Fajtársak felismerése a csimpánzoknál<br/>

Sok faj esetében a túlélés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az egyed meg tudja különböztetni a rokonokat a többiektől. Némelyek a viselkedés elemeit figyelik meg, míg mások érzékszervekkel azonosítható, külső jegyek alapján képesek erre a megkülönböztetésre.

Az ember elsősorban képi jelekre hagyatkozik. Gondoljunk csak arra, amikor egy családi fényképalbumot nézegetve felfedezzük a rokoni szálakat!
A többi főemlős hasonló képességének meglétére vagy hiányára addig nem volt bizonyíték, míg Lisa Parr és munkatársai néhány csimpánzzal el nem végeztek egy kísérletet. A csimpánzoknak három fajtársuk fényképét mutatták: egy nőstényét, majd két másik felnőtt állatét. A kísérletben résztvevő csimpánzokat megtanították arra, hogy jelezzék, a két utóbbi közül melyik hasonlít jobban a nőstényre.
Abban az esetben, amikor a nősténynek nem volt rokona a két másik csimpánz, véletlenszerűen választottak. Amikor viszont rokon is volt közöttük, azt az esetek háromnegyed részében képesek voltak felismerni. Ráadásul ha a rokon a nőstény fia volt, nagyobb biztonsággal ismerték fel a rokonságot. Ennek szerepe csak a vadon élő csimpánzcsapatok szokásainak ismeretében értelmezhető. A hímek ugyanis hatalmi harcokban kialakuló szövetségekbe tömörülnek, és szülőhelyükön maradnak, míg a nőstények távoznak a szülői csapatból, hogy párt találjanak. A rokon hímek biztosabb felismerése azt szolgálja, hogy a nőstények elkerüljék a közeli rokonokkal való párosodást. Ez elsősorban a beltenyészet elkerülésére irányul. (New Scientist)

(ÉT)

Ajánló:

Amit a csimpánzokról tudni kell. Sulinet - Friss tudás