Miért nincs még gyógyszer szélütésre?

2012.08.01. 10:57

Az EU-ban több mint 1 millió szélütés, azaz stroke fordul elő évente. A gyógyszergyárak több mint ezer szert fejlesztettek ki a kezelésére, a gyakorlatban azonban szinte egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

"Magyarországon évente 180-200 ezer a stroke-on átesettek száma, közülük 50 ezer az új megbetegedés" - mondja Csiba László, a debreceni Neurológiai Klinika igazgatója. A Debrecenben megtartott European Stroke Organisation (ESO) Nyári Egyetemén a hazai szakmai élvonal mellett több mint 20 ország legrangosabb szakemberei, köztük francia, német, román, svájci, osztrák, finn, portugál, svéd, olasz vendégek tartottak előadást. A legújabb eredményekről Konstantin-Alexander Hossmann, a kölni Max Planck Neurológiai Intézet professzora számolt be az [origo]-nak.

Több mint ezer szert teszteltek

A professzor elmondta, hogy az EU-ban több mint 1 millió stroke-eset fordul elő évente, és ezek harmada halállal, másik harmada tartós egészségkárosodással végződik. Nem véletlen tehát, hogy ez a betegség a legalaposabban kutatott kórok közé tartozik. A gyógyszergyárak több mint 1000 szert fejlesztettek ki a kezelésére, és ezek 70 százaléka laboratóriumi körülmények között eléggé hatékonynak bizonyult. Sajnos a gyakorlatban azonban szinte egyik szer sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Fotó: Nagy Attila [origo]
Hossmann professzor

Az elmúlt években sok új ismeret gyűlt össze a stroke genetikai hátteréről, kórélettanáról, molekuláris biológiai és biokémiai hátteréről. Rengeteg kísérletet végeztek, hogy az állatkísérletekben bevált szereket átültessék az emberi gyógyításba. A kutatók nagy csalódására azonban az állatkísérletekben jól működő szerek az emberek esetében nem váltak be. Az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) eddig összesen egy korai vérrögoldásra (trombolízisre) alkalmas szer klinikai használatát engedélyezte. Az összes idegvédő, úgynevezett neuroprotektív szer eddig alkalmatlannak bizonyult emberi használatra.

Miért nincsenek hatékony gyógyszerek?

A kudarc okának a kutatók többsége azt tartja, hogy az állatkísérletek nem tükrözik a klinikai valóságot. Az állatkísérletekben percről percre nagyon jól lehet követni az állatok agyában lejátszódó véráramlási (hemodinamikai), biokémiai és egyéb változásokat. Ezek a megfigyelések emberek esetében értelemszerűen teljesen hiányoznak, hiszen a stroke otthon vagy a munkahelyen következik be, és értékes percek, akár órák telhetnek el, mielőtt a beteg a klinikára jut. Így tehát hiányoznak az első percek, tízpercek képalkotó eljárásokkal (PET, MRI) való nyomon követésének eredményei.

Az is valószínűsíthető, hogy különbségek vannak az állatokban kísérletileg előidézett stroke és az embereknél a gyakorlatban előforduló stroke között, így az állatkísérletek nem jól modellezik a valós helyzetet. Itt az idő, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján jobban összehangoljuk az állatkísérletek eredményeit a klinikai gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal - mondta a professzor.

Fotó: Nagy Attila [origo]
Csiba László

Mechanikus vérrög-eltávolítás

Hossmann professzor úgy véli, hogy a jelenleg legelterjedtebb gyógyítási módszer, a vérrögoldó szerek használata mellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni a mechanikus vérrög-eltávolítási módszerek fejlesztésére és alkalmazására. A mechanikus módszerekkel egyrészt gyorsabb eredményt lehet elérni, másrészt kiküszöbölik a vérrögoldó szerek egyik súlyos mellékhatását, amikor a nagyobb vérrög kisebb darabokra esik szét, és ezek további ereket zárnak el. (Ilyen mechanikus vérrög-eltávolítást már Debrecenben is sikerrel végzett Csiba László és csoportja.) A mechanikus módszereket érdemes lenne kombinálni olyan idegvédő (neuroprotektív) szerekkel és eljárásokkal, amelyek a keringés helyreállításakor védik a károsodástól az elzáródás körüli sejteket és szöveteket. A károsodások magától a stroke-tól, de a vérrögoldók mellékhatásaként (például vérzések) is bekövetkezhetnek.

 

 

Vérrög-eltávolítás mechanikus eszközzel

A professzor szerint a vérrögoldás (trombolízis) legnagyobb hátránya, hogy - a mechanikus vérrög-eltávolítással ellentétben - lassan távolítja el a keringés útjából az akadályt. Ezt Csiba professzor is megerősítette, és hozzáfűzte, hogy több száz vérrögoldás tapasztalatai azt mutatják, hogy legjobban az agykérgi vérrögök reagálnak a trombolízisre, és ha az infúzióban beadott vérrögoldó szerre nem reagál a beteg az első 10-15 percben, akkor már nem is valószínű, hogy bármilyen javulás bekövetkezik.

A másik nagy terület, ahol Hossmann professzor áttörést vár, az a betegség utáni regeneráció. Ebbe beletartozik a spontán neurogenezis (az agyszövet különböző sejtes elemeinek újratermelődése), illetve olyan szerek és eljárások kifejlesztése, amelyekkel elősegíthető ez a folyamat. Ilyen lehet például az őssejtkezelés, amellyel kiváltható, illetve felgyorsítható a regeneráció. Fontos még az úgynevezett neuroplaszticitás kutatása, ahol azt vizsgálják, hogyan veheti át az agy másik területe a károsodott terület funkcióját, illetve a mesterséges chipek beültetésével kapcsolatos kísérletek az agyfunkciók visszaállításához.

KAPCSOLÓDÓ CIKK