Hangoktól szédelegve<br/>

Egy csontosodási eltérés miatt a mély hangok szédülést idéznek elő az emberben.

A mély hangok különös, szédülő érzést okozhatnak, ha a koponyában a normálistól eltérően csontvékonyodás alakult ki, fedezték fel a tudósok. Közel 1000 koponya vizsgálata alapján elmondható, hogy a népesség kb. 1%-a hajlamos erre a hangfüggő szédülésre.
1995-ben egy fül-orr-gégész a baltimore-i Orvosi Egyetemen találkozott egy olyan pácienssel, aki arról panaszkodott, hogy mély hangokat hallgatva a falakat előre-hátra mozogni látja, ami a szédülés jellegzetes tünete. Mivel a szédülés gyakran ered az egyensúlyközpont tökéletlenségeiből, ezért a gégész CT-vizsgálatot végzett, hogy részletes képet kapjon a giroszkópként működő félkörös ívjáratokról.
Ezek az ívjáratok normálisan a halántékcsontba ágyazódva léteznek, ennek a páciensnek az esetében azonban a felső ívjáratnál széles nyílást találtak. A csont korlátozó jelenléte híján a membrán szabadon kidudorodik, ahogy a belső fülben nő a nyomás, pl. orrfújás, hirtelen emelkedés vagy mély hangok hatására. Ez az expanzió mozgás illúzióját kelti, az ember úgy érzi magát, mintha éppen leszállt volna a körhintáintáról.
A gégész, hogy kiderítse, mennyire általános ez a rendellenesség és következményeinek mi a lehetséges magyarázata, boncolásokról összegyűjtött koponyákat vizsgált meg. 989 eset közül 5 olyat talált, ahol lyuk és 17 olyat, ahol rendkívül vékony csont (100 mikrométernél vékonyabb) volt a koponya vizsgált helyén, ott, ahol a normális csontvastagság 1500 mikrométer. E számok alapján azt a becslést adta, hogy a népesség 1-2%-a hajlamos lehet erre a szindrómára. A csontvékonyodás meglepő módon minden esetben mindkét fülben tapasztalható volt, ami arra utal, hogy születési károsodás vagy öröklődés útján keletkezett inkább, mint pl. fertőzés (agyhártyagyulladás, szifilisz) miatt, ami különbözőképpen hatott volna a két fülre.
Ez a vizsgálat adja a hanghatásra létrejövő szédülés előfordulási gyakoriságával kapcsolatban az első becslést, mondja a pennsylvaniai egyetem neurológusa. Nem tudtuk eddig, hogy ez milyen gyakori a népesség körében. További vizsgálatok szükségesek élő pácienseken, hogy lássuk, vajon tényleg szenvednek-e ettől a szédüléstől a vékony halántékcsontú emberek. Sebészi úton ugyanis nyilvánvalóan korrigálni lehet ezt a problémát.