Önépítő molekulák<br/>

A vírusok képesek arra, hogy makromolekuláris összetevőkből kapszidot készítsenek maguknak. A vegyészek által ennek mintájára készített mikro- (sőt: nano-) kapszulák számos célra felhasználhatók, például gyógyszerek vagy vegyileg aktív anyagok "becsomagolására".

Még a legegyszerűbb vírusok is "gond nélkül" képesek arra, hogy makromolekuláris összetevőkből szabályos szerkezetű, soklapú héjat (kapszidot) készítsenek maguknak. Ennek utánzására azonban a vegyészeknek egyre agyafúrtabb megoldásokat kell kitalálniuk. A különféle eljárásokkal készülő mikro- (sőt: nano-) kapszulák aztán számos célra felhasználhatók, például gyógyszerek vagy vegyileg aktív anyagok "becsomagolására".
A közelmúltban két kutatócsoport is előrelépésről számolt be ezen a téren. Makoto Fujita és munkatársai a japán okazaki Molekuláris Tudományok Intézetében hat háromszög alakú molekulából készítettek kis hexahedronokat (két, lapjával szembeállított, háromszög alapú piramist), amelyeket tizennyolc fémion kapcsol össze. A szerkezet, amelyben a molekulákat és az ionokat laza hidrogénkötések tartják együtt, gyorsan és könnyen kialakul, s a gyenge kötés dacára a már létrejött egységek jól zárnak. A hexahedron belseje és külseje között mindössze három kicsiny lyuk létesít kapcsolatot, amelyeken keresztül csak a legkisebb (például a víz-) molekulák közlekedhetnek. A belső üreg mégis elég nagy ahhoz, hogy például egy hatvan szénatomos futball-labda-molekula elférjen benne.
Eközben Salt Lake Cityben, az Utahi Egyetemen Peter J. Stang és munkatársai miniatűr kuboktahedronokat állítottak elő. A mindössze 5 nanométeres kiterjedésű szerkezeteket ők is fémionokból és megfelelő alakú szerves molekulákból hozták létre. Mindkét kutatócsoport munkája fontos előrelépés a nanoméretű molekuláris polihedron-szerkezetek létrehozása terén.
(Nature Science Update)

(ÉT)