem idegeskedett; mivel egy ekkora túrán néhány napos csúszás egyáltalán nem számít rendkívüli eseménynek. A túra második napján visszafordult Jugyin amúgy is elmondta, hogy Gyatlov közölte vele: várhatóan csak késéssel fognak visszaérkezni. Február 18-án azonban a nyugtalankodó hozzátartozók nem bírták tovább a tétlen várakozást, és riasztották a hatóságokat.

Gyatlov és csoportja a túra közben készített amatőr fotónForrás: Wikimedia Commons

A keresésben több százan – a milícia, a katonaság emberei és önkéntesek – vettek részt, néhány napig azonban minden eredmény nélkül. Február 22-én bevetették a légierő helikoptereit is, és mintegy 4000 négyzetkilométernyi (nagyjából Csongrád megyényi) területre terjesztették ki a kutatást. Február 25-én az egyik helikopter személyzete

kialudt tűzrakóhelyek maradványaira és egy félig behavazott sátorra lett figyelmes a levegőből.

 

A nyomozók félig hó alá temetve, és összehasogatott állapotban találták meg a sátratForrás: Wikimedia Commons

Még aznap öt holttestet találtak meg, négyet a sátortól 900 méterre

egy fenyőfa tövében, az egyik nő, Ljudmilla Dubinyina tetemét pedig a táborhelytől mintegy 150 méter távolságra. A többi négy személy holttestét csak az olvadás után, 1959 májusában találták meg, egy mélyedés alján, ahol egymás mellett feküdtek.

Horrorfilmbe illő, megdöbbentő látvány tárult a nyomozók szeme elé

Amit a helyszínen láttak, az még a sokat tapasztalt nyomozókat is megdöbbentette. A nagyobb, hatszemélyes sátrat belülről felhasogatták, ami arra utalt, hogy a bent lévők

ismeretlen okból, valószínűleg páni félelem hatására olyan gyorsan akartak kijutni, ahogyan csak lehet,

és nem bíbelődtek a zsinórral összefűzött bejárati ponyva szétnyitásával. A mínusz 20 fok körüli hideg ellenére három holttest mezítláb volt, kettő pedig csak alsóneműt viselt.

A mínusz húsz fokos hideg ellenére három holttestet mezitláb találtak megForrás: Origo

A helyszíni szemlén részt vevő szakértőknek feltűnt a halottak bőrének,

különösen az arcon és a végtagokon látható rendkívül furcsa, narancssárga elszíneződése is.

Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat megállapította, hogy öt személy halálát vészes kihűlés, háromét pedig súlyos belső sérülések okozták. A tisztázatlan szerepű csoporttag, Zolotarjov hipotermia és a belső sérülések együttes következményeként hunyt el.

Az igazságügyi szakértők észlelték, hogy a holttestek bőre, főleg az arcon és a kezeken megmagyarázhatatlan narancsos színben játszottForrás: Origo

A legfurcsábbnak azonban az egyik nő, Ljudmila Dubinyina sérülései bizonyultak. Dubinyinának hiányzott a nyelve,

az összes bordája összetört, a belső szervei pedig elmozdultak, de anélkül, hogy bármilyen külsérelmi nyomot találtak volna a testén.

Egy repülőorvos megjegyzése szerint a szokatlan sérülések arra emlékeztették, mintha a fiatal nő legalább 100 km/órás sebességgel repülve egy sűrített levegőből álló, viszonylag rugalmas falnak ütközött volna.

Megtalálják az egyik túrázó holttestétForrás: Ria/Novosti

Ehhez hasonló megmagyarázhatatlan eredetű sérülést találtak Zolotarjov holttestén is, de neki „csak” a jobb oldali bordái törtek össze.

Mindkettejük ruházatán és testén közepes erősségű radioaktív sugárzást mértek.

Ez utóbbi azért volt nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan jelenség, mert a tágabb körzetben sehol sem működött radioaktivitást okozó forrás.

Két holttest radioaktívan sugárzottForrás: Ria/Novosti

Két túrázó, Rusztem Vlagyimirovics Szlobogyin és Zinajda Alekszejevna Kolmogorova kezén égésnyomokat azonosítottak, de semmilyen – akár csak egy mikronnyi – füst-, korom-, illetve szénmaradványt sem találtak rajtuk.

Rejtélyes fénygömbök a Halálhegy felett

A gyilkossági ügyként indult nyomozást igen gyorsan, már 1959. május 19-én lezárták. Az eljárást bizonyítottság hiányában megszüntették,

kategorikusan kizárva, hogy állat vagy ember támadása okozta volna a túrázók halálát.

A nyomozást megszüntető határozat különös indokolása szerint: „A halál oka ismeretlen, valószínűsíthetően egy mindent elsöprő külső erő miatt következett be.”

A Halálhegy felett észlelt fénylő gömbökről készített rossz minőségű amatőr felvétel. A kép jobb alsó szélén a hegy körvonala van kiemelveForrás: Wikimedia Commons

A nyomozás során kihallgatták annak a túrázó csoportnak a tagjait is, akik a Halálhegytől 50 kilométeres távolságra táboroztak a végzetes napokban. Beszámolójuk szerint a február elsejéről másodikára virradó éjszakán

a Halálhegy felett furcsa, kék, narancs, illetve vörös fényben világító gömböket észleltek,

amelyek hol lebegve álltak a levegőben, hol pedig villámgyorsan ide-oda cikáztak.

Halálos autóbaleset éri a magánnyomozásba fogott újságírót

A vizsgálati dokumentációt államtitoknak nyilvánították. Csak 1991-ben oldották fel – részben – a titkosítást. A korabeli szovjet világban nem volt helye oknyomozásnak, illetve a titkos ügyek bolygatásának. Ennek ellenére Jurij Jarovoj – aki az eltűnt túrázók után kutató mentőcsoportban is részt vett – egyfajta korát megelőző oknyomozó újságíróként privát nyomozásba fogott.

Jurij Jarovoj privát nyomozásba kezdett, hogy feltárja a rejtélyes ügy hátterétForrás: Wikimedia Commons

Nyolc évvel a Gyatlov-ügy után írta meg a különleges eset által inspirált regényét, kiváltva ezzel a szovjet hatóságok rosszallását. Nem tudta elkerülni a cenzúrát: a könyvét, annak ellenére, hogy regény, nem pedig dokumentumkötet volt, csak jelentős módosításokkal engedték kiadni 1967-ben.

Amikor Jarovoj és felesége 1980-ban egy titokzatos autóbalesetben életüket vesztették,

hagyatékából pont az a két vaskos dosszié hiányzott, amelyben az újságíró saját nyomozásának publikálatlan feljegyzéseit őrizte.

Jarovojnak a Gyatlov-ügyben összegyűjtött, kiadatlan és kéziratban lévő naplóját az újságíró furcsa autóbaleset után eltüntettékForrás: Ria/Novosti

Miután a Gyatlov-dosszié titkosítását 1991-ben feloldották, egy másik újságíró, Anatolij Guscsin betekintést kért az iratokba.

Guscsin megállapította, hogy a nyilvánossá tett anyag erősen hiányos,

és számos oldal hiányzik a vizsgálati jegyzőkönyvekből.

Földönkívüliek, a szibériai jeti és a többiek

A Gyatlov-ügy rejtélyes haláleseteire mind a mai napig nincs elfogadható magyarázat. Hivatalosan ugyan lezárták, de a valós okok szempontjából ez még egy most is lezáratlan eset. (A szovjet hatóságok egyes források szerint „nem hivatalosan”, de egészen az 1970-es évek elejéig vizsgálták az ügyet.) Az elmúlt évtizedekben sok teória született arról, hogy mi is történhetett a Halálhegy lejtőjén 1959 februárjának első napjaiban.

Egészen vad történetek is szárnyra kaptak, egy tudományos igényűnek éppen nem nevezhető elmélet szerint a szibériai jeti, a „hóember” végzett Gyatlov csoportjávalForrás: Pinterest

Egyes vélekedések szerint a helyi manysi törzsek lehetnek a szverdlovszki túrázók halálának hátterében, akik bosszút álltak a hegymászókon, mert őseik szent területére léptek. Ez az elképzelés több szempontból is sántít,

legfőbb hiányossága, hogy figyelmen kívül hagyja az idegenkezűségre utaló bizonyítékok hiányát.

Más elmélet szerint a fiatal túrázók titkos katonai kísérlet áldozatául estek, és csak rosszkor voltak rossz helyen.

Egyesek titkos katonai akció áldozataiként tekintenek a Gyatlov-csoport tagjairaForrás: Pinterest

Való igaz, hogy a szovjet időkben az Urál területén több katonai bázis és kísérleti telep működött, de ismerve az akkori idők titkolódzó-gyanakvó légkörét, nehezen elképzelhető, hogy civil személyek olyan útvonalengedélyt kaptak volna, amely e bázisok, gyakorlatozó terek területét érinti.

Népszerű teória, hogy rosszul elsült negyedik típusú találkozás történhetett Gyatlov csapata és földönkívüliek között.

 

Vannak, akik földönkívülieket sejtenek a Gyatlov-ügy hátterébenForrás: Origo

Ez ugyanúgy nem bizonyítható, mint számos egyéb harmadik vagy negyedik típusú találkozásra vonatkozó történet. Egyesek már uráli jetit is vizionáltak a rejtélyes baleset hátterében.

A helyszínen álló emlékmű, a rejtélyes módon elhunyt áldozatok portréivalForrás: Dimitrij Nikisin

Tény és való, hogy az aggálytalan, bizonyítékokkal alátámasztható magyarázat még várat magára, de könnyen lehetséges, hogy sohasem fogjuk megtudni, mi is történt valójában a Halálhegyen 1959 februárjában. Az igazság lehet, hogy „odaát” fog maradni, immár mindörökké. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK