Hogyan fog a háló nélküli pók legyet?<br/>

A trópusi Cupiennius salei vadászpókok és a farkaspókok nem szőnek hálót. Többnyire nagy levelű növények levelein várják, hogy valamilyen rovar arra tévedjen, s akkor ráugranak és zsákmányul ejtik.

A trópusi Cupiennius salei vadászpókok ugyanúgy nem szőnek hálót, mint a hazai erdők napos szélein vadászó apró rokonaik, a farkaspókok. Többnyire nagy levelű növények, broméliák, banáncserjék levelein várják, hogy valamilyen rovar arra tévedjen, s akkor ráugranak és zsákmányul ejtik. Olykor azonban meglepő mutatványt hajtanak végre: felugranak és elkapják a tőlük néhány centiméterre elrepülő rovart. Hogyan képesek erre? - ezt tanulmányozta Friedrich G. Bart és Andreas Höller a Bécsi Egyetemről.
Megállapították, hogy a pók hosszú lábain és csápjain mintegy kilencszáz úgynevezett serlegszőrszál van (képünkön), amelyekhez érzősejtek tartoznak. Ezek olyan érzékenyek, hogy kedvező körülmények közt fél méterről észlelik a repülő légy keltette légrezgéseket, és pontosan meg tudják határozni a zsákmány helyét is. Különösen a repülő rovarok által okozott 50-100 hertzes rezgésekre érzékenyek. Az sem véletlen, hogy nagy leveleken várják a zsákmányt, mert az annyira fölerősíti a rezgéseket, hogy egy házilegyet már 55 centiméterről érzékelnek, míg ha a pók a levegőben lóg, a repülő rovarnak 15 centinél közelebb kell lennie ahhoz, hogy az érzősejtek jelezzék közeledtét. Ha pók lábai a talajon vannak, a távolság csak 25 centiméter kell legyen. A póknak viszont az a dilemmája, hogy a talajról elrugaszkodva tud a legnagyobbat ugrani.

(ÉT)