Rettenetes híreket kaptak a 18. században a massachusettsi telepesek: a korábban még csak hírből ismert fekete himlő elérte Bostont és igen gyorsan terjedt. Az első áldozatokat – egy karibi térségből érkező hajó utasait – a helyi kórházban azonosították, amelyet piros zászlóval jelöltek meg, a következő felirattal „Isten irgalmazzon".
Eközben a nyüzsgő gyarmati város több száz lakosa életét féltve menekülni kezdett.
Az emberek megrettentek a halálos betegség hírétől, és annak a lehetőségétől, ami velük is megtörténhet.
Félelmük nem volt alaptalan: a rendkívül fertőző vírus nyomában nagyméretű járvány pusztított a vidéken, úgy mint a tűzvész. A megfertőződött betegek először lázat és fáradtságot, majd kiütéseket tapasztaltak magukon, amelyek mindent eltorzító hegeket hagytak maguk után.
A fertőzöttek között magas volt a halálozási arány: a fekete himlőt az esetek körülbelül harminc (az Újvilágban gyakran akár nyolcvan) százalékában nem élték túl az áldozatok.
Az 1721-es himlőjárvány azonban több szempontból is ijesztőbb volt mint azok a korábbi fertőzések, amit a bostoniak valaha is tapasztaltak.
A betegség nyomában pusztulás járt, és több száz halottat hagyott maga után.
Évszázadokkal a modern orvosi kezelés, valamint a fertőző betegségek keletkezésének megértése előtt a járvánnyal sújtott területre egy rabszolga érkezett, akit hamarosan mindenki csak Onesimus néven emlegetett.
De honnan ismerhette ez az ember az ember az egyik legpusztítóbb járvány ragályos kórokozóját? A válasz, hogy a saját tapsztalataiból, mert a fekete himlő kíméletlenül szedte áldozatait azokon a rabszolgákat szállító hajókon, amelyek Nyugat-Afrikából az amerikai rabszolga kereskedelem akkori központja, Massachusetts állam felé tartottak. Az 1700-as évek elején már mintegy ezer rabszolga élt a területen, a legtöbben Bostonban. Onesimus is egy ilyen hajón érkezett meg az Újvilágba, akit egy államférfi, Cotton Mather vásárolt meg.
A férfi a gazdájától kapta meg egy bibliai utalás nyomán az Onesimus, azaz a „hasznos" nevet.
Sok amerikaihoz hasonlóan úgy érezte, hogy kötelessége az általa vásárolt rabszolgákat taníttatni és megkereszteltetni, miközben az afrikaiakat – a korszak más rabszolga-tulajdonosaihoz hasonlóan – az „ördög fattyainak" tartotta és folyamatosan a lázadásuktól rettegett.
Mather egyáltalán nem bízott a rabszolgáiban, így Onesimusban sem. Az utókorra hátramaradt naplójában arról írt, hogy milyen óvatosan kezeli őket, és folyamatosan lesben áll, résen van. Mather úgy gondolta, hogy a „feketéknek a vérükben van a tolvajos viselkedés", miközben gyakran gonosznak és haszontalannak bélyegezte őket.
Ám 1716-ban, a himlőjárvány tetőpontján ő is rettegni kezdett a halálos kórtól. Ekkor azonban
Onesimus meglepő javaslatot tett arra, hogyan fékezzék meg a betegség elterjedését.
A honfitársaihoz hasonlóan kétségbeesetten gyógymódokat kereső Mather ezért megfontolta rabszolgája javaslatát, majd egy bátor orvossal karöltve merész kísérletet tett, hogy megpróbálják megállítani a fekete himlő további pusztítását.
Ahogy látom, Onesimus egy elég intelligens fickó, aki egyszer már elkapta a himlőt, de túlélte, ami figyelemreméltó
– írta Mather a naplójában. – Elárulta nekem, hogy egy különleges műtétet végeztek rajta, melynek során megfertőzték valamivel, ami örökre megvédi őt a betegségtől. Azt is hozzátette, hogy akinek van bátorsága alávetni magát ennek az eljárásnak, az örökre megszabadul a fertőzés félelmétől."
A fekete himlő vírusa az Orthopox vírusok közé tartozik és korábban már az Óvilágban is pusztított. A modern kori molekuláris genetikai módszerek kutatásai nyomán kiderült,
hogy a vírus körülbelül 16-68 ezer évvel ezelőtt jelent meg:
ekkor vált el az afrikai rágcsálók rokon-vírusaitól.
Az egyik patogénabb változata mintegy 400-1600 éve jelent meg Ázsiában, egy másik törzse pedig 1400-6300 éve Nyugat-Afrikában.
A műtét során Onesimust szándékosan megfertőzték egy másik vírussal (a karján lévő nyitott sebbe dörzsölték a fertőző anyagot), ami csodával határos módon kiváltotta az immunitást.
Mather le volt nyűgözve, ám még mindig kételkedett. Megkérdezett más rabszolgákat is, hogy ellenőrizze Onesimus történetét. Mint később kiderült, ezt a gyakorlatot már rendszeresen alkalmazták Törökországban és Kínában.
A védekezési eljárás az ókori Kínából eredt, és az úgynevezett varioláció nevet viselte, amely az egészséges emberek szándékos megfertőzését takarja. A mesterséges fertőzés kevésbé veszélyes, mint a természetes fertőzések, és nem mellesleg egész életre szóló védettséget biztosít. Ennek oka, hogy a vírus nem belélegezve, hanem a bőrön át jut a szervezetbe.
A védettség reménye gyorsan terjedt Massachusettsben,
Mather azonban nem számított arra, hogy rabszolgájától megismert kezelési ötlet mennyire népszerűtlen lesz a lakosság körében.
Az emberek (elsősorban a fehér gyarmatosítók) ugyanis bizalmatlanok voltak a feketék által kifejlesztett orvosi eljárással szemben.
Mathert megrágalmazták és folyamatosan becsmérelték. A New York Courant című helyi újság nevetségessé tette őt,
majd egy robbanóeszközt dobtak be az ablakán, amelyre a feldühödött emberek üzenetet is csatoltak.
A haragjukat a faji gyűlölet éltette. Néhány helyi prédikátor azzal érvelt, hogy Isten akarata ellen tesz, és kiteszi a veszélyes betegségnek az embertársait – mondta Ted Widmer történész a History.com tudományos portálnak.
Később, 1721-ben és Zabdiel Boylston – az egyetlen bostoni orvos, aki támogatta az eljárást – megvizsgálta a beoltásos, fertőzéses módszer lehetőségeit. Ebben az évben is terjedt a himlőjárvány, amely egy újabb hajóval érkezett Bostonba és a lakosság felét megfertőzte.
Boylston egyszerűen képtelen volt tétlenül nézni a haláleseteket és fia, illetve a rabszolgái segítségével beoltotta a betegeket.
Végül a kezdetlegesen kifejlesztett vakcinát 242 ember kapta, és közülük csupán hatan hunytak el. Ez figyelemreméltó eredménynek számított, hiszen a bostoni közösség nagy részében
a fekete himlő tovább szedte áldozatait azok közül, akik nem merték bevállalni az újszerű eljárást.
A járvány abban az évben 844 embert fertőzött meg Bostonban, ami a lakosság tizennégy százalékát jelentette.
Ám az oltás reményt adott az esetleges, jövőbeli fertőzések hatásos kezelésére, és segített az oltások gyakorlatának elfogadottságában is. A 18. század végén, 1796-ban Edward Jenner kifejlesztett egy olyan hatékony vakcinát, amely
a tehénhimlőnek az emberben kevéssé patogén vírusát használta a himlő elleni immunitás kiváltására.
Felfedezte, hogy a tehénhimlő okozta mesterséges fertőzés, a vakcinázás olyan védettséget vált ki, amely hatékony az emberi himlővel szemben is. A sikeres tesztek után végül kötelezővé vált a himlő elleni védőoltás egész Massachusetts államban.
Oneismusról azonban nem sok feljegyzés maradt fenn forradalmi javaslattétele után. A későbbi életéről csupán egyetlen tény ismeretes, mégpedig az, hogy részben megvásárolta a szabadságát. Az azonban nyilvánvaló, hogy
merész ötletével sok életet mentett meg, ami végül a himlőbetegség elleni sikeres harchoz vezetett.
Az Egészségügyi Világszervezet 1980-ban lezárult vakcinázási akcióterve teljesen kiirtotta a vírust. A himlő egyike azon két fertőző betegségnek (a másik a keleti marhavész), amit az emberiségnek sikerült világszerte felszámolnia.