C. dui, a legősibb csőrös madár<br/>

Kínai és amerikai kutatók Kínában egy eddig ismeretlen primitív madárfaj maradványaira bukkantak.

A 130 millió éves, csaknem teljes csontváz mellett a szarus csőr is megmaradt - ez eddig a legrégebbi ilyen lelet a világon. A madarak eredetéről folyó, máig eldöntetlen vitában az új felfedezés inkább azokat az elképzeléseket erősíti, amelyek szerint a madarak ősei nem dinoszauruszok, hanem másféle őshüllők voltak.
"A lelet ékesen bizonyítja, hogy a madarak különválása már viszonylag korán, a jurából a kréta korszakba való átmenet idején megkezdődött - mondta Alan Feduccia, az Észak Karolinai Egyetem biológia professzora. - A legrégebbi ismert madárnak, a 150 millió éve élt Archaeopteryxnek azonban nem csőre volt, hanem a hüllőkére emlékeztető állkapcsa, fogakkal."
A kutatócsoport többi tagja Lianhai Hou és Fucheng Zhang pekingi paleontológusok, továbbá Larry D. Martin és Zhonghe Zhou a Kansasi Egyetemről. A kutatók a most felfedezett fajt Confuciusornis duinak nevezték el Wenya Du tiszteletére, aki a leletet Kína északkeleti Liaoning tartományában megtalálta, és a pekingi Paleontológiai Intézetnek adományozta. A C. dui valamivel kisebb, de közeli rokona az 1995-ben felfedezett, ugyanebben a korszakban élt varjúszerű Confuciusornis sanctusnak.
A C. dui csőre miatt az Archaeopteryxnél fejlettebbnek látszik, ám egyúttal annál visszamaradottabb is, mivel koponyája hátulsó részén az őshüllőkre jellemző két kis nyílás is megtalálható.
Feduccia szerint valószínű, hogy a két rokonfaj egyike sem volt őse a mai madaraknak. Inkább olyan oldalágat képviseltek, amely már évmilliókkal ezelőtt leszáradt a családfáról. Mindkét faj hímjeinek két hosszú farktolla volt - a nemek szétválása tehát már külsődleges jegyekben is szembetűnően jelentkezett. A modern madarakra emlékeztet a szárnytollak aszimmetrikus szerkezete is. (1979-ben Feduccia nagy feltűnést keltő cikkben bizonyította, hogy a legrégebbi ismert madár, az Archaeopteryx azért tudott repülni, mert szárnytollai aszimmetrikusak voltak. A szárnytollak szárának egyik oldalán hosszabb tollsugarak nőttek, mint a másikon. A strucc és más futómadarak képtelenek repülni, a csaknem szimmetrikus tollaik nem is tudnának megfelelő emelőerőt adó szárnyfelületet létrehozni.) Az erősen görbült karmok és a hátrafelé álló nagyujj - amelyekkel a mai madarak is megkapaszkodnak az ágakon - arra mutat, hogy a Confuciusornisok fán fészkeltek. A C. sanctusból eddig feltárt több száz lelet pedig azt bizonyítja, hogy ezek a lények kolóniákban éltek. Tehát mindkét faj meglehetősen magasra jutott a madárrá válás útján. A C. dui hegyes csőre a csúcsánál enyhén felfelé ívelt. Feduccia szerint nagyon érdekes volt a régi és az új jegyeknek ezt a meglepő keveredését látni egyazon koponyán.

(ÉT)