Lótuszeffektus: a piszoktaszító dombvidék<br/>

Ha a lótuszvirág levelének mintájára mesterségesen hoznak létre nanoméretű kiemelkedésekből álló mintázatú felületet, az szennytaszító, és könnyen tisztítható.

Elektronmikroszkóp alatt vizsgálva a lótuszvirág levelén nagyszámú, egymástól nagyjából azonos távolságra lévő parányi dombocska látható, pontosabban olyan képződmények ezek, mintha rugalmas labdák lennének egy sík felületre nyomva. Az egész levél és így e képződmények felületét is növényi viasz borítja.

A szakembereknek sokáig fogalmuk sem volt arról, hogy miért ilyen szerkezetű a növények leveleinek felülete. Két bonni botanikus, Wilhelm Barthlott és Cristoph Neinhuss tízezernél több növényfaj leveleinek összehasonlító taxonómiai vizsgálatát végezte el elektronmikroszkóppal, s eközben egy furcsa dologra figyeltek fel, amely nem lehetett a véletlen műve: más leveleken is találtak hasonló képződményeket, és minden levél, amelynek a felületét a vizsgálat előtt feldarabolták, könnyen preparálható volt, mert a felületen alig akadt por vagy piszok. A bonni kutatók a jelenség magyarázatához háromszáz növényt vizsgáltak meg, és ennek során rájöttek arra, hogy a mikroszkopikus méretű kiemelkedések szabályos mintázata teszi a leveleket nagymértékben szennytaszítóvá. A kiemelkedések olyan távolságra vannak egymástól, hogy a por- és piszokszemcsék megakadnak köztük, és nem érnek a levél felületéhez. Mivel csak néhány ponton érintkeznek a kiemelkedésekkel, kevéssé tapadnak. Amikor víz (eső vagy harmatcsepp) éri a levelet, az film helyett cseppeket alkot, könnyen lepereg, s eközben valósággal magával ragadja a por- és piszokszemcséket.
A jelenséget Barthlott lótuszeffektusnak nevezte el, és további vizsgálatok során arra a következtetésre jutott, hogy a hatás szinte független az alkalmazott anyagtól, és döntően a felület szerkezete hozza létre. Ebből következik, hogy ha mesterségesen hoznak létre ilyen, nanoméretű kiemelkedésekből álló mintázatú felületet, az szennytaszító, és könnyen tisztítható. Ez azért érdekes, mert eddig úgy vélték, hogy minél simább egy felület, annál kevésbé tapadnak meg rajta a szennyezések, és annál könnyebben tisztítható. A bonni kutatók most más szakemberekkel összefogva eljárásokat igyekeznek kidolgozni a természetet utánzó, nanoméretű érdességű felületek előállítására, mert ezek öntisztulók. Az alkalmazási lehetőségek területe szinte végtelen: a gépkocsik lakkbevonatától és az útjelző tábláktól a főzőedényeken át az egészségügyi cikkekig. (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

(ÉT)