Amikor a homokdűnék között váratlanul felbukkant a sivatagi róka

2019.02.12. 22:09

Erwin Rommel, a sebtében felállított Deutsche Afrika Korps frissen kinevezett parancsnokaként 1941. február 12-én érkezett meg az európai fagyos télből a langyos észak-afrikai tavaszba. Rommel tábornok természetesen nem nézelődni jött a festői szépségű líbiai Bengáziba, hanem hogy Adolf Hitler elhatározásából kisegítse a bajból a Führer szorult helyzetbe került barátját és szövetségesét, Benito Mussolinit. A kihívásokat valamint a váratlan és kalandos helyzeteket imádó öntörvényű tábornok ugyan szigorúan megkötött mandátummal és viszonylag kis erőkkel érkezett Észak-Afrikába, ám ennek ellenére, hetek alatt mindent felforgatott.

„Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben. Egy, a háború vérzivatarából kiemelkedő, nagy hadvezér."
(Winston Churchill Rommelről, 1942 januárjában)

Blitzkrieg: Hitler uralma alá hajtja Nyugat-Európát

Franciaország 1940 júniusában bekövetkezett gyors bukása után minden addiginál élesebben vetődött fel a hogyan tovább kérdése a német véderő, a Wehrmacht főparancsnokságán. A június 22-én Compiègne –ben aláírt fegyverszüneti megállapodással Hitler szerencsecsillaga is a zenitjére hágott. 1936 márciusától, a rajnai demilitarizált övezet rajtaütésszerű megszállásától kezdve minden a Führer nem egyszer hazardírozó szándékai szerint alakult.

Hitler gyakran hazardírozott, 1941-ig többnyire sikerrelForrás: Bundesarchiv

A Harmadik Birodalom 1938. március 12-én a nyugati nagyhatalmak csendes asszisztálása mellett sikeresen végrehajtotta az Anschlusst, Ausztria bekebelezését a Harmadik Birodalomba. Anglia és Franciaország nem ismerte fel a fenyegető veszélyt, így Chamberlin brit, valamint Daladier francia miniszterelnökök az úgynevezett szudéta-válság idején az 1938 szeptember 30-án Münchenben aláírt négyhatalmi paktummal hozzájárultak Csehszlovákia feldarabolásához,

abban bízva, hogy a csehszlovák állam feláldozásával megnyerhetik maguknak a békét.

 

Neville Chamberlin brit miniszterelnök (a kép bal szélén) Daladier francia kormányfővel Adolf Hitlernél az 1938-as müncheni tárgyalásokon. A megalkuvó nyugati politikával, Csehszlovákia feláldozásával sem sikerült megállítani HitlertForrás: Bundesarchiv

Evés közben jön meg az étvágy-, tartja a régi közmondás, mindez pedig tökéletesen ráillett Adolf Hitler politikájára is.

A Danzig kérdésében kirobbant német-lengyel konfliktus 1939. szeptember elsején Lengyelország lerohanásához vezetett. Annak ellenére, hogy ezt már sem London, sem pedig Párizs nem nézhette tétlenül, a szeptember 3-i angol és a francia hadüzenetet nem követte semmilyen aktív katonai fellépés Németországgal szemben.

Hitler dísszemlét tart csapatai felett LengyelországbanForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A „furcsa háború" hónapjaiban az addigi sikereitől megmámorosodott Hitler újabb nagy dobásra, Nyugat-Európa leigázására készült. Miután az 1939. augusztus 23-án aláírt német-szovjet megnemtámadási egyezménnyel, ismertebb nevén a Ribbentrop – Molotov paktummal sikerült bebiztosítania a hátát keleten, a náci diktátor teljes erejével a Nyugat ellen fordulhatott.

Von Ribbentrop Sztálin jelenlétében aláírja a német-szovjet paktumot, 1939. augusztus 23-ánForrás: Wikimedia Commons

A nagyszabású „Fall Gelb" hadműveleti terv végrehajtása 1940. május 9-én Luxemburg megszállásával kezdődött.

A Wehrmacht alakulatai néhány nap alatt uralmuk alá hajtották Dániát, Belgiumot és Hollandiát,

majd bő hat hét alatt a világközvélemény legnagyobb megdöbbenésére két vállra fektették a legerősebb nyugat-európai katonai hatalomként számon tartott Franciaországot is.

Német katonák a párizsi Eiffel-torony előttForrás: WW2 in Color

A francia fegyverszünet után már csak egyetlen akadály állt az európai náci hegemónia teljessé tételének útjában, Anglia makacs ellenállása.

Az angol buldog felveszi az odadobott náci kesztyűt

Nyugat-Európa náci lerohanása, a talminak bizonyult megbékélési politika brit apostola, Neville Chamberlin miniszterelnök bukásához vezetett Angliában. A Downing Street 10-be beköltöző utóda, az Admiralitás első lordjából miniszterelnökké előlépett Winston Churchill merőben más politikát képviselt, mint Chamberlin.

Winston Churchill merőben más politikát képviselt, mint ChamberlinForrás: Wikimedia Commons

A szivarjairól, valamint kitűnő szónoki képességéről l elhíresült új kormányfő 1940 kora nyarán, az akkor még teljesen reménytelennek látszó helyzetben is

eltökélten felvette a kesztyűt Hitler világhódító törekvéseivel szemben.

A Führernek arra a titkos reményére, hogy a francia vereség hatására Anglia is kapitulálni fog, a brit miniszterelnök a parlament alsóházában június 4-én elmondott híres beszéde adott csattanós választ:

Sir Winston Churchill brit miniszterelnökForrás: Wikimedia Commons

„...harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat!" Churchill tehát egyértelművé tette, hogy egy buldog szívósságával fog küzdeni a német expanzióval szemben. Hitlernek ezért sürgősen döntenie kellett a további lépésekről.

A Führer, aki betegesen félt a tengertől

A kérdést behatóan megtanácskozta tábornokaival, illetve katonai szakértőivel. Az a Führer számára is egyértelművé vált, hogy a nácik teljes és háborítatlan európai hegemóniájának biztosításához ki kell iktatni Angliát. Dunkerque után Nagy Britanniának alig maradt felfegyverzett partvédelmi ereje, ezért kézenfekvőnek látszott egy azonnali invázió a szigetország ellen.

Hitler tartott Angliától, és irtózott a tengertőlForrás: Bundesarchiv

Hitler azonban betegesen félt minden nagyobb tengeri hadművelettől.

Ezért amikor Erich Raeder vezértengernagy, a Kriegsmarine (a német haditengerészet) főnöke kendőzetlenül megmondta, hogy mindaddig szó sem lehet semmilyen partra szálló hadműveletről, amíg a csatorna felett nem száz százalékos a német légi fölény, a Führer könnyű szívvel elhalasztotta a szigetország megszállásra kidolgozott „Fall Seelöwe" inváziós terv végrehajtását, mégpedig határozatlan időre.

Erich Raeder vezértengernagy, a Kriegsmarine főnökeForrás: Bundesarchiv

A légi fölényt Hermann Göring birodalmi marsall hetvenkedő ígéretei ellenére sem sikerült kivívni

a La Manche csatorna felett, ezért 1940 szeptemberére az angliai invázió terve végleg lekerült a napirendről, és más eszközt kellett keresni a makacs angol ellenállás Hitler által remélt megtöréséhez.

Higezuhanyként érte a tábornoki kart Hitler újabb terve

Angliát kizárólag a szigetország köré vont tengeri blokáddal térdre kényszeríteni a német tengeralattjárók sikerei ellenére sem látszott megvalósíthatónak, mert szorongatottsága dacára, a Nagy Britannia körüli tengereken azért még mindig a Royal Navy György-keresztes hadilobogója volt az úr.

Göring hetvenkedése ellenére sem tudta kivívni a Luftwaffe a légi fölényt a La Manche csatorna felettForrás: Bundesarchiv

Sokkal ígéretesebb opciónak tűnt a brit oroszlán elszigetelése az életben maradásához nélkülözhetetlen gyarmatbirodalmától, amihez Észak-Afrika és a Szuezi-csatorna, valamint a Közel-Kelet elfoglalásán át vezetett volna az út. Többen is így vélték a német tábornoki karból, de Hitler gondolatai 1940 júliusától már egyre gyakrabban a végtelen orosz sztyeppéken kalandoztak.

Adolf Hitler számára a Szovjetunióval való paktum mindig is kínos engedménynek számítottForrás: Bundesarchiv

A Führer a Szovjetunióval 1939 augusztusában megkötött megnemtámadási szerződést

sokkal inkább kellemetlen kényszerként,

mintsem hosszabb távú stratégiai megállapodásként élte meg, szemben külügyminiszterével, Von Ribbentroppal, aki a Sztálinnal nyélbe ütött paktumra mindig is úgy tekintett, mint élete főművére.

A Molotov- Ribbentrop paktum aláírása a KremlbenForrás: Photo12/Photo12/Archives Snark/Archives Snark

1940 őszéig a tábornoki kar sem gondolt arra,

hogy főnökük kiszámíthatatlan szeszélye a Szovjetunió elleni hadjárat tervében fog megtestesülni mindaddig,

amíg nem végeztek Angliával. Hiszen maga a Führer hangoztatta többször előttük, hogy nem fogja elkövetni az első világháború legnagyobb német hibáját, a kétfrontos háborút.

Sztálin 1941 júniusáig nem hitte el, hogy Hitler támadást készít elő a szovjetunió ellenForrás: Ria/Novosti

Ezért is érte hidegzuhanyként a vezérkart, amikor Hitler közölte tábornokaival, hogy elhatározott szándéka szerint a következő évben megtámadja a Szovjetuniót. A Führer úgy vélekedett, hogy a nyugaton bevált villámháborús stratégia keleten is sikeres lesz, mert mint kifejtette: „

Elég lesz csak berúgnunk az ajtót, és az agyaglábú kolosszus magától fog összeomlani."

Hitler értékelése szerint Anglia végzetesen meggyengült, ezért bőven lesz idejük végezni a Szovjetunióval úgy, hogy utána kényelmesen leszámolhassanak „Európa legfőbb bajkeverőjével."

Churchillt is nagyon aggasztotta Keitel terve

Adolf Hitler Molotov szovjet külügyi népbiztos 1940. novemberi hivatalos berlini tárgyalása után határozta el végleg a Szovjetunió elleni offenzívát. A Führer december 16-án írta alá az oroszországi hadjárat stratégiai céljairól szóló 21. számú hadműveleti utasítást, amit a tábornoki kar több tagja is mély megdöbbenéssel vett tudomásul.

Hitler és Franz Halder vezérezredes, a német szárazföldi haderő (Oberkommando des Heeres) vezérkari főnöke, a Barbarossa-hadművelet tervezése közbenForrás: Bundesarchiv

A Hitler alázatos lakájának tartott Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokságának (OKW) csendben utált főnöke meglepő módon maga is megpróbálta eltéríteni a Führert a Szovjetunió megtámadásának tervétől. Keitel kiszámította, hogy az orosz offenzívára bevetni tervezett összesen mintegy 150 hadosztály harmada

tökéletesen elegendő lenne Anglia kiszorításához Észak-Afrikából

és a Közel-Keletről, amivel halálos sebet ejthetnének Nagy Britannián, végleg kiütve így a háborúból.

Wilhelm Keitel vezértábornagy (a képen középen) az OKW főnöke Észak-Afrika és a Közel-Kelet megszállásában látta volna Anglia legyőzésének zálogátForrás: Bundesarchiv

Albert Kesselring, a Luftwaffe tábornoka szintén úgy látta, hogy mindaddig, amíg Angliára nem mérnek végső csapást,

rendkívül kockázatos vállalkozásnak számít a Szovjetunió ellen tervezett kaland.

Mindkét tábornok felismerte, az észak-afrikai hadjárattal úgy mérhetnének végzetes csapást Angliára, hogy megspórolhatják a La Manche csatornán való átkelést.

Rommel ( a képen balra) és KesselringForrás: Bundesarchiv

Egyébként maga Winston Churchill, a brit háborús kabinet feje is erősen tartott ettől a lehetőségtől.

Mint emlékirataiban megírta, Egyiptom és a Szuezi-csatorna elfoglalása kilátástalan helyzetbe hozta volna Angliát. Hitler azonban nem ismerte fel az észak-afrikai térség stratégiai jelentőségét ebben a többesélyes nagy játszmában.

Churchill erősen tartott egy komolyabb észak-afrikai német hadművelettőlForrás: Pinterest

Mivel meggyőzte magát arról, hogy a képes lesz a kétfrontos háború kockázata nélkül legfeljebb két-három hónapos villámháborúval megsemmisíteni a Szovjetuniót, Keitel tervét elvetette. Annak ellenére, hogy Hitler semmiféleképpen sem akart Afrikába menni, ironikus módon mégis csak ott kötött ki barátja és szövetségese, a Duce ügyetlenkedése miatt.

A Duce ügyetlenkedése miatt Hitler mégis Afrikába megy

Benito Mussolini, aki egyfajta modernkori Augustusként tekintett sajátmagára, a lehetőségeit és erőforrásait alaposan félreismerve kockázatos kalandba fogott Kelet-, illetve Észak-Afrikában. A Duce - aki féltékenyen figyelte a német szövetséges fényes győzelemsorozatát -, úgy gondolta, hogy egyenrangúságát saját, az afrikai térségben illetve a Balkánon elindított akciókkal fogja bebizonyítani barátja, Adolf Hitler előtt.

A Duce modernkori Augustusnak képzelte magátForrás: Pinterest

Az olasz diktátor azonban 1941 elején komoly bajba került Líbiában. Az Egyiptom védelmére felsorakoztatott 8. brit hadsereg

nemcsak hogy megállította a kairói bevonulásról álmodozó Ducét, hanem visszakergette Líbiába,

ahol már az a veszély fenyegetett, hogy az angolok beveszik Tripolit, és kikergetik az olaszokat Észak-Afrikából. Hitler mély bosszúsággal vette tudomásul az Afrikából érkező rossz híreket.

Mussolinit komoly bajba sodorta meggondolatlan afrikai kalandjaForrás: Wikimedia Commons

1941 első hónapjaiban ugyanis már gőzerővel folytak a Szovjetunió elleni Barbarossa hadművelet titkos előkészületei,

ám a Mussolinit fenyegető újabb súlyos kudarc ellen mégis tenni kellett valamit. Hitler bajba került barátja megsegítése céljából utasítást adott egy kisebb csapatkontingens gyors felállítására, a nélkülözhető erőkből.

Mussolini és HitlerForrás: Bundesarchiv

Így jött létre az 5. könnyűhadosztályból valamint a 15. páncéloshadosztályból sebtében felállított alakulat, a később fényes hírnevet szerzett Deutsche Afrika Korps, vagyis a német Afrika Hadtest, ami a népszerű tévhittel szemben

korántsem a sivatagi hadviselésre tudatosan és alaposan felkészített magasabb egységnek,

hanem csak egy kapkodva felállított csapatkontingensnek számított, amelynek élére, - saját választása alapján – Erwin Rommelt nevezte ki a Führer.

Afrikát választja a "szellemhadosztály" parancsnoka

Erwin Rommel az első világháború híres tisztje, és a bécsújhelyi Theresianum valamint a Potsdami Hadiakadémia kiváló képességű tanára még az 1939-es lengyelországi hadjárat idején került Hitler közvetlen környezetébe.

Rommel Hitlerrel a lengyelországi hadjárat idejénForrás: Bundesarchiv/Kliem

Rommel vezérőrnagy igazán csak az 1940-es francia hadjáratban bizonyította be kiváló taktikai képességeit, a 7. páncéloshadosztály parancsnokaként.

Rommel a 7. páncéloshadosztály parancsnokaként 1940 júniusában, a franciaországi hadjárat idejénForrás: Bundesarchiv

Rommel mesterien alkalmazta a gépesített hadviselés fortélyait,

folyamatos vonulásaival, váratlan előretöréseivel szabályosan az őrületbe kergette ellenfeleit.

A francia tábornokok Rommel vezérőrnagy magasabb egységét maguk közt csak „szellemhadosztályként" emlegették, mivel sohasem lehetett tudni, hogy mikor és hol bukkannak fel a legváratlanabb helyzetekben az alakulatai.

Rommel a párizsi győzelmi díszszemlénForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Rommel 7. pácéloshadosztálya minden más német egységénél gyorsabban, átlagosan napi 60-70 kilométert megtéve nyomult előre a franciaországi hadszíntéren. A német tábornok egyedülálló taktikai képességeit a 7. péncéloshadosztály által megsemmisített több száz ellenséges harckocsi, valamint 97 000 foglyul ejtett francia katona demonstrálta.

Rommel rendkívül híres volt páratlan taktikai érzékérőlForrás: Origo

Azon felül, hogy franciaországi győzelmeiért elnyerte a Vaskereszt lovagkeresztjét, Hitler az 1941 februárjában az altábornaggyá is előléptetett Rommelnek felajánlotta,

hogy bármelyik, tetszése szerint kiválasztott harcoló alakulatot vezetheti.

Így esett Erwin Rommel választása 1941 februárjának első napjaiban a líbiai kalandra készülődő Afrika Hadtestre. 

Rommel fütyül a parancsra, és fogyjul ejt öt brit tábornokot

Afrikába történt elutazása előtt a szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heeres, OKH) élén álló Franz Halder vezérezredes szigorúan meghagyta Rommelnek,

hogy csak és kizárólag az olasz szövetséges védekező harcait támogató műveleteket folytasson, és kerüljön mindenféle önálló kezdeményezést.

Ilyen eligazítással a tarsolyában érkezett meg Erwin Rommel, az ellenfelei által később csak sivatagi rókaként emlegetett német tábornok Tripoliba, 1941. február 12-én.

Rommel 1941 február 12-én érkezett meg AfrikábaForrás: Bundesarchiv

Az öntörvényű és a harcot élvező, abban kreativitást kereső, továbbá kitűnő taktikai érzékkel megáldott Rommel a helyszínen tájékozódva azonnal rájött, hogy egyedülállóan jók a lehetőségek az angolok El-Agheliából és Bengaziból történő kikergetéséhez. Ezért figyelmen kívül hagyva Halder vezérezredes intelmeit,

 

a saját szakállára rögtön egy kisebb hadműveletbe kezdett, hogy páncélosai bevetésével kipuhatolja az angolok gyenge pontjait.  

 

Rommel Észak-AfrikábanForrás: Wikimedia Commons

A felderítő céllal tervezett hadművelet azonban olyan jól sikerült, hogy Rommel március 25-re El-Agheilánál bevette az előretolt brit állásokat.

A gyors sikeren felbuzdulva a „sivatagi róka" nem állt meg,

hanem az offenzív hadműveleteket tiltó OKH direktívára fütyülve, és tegyük hozzá, hogy az angolok legnagyobb megdöbbenésére, egységeivel betört Kirenaikába.

Egy Pnzer III harckocsi az Afrika Korps kötelékébőlForrás: Bundesarchiv/Valtingojer

A páncélosaiból villámgyorsan három falanx-szerű hadoszlopot alakított ki, és motorizált alakulatai gyorsaságát kihasználva

április 7-re teljesen körbekerítette a krenaikai brit erőket,

rengeteg hadianyagot zsákmányolva, valamint öt angol tábornokot is foglyul ejtve.

Brit katonák egy kilőtt német Panzer III-as fedezékéből tüzelnek aForrás: Imperial War Museum

A „sivatagi róka" nem volt híján a hazardírozó szellemnek sem, ezért az angolok megfutamodását kihasználva tovább folytatta gyors előrenyomulását az egyiptomi határ felé, mit sem törődve a lehetetlenül hosszúra nyúlt utánpótlási vonalakkal.

Halder hápogott a dühtől, az angolok pedig megtanulták a Rommel nevet

Rommel szélvészszerű gyorsasággal ért az egyiptomi határon fekvő Tobruk alá, ám a város menetből való bevételére tett kísérlete kudarcba fulladt, és Morshead ausztrál tábornok véget vetett a sivatagi róka addigi diadalmas előrenyomulásának. Az afrikai frontról beérkező hírek hallatán az OKH stratégái eleinte úgy vélték, hogy Rommel megbolondult, agyára mehetett a tűző sivatagi nap.

Halder vezérezredes szabályosan hápogott a dühtől amikor tudomására jutott, hogy Rommel saját háborúba kezdettForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Halder vezérezredes valósággal hápogott a dühtől, amikor rájött, hogy Rommel a főparancsnokság szigorú utasításait figyelmen kívül hagyva, saját háborúba kezdett.

A britek hamar megtanulták a sivatagi róka nevétForrás: Wikimedia Commons

A bosszús Halder Paulus vezérezredest küldte Afrikába, az öntörvényű parancsnok megfegyelmezésére, ismételten és nyomatékosan megtiltva Rommelnek a további keleti előrenyomulást.

Forrás: Imperial War Museum

Rommel azonban a visszavonulásból is győzelmet tudott kovácsolni, ugyanis a személyesen Churchill parancsára nyomába lihegő angol 8. hadsereg alakulatait, az 1941. június 15. és 18. között lezajlott harcokban

az előre telepített aknamezőkre csalta, súlyos veszteségeket okozva nekik,

miközben páncélosai Wavell tábornok seregének szárnyaira csaptak le.

Rohamozó brit katonákForrás: Imperial War Museum

E ragyogó manőverrel sikerült megállítania a 8. brit hadsereget, az angolok pedig megtanulták az Afrikába érkezett tábornok nevét tisztelni, aki a következő másfél évben, még súlyos vereségek sorozatát mérte rájuk.